Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-05-29 / 2. szám
BUDAI HÍRLAP. 8 Budapest, 1892. Május 29. Országh Sándor a közügyeknek előkelő munkása, a budai közéletnek pedig tehetsége, gazdagsága és szereplései által annyira feltűnő alakja, hogy már ezen a réven is érdekes a brósür. De kétszeresen érdekessé teszi azt a tartalom. Újat nem igen mond. Mindaz, a mit elmond, már meg volt írva, meg volt beszélve másutt is, — mindazon pikáns részletek, melyekkel találkozunk a füzetben, közszájon forognak : hallotta is már azokat mindenki — csak hogy nem Országh Sándortól és nem igy. A z a t é n y, h o g y e g y a k o r m á n y- h ü z oly közel állott s z emélyiség teljes nyíltsággal vádolja a k o r- m á n y t a budai részek szisztematikus tönkretételével, — teljes kíméletlenséggel lebbenti fel a nyilvánosság előtt a fátyo 11 sok, eddig homályos dologról— a vádaknak súlyt, a leleplezéseknek pedig autentikus szint ad. A tüzet tartalma a dolgok alapos ösme- retéről, irálya pedig arról tesz tanúbizonyságot, hogy Írója nézeteinek nyilvánításakor nem igen nézi azt. hogy fölfelé nem e fogják nagyon fájlalni az üteseket, a melyekkel egyáltalán nem fukarkodik. Előttünk csak egy nem egészen világos. Ha Dr. Ország h Sándor mindazokat a dolgokat, melyket most a nyilvánosság elé visz, tudta, tapasztalta: miért nem irta meg, vagy nem mondta el azokat hasonló nyilvánossággal annak idején, a mikor még változtatni lehetett volna egyik másik dolgon, és azon a helyen, a hol ily felszólalásokra bő alkalma volt, a hol az ily felszólalásoknak — különösu ha azok oly kompetens helyről jönnek, mint Országh Sándortól — bizonyára több eredményük lett volna akkoriban, mint most, itt, és igy. Avagy erre vonatkozólag, is abban nyugodjunk meg, hogy : tempóra mutantur et nos mutamur in illis . . . A füzet kerületek szerint tárgyalja a budai mizériákat. A jl-s ő kerületben a Tabánról szólva sürgeti az uj hidépitését. E tekintetben a „Budai Hir 1 a p“ m ai cikkével ellentétben a vám háztéri hidat tartja első sorban építendőnek. Apró pel 1 er közlekedést legalább 11 óráig kívánja meghosszabbítani. Á Krisztinavárosi érdekek között első helyen szintén az uj bid építését említi. Á másik fontos kérdés e város résznél tárgyal egy nj létesítendő uj középiskola kérdése. A miniszter már régebben algimnáziumot tervez a vérmező ufc és várfok utca sarkára, nehogy a krisztinavárosi és tabáni gyereknek a várba és a Vízivárosba kelljen iskolába mennie. Ezen tervezetet Országh Sándor épen az említett város részek érdekében ellenezte és aggályast a miniszter előtt is kifejezte, hogy az ügy mégis ezen városrészek hátrányára dűlt el, azt a szerző Schwartzer Otto dr.-nak tudja be. Az erre vonatkozó része a füzetnek igy szól: „A miniszter úr ellenkezésem folytán kegyes volt Klamarik miniszteri tanácsos úr elnöklete alatt egy értekezletet összehívni, melyben a Il-ik kerület részéről Darányi Ignácz és R u p p Zsigraond tisztelt barátaim az I. kerület részéről pedig dr. Schwartzer Ottó tisztelt barátom és csekély személyem vettünk részt. Hogy Darányi és Rupp urak, kik első sorban a Il-ik kerület érdekeit tartották szem előtt, a jelezett pontban megnyugodtak, természetesnek találtam, dehogy Schwartz e r Ottó bar á t o ni, a ki c 1 y jói ismer i a Krisztinaváros és Tabán érdekeit és igényeit, szinte hozzájuk csatlakozott, előttem ma is megfoghatatlan. Én ugyanis azon óhajnak adtam kifejezést, hogy az nj algymna- sium a Krisztin a-v áros és Tabán összefolyási pontján, tehát a Krisztinavárosi templom és Szarvas-tér közötti vidéken állíttassák fel, mert ez képezi e két városrész leginkább lakott területét és a vártól eltekintve, ez képezi a z 1-sö kerület középpontját. E helyhez a tabáni és krisztinavárosi gyermekek batározattan gyorsabban és kényelmesebben jutnának mint a Vízivárosba. De azon bely a jégpályával szemben, a z I-ső kerületnek úgyszólván legszélsőbb pontjan, mely a kíilvi- dékuek képezi már kezdetét, s melyre az uj iskola terveztetik, ez úgy a Krisztinavárostól, mint a Tabántól, de még a vártól is sokkal m essz e b r e. esik, mint a jelenlegi vízivárosi középtanodák s igy az ott felállítandó iskola szolgálhat bárkinek, de az I-ső kerületi ifjúság legnagyobb részének szolgálni nem fog. A krisztinavárosi színkör fentartását kiválóan fontosnak és szükségesnek mondta Országh dr A vár szomorú helyzetével, hanyatlásával foglalkozva igy kiállt fel: „ E s s a j á t s á g o s, különöse n a k o r m á u y intézkedései a z o k, melyek e hanyatlást előidézték.1* Részletezi ezután az egyes hivatalok áthelyezésének történetét és ezen rész a füzetnek legérdekesebb része. A közlekedési minisztérium áthelyezésének oka az volt, —- a füzet szerint — :,hogy az akkori miniszter, Gorove István űr sajnálta lovait mindennap a várhegyen felhajtatni. Ilv ok előtt persze meg kell hajolni; meet hiszen nem az egyén alkalmazkodhatik a hatósághoz, melytől díszt és anyagi jutalmat nyer, hanem a hatóságnak kell követnie az egyén kényelmi igényeit.“ A kultusz minisztérium áthelyezését tárgyalva, többek közt a következő érdekes részleteket közli: „Már boldogult TrefortÁgoston miniszter iír idejében propagáltatott ez áthelyezésnek eszméje némely urak részéről, kik elég kegyesek voltak ugyan e miniszteri árunál szolgálatot vállalni az állással járó díszt, tekintélyt és fizetést is elfogadni, de kiknek egyéni kényelme kívánatossá tette, hogy a minisztérium a pesti oldalra tétessék. Ezen törekvésükben nem akadályozta őket egyáltalában azon körülmény, hogy a minisztérium összes tisztviselőm ekVio- ed része a budai várban és annak környezetében, olcsó és megfelelő lakásokkal birt, s hogy ezekre nézve az áthelyezés még anyagi csapást is képezett. D e h á t k i fogna gondolni néhány 100 kisebb tisztviselő érdekével, midőn egy pár nagyúr kényelméről van szó? Trefort idejében ez urak nem értek czélt, de alig hunyta be szemeit a miniszter, folyt az aknamunka szakadatlanúl 1 De hát valami okot arra, hogy a minisztérium áthelyeztessék, mégis kellett keresni, s az ok megtalálódon Konstatálták, hogy a budavári országház oly rozzant, oly rossz állapotban van, hogy annak bedőlésétől kell tartani, és hogy oly nagy, oly gyökeres átalakításokat, illetőleg újjáépítést igényel mely százezrekbe kerül. Ha nem lett volna a iőczél az, hogy a minisztérium a pesti oldalra tétessék, abból, a mi. az épületről állíttatott, legfeljebb az következett volna, hogy az épületet bármily nagy költséggel helyre kell állítani s abban a minisztérium ismét megmaradt volna talán századokon át. De nem oda Buda! Az az egész rozzantság, azaz egész rósz állapot, az a nagy helyreállítási költség n e m volt egyéb mint mese, mint egyszerű valótlanság. A minisztériumot e mesének őrve alatt, nyakra-főre átvitték a pesti oldalra egy teljesen czélszerűtlen épületbe, csakhogy ott legyen. De mi történt az országházzal, melyből, mert életveszélyes volt, rögtön ki kellett menni, s melyet csak százezrek áldozatával lehet fen- tartaní ? Egyszerűen helyreállították és pedig igen szépen körülbelül egy fél év alatt 15—16000 frtnvi költséggel Ebbe azután elhelyeztetett a pénzügyi közigazgatási, bíróság. Tehát vagy igaz volt az épülettel járó életveszély, akkor talán nem volna szabad oda áthelyezni a pénzügyi bíróságot, mert egy ily bíró élete, talán annyit szinte megér mint egy miniszteri tanácsos élete. Vagy pedig egyszerűen ijesztgető mese, igaztalan ürügy volt az egész, hogy a minisztérium a pesti oldalra vitessék, egyszerűen néhány ember kényelme végett. De nézzük, mibe került ezen néhány úrnak kényelme az államnak.“ Ezután a költségeket részletezi, és ösz- szehasonlitja és ezen végeredményre jut ‘. „S így a közoktatásügyi minisztériumnak a pesti oldalra átvitele került az államnak egy- szersmindenkorra 28,< .00 frtnvi helyreállítási költség többletébe és kerül azóta évenként 19,500 frtnyi bértöbbletébe. Igaz, hogy ezen intézkedés egy városrészre nézve valóságos csapás volt, igaz, hogy igen sok tisztviselő lakásából kizavartatott és ez által anyagi kárt is szenvedett, igaz, hogy az állam úgy az átvitelnél, valamint azóta is, evenként ezrekkel károsodik, de ki fog ilyen apróságokkal törődni, midőn eléretett azon nagy czél, hogy néhány nagy úr nagyobb kényelemnek örvend!! Végtelen tisztelője vagyok a köz- oktatásügyi miniszter úr állam férfiúi bölcsességének, de ezen ügy elintézésénél engedett oly befolyásoknak, melyeknek nem volt szabad engednie. A mit annak idejében Gorove Istvánról, illetőleg lovairól mesélt a hir, azt Csáky Albin grófnál feltételezni sem szabad s igy annál érthetetlenebb, hogy tudta ezen intézkedést s az avval járó költségeket, mindenki által tisztelt nevével fedezni.“ A kúria palota ügyében oda konkludál, hogy csakis Szilágyi Dezső igazságügyminisztertől függ a kúriának Budára való áthelyezése, a mi, bogy megtörténjék, O r s z á g h dr. szavai szerint, már azért is kívánatos, hogy legalább: ,25 év óta először a kormány oly intézkedésével is találkozzunk, mely nem a városrész kárára, hanem javára szolgál, megállítva a pusztítást és méltó környezetet teremtve a kir. váriaknak!“ A Il-ik kerületben, hogy fejlődését biztosítsuk, ki kell építeni a Danapartot és pedig azon mód, a bogy az Andrássy-utat s a körutat építették. Ki kell ugyanis sajátítani az egész házvonalat, a kisajátított vonalat újra fel kell osztani alkalmas építési telkekre és építési kötelezettséggel kell ismét értékesíteni. Általában nagy súlyt fek'et a füzet írója e kerületben az utakra, melyeket nyomorultaknak mond. A budai körút kérdését tárgyalva követeli, hogy a pesti nagy körútra engedélyezett adómentesség a budai körúti szakaszokra is megadassák. A vízvezeték is kibővíteni]ő. A körutat éktelenitő Christen-féle gödör betöltendő. A János-kórház helyett, uj, modern kórház építendő. Az elipsz rendezendő, vízvezetékkel és gázvilágitással látandó el. A Corvin-téri katonai raktár helyébe bálokra, hangversenyekre, gyűlésekre alkalmas terem építendő. A III-ik kerületre nézve legnagyobb fontossággal bir, — Országh dr. szerint — hogy mihamarabb hidat nyerjen, mely a pesti partrészekkel közvetlen kapcsolatba hozza. Kívánatos volna még, ha a polgári iskolát az ipari tanfolyamon kívül egy gazdasági tanfolyammal is kibővítenék s ha e kerületben szegényházat és egy gyermekkórházat építenének. A Zsig- mond-utca külső részeinek mielőbbi kövezését szintén a sürgős teendők közé számítja. Végül elösmeri, hogy a főváros, bár nem oly mértékben, mint kellene, gondoskodik a budai oldalról is, azután igy szól: , Sajnos, de egészen másképen állunk az igen tisztelt kormánynyal. A kormány az előadottak szerint nemcsak hatalmasan támogatta a balparti részeket, a mit helyesen tett s a miért csak köszönettel tartozunk, de tett olyan intézkedéseket is, melyek a balparti részek emelkedésében számba nem vehetők, ellenben a budai részeket határozottan károsították, s elmulasztotta oiy intézkedések tételét, melyek a budai részeket is emelték, s igy az egész főváros javára szolgáltak volna.“ A füzet azon remény kifejezésével végződik, hogy mindez meg fog változni a Duna- jobbpartján lévő városrészek 3ürgös baján ezentúl segíteni fognak az intéző körök. * A „Budai Hírlap“ első száma általános érdeklődés tárgya volt. Szerkesztőségünkbe számos üdvözlő, buzdító levél és gratuláció érkezett, melyek mind hangsulyozzik lapunk szükségességét. A sajtó is rokonszenvesen fogadta a „Budai Hírlap“ megjelenését. A- „Budai Hírlap“ legközelebb a kornázási emlékünnep alkalmából ünnepi kiadásban jelenik meg.
