Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-04 / 16. szám
BUDAI HÍRLAP. 3 Budapest, 1892. September 4. rövel bírnak a kisebb helyről jövő vevő közönségre nézve, de ezt csak kivételes s ritkán szükségelt cikkeknél hagyjuk helyben. Látjuk e tekintetben Pozsonynak a példáját, mely némely szakmákban Béos közelsége által szintén sujtatik. De a mindennapi fogyasztás alá eső árucikkeket bizony vétek megvásárolni Pesten, mikor ezek Budán épen oly jó minőségben s hasonló áron megvehetők. A rendes, köznapi áruk vételénél nincs a budai s pesti kereskedések közt semmi külömbség, de nem is képzelhető el, hogy legyen. Senki és semmi sem gátolja a budai kereskedőt abban, hogy egy és ugyanazou forrásból szerezze be az árut a honnan a pesti, az üzleti költségek azonban inkább megengedik a budainak, hogy kisebb haszonnal dolgozhasson; egyedül a nagyobb fogyasztás szól még a pesti előnyére. De ha a vevő közönség ezen buzdításunkat megsziveli és követi, mihamarább megváltozhat a helyzet s a budai kereskedő ár tekintetében is versenyképes lesz bármely pestivel szemben. A vevő közönség azon kiváló fontos körülményt tartsa szem előtt, miszerint a budai üzlet kivétel nélkül, csak szigorúan szolid alapon vezethető, mivel minden üzletember, csak helybeli vevő közönsége lévén, a megélhetésre irányuló törekvés parancsolja, bogy minden egyes meglevő vevőjét jól, s annak kívánsága szerint szolgálja ki. Budán nem úgy áll a dolog mint nagy városban, hol egy elmaradt vevőt semmibe sem vesznek, mert arra számíthatnak és ezt tehetik joggal, hogy holnap jön helyette más kettő ; uálunk a vevő közönség mindig egy és ugyanaz marad — a kerületbeli, — itt nem létezik idegen vagy járó kelő közönség után megélhető üzlet. Állításunk helyességét azon tény is igazolja, hogy Budán soha uem létezett a Pesten nagy divatban volt ,27 kros bazár, végeladás, önkénytes licitáció, parti áruk“ stb; ezek mind csak a nagyváros korcs szülöttei. Efféle üzérkedések Budán nincsenek, és nem is fognának a jövőben sem létezhetni az imént kifejtett helyi viszonyok folytán. Elvünk hü pártolásával rövid idő múltán el lesz érhető az, hogy a budai közönség nem lesz kéuytelen semmiféle áruért átmenni Pestre mert meg fogjuk honosítani mindazon cikkeket, melyek ma esetleg még hiányosan vagy éppen nem volnának találhatók. Jelenleg, midőn nagy mozgalom indult meg Buda emelése céljából időszerűnek látjuk a budai helyi érdekek előmozdítását szivén viselő közönséget a közös cél elérésére buzdítani, remélve, hogy e praktikus fölfogás és kivitel által hamarább fogunk sikert elérni, mint bármely nagyszabású tervezet által the- o r i á b a n.- - tt — S. A hét eseményei. Vasárnap, Szeptember 4. A magyar turista egyesület budapesti osztálya Nagy Szóba rendez kirándulást. A társaság reggel 6 órakor és délután 2 óra 20 perckor indul. Az Edelsheim Gr y u 1 a i h a d a s- tyán egyesület első női betegségi tő osztálya alapitó ünnepet rendez a medve-utcai Fácán vendéglő helyiségeiben. Az ünnep délután 4 órakor kezdődik. A-hírlapírók nyugdíjintézetének alapja javára bangver- senynyel egybekötött zártkörű táncmulatságot rendeznek a Klemens összes helyiségeiben (Hermina-út 29.) A hangverseny 8-kor kezdődik, közreműködnek a színházaink és színköreink előkelő tagjai. A Koburg herceg I. budapesti hadastyán egyesület női betegségidő pénztára s a Kornélia árva alap javára tűzijátékkal és dijtekézéssel egybekötött nyári mulatságot rendez a kőbányai régi sorházban. A budapesti cimfestő, mázoló, aranyozó és fényező ipartestület mes- t e r e i segitő pénztára javára nyári táncmulatságot rendeznek a Kamara erdőben, melyet mindenféle tréfás játék s a szobafestők dalegyesületének éneke előz meg. A budapesti Segítség egyesület rendkívüli közgyűlést tart a soroksári utcai Tálos-féle vendéglőben. K.edd. Szeptember 6. A m a g y a r turista egyesület budapesti oszlályá társas- vecsorát rendez a Politikus szatócshoz címzett vendéglőben. Térzene délután 6 órakor a bástyái sétányon. Szerda. Szeptember 6. A magyar mérnök és építész egyesület négy napra terjedő kirándulást rendez az aldunai munkálatok megtekintse céljából. A kirándulók esti 6 óra 30 perckor indulnak el Budapestről. Csütörtök. Szeptember 8. A Jluda- pesti műkedvelők színi előadással egybekötött táncmulatságot rendeznek a rákospalotai parkvendéglőben. Lesz tűzijáték is. A színi előadást itj. Mosolygó Ferenc rendezi. A józsefvárosi első emberbaráti és jótékonysági egyesület zászló avató ünnepet rendez. A zászlóanya tisztségét Funke Sándorné szül. Waldner Emma urhölgy vállalta el. Lukács Béla és Wekerle Sándor miniszterek ígéretük szerint szintén megjelennek az egyesület ünnepén. Péntek. Szeptember 9. Térzene délután 6 órakor a várkerti kioszk előtt. A „Budai Hírlap“ ez idő szerint a legolcsóbb heti lap. Előfizetési árak: Egy évre (házhoz szállítva) 4 frt 40 kr. Hat hóra ( „ „ ) 2 „ 20 „ Három hóra „ „ . . . 1 „ 10 „ Egyes szám ára 10 kr. figyelmeztetjük a budai kereskedőket és vállalkozókat a Budai Hírlap hirdetési rovatára, melyben az összes lapok között aránylag a legcsekélyebb árak mellett lehet hirdetéseket közzétenni. Egyes egyesületeknek, vállalatoknak csekély díj mellett állandó rovatot nyitunk lapunk hirdetési hasábjain, melyben minden közlemény közölhető az illető egylet vagy vállalat részéről. A kiadóhivatal. a kit a legjobb akarattal se nézhetett másnak mint fináncnak. — Nem vagyok én finánc, hanem pakker ! Merre van a pakkja tekintetes uram ? — Itt ez a bőrös láda. — Fiakker vagy komfortábli tetszik ? — Mi az a fiakker? mi az a komfortábli vagy mi a csoda ? — Az egyik két lovas a másik egy lovas kocsi. — Nagyapám se járt soha egy lovon nem vagyok én koldus! Hozzon nekem, egy két lovas kocsit. — Igen is kérem. — 18-dik szám. — Jó, jó csak menjen már mert még csúfra vissza tolatnak. Mikor az öreg lejött a kocsi lépcsőjén s meglátta azt a temérdek sok embert, a mely ott forgott sürgő tt, zajgott, morgott, lökdösődött, kiabált, sirt, ölelt és csókolt az üveggel fedett magas bolthajtások alatt, azt hitte, hogy legalább is vásárt tartanak itt! Végre nagy nehezen rá talált hordárjára s miután illendően kifizette beszállt az előállt fiakkerbe és kényesen hátra dőlve kiáltott a kocsisra. — Budára, valami szállóba. — Igenis kérem ássan ! Még megérkeztek Domokos úrnak volt elég ideje kicsodálkozni magát a rengeteg városban, de magában is bánkódott a miatt, hogy az ő kedves Szellő öcscsét, hogy elvesztette maga mellől. Mily jó volna az most ide, hogy meg magyarázza neki ezeket a nagy hazakat templomokat, szobrokat, tereket! De hát hová is lehetett ? No se baj majd találkozik ő még itt vele a városban s akkor aztán el se ereszti j maga mellől. Mialatt igy fűzte tovább gondolatait, megérkeztek. — Mivel tartozom? kérdi a kocsist. — Háromforint kérem! Domokos úr olyan nyugadt hideg vérrel nyúlt kabátjának belső zsebébe, mint a gyermek a fészekbe, melyről biztosan tudja, hogy beun van a madár. Egyszerre mintha kigvó csípte volna meg, kapta vissza kezét zsebéből, nem volt ott a tárcája! Hanem a helyett egy papiros akadt kezébe melyre plajbásszal a következő ; szavak voltak Írva: „Kedves uram bátyám! Azt mondtam tegnap, hogy hírlapíró vagyok és hogy tárcákat szoktam Írni. Miután jelenben nincsen tárgyam, elvittem az urambátyámét, hogy valami tárcám még is legyen. Szerető öcscse Szellő. Ha a Domokos úr feje felett emelkedő, díszes, büszke királyi palota e percben leomlik nem okozott volna nagyobb meglepetést az öreg úrnak mint ez, míg lassan magához térve szo- moruan sóhajtott fel: — Hej! mégis csak igaza volt annak a hosszú hajú Náni asszonynak mikor azt mondta hogy ne utazzam el! . . . J — zsi. vasúti vendéglőbe es kedelyes poharazás közt megkötötték az atyafiságot. Igen az atyafisá- got, mert a Szellő anyai nagybátyának a másod unoka fivére és a Domokos úr édes testvérének harmadunokája valaha jegyesek voltak, így azután nem. is csoda, hogy egymás után üritgették a poharakat, a minek a vége az lett, hogy mire a vonatnak indulási ideje eljött Domokos úr kegyetlenül be volt csücscsentve a mi magyarán kifejezve annyit tesz, hogy alaposan be volt állítva. Szellő mint jó atyafihoz illő berakta urambátyámat a kupéba és maga is mellé ülve lassan várta raig elszunnyad s mikor ez bekövetkezett s Domokos úr egészséges hortyogása versenyt dübörgött a száguldó masinával, szépen kiemelte Urambátyám zsebéből a pukkadásig telt disznóbőr tárcát s mintha semmi sem történt volna a következő állomáson szépen odahagyta kedves atyjafiát, Domokos urat a ki még mindig úgy hortyogott, hogy a szomszéd kupéknak a népe ijedezve ugrott fel álmából, sőt egy vén veterán negyvennyolcban képzelvén magát el is ordította. — Itt a muszka ! Domokos úr folytatta is, tehát szépen, az álom ölén ringatózva, útját. Nem zavarta őt meg élvezetében semmi, csak mikor egy erős kéz nehezedett vállára s fülébe dörmögte : — Tessék felkelni Budapesten vagyunk! — Nincs dohányom! szólt Domokos ilr rnp.c/lííf.tfa. rnnCffi. mfro. orr trón vilii a. a nraf
