Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-11-06 / 25. szám

Budapest, 1892. November (>.

BUDAI HÍRLAP

9

Kolera utasítás a nép számára.

A belügyminisztérium az elmúlt héten készítette el kolerautasitását s azt több miut

200,000 példányban kinyomatva az egyes hatóságoknak megküldötte.

Annyi bizonyos, hogy az a falusi bíró vagy elöljáró nem fog az utasításból kiokosodni s nem fogja tudni, hogy mit csináljon. A minisztérium sokkal okosabban tenné ha .Legifjabb Tatár Péter“-nek könyvét osztatná ki a nép között.

De nehogy valaki tréfára vegye a dolgot a legkomolyabban konstatáljuk, hogy ennél hasznosabb nyomtatvány még nem fordult meg a ponyván.

A könyvecske a „vasorrú bába“, „Rózsa Sándor élete és halála“ ,,8pauga Pál és társai rablógyilkossága és halála a bitófán“ stb. ha- soncimű fércnyomtatványok formájára készült. Kép is van rajta: a halál egy csontváz alakjában az ágyban fekszik, kezében egy könyvecske (bizonyosan Tatár Péter könyve) mellette egy jó képű legény batyuval a vállán, bottal, kalappal a kezében búcsút intve neki útnak indul. Valószín illeg lefűzte a legény a kolera- halált a Tatár Péter könyvével és ö maga egészségesen ott hagyja a betegágyban a csontost. A teljes cim ez: „Kolerás világ vagy a B a ci 11 u s k o m a szó m or ú és igaz történet e.“

Népies, tréfás versekben magában foglalja mindazt, a mit a hivatalos stílusban szerkesztett „utasítások“ hasztalan igyekeznek még az intelligens, tanult emberrel megértetni. Minden szava érthető, magyarul van mondva és teljesen igaz, megfelel a modern higénia követelményeinek s a legkomplikáltabb dolgot néhány szóval, népiesen megmagyaráz.

Valóságos kincs e könyvecske a nép számára.

Egyébbként legjobban dicséri önmagát e müvecske s azért ez egyszer szakítva azon elvünkkel. hogy verseket nem közlünk „Legifjabb Tatár Péter“ mövecskéjéből szemelvényeket közölünk.

A bevezetés igv szól:

Ide hallgass népem, itt van az oivosság!

"Nem kapnak kolerát, a kik ezt olvassák.

Nem foghat ki rajtuk az a csúnya féreg.

A Bacillus koma. Itt az ellenméieg! —

Hanem a szó csak szó, a betű csak betű,

Attól még nem leszesz huzamos életű;

Csak ha meglogadod, a mit én itt mondok, llgy múlnak el rólad a kolerás gondok.

*

E bevezetés után következik a tulajdonképen i „utasítás“. Legifjabb Tatár Péter így oktatja a népét:

Először is vigyázz mind a tiz körmödre :

Ne vájj porba, sárba, se szemétgödörbe.

Ott, a hol piszok van, ott él az a gomba.

Mely az ember iránt szerfölött goromba. Melyből ha csak egy is gyomrodba hatolhat, Kirántja ez könnyen a gyékényt alólad !

Mert az ember gyomra az az éléskamra,

Hol pompás világ vár Bacillus uramra:

Nem pusztul ki onnan, mig téged nem öl meg, Vagy te nem léssz olyat, mitől ő dögöl meg. Azért vigyázz jól, az ujjad le ne szopjad S ezzel a kolerát hasadba ne lopjad ;

Hanem mosdózz előbb, nem kiméivé szappant S úgy egyél, a mi van: sült krumplit vagy

kappant.

A mi nyers vagy állott, arra te rá se nézz, Aira szeret menni a kolerapenész ;

Neki csak lorróság vagy erős hideg árt,

Kis meleg vagy hideg nem okoz benne kárt. így az ilyen étel, tej vagy gyümölcsfajta,

Nem jó, kivált nyersen. Kolera ül rajta.

Nem akarod békám, hogy kolerás legyél V Akkor soha semmit a szádba ne vegyél,

Ami nem volt forró azelőtt kevéssel,

Ha ítai, ha étel. Itten nincs kivétel! Tisztaságra legyen mostan fő-főgondod,

A Bacillus komát ezzel igen rontod.

Nein feledve azt sem, hogy kolerát nyersz ám, Ha csak te va^y tiszta, de piszkos a szerszám, Kés. kanál, vagy villa. Azért egyezd most meg, Ezeket is minden evés előtt mosd meg Forró vízbe mártva s törülgesd le szépen! így a koma elvész és te maradsz épen. Pálinkát, sört hagyj el! Pálinkába, sörbe Nem lesz a komának hajszála se görbe ;

Csak te leszel tőle ész dolgába törpe h időnek előtte jutsz a sirgödürbe.

Igyál jó vörös bort (legjobb, ha más fizet).

De ha erre nincs mód, igyál forralt vizet.

Melynek módja im ez : Jó tiszta edényt végy, Abban forrjon a viz, s rá tiszta fedőt tégy, Aztán mikor felforrt, amúgy edényestül Hideg vízben tartsad, mig szépen le nem hül; Sőt ne feledd ott is fedőt tenni rája,

Nehogy a Bacillus meg elő találja !

Oszt’ mikor a pohárt a kezedbe veszed,

Öblítsd forró vízbe, akkor mosd meg kezed, Úgy merits a forralt és lehűtött vizböl.

De mivelhogy ebben nem sok van az izből, Borecettel keverd, nem nagy ennek ára,

És elég belőle busz csöpp egy pohárra,

Melytől a Bacillus legyen bár ökölnyi,

Azt mondja, hogy i »Kampec! Meg muszáj dögölnyi.«

Mivel minden szenny, por egy-egy puha fészek Hová e kis komák belopózni készek:

Ügyelj ám a házra, udvarra, lakásra.

Több gondot szánj erre mint á jóllakásra! Dolgozzék a seprű! de locsold a földet:

Porral a Bacillus gyomrodba költözhet. Viaszkos pallónak nincs ilyenkor helye,

A Bacillus abba könnyen esik bele ;

Forró lúgot reá! s mikor a lúg lehűl,

Sikáld föl a viaszt. Bacillus jár csehül.

A padolt szobát meg söpörjed ekképan :

Vizes ruhát csavarj a seprűre szépen,

Mert így a Bacillus nem száll fel a porral,

S dugába dűl csinyje, mit ellened forral.

Pusztítsad a legyet, hogy magva se légyen :

A betegség hozzád bejöhet a légyen :

Messziről elhozza a Bacillust a légy!

Azért a légy iránt te irgalmas ne légy!

*

Igen hasznos verses tanácsok következnek ezután az illemhelyekre vonatkozólag, majd meg a pöcegödrökre vonatkozólag, melyekről végül tanácskép ezt mondja a vers:

S itt arra ügyelni szoros kötelesség :

Nehogy az a gödör kúthoz közel essék,

Mert jgy a Bacillus kútba esik hamar,

A kutból meg beléd, oszt’ megérzed, ha mar!

Ezenkívül nézzen arra is az anyjuk : Szellőzzön a házban minden kis és nagy lyuk. Friss levegő jöjjön a szobába folyvást! Őreg-ifju tegyen naponta nagy mosdást!

Szóval : tiszta legyen a ház s a ház népe, Maga és ruhája, keze, lába, képe. ^

Józanul, okosan, óvatosan éljünk.

Akkor nincs ok, hogy a kolerától féljünk.

*

Ha pediglen, ámbár mindent elkövettünk,

A kolera mégis erőt vesz felettünk.

Ha azt vesszük észre, hogy német a hasunk,

A hányás környékez, és ki-kifutkosunk.

Szóval, hogy a féreg tán bennünk is vagyon, Még akkor se köll ám megijedni nagyon.

Először is menten orvosért szalajtunk, Fodormenta-teát jó forrón felhajaink.

És ha még a hányás nem akar megszűnni, Uccu, meleg ágyba gyorsan lefekünni!

Hadd izzadjon a test, de kiváltkép a has ; Borogatást erre jó meleget rakass.

Izzasztó a testnek, izzasztó a hasnak.

Ezek a betegre jóltevöleg hatnak.

Dunyhát reá sokat, amennyi csak ráfér, Melegvizes korsók, meleg tégla, tányér : Kívülről ezekkel fűteni kell ötét,

S belülről is adjunk jó melegítőket,

Bodza- vagy hársteát s oly melegen adjuk, Ahogyan csak állja, kihűlni ne hagyjuk. Azonban a hányás ha megújul mégis,

Olyankor a háznál orvosság a jég is,

Abból ha időnkint egy-egy borsó-szemnyii A kolerás elnyel, hányáson ez enyhít.

Kezében, lábában görcsöket ha érez,

Gyürkőzz neki hamar, lábához, hezéhez !

Ne várd, hogy a teste hideg legyen meg kék. Dörzsöld kezét lábát, hogy kimelegedjék.

Készen álljon nálad mostanság a kárból,

Kapsz a községházán vagy a patikából;

Vriz legyen tizennyolc, kárból pedig egy rész, Evvel a Bacillust ha leöntöd, megvész.

Ebbe mossa kezét, ki kolerást ápol :

Dézsában, dényben ott legyen a kárból.

S abba folyjon bele, amit hány a beteg És a mit magukból kiadnak a belek.

Abba folyjon bele s álljön valamelyest.

Azután azt mindig biztos helyre öntesd,

Ne ám szana-széjjel, re ám erre-arra,

Hogy ember vagy állat tova vigye, hordja: Mert ebben a szennyben a Bacillus tanyáz, Még pedig a .java ! Erre tehát vigyázz, Karbolvizzel mosd le ennek minden nyomát, Máskép fölszedheted a Bacillus komát, Kolerában ha ki eltalálna halni,

Kárbolban egész nap ázzék az a holmi, Ágybelije, inge gatyája, nadrága.

Minden a hol feküdt, legyen bármi drága;

Mert drágább az élet mint ruha vagy

vánkos,

S az életre inkább, mint arra kívánkozz !

Újra kell meszelni a szobát, hol megholt,

A mi nem sok érő, ne pazal.j rá kárbolt;

Égesd izzé-porrá! Kolera van benne!

Bacillus komából dús örököd lenne,

Kis haszon fejében kijutna a kárból :

Fekete halálból, kit elűz a kárból.

S ha nem volna kárból, más szer is van erre: A mit minden háznál megkaphatsz egyszerre, Itt van im a recept : oltatlan mész egy rész. Hozzá víz négy annyi, ebből áll az egész, ügy nevezik : mésztej. Házépítő szer ez,

De a Bacillusnak ez is nagy bajt szerez,

Ha leöntöd vele, mikor nem is sejti S elegyíted azzal, a mi őtet rejti. Árnyékszékbe, falra ez a mésztej való.

Jól megtisztul ettől a föld vagy a padló ;

De kézre, ruhára, ami kényes, áros.

Használj csupán kárbolt, mert a mésztej k ros.

Eleget tudsz immár, tudnod is kell azér,

Hogy segíts magadon, ha tán a baj elér Ám ha orvost kaphatsz, bizd az ő kezére! Isten után ő most mindnyájunk vezére,

A ki mint bű barát, nem félve Kolerát. Szegényért is önkényt feláldozza magát,

Bizd rá magad hékám ! Jobbat mit is tennél ?! Nála a segítség (no meg az Istennél.)

De ha azt akarod, hogy ne szorulj rája :

Úgy élj, a mint mondtam ! S most —

alásszolgája !

«Lujza egylet»

ilyen cim alatt nem régen egy uj egyesület alakult meg Budapesten.

Az egylet „Koburg Lujza“ főhercegnőtől vette nevét, ki a védnökséget elvállalta.

Az egvlet e'gy igen nagy bajon igyekszik segíteni, mely főleg azon szegény sorsú nőket sújtja, kik kezük munkájával akarnák ugyan megkeresni a megélhetéshez szükségest, de ösz- szeköttetéseik hiányában nem jutnak munkához és igy miutegy házalva kénytelenek üzletről üzletre járni, a kereskedőknek alkalmatlankodni, — s akkor is nagyrészt eredménytelenül, mert a legtöbb üzletnek meg van a maga rendes kéziinunkásnője, a hová munkáit kiadja.

Sok megaláztatásnak, gyakran goromba- ságnak és egyébb kellemetlenségeknek voltak kitéve eddig a munkát kereső nők — ezen kíván segíteni, ennek akarja elejét venni a „Lujza“ egylet.

Tehát a legmelegebb pártolásra érdemes ezen uj intézmény és hisszük is, hogy különösen hölgy-közönségünk egy részt áthatva a nemes cél iránti lelkesedéstől, de másrészt praktikus szempontból is felfogja karolni azt, mert tényleg a kézimunkának becse igen nagy és ily módon talán olcsóbban fog hozzájuthatni,

Értesülésünk szerint már egyes kereskedők helyeztek is kilátásba nagyobb megrendeléseket az egyletnél, sőt már történtek is kisebb megrendelések.

A részletes ismertetése az egylet céljának, eszközeinek stb. benne foglaltatik az egylet által sok ezer példányban szétosztott „Felhivás“- bau, melyet teljes terjedelmében közlünk :

,,T c. Van szerencsénk kiváló tisztelettel értesíteni, hogy Budapesten Szász Koburg Gothai herceg-asszony Ö Fensége védnöksége alatt Női munkát értékesítő „Lujza“- egylet cimmel jótékonycélú nóegylet alakult, melynek feladata a magyar nők munkaképesité- sét. minden tekintetben előmozdítani s különösen módokat és eszközöket találni, hogy a művelt középosztály női tagjai kézi ügyességük és szellemi tehetségük által tisztességes mellékkeresetre tehessenek szert.

Közérdekű emberbaráti törekvésünk, melyet a közvélemény már egyesületünk alakulásánál osztatlan rokonszenvvel fogadott, mert érezte, hogy egyesületünk által nemcsak százakkal tehetünk jót, de ezer és ezer művelt család boldogságának előmozdítói lehetünk, közérdekű emberbaráti törekvésünk — mondjuk — csak úgy sikerülhet teljes mértékben, ha a nők munkaképesitésének nagy eszméjét a müveit közönség is rokonszenvvel fogadja s ha különösen azok, kiknek módjukban van a nőknek munkát szolgáltatni, első sorban az iparosok és kereskedők, egyesületünk érdekeit a maguk részéről is előmozdítani igyekeznek.