Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-24 / 10. szám

Budapest, 1892. Julius 24.

BUDAI HÍRLAP.

kereskedelmi miniszternek ama kérdésére, Hogy nem voln a-e célszerű a millenniumi kiállítást egyelőre elhalasztani s !i ogy meg v a u-e a készség az iparosokban a szükséges áldozatokra. Az illésen, mely nagyon látogatott volt Rá th Károly elnökölt. Rövid megnyitó beszédében ismerteti az előzményeket. A kiállítási törvény- javaslat meghozatalakor nem kérdezték meg a kamarákat s most van először alkalma a kamarában képviselt iparosságnak nyilatkozni e kérdésben. Azt hiszi, hogy a megjelentek nyilatkozata elég mérvadó lesz a felvetett kérdés eldöntésére.

L é g r á d i Károly szólt először a kérdéshez. Azt mondhatja, hogy 1895-ben nem lehet megtartani a kiállítást, hacsak nem akarunk fiaszkót. (Ellenmondás.) Kellő előkészület nélkül, alkalmas hely megválasztása nélkül nem fogunk még olyan kiállítást sem rendezhetni, mely az 1885-it is megközelíti. A főváros elhatározta, hogy a városligetet többé kiállítási célokra át nem engedi. Lehet, hogy ezta határozatot meg fogj a változtatni a főváros, (Ugv van!) de ennél alkalmasabb, meglepőbb helyet kell keresni a millennium számára, hogy legyen v a 1 a m i. a mi ide vonzza a közönséget, úgy a hazait, mint a külföldit. Ez a hely egyedül a Gellérthegy és Lágymányos mellett elterülő remek hely lenne az, melyen egy világraszóló, kápráztató kiállítást lehetne rendezni. Véleménye az, hogy 1897-re halasszák el a nemzeti kiállilást. (Éljenzés.)

Marton Alajos azt hiszi, hogy a Gellérthegyi igazán remek terv kivitele nem két-há- rom, hanem tiz évi halasztást kíván. Határozott, erős akarattal és egy kis buzgalommal létesíthető már 1895-ben, és olyan nagy arányban, mely felül fogja múlni az eddig látott nemzeti kiállításokat.

Kalmár Péter már a miniszter által fölvetett kérdésben is azt a kérdést látja, hogy: Uraim, álljanak el a kiállítástól! — s jgy pre- okkupálja az iparosság véleményét is. Örömmel látja, hogy az iparosság nem engedte magát be- folyásoltatni. Véleménye az, hogy ha 1895-ről nem lehet elhalasztani a millenniumot úgy, tartsuk akkor mindenesetre a kiállítást is.

Csepreghy János szerint a tegnapi án- két elég helyes feleletet adott a fölvetett kérdésre. Ha millennium lesz, akkor nem képzelhető kiállítás nélkül. Ebben egyúttal meg van oldva az idő kérdése is, mert a kiállítás csakis akkor tartható meg, a mikor a millenniumot ünnepeljük. Az iparosokra áldozatokkal fog járni a kiállítás mindenesetre, de lelkesedéssel fogják viselni a terhet. Különben ez nem csak anyagi kérdés, hanem figyelembe kell venni az erkölcsi hasznot is, melylyel minden kiállítás jár az iparosságra, a mennyiben szellemi nívóját mindig egy-egy fokkal emeli.

R át h Károly elnök megjegyzi, hogy tegnap Gerlóczy h. polgármester az ánkéten kijelentette, hogy a mennyiben a kormány kívánja, a városligetet a fő- és székváros át fogja engedni.

Révai Mór az előtte szólók véleményében osztozik. 1895-ről kár volna elhalasztani a kiállítást, mert kellő lelkesedéssel és buzgóság- gal sokat lehet még csinálni. Örül, hogy az ország első kamarája, mindjárt a miniszteri án- két után, fog egyhangú lelkesedéssel a mellett nyilatkozni, hogy a nemzeti kiállítás 1895-ben megtartassák (Zajos helyeslés.)

B o r o s s Soma, C z e 11 e 1 Gyula, Kan- ezer Kálmán hasonló értelemben nyilatkoznak.

Törley József azt hiszi, hogy meg kell sürgetni az intézkedéseket, mert a folytonos habozás ártana a dolognak.

Un gár Miklós nemcsak az országos kiállítás mellett van, hanem véleménye az, hogy világkiállítást is lehet rendezni, melynek bizonyára meg lenne a maga vonzó ereje.

T h é k ' Endre azt ajánlja határozati javaslat alakjában: mondja k i a z é r- tekezlet, hogy a kiállítást a mille- uium a l halmával mindenesetre megtartani kívánja és felkéri a minisztert, hogy a kiállítás idejét minél

e 1 ő b b é s m i n é 1 hamarább raállapits a 1 meg s annak helyéül a városligetet jelölje ki. Az iparosság örömmel és lelkesedéssel fog részt venni a nemzeti kiállításban, (Zajos helyeslés és éljenzés.)

Ráth Károly elnök, összegezvén a tárgyalások eredményét, azt hiszi, hogy a kamarai értekezlet a T h é k Endre határozati javaslata értelmében nyila t- kozott, meglehetős egyhangúsággal, mert csak a helyre és időre nézve voltak egyes eltérő nézetek. Végül kijelentette, hogy a mai értekezlet kompetens volt a kamarai kerület összes iparosságának nevében is nyilatkozni, mert képviselte az iparosság minden rétegét. (Élénk helyeslés !) Ezzel az értekezlet véget ért.

Irodalom és művészet.

„A diurnista“

Először a budai színkörben Julius 16-án.

A ki jól akar mulatni, sokat akar nevetni, a ki nem azért megy a színkörbe, hogy okuljon, hogy nagy eszméknek, szép gondolatoknak akár a költészet, akár a zene által kifejezésében gyönyörködjék és azok felett elmélkedhessék — az nézze meg K ö v e s s y Albert-nek úgynevezett életképét: „A diurnistát“; nem azért mondjuk, hogy „úgynevezett“, mintha a darabban nem volna elég „élet,“ — mert az ellen bizony nem lehet panasz, a folytonos sürgés forgás oly pezsgő „élet“-et varázsol a színpadra, hogy alig vagyunk képesek mindent figyelemmel kísérni. — hanem azért, mert inkább bohózattal van dolgunk, s a diurnista nem az élet hú vissza- fükrözése a színpadon, de a nevettető bohóságoknak mulatságos sorozata.

© © _

Ha azon gondolkodunk, hogy mi is tulajdonképen a meséje „A diurnistának“ akkor nagy zavarba jövünk és végre is csak ezt mondhatjuk :

Sanyarú Vendel, az éhes, koplaló diurnista szive szerelemre lobban Kecskési Zizi iránt, udvarol neki a maga módja szerint és végül elveszi feleségül. Kecskési Zizinek az apja egy szegény nőszabó, a kinek Zizin kívül még négy leánya van. Az első felvonás végén a szegény ember megtudja, hogy gazdag örökséghez jut és e feletti örömében egész családjával táncra kerekedik. Igv gördül le a függöny az első képre, mely a szabó kőbányai szegényes otthonában játszódik le. Az örömhírt különben Kecskési egy Csengey nevű svindlertől tudja meg, a kit épen ezért nagyon szívesen bemutat a családjának. A második felvonásbau a színpad egy fő- és székvárosi tért varázsol szemeink elé. A meg- nagyobbitott színpad a legtarkább képet mutatja. Az állomásukon álló fiákkerek, a rohanó hordárok, levélhordók, kézi kocsikat toló munkások, utcai dendik, sétáló hölgyek, városi és falusi alakok, gyerekek, pék, konstábler — szóval az utca naponként látható alakjai folytonosan járnak kelnek a szinpadon keresztül. Az előtérben előhozakodik Sanyarú Vendel és megkezdi nyögéseit. Megösmerkedik Csalogány kis- asszonyuyal is, egy foglalkozás nélküli, de igen fessen öltözött és annál kokettebb masamód lánynyal is, a kinek Csengey udvarlói közé tartozik. Megjelenik a Kecskési család is a jómódnak minden külső, látható jeleivel, Csengey kíséretében. A leányok mindegyikéhez ndvarló csatlakozik egyikhez mentő, amásikhoz festő, a harmadikhoz egy gazdag bérkocsisnak, Hubernek a fia. a ki apjával' együtt jön elő, s végül a legidősebbhez, egy kis lányt affektáló vén kisasszonyhoz, Sanyarú Vendel közelit. Csengey megkéri az egyik leány kezét, ezt meghallja Csalogány kisasszony -—- ki időközben Kecskésit, a kalandokra vágyó női szabót egy 36 frtos vacsora erejéig megtréfálja, — nagy skandalumot csap, mire vége a második képnek. Mindenesetre ez a leg- mulattatóbb, legváltozatosabb a négy közül. A harmadik kép a városligeti népligetet mutatja be zajos vurstl-práteri látványosságaival és mulató publikumával. Amott Paprikajancsi mulattatja a körülállókat verekedéseivel, emitt a á- rieté“ színház magnétikus kisasszonya csalogatja a közönséget. Egyik helyen célbalövöldöznek, a

o

másikon a panorámás kiáltja ki csodálatos látnivalóit. Hogy tökéletes legyen a népies mulatság, egy akrobata is kiáll és egy nyalka paraszt- legénynyel bírókra kél: persze a magyar fiú jól odateremti a „mmetet. “ Eközben régi ösme- rőseink: a Kecskési família, Csalogány kisasz- szony, Huberék, Csengey és Sanyarú is megfordulnak a szinpadon. Az utóbbi melegen udvarol Zizi kisasszonynak a kinek a társaságában oly jól érzi magát, — saját szavai szerint, — mintha a disznótoron volna. Az utolsó, negyedik képben Csengey kibékül Csalogány kisasszonynyal és azzal együtt megzsarolják 5()00 frttal Kecs- késit. A lányok férjhez mennek udvarlóikhoz, még Sanyarú is megkéri Zizi kezét s meg is kapja. Csengey és a divatárusleány is egy pár lesznek: ez a befejezés.

A mint a fentiekből is látszik, a tartalom kevés, s az is összefüggéstelen. De annál ügyesebb a feldolgozás. Minden egyes alak, minden egyes jelenet valami újabb kaoagtatót, valami újabb mulatságost állít elénk, a nélkül, hogy a jó ízléssel csak egyszer is komoly összeütközésbe kerülne. Egy ártatlan mókázás az egész darab, a melyet szívesen mulatunk végig. Ezért adhatták a darabot már eddig is oly sokszor, és fogják még adni ezután is.

Hogy a sikerben az oroszlány rész a pompás, jó előadásé, az is bizonyos. A főalak Sanyarú Vendel F o 11 i n u s z-nál oly jó kezekben van, hogy jobbat, s a „Borszem Jankó“ eme karikatúrájának megfelelőbbet képzelni nem tudunk. Minden nyögése, minden mozdulata derültséget, nevetést keltenek, kupiéi pedig, melyeket az utolsó képben énekel igen ügyes, szellemes dolgok. Gyöngyi Izsó mint Kecskési szabómester, szintén tipikus alak, a ki hálás szerepét kellően kiaknáza. Belépő éneke, de főleg a 3-dik képbeli „mekegő dala“,melyet a „Madarász“ operett ösmert és kedvelt dallamára („Mikor még dédem ifjú volt“ . . .) énekel karkisérettel, igen hatásos, jóizü dolgok. Méltó e kettőhöz L. Kétszey Etelka, a ki Zizi komikus szerepében pompás alakot mutat be s különösen a Sanyarúval való tét-á-tétjei alatt sokat nevettet. Berzsenyi J. mint Kecskésiné, bár kis szerepe van, mégis mulattató. Nvelvelése az első képben még eddig minden este hatást ért el. A négy leány: Balogh Etel, Barcs Aranka, P. Szép Olga és V á r n a y Paula kis szerepeikben jó kedvvel, vígan játszanak és csinos egyforma ruháikban, kedves, vonzó jelenségek. Csalogány kisasszony szerepében S e r é d i t láttuk eleinte, ujabbau pedig L ed o v s z k y t. A szerep nem olyan, hogy azzal nagyobb hatást el lehessen érni, de a benne előforduló pajzán kuplék mindig megteszik a hatásukat, különösen ha olyan rutinnal és csintalanul éneklik, mint a hogy Serédi- től láttuk és hallottuk. Serédinek a toálettjei is feltűnő ízlésesek és fényések. Ledovszky Mariskának temperamentuma ilyen szerepbe neru'1 való, innen magyarázható, hogy bár szépen énekelt s tisztelői meg is tapsolták, —- ebben a szerepben S^rédié az elsőség. Réthey mint iparlovag, Kovács, mint fiakkeres, Kassai, mint Kovács fia, G i r é t h, mint festő, Komjáthy mint mentő, kis szerepeik dacára úgy ügyes maszkjuk, valamint jókedvű, eleven játékuk által biztosították a darab minden egyes mozzanatának nevettető hatását. Füredy, min+ birkózó Herkules jó alak.

* Az ó-bndai színkörben, az állapotok mindig cifrábbak lesznek. Legújabban a társulat tagjai kérvényt adtak be a fő- és székvárosi tanácshoz, melvben kérik, hogy az igaz- gatónak megszavazott segélyből a tanács számukra biztosítsa a fizetést, melyet Károlyi igazgatón sehogy sem tudnak megvenni. Ez a derék igazgató, dacára annak, hogy elég jól ment a dolga, a társulat tagjait egyszerűen nem fizette, s azok szegények most pénz és kenyér nélkül várják a segítséget a tanácstól, mely egyébként rögtön elrendelte az ügy megvizsgálását s majd a vizsgálat eredményéhez képest fog határozni.

* „Stapsodie licmgrois“ egy uj zongo- ramű cime, melyet D i e n z 1 Oszkár irt és a melyről, ugylátszik, a szerző feltételezte előre, hogy befogja járni egész Európát, mert csak is igy értelmezhető az, hogy a szerző a diplomaták nyelvén találta szükségesnek és illőnek a