Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-03 / 7. szám

Budapest, 1892. Julius 3,

BUDAI HIR,LAP.

4

A fő- ős székváros közgyűlése.

1892. Junius 28.

Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, mindenekelőtt Viola Imre tanácsnok válaszolt azon interpellációra, melyet a múlt közgyűlésen Csikvári Jákó intézett a tanácshoz egyrészt a zuglói és István- úti lóvasut ügyében, és úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette a tanácsnok válaszát.

Ezután a napirend előtt még három interpelláció volt.

Gyárfás Sándor utal arra, hogy a főváros III-ik kerületében az elemi iskolák látogatására kötelezett gyermekeknek több miut 18 százaléka az iskola küszöbét át nem lépte soha és a tanköteles gyermekek önként iskolába lépett 82 százalékának is több, mint egy- karmada az, mely már az alsóbb osztályokból lassanként teljesen kimaradván, :a népoktatás jótéteményeit csak igen hiányosan élvezte, nem is emlitve azt, hogy a IIT. kerület 12—15 éves gyermekeinek alig egy négyedét teszi ki azok száma, kik vagy a középtanodákba léptek, vagy pedig a helybeli polgári fiú- és leányiskolákat, avagy pedig mint iparostanoncob — az uj ipartörvény életbelépte óta — az ipariskolákat látogatják, igv tehát ezeknek három-negyede és a leánygyermekeknek mondhatni 90 százaléka e korban a kultúra jótéteményeit nemcsak nem élvezi, hanem ennek még a múltban érzett melegét is teljesen elfeledi és igy a fővárosnak ezekre fordított kulturáldozatai is elveszetteknek tekintendők.

Szóló kiemeli, hogy a III. kerület lakosságának több, mint 80 százaléka nem magyar, hanem idegen ajkú s igy világos az, hogy az itt tanítással foglalkozó egyének a tannyelvet tekintve hazánkra nézve speciális kulturmisziot is teljesítenek és mert e kettős feladat sikeres megoldása csak mar teljesen kipróbált mintae- rök által, de ezek által is csak akkor foganatosítható, ha a növendékek a nyelvanyag átgyúrásának percétől fogva egész a végkifejlés eléréséig egy és ugyanazon szakerő vezetése s behatása alatt állanak: azt kellene feltételezni, hogy a tanács ezen elveket érvényesíti a III-ik kér. tanügy vezetése és a tanítói állások betöltésénél. Mindez azonban nem igy történik, mert a III. kér. tanítói állások betöltésénél évről-évre a legnagyobb hullámzásokat tapasztaljuk és ezenkívül az ide delegált tanítók nagy része kezdőkből és oly egyénekből áll, kiket büntetésből helyeztek ide, úgy, hogy a III-ik kerületet a tanítók személyét illetőleg büntetési telepnek, küznyelven straf- koloniának nevezik.

Nem tartozik szóló hivatásához azon okok kutatása, melyek miatt a népoktatási törvényt teljes, végrehajtása 24 éven át csaknem rendszeresen mellőzték, de mert a III-dik kerület lakossága önhibáján kivül a végelszegényedésnek néz eléje s igy jövőre csak értelmi, szellemi és erkölcsi tőkéjére támaszkodhatik, a miknek megszerzése pedig csak alapos és rendszeres nevelés útján érhető el: ezeknek folytán, mint a III-ik kerületnek egyik szerény képviselője azon tiszteletteljes kérdéseket intézi a h. polgármesterhez: 1. Nem tartja-e már az időt elérkezettnek arra, hogy a hazánkban 24 év óta érvényben álló népoktatási törvény intézkedései a jövő tanév kezdetén teljesen és feltétlenül végrehajtassanak ? 2. Nem tartja-e szükségesnek, hogy a III-ik kerület tanítói állásai az általuk teljesítendő kulturmiszió fontosságára való tekintettel már a jövő tanév elején csupa kipróbált szakerőkkel töltessenek be és hogy az ide helyezett szakerők a tanítás sikerének teljes biztosítása céljából legalább egy nevelési ciklusra ott állandósíthassanak ? 3. Szándékozik-e a jelzett irányokban a szükséges intézkedéseket haladék nélkül megtenni P

G e r 1 ó c z y Károly h. polgármester az interpellációra nem adhat azonnal kimerítő választ, de kötelességének tartja azonnal legalább ideiglenes választ adni, nehogy valaki azt gondolhassa, hogy a főváros a közoktatás terén törvényes kötelességeit nem, vagy csak niányo- san teljesiti. Szóló nem tartja szükségesnek hangsúlyozni azt, hogy a főváros törvényhatósága nemcsak törvényes kötelességeit törekedett

teljesíteni a népoktatás terén, hanem annál sokkal többet is tett, Annak oka, hogy a népok- talási törvény a főv. területén nincs még a utolsó betűig végrehajtva, abban rejlik, hogy ily nagyszabásúi intézménynek létesítése mindenütt a világon évtizedeket igényel.

A III. kerületi bajokat jól ismeri, de megjegyzi, hogy a III. kerületben jelenleg két iskola épitése van folyamatban és hogy a főváros a III. kér női iparoktatás érdekében sem kiméi áldozatot. Szóló Ígéri, hogy intézkedni fog az iránt, miszerint a Ili. kerületi iskolaügyei tüzetesen megvizsgáltassanak és a hivatalos nyomozások folyamán fölmerülő szükséghez képest a kellő előterjesztések megtétessenek. — Arról szó!ónak egyáltalában nincs tudomása, hogy a tanítókat biinterésképen helyeznék a III. kerületbe. A tanács a tanítók választásánál a közoktatási bizottság kijelölése alapján gyakorolja törvényes jogát és szóló egyetlenegy oly esetet sem ismer, melyben a tanács oly egyént választott volna meg tanítói állásra, ki nem bírt a szükséges qualifikációval. Ezek után szóló kéri a közgyűlést, hogy ezen eiőleges válaszátvegye tudomásul.

A h. polgármester e válaszát az interpelláló és a közgyűlés tudomásul vette.

Pártos Béla megjegyzi, hogy a legkevesebb, a mit a polgárok a hatóságoktól elvárhatnak, az, hogy életbiztonságukat lehetőleg megvédjék. A napokban pedig megtörtént, hogy a Gellérthegyről egy több mint 1000 métermázsa súlyú kőszikla omlott le és csak egy igen szerencsés véletlennek köszönhető, hogy az azon hely körül játszadozó gyermekeit maga alá nem temette. A gyermekek őrangyala ez esetben megmentette a gyermekek életét, de szóló azt hiszi, hogy a hatóságoknak kötelessége lenne az őrangyalt támogatni. Szóló ezen eset kapcsán a következő kérdéseket intézi a h. polgármesterhez: I. Van-e tudomása a h. polgármesternek arról, hogy folyó évi június hó 21-én e.'ti 8 óra tájt a Szent-Gellért hegy oldaláról több száz métermázsányi kődarab az élet és testi biztonság legnagyobb veszélyeztetésével leomlott? 2. Igaz-e az, mit a lapok széliében Írtak, hogy a főv. tanács már évek előtt a Gellérthegy sziklafalai megvizsgálását elrendelte és hogy e rendelet kellőleg még mai napig sem foganatosít! atott ? 3. Szándékozik-e a h. polgármester haladéktalanul intézkedni, hogy a Gellérthegy összes sziklafalai a főv. mérnöki hivatal által azonnal megvizsgáltassanak és az éle* és testi biztonságra veszélyes részek legott megfelelő módon eltávolíttassanak ?

G e r 1 ó c z y Károly h. polgármester elmondja, hogy ő a sziklaomlás napján esti 10 órakor megjelent a helyszínén és személyesen meggyőződött a szikla leomlásáról. A tanács figyelmét már a hetvenes években fölkeltette az a körülmény, hogy a Gellérthegyről egyes szikladarabok leomlottak és azért elrendelte, hogy a Gellérthegy geológusok és bányamérnökök által tüzetesen megvizsgáltassák. A szakértők egyhangúlag azt mondották, hogy ily sziklaomlások minden hegységnél előfordulnak. A szakértők a vizsgálat közben többször életüket is kockáztatták, de a hegy geológiai formációja folytán lehetetlen volt minden részét pontosan megvizsgálni, mert ehhez igen komplikált szerkezetű állványok és lajtorják felállítása lett volna szükséges, mi igen nagy költségeket igényelt volna. A szakértők kijelentették, hogy nem lenne célszerű a meglazult sziklákat lebontani, mert ez az eljárás még nagyobb veszélyeket idézhetne elő. hanem azt javasolták, hogy a Gellérthegy állapota folytonos figyelemmel kisértessék, a Gellérthegy alján lévő házak kisaj átitta ssanak, egyes helyeken pedig, hol veszély mutatkozik, a házak lakói még a kisajátítási eljárás folyamata alatt hatóságilag kiszállásoltassanak. E szakértői vélemény alapján a tanács a Gellérthegy alatt levő összes házak kisajátítása iránt a közgyűlésnek előterjesztést tett és az a kisajátításokat még 1886-ban el is rendelte és militari a határozathoz a fővárosi közmunkák tanácsa is hozzájárult, a kisajátítási eljárás megindittatott. Hogy a szakértőknek, nevezetesen Schubert, a fővárosi mérnöki hivatalban alkalmazott bányamérnöknek szakvéleménye, kia

vizsgálatokat elismerésre méltó buzgalommal és gondossággal vezette, mily alapos és helyes volt, fényesen bizonyítja a napokban történt sziklaomlás is, mert e szikla épen oly telekre zuhant a melyen volt ház lerombolását a legsürgősebben szükségesnek jelezte. A már kisajátított házak mind azonnal lebontattak, a többire nézve pedig az eljárás folyamatban van. A legutóbbi sziklaomlás megtörténte után a tanács junius 24-én ülést tartott és sürgősen arra utasította a mérnöki hivatalt, hogy a gellérthegyi sziklák állapotát azonnal tüzetes vizsgálat alá vegye és tegyen jelentést arról, vájjon nem mutatkozik-e szükségesnek akár a gellérthegyi serpentin-út elzárása, akár egy vagy több ház lakóinak kiszállásolása további sziklaomlások által támadható kár és balesetek ezé Íjából. Továbbá elrendelte a tanács a leomlott szikla eltávolítását és tekintettel a Gellért-rakpart 18—25. számú telkeire tóduló közönségre, utasította a mérnöki hivatalt, hogy e telkeket fakorláttal zárassa el és egyáltalában minden intézkedést tegyen meg, melyek közbiztonsági szempontból szükségesek. A mint a mérnöki hivatal jelentése be fog érkezni, a tanács e jelentés tartalmához képest a szükséges további intézkedéseket is haladéktalanul meg fogja tenni.

Pártos Béla s a közgyűlés is egyhangúlag tudomásul vette a h. polgármesternek válaszát.

Nagy zajt keltett Scheich Károly felszólalása, amelyben a Magyar Egyesület tagjainak ama szokása éllen szólalt fel, hogy a német cégföliratok fölé oda ragasztják az egyesület jelmondatát viselő kis cédulát: „Nyelvében él a Nemzet.“

A fő- és székvárosnak — úgymond a fölszólaló — egyik érdeke az is, hogy benne az idegenek jól érezzék magukat. Ennélfogva szükséges, hogy a kereskedések német nyelven is kiírják a cégeiket (Zajos ell enmondá- s ok ! Menjen Németországba !) Yan a fővárosban egy egyesület, a Magyar Egyesület (Zajos éljenzés). Scheich Károly: Nem bánom éljen ... de az egylet föltette magában hogy a magyarosítást ö veszi a kezébe. (Zajos éljenzés.) En ugyan a fővárosi törvényhatóságnak 30 év óta vagyok tagja s tudom, hogy ezek és egyéb tényezők miként eszközölték a magyarosodást, de nem úgy, ahogy a Magyar Egyesület kierőszakolni akarja. (Hohó! Eláll! Zaj.) Pedig a német nyelv tudása szükséges; (Zaj) ezt onnan is tudjuk, hogy a kormány is kötelezővé tétette a német nyelv tanítását, hogy igy minden magyar emberből mi- velt embert képezzen. (Derültség. Zaj. Hohó!) Most ez a Magyar Egyesület, azonkívül, hogy a tagjai csak magyar korcsmába mennek, (Zajos helyeslés) még azt is elhatározta, hogy a német bolt feliratokra cédulákat ragaszt. (Helyeslés.) Az éti firmámra ne ragasszanak semmit! (Derültség.) Hol szerezték azt a jogot, hogy az én firmámra . . (Nagy zaj. „E 1 á 11!“ Az elnök csönget.)

Az elnök: Méltóztassék a fölszólalónak megengedni, hogy befejezze a beszédét.

Scheich Károly: Kérdem, hol vette a Magyar egyesület a jogot, hogy a német firmákra cédulákat ragasszon. Kérek felvilágosítást a polgármester úrtól. (Nagy zaj.)

Gerlóczy Károly h. polgármester az interpellációra röviden csak azt válaszolja, hogy a magyar egylet alapszabályait a bel ügy minister jóváhagyta és hogy ennélfogva a magyar egylet a fővárosban törvényes alapon működő testület. Szólónak semmiféle tudomása sincs arról, hogy a „Magyar egylet“ alapszabályaiban körülírt hatáskörét bármiben is túllépte volna és ennélfogva a magyar egylettel szemben semmiféle hatósági intézkedés megtételét sem látja szükségesnek. (Hosszantartó zajos éljenzés.)

A közgyűlés a h. polgármester ezen válaszát e1g y h a n gúla g tu d o m á sül vette.

A napirend előtt még Bad o ez a János személyes kérdésben szolalt fel Szoló a múlt közgyűlésre való megjelenésben akadályozva lévén, a napilapok és a „Fővárosi -Közlöny“ tudósításából azt vette ki, hogy dr. Bácz Ká-