Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-27 / 28. szám
budai hírlap. 9 Budapest. J892. November 27. Ha már most törvényileg kimondjuk, hogy a házasságnál a vallási aktus nem szükséges, nem elkerűlhetlen dolog: akkor törvényileg támadjuk meg az ösz- szes vallásokat. Mi ennek következménye? Az élelmes, előrelátó ember az együttélést hatóságilag láttamoztatja, más szóval apolgári „házasságot“ köt, mert az utódokra gondol, s azon kedvező következményekre. melyeket ez utódoknak az ilyen „láttamozás“ biztosit A nép. az egyszerű ember, talán mert nincs is oka az örökösödési zavaroktól tartania, nem sokat gondol. Azt már látja, hogy lehet az ember tisztességes, törvényes házas — egyházi, vallási áldás nélkül, fölöslegesnek tartja a reá nézve tényleg felesleges hatósági látta,- mozást. így azután vadházasságban ól egyik is. másik is. A hit pedig megrendül, az első hitelv megtagadása arra a lejtőre j vezet, mely a tudós embert hitetlenség- j bez, mást pedig erkölcstelenségre, roszra ve zetDe lássuk, hogy mi a következménye a törvényesen szankcionált vadházasság1'119^A „legliberálisabb“ gondolkodású Francia*, országban van meghonositva, legrégebb 'eriA?os a. kinek magának nem volt alkalma a íra. ucia erkölcstelenség, az ottani családi élet ft^ől meggyőződést szerezni J — nem számítva Parisnak nagyvárosi romlottságát — az kisérje figyelemmel azon világra szóló KÍreket, melyek lépten nyomon meglepnek a franciák részéről. A hol Boulanger nemzeti hős tudott lenni, a ki egy hitvány, gyáva kéjenc volt, — a hol olyan botrányok folynak le nap nap után. mint a Wilson-ügy és a mostani Panama-ügy. melyek a társadalom éli es korrumpálásáról annak minden rétegében a legijesztőbb, de a leghívebb képet tárják elénk, a hol az anarchizmus oly hálás talajra talál, mint épen Franciaországban: ott az erkölcsök teljes romlottságáról méltán beszélhetünk. A ki Németországban tartózkodott. — egyes vidékek kivételével, a hol nem is tudják, hogy mi az a polgári „házasság“ — annak alkalma lehetett meggyőződni arról, hogy ott a társadalom egy rothadó almához hasonlít, mely kívülről mutat, csal, belől pedig a társadalmi élet alapfeltétele: a családi élet teljesen meg van rontva, úgy szólván nincs is. Hanem itt még nem tndott eléggé gyökeret verni a liberálizmusnak ez a mérges növénye, épen úgy, mint szomszédságunkban, Bécsben nem — ámbár a „bűnös Becs“ címen rovatot vezetnek maguk a bécsi lapok, s nekünk, közel szomszédoknak elégszer van alkalmunk az ottani „erkölcsökről“ meggyőződni. De hiszen felesleges itt bizonnyit- gatmnk. A világtörténelem és a közélet körülöttünk elég tanúságot szolgáltatnak. A társadalomnak, a maga érdekében kell tennie ezen ellene irányuló merénylettel szemben. Ám had dikciózzanak „liberalizmusról a t. házban — a mennyit akarnak, a társadalom maga segíthet magán. És segíteni is fog ! Érdekében áll ez mindenkinek, bár- [ mely vallás szerint imádja is az Istent, j Az egyházak vezetőinek, a vallások [ leghivatottabb őreinek kötelességük első sorban akcióba lépni. A papnak épen úgy kell, hogy legszentebb érdeke legyen a vallás teljes épségben tartása, mint a rabbinusnak. Nem egymás ellen, de egymás mellett kell e kérdésben küzdenie á hívőknek az álliberalizmus, az erkölcstelenségellen. “ Nem változtat ezen erkölcstelenségen az a rendes frázisa a vadházasság védőinek, hogy hiszen azért a vallási szertartást épen úgy megtarthatja mindenki, mint most,ha lelkiösmerete, vallási érzése úgy kívánja. Álokoskodás ! Épen olyan, mintha a törvény kimondaná, hogy a gyermek gyilkosságot megengedi, úgy okoskodván, hogy a kit a jó lelkiösmeret visszatart, az úgy sem fogja megtenni, igy hát a törvény helyes, erkölcsös. Védekeznie kell a társadalom minden tagjának ! A pap ne kereszteljen gyermeket, ne temessen halottat, ha az vadházas- sagból származott, vagy abban élt. Hirdesse a tenij lomban és zsinagógában e merénylet isszonyatosságait! Az asszonyok pedig, a kik a családi életben leginkább képviselik a szív világát, a nemes érzelmeket — használják fel minden befolyásukat, minden téren és irányban, hogy megakadályozzák a vallásnak, a hitnek megcsorbítását, az erkölcstelenségnek törvénybe igtatásái, a romlás magvának elhintését. * Hogy a vadházasság eszméjét mily vissza- tetszőleg fogadják a társadalom minden rétegében, arról könnyen meggyőződhetett mindenki a legutóbbi napok alatt. Érdekes e részben a „Budapesti Hírlapnak“ a „Hölgyek akciója“ cirnü közlése, mely az arisztokrata hölgyek mozgalmáról számol be, kik épon oly féltékenyek vallásukra, bitükre. mint a polgári nők. A közlemény többek közt így szól: „A nagy eseményeknél éppen, úgy, mint a családi drámákban érvényesül a közmondás : „Cherchez la femme.“ Wekerle is könnyebben elbánhat a Vati- kánnal és a felsőházzal, mint a budapesti és bécsi arisztokrácia hölgyeivel. Ezek az ö egyházi politikájának halálos ellenségei., Az első demonstráció már megtörtént,, midőn Szapárv grófbénái megjelent az összes De hát végre volt fáklyám, Körülnéztem. Szemügyre vettem a ..lelkes j polgárságot.“ Két kategóriát tudtam megkülönböztetni a csődületben: 1) Ostoba csirkefogókat. 2) Élelmes csirkefogókat. Az élelmes csirkefogok — ezek voltak többségben — hónuk alá vették a fáklyákat es elvitték — haza. Az ostobák, lehettek vagy ötszázan, meg- gyújtották a fáklyákat, és rendetlen csűrbe módjára iramodtak egy veterán banda után, a mely kopott ruhákban ugyan, de annál hamisabban muzsikált a „menet élén“. No a dobjuk az nem volt hamis, azt ugyancsak érzéssel döngették ! Én is az ostobáihoz szegődtem, de csak egy darabig. Mikor láttam, hogy az utcákon az emberek mind nevetve nézik a „felvonulást“ s engem még külön meg is bámulnak, mert jó nadrágom volt : eloltottam a fáklyámat s odaadtam egv más gyereknek, a kinek mai kettő volt a hóna alatt, de azért ugyancsak nyöszörgőit : — Bácsi adja neken!!! Erre azután inkognhóban végig jártam az egész menetet s kerestem i rendezőséget. ÍSe Gombár, se ftupp Zsigmond nem volt a fáklyások között. A veteránok közelében haladt egy pár jobban öltözött ember, Havas is köztük volt. Úgy látszik ez a nehány ember (lehettek vagy buszán) volt az az „Impozáns tömege a polgároknak“, melyről másnap a „Nemzet“ s a „Lloyd' írtak. Annyi bizonyos, hogy ennél demokratikusabb fáklyásmenet még nem volt Budapesten : a hány utca gyerek csak van Budapesten, az mind részt vett a menetben. A veterán banda azonban nem győzte a folytonos lármacsinálást, tehát maguk a fáklyások csináltak zajt. — Abzug Szapárv! — Éljen Verhovay! Ezek voltak a lelkes kiáltások, melyekre a tömeg zúgó „éljen“-nel ég zúgó „abzug“-gal felelt. Azt hiszem, hogy egy párszor azt is kiáltották : — Éljen Wekerle! Magamban csendesen konstatáltam, hogy a zsidó zavargások óta olyan csőcseléket nem láttam az Andrássy-úton s csendesen hazaballagtam. Otthon lefekvéskor elősmertem önmagam előtt, hogy Wekerle igen okos, előrelátó ember, a mit legjobban azzal bizonyított, hogy kikérte magának az „ovációt“. Nem az ö hibája, hogy kérését nem hallgatták meg. Hiába! Havas elkészült a dikciójára, azt pedig csaknem fojthatta magába! Mikor lett ; volna neki alkalma, hu most elszalasztja, egy j miniszternek dikciót mondani, s egy minisztert — letegezni? . . . Csak azt csodálom, hogy Wekerle el nem utazott a „megtiszteltetés“ elől. Másnap elolvastam a „Nemzetet“. Csodálatos! Én a tegnapi heccet a legnagyobb skandalumok egyikének tartottam, mely valaha a főváros utcáin végbe ment, —a „Nemzet“ pedig „lélekemelő, magasztos látványnak“ j irta le. Kérdezősködtem az ösmeröseimtől. hogy I nem volt-e talán két „fáklyászene ?“ ... Azt | felelték, hogy : n e m. Ök is csak azt látták, a mit, én. Csakhogy I ők sokkal okosabbak voltak, a cilinderjüket, ! kabátjukat megkímélték, s uem is próbálkoztak 1 fáklyát vinni. Annyi bizonyos, bogy ha a belvárosi klub máskor ilyen sok gyereket akar összcsöditeni, s ezzel a demokráciának ünnepet rendezni, azt j sokkal olcsóbban is tehetinem kell ezreket | kiadni fáklyákra. Elég ha egy veterán bandát | felszólítanak, azok úgy is szívesen mennek, meg örülnek, ba a temetéseken kívül egyszer másutt ! muzsikálhatnak. Hogy nagyobb legyen a cső- 1 dület a banda után még valami olcsó látványosságot vezethetnének: például egy elefántot, I Podmaniczky Frigyes bárót, vagy más ilyenféle furcsaságot. Csak aztán ne Wekerlének csináljanak ilyen komédiát, mert az csakugyan nem érdemli meg az ilyen boszantást. Dongó.
