Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-06-19 / 5. szám

Budapest, IS02. Junius JO.

A hidkérdéshez.

Falk Miksa és Tolnay Lajos orsz. képviselők e kő 12-én délelőttre a vámház-körut és Gellért-kőpart között tervezett Duna-liid építése ügyében a ferencvárosi kör helyiségébe értekezletet hívtak össze, melyben az I., VIII., IX és X. kerület nehány polgára vett részt.

Az értekezletet Fáik Miksa nyitotta meg, röviden körvonalozva az összejövetel előzményeit Elmandvkya, hogy az I. kerületi polgárság a múlt hó 29-én a vámház s a Kelenföld között épitendő hid ügyében értekezletet tartott, a melyen ő is megjelent s kijelentette hogy az igényeket az eskütéri hid egyedül kielégiteni nem lesz képes s ennélfogva jogosult a törekvés, hogy mind a két hid kiépíttessék. (Zajos helyeslés.) Az eskütéri hid építése már elhatározott dolog s ennek ellenében a küzdelem nem kecsegtet sikerrel. Oly értekezlet összehívása vált tehát szükségessé, a mely azokat a gyakorlati lépéseket megállapítsa, a melyek a vámház kelenföldi hid építése érdekében teendők. Ezért hívta ő és Toluay Lajos össze a mai értekezletet- (Zajos helyeslés.)

Ezután elnökké egyhangúlag Fáik Miksát választották meg, jegyzővé pedig H i n d y Kálmánt.

Tolnay Lajos hosszabb beszédében fejtette ki a vámháztéri hid fölépítésének szükséges és sürgős voltát. Nagy örömmel hallotta — úgymond — a főváros polgársága a miniszter ama elhatározását, hogy a főváros területén két Duna-hidat szándnkozik már legközelebb építeni; egyet a vámház-körut folytatásában, a másikat pedig az eskü-tér közelében. Nézete szerint mind a kettőre égető szükség van. Örömmel látta azt is, hogy az eskütérre tervezett hid a belváros olyan rendezésével lesz kapcsolatba hozva, a mely nemcsak a főváros díszére fog szóljálni, hanem a nehézkes belvárosi közlekedést is lényegesen könnyíteni fogja. A belvárosi polgárok egy része, midőn mindezektől értesült, értekezletet tartott s kimondotta, hogy a két hidat csak együtt és egyszerre óhajtja kiépítve látni. A szóló ez álláspontot a fővárős érdekei ellen valónak tartja. A szóban levő két hid ugyanis egymást kiegészíti, de egymást pótolni sohassm fogja. Az eskötéri hid mindig csak a személyforgalmat — ideszámítva a személyeket szállító kocsikat, ló- és villamos vasutat is — fogja közvetíteni; ellenben a teherforgalmat akkor is csak a vámházköruti hidra kell terelni, ha a kerepesi-ut folytatásában az eskütéri hídig épp oly széles utca alakul is, mint a kerepesi- ut maga. Budapestnek ma is egyik legveszélyesebb forgalmi csomópontja az, a melyen a kerepesi-ut a belső körútba szakad; hogy tehát az uj hidra menő teherforgalom minden tartozékával, a melyen többek közt a marha- és sertéshajtás stb. még mesterségesen ide is tereitessék, azt ő gyakorlatilag kivihetetlennek tartja. A Duna jobb és balpartja közti teherforgalomnak a Margit- és vámház-köruti hidakon kell lebonyulnia és nem lehet megengedni, hogy a belváros vagy a budai oldal Duna mellettiévé szűk utcái, szükség nélkül, teherforgalommal terheltessenek meg. Ha tehát ez igy van, pedig így kell lennie, akkor kétségtelen, hogy a vámház-köruti. hid nagyobb fontosságú, mert sokkal közelebbről érdekli az ipart és kereskedelmet, mint az eskü-téri. Különben is a följárók elkészítése a vámház- köruti hídnál alig ütközik valamelyes nehézségbe s a híddal együtt elkészülhet. Ellenben az eskütéri hid feljárói addig el nem készülhetnek, amig a tervezett kisajátítások végrehajtva nincsenek s az útban álló épületeket le nem bontják. Már pedig a plébánia templom, a kegyesrendiek épületei és a régi városháza addig le nem bonthatók, a mig azok helyett uj épületeket nem állítanak. Erre pedig 4—5 év szükséges. Ha tehát a két hid egyszerre építtetnék, akkor egyik sem készülhetne el 7—8 év leforgása előtt és ez sem a főváros érdekeivel, sem a kormány álláspontjával nem lenne összeegyeztethető. Mindezek után azt az óhajtását fejezi ki, hogy a kit hid ügye külön tárgyaltassék s a vámházköruti hid, a melynek létesítése semmi akadálylyal nem jár, a legrövidebb idő alatt kiépitessék. Az együttes építés egyik igen lényeges akadályául végül felhozza még az esküBUDAI HÍRLAP.

tári hid nagy költségeit, mint a hol egyedül a kisajátításokra L> millió szükséges, a hid ép - tésére 2 és fél millió s a feljárók egyenletessé tételére 1 millió.

A tetszéssel fogadott beszéd után Légrády Károly szólalt fel, hangsúlyozva, nogy a vámházköruti hid építése felel meg a főváros általános érdekeinek.

Wagner Jenő dr. a Ferencváros fejlődése érdekében kívánja, hogy az ötödik hid a Boráros téren építtessék.

Gsiky Kálmán nem tartja helyesnek, hogy akkor, a midőn a vámháztéri hid ügyének elő- mozditása céljából jött össze az értekezlet, olyan dissonáns hangok emelkednek, mint a milyennel V' agner Jenő dr. szegült ellene az általános óhajtásnak. (Zaj. Ellenmondások.) Ha külön érdekek vaunak, akkor legjobb lesz külön értekezletet összehívni. (Úgy van!) Egyébként az a hite. hogy el fog jönni a Borárostéri hidnak is az ideje.

Medvey Zsigmond nem ellenzi a Boráros- térröl épitendő hid eszméjének kivitelét sem, de első teendője mégis a vámházi híd építése.

Szóltak még: Kiss István, Kovács József, Bálint Ferenc, Gyurmin J., Hecht Ernő dr., Peringer Ferenc, s aztán Tolnay Lajos, indítványát azzal egészíti ki, hogy nagy bizottság küldessék ki, a melynek a miniszterhez intézendő felirat megszerkesztésén kívül általában az ügy fejlesztése legyen kötelessége. (Helyeslés.)

Fáik Miksa elnök ezek után határozatilag kimondja, hogy az értekezlet nemcsak kívánatosnak, hanem múlhatatlanul szüségesnek tartja oly ötödik híd építését, a mely a Ferencvárost a Duna jobbpartjával összekapcsolja, óhajtja továbbá az értekezlet, hogy e hid ügye egészen önállóan tárgyaltassék és semmiféle más hason- nemii tárgygyal összeköttetésbe ne hozassák. Elhatározza az értekezlet, hogy a kivánnalmait memorandumba foglaltatja, hogy közölhetők legyenek az illetékes személyekkel és hatóságokkal. Egyebekben — úgymond az elnök — határozatot hozni nem lehet, mert az értekezlet tagjai erre nézve mandátumot nem kaptak senkitől.

Végül megválasztotta az érdekezlet a nagy- bizottságot.

Törvényszéki csarnok.

Ä fekete sárga zászló.

Olvasóink még emlékezni fognak arra, a fekete sárga zászlóra, melyet az első kerületben az első választás alatt körülhordaztak.

Az ártatlan kortes tréfát tudvalevőleg a rendőrség nagyon komolyan vette, és egy nagy- képű ítélettel megbirságolía annak elkövetőit „az uralkodó ház színeinek meghurcolása, a honvédelmi miniszter személyes megsértése, utcai botrány stb. címen.

A famozus ítélet ellen az elitéltek természetesen fellebeztek a főkapitánysághoz, és jogi képviselőjük W 1 a d á r Tivadar d r. ügyvéd előtt most hirdették ki a másodfokú Ítéletet, mely az elsőt helyben hagyja

Wladár dr. első fellebezésében többek közt a rendőrségi illetékességét is kétségbe vonta, de erre a főkapitányság ítélete jónak látta nem reflektálni.

Wladár dr. újból bejelentette a fellebezé- sét az ítélet ellen s igy, az ügy a belügyminisztérium elé fog kerülni.

A terjedelmes fellebezés többek közt ezeket mond ja:

„Bizonyítóknak vehető-e egy rendőrközeg jelentése a midőn a m. kir. Curia 67. számú döntvénye alapján az, hatósági tagnak nem tekinthető, mert kizárólag a felsőség rendelkezéseinek és meghagyásának teljesítésére illetőleg foganatosítására, hivatott de saját tényében és hatáskörében tapasztaltak bizonyítására hivatva nincsen“.

„Feltétlen hiteles bizonylatot csak egy hatósági személy tehet.*

4

„A főkapitányi Ítélet hallgatagon mellőzte a kerületi kapitányság illetékességére és hatáskörére már a korábbi fellebezésben felhozott indokokat, ámbár az evidens dolog, hogy a honvéd miniszter vádat nem emelt, igy vádhiányán a kapitányság magánvádból üldözendő cselekményeket hivatalból elbírál u i jogosítva nincs.“

„De evidens dolog az is hogy a ker.kapi- táuyság vádhiányán a t ö r v é ny székek hatásköréhez tartozó cselekmények felett is mondott ítéletet.“

„A jogtiprás tehát itt kettős, mert i,vád emelve nem lett, 2) vád hiáuyán a törvényszékhez tartozó cselekményekre is h a 11 g t a- gon mondta ki illetékességét.“

A fekete-sárga színre nézve a felebbezés további pontjai a következőket tartalmazzák:

„A fekete-sárga színnek Magyarországon közjogi jelentősége nincsen, az csupán mint a német-római császárság maradványa az egykori nagyhatalom emléke gyanánt jogosulatlan s törvénytelen utón honoséit meg egyes intézményeinkben.“

„Nem egy, de több alkalommal tiltakozott hevesen a magy. törvényhozás ezen szin alkalmazása ellen, s ha már talán egy némely közösügy jellegét foglalja magában, Magyarországon császári szin gyanánt sohasem fogadtatott el. Egy intézmény közös volta lett tehát közelebbről megjelölve vele, s nem pedig mint a legmagasabb család színei, melyeknek Magyarországon törvényes biztosítékai nincsennek.“

A kér. kapitány ítél été nemcsak a honvéd miniszter úr személyét de a legmagasabb udvar színeit is sértetteknek találta, Erre nézve a felebbezés azt mondja:

„De kizártnak tekintendő a sértés mert a zászló körülhordozása által a miniszter úrnak egyes kérdésekben tanúsított politikai magatartását akarta csupán jelezni. Hogy ezen magatartást épen a választások során óhajtatott akként jelezni, kizártnak és absolute lehetetlennek látszik még csak azon feltevés is, hogy a sértés áz uralkodó ház szin ei el lenintéztetett volna. A cselekményeket az intenció minősiti. nem pedig a magyarázat.“

A felebbezés további folyamán élesen támadja meg azon bíróságokat a melyek a szubordináció érzetével parancsszóra hoznak Ítéletet, s kéri az ítéletet, vád, illetékesség és hatáskör hiányán megsemmisíteni.

Fő- és székvárost ügyek.

A fő- és székváros közgyűlése.

1892. Junius 15.

Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, bemutatta a koronázás 25-ik évfordulója alkalmából tartott jubileumi ünnepély rendezésére kiküldött fővárosi nagy bizottság előzetes jelentését, ir mely a főváros törvényhatósági bizottságának 0 Felsége által f. hó 8-án történt legmagasabb fogadtatásáról szól. A közgyűlés állva hallgatta végig Ő Felségének a törvényhatósági bizottság elnöke által történt üdvözlésre adott válaszának Kullmann Lajos főjegyző által történt felolvasását és azt örvendetes tudomásul vévén. a beszédnek a mai közgyűlés jegyzőkönyvében szó szerint való megörökítést határozta el.

Kullman’n Lajos főjegyző felolvasta ezután gróf Szapáry Gyula miniszterelnök következő leiratát:

„Budapest főváros közönségének. 0 cs. és apostoli királyi Felsége miniszterelnöki minőségemben tett előterjesztésemre f. évi június 10-én Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóz- tatott, hogy Budapest főváros mint magyar székvárosa ezentúl „Budapest to- és székváros“ elnevezést használhasson. Miről a főváros közönségét örvendetes tudomásul és megfelelő további intézkedés végett ezennel értesítem. Budapesten, 1892. junius 11-én. Gróf Szapáry Gyula s. k.u

A közgyűlés e leiratot öévendetes tudó-