Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-07-17 / 9. szám
Budapest, 1892. Julius 17. BUDAI HÍRLAP. 9 hető, hogy az amúgy is kényelmes kerületi elöljáróságok mikópen értelmezik a „sürgős“ szót intézkedéseikben. Ez csak egy eset ugyan, csakhogy ilyen esetet százával lehetne felsorolni. Hogy ezeket a viszonyokat nemcsak mi ösmerjük, hanem hogy azok a kormány előtt is a maguk valóságában (ismeretesek, semmi sem bizonyitja jobban, mint a kormány azon nézete, hogy Budapest fő- és székváros egy esetleges kolera járványnyal szemben csakis úgy képes annyira a mennyire megküzdeni, ha egy teljhatalmú kormánybiztos küldetnék ki. E végből — értesülésünk szerint — már elhatározott dolog, hogy a legelső gyanús jelekre a kormány azonnal kifogja küldeni teljhatalmú biztosát. De nézetünk szerint ez nem elég. Mert egy erélyes kormánybiztos sokat tehet ugyan, 'de mégsem ütheti helyre hónapok sőt évek mulasztásait. Azonfelül az igazat bevallva nincsen is valami különös bizodalmunk az országos egéss- ségügv ólén álló férfiakban, mikor azt látjuk, hogy ilyen komoly és mindenesetre aggályos időben magának a köz- egészségi ügyosztálynak a vezetője — szabadságon van! Épen mindezeket tudva, azt hisszük, hogy magának a nagy közönségnek, és főleg a sajtónak mindent el kell követnie, hogy a hatóságokat mulasztásaira figyelmeztesse, s azokat intézkedéseik végrehajtásában támogassa és segitse. A „Budai Hirlap1' e célból rovatot fog ezentúl vezetni, melyben egyrészt a maga részéről tapasztalt hiányokat és mulasztásokat fogja felsorolni, másrészt pedig helyt fog adni minden oly panasznak, mely e térre tartozik, s melynek alaposságáról meggyőződött. Hiszszük, hogy a közönség ez irányú tevékenységünket — az ügy fontosságához mérten — támogatni fogja. Bárha az egész fő- és székvárost tartjuk szem előtt: első sorban természetesen és hivatásunknak megfelelően a budai „Egészségügyi m i z ó r i á k“- kal fogunk foglalkozni. A „BUDAI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára a házhoz szállítva: Egy évre ..........................4 frt 40 kr. 6 hónapra..........................2 „ 20 „ 3 , 1 , 10 „ Előfizetéseket elfogad akiadóhivatal d. e. 10—1 óráig ésd.u. J/23—5 óráig. Az előfizetési összeget póstautal- ványnyal lehet a kiadóhivatalnak megküldeni, vagy a hirlapkihordó által kézbesítendő nyugtatvány ellenében lefizetni, ha a lapot egy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek előfizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyüjtőiveket, melyeken előfizetők vannak, mielőbb beküldeni sziveskedjenek, hogy az előfizetők lapjukat megkaphassák. Üresen maradt iveket szintén kérjük beküldeni. Minden a lap kihordására vonatkozó panaszt azonnal kérjük tudomásunkra hozni. ijSGjr Nyáron az egész fürdő-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatnak tartózkodási helyet. A kiadóhivatal. Egészségügyi mizériák. Nem kevesebb, mint 73 gyár van az újpesti út mentén. Minden gyárban átlag háromszáz munkás dolgozik. Hogy a gyárak körüli levegő nem valami egészséges, az természetes, és azon bajos is volna segiteni. De az már a hatóság mulasztása, hogy e rengeteg ember nem kap jó vizet inni. Az egész környéken szüretien, mocskos vizet isznak. Pedig már jó ideje, hogy a tanács elhatározta, miszerint az újpesti utón legalább öt olyan közkutat fog felállítani, melyből a munkások szűrt vizet ihatnak. De ez az öt kút sohasem fog elkészülni! Legalább mostanig semmi kilátás nincsen erre. * A várbeli jó levegőt elrontja a rósz kanálisok bűze. Erezték azt a jó várbeliek már a télen és kérték a polgármestert, hogy intézkedjék. A polgármester átküldte a mérnöki hivatalnak az ügyet vizsgálás végett. <A mérnöki hivatal a megejtett vizsgálat után jelentette a polgármesternek, hogy a bűzös csatorna nyílásokon csak is az úgynevezett „büz-elzáró- Ámrás-rácsokkal“ lehet seg.teni. Ilyeneket már régebben alkalmaztak is a várban: összesen 25 darabot. Ezek közül, a mérnöki hivatal véleménye szerint a kerületi elöljáróság hanyagsága folytán, mely nem gondozta a rácsokat tizennyolc darab hasznavehetetlen. Ezek a búzás rácsok az Úri-, Országház-, és Verbőczy-utcák- ban, Szt György- és >8zt Háromság-téren és a Bástyasétányon vannak elhelyezve. Ugyan ezen utcákban még 23 nyílt csatornanyilás van és minthogy ezek épen olyan bűzösek,, mint a többiek — szintén burás rácsokkal látandók el úgy, hogy összesen 41 darab burás rács kellene. A jelentés megjegyzi még azt is, hogy hasonlóan bűzös nyilt kanálisok vannak a Fortuna és Tárnok-utcákban, valamint a Disz-téren is, de minthogy „ezek iránt mégeddigpanasz nem merült fel“ — a mérnöki hivatal — elég naivúl! — úgy találja, hogy ezekre nézve nem szükséges intézkedni. Csakugyan mulatságos dolog, bogy a hatóság, bár egészségtelennek, rosznak tartja a csatorna nyílásokat, addig nem véli szükségesnek a bajon segiteni, a mig a lakosság békén tűr és nem panaszkodik. De hogy a panasznak is milyen az eredménye, az legjobban abból tűnik ki, hogy dacára a polgár mester sürgős rendeletének a 41 szükséges burás rács — mint azt egyébként a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésből látjuk (Lásd az erre vonatkozó tudósítást!) — csak most, tehát 7 hónap múlva lesz talán elhelyezve (?), lia ugyan az akták nem fognak még vagy egy évig pihenni esfvik Íróasztaliakban. Öh szerkesztő úri Mondhatom, életem legszebb pillanatait töltöttem e fán! S lám, a kaján sors megirigyelte tőlem e perceket, s midőn ideálom (mert a cseresznye valósággal ideálom!) ajakomon csüngve esdett csókomért, egyszerre egy rekedtes, végtelenül borízű hang jnegszólalt alattam: — Ahá, itt a gazember a ki a cseresznyét lopja! No várj csak majd adok én neked! A szörnyű szózatra, mely hogy költői hasonlattal éljek, olyan hatással volt reám, mint a tiszta kék égből lecsapó istennyila, lenézek, hát Jézus Máriám ! ott látom a csőszt, ki már felső ruháimat és kalapomat kezébe kerítette ! No ne neked naturalisztikus irány! A cseresznyékkel lolytatott ideális édelgés igy változott egyszerre siralmas naturalizmussá. Diktum- faktum: le kellett szállnom a fáról, bár ideálom most még jobban kacsintgatott, felém s ■ezer szerencse, hogy két o. é. forintok lefizetésével sikerült menekülnöm a bajból! (A két forintról a nyugtát, mint a hirlap számára tett kiadást, ide mellékelve küldöm s kérem alázattal ki egyenlítését. *) ilyen kaland után kénytelen voltam lemondani arról, hogy a szőllőben folyó életről írjak, de eszembe jutott a rét, a mező s a mi vágyakozásomat rendkívül felcsigázta : a nádas és a felkelő nap! Ab a nádas ! Álmaimnak netovábbja az ö sejtelmes, rejtelmes, édes suttogásával! Egész éjszaka nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy mily szép lesz az a tárca, mit én a nádasról és a felkelő napról fogok írni. így nem csoda, ha már két órakor felöltözve siettem ki a nádas felé, hogy impresz- sziókaf szerezzek ! Távol keleten a szürkülő égbolt már kezdett sárgás tónusba átmenni. A láthatár szélén húzódik végig egy feketés zöld sáv: a nádas. A mezőnek csendjét csupán a nagy suholynak szárnysuhintása és az ébredező fecskék szaggatott csicsergése zavarja. Jó darabig mehettem igy, s már közel is voltam a nádashoz, mikor a nap felkeltét megelőző szél megindult, megzörgetve a magban álló vadsáskát s összeütve az érett búzakalászok fejeit. Ezek lágy, zizegő hangot adva felköltöt— ték az ott lakó fürjeket, melyek a házigazdának élénk „pitty-palatty“-ozással fizették meg a szálláspénzt. Rendes körülmények között nem szokásom ugyan az ábrándozás és elmélkedés, de most arra az ideális gondolatra jöttem: „Vajha mi emberek is csak igy fizetnénk házbért! Milyen hálás és szives pittypalattyozást vinnénk véghez! E kis reflexióm után tovább bandukoltam a nádas felé. Az ég alján már megjelent az a bizonyos vörös stráf is, mely a hajnalt jelzi, a vadkacsa és lúd megkezdte búzását, mikor odaérkeztem a nádashoz, a rég óta óhajtott, kedves szép helyre! Épen helyet akarok foglalni egy zsombók tövében, mikor valami vékony zizegő hangon nótázni kezd a fülembe : először csak j egy, azután öt, végül száz meg száz. A zene eleinte — mondhatom —tetszett: de mikor a zenészek a belépti dijat a véremből akarták rajtam megvenni, és a kezemet, fejemet ellepték azok a kis ragadozók, a miket a közönség szúnyog név alatt ismer, kezdtem magamat nem jól érezni! Szivart kerestem, de nem találtam s igy elébb utóbb a vértanuk sorsára jutottam volna, ha — meg nem szököm. Már akkor úgy telve voltam szúnyog impressziókkal, hogy harmadnapig borogattak mindenféle ezer jó füvei, s a kezem úgy feldagadt, mint a pampuska, — fejem pedig, mint egy dézsa: akkora lett. Ezek után persze tisztelt szerkesztő úr sem csodálkozik azon, hogy semmit sem írok. Lemondtam a tárcairásról, le a naturalisztikus irány követéséről, le én mindenről, csak arról az előlegről nem, a melyet a tisztelt szerkesztő úr lesz oly kegyes, jelenlegi szánalomra méltó beteges helyzetemet tekintve, kiutalványozni ! *) Majd ha ismét felmegyek a mi kedves fő- és székvárosunkba, majd fogok akkor írni cikkeket a falusi életről, s azokról a bájos szép szinű impressziókról, miket itt szereztem. De addig én innen egyébről nem irhatok mint az aratásról és a jó jégbe hűtött borról, sörről. Azért is maradok a tisztelt szerkesztő úrnak, az én kedves principálisomnak alázatos szolgája: J—zsi. :) Természetesen ! (Szerk.) :) Szívesen ! (Szerk.)
