Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-06-19 / 5. szám

Budapest, 1892. Junius 19. BUDAI HÍRLAP. o másul vette és a szükséges intézkedéseknek, így a feliratok, nyomtatványok, pecsétek meg­változtatása stb. megtétele végett kiadta a tanácsnak. Egyszersmind elhatározta a közgyűlés, hogy midőn 0 felsége legközelebb ismét Buda­pestre fog jÖDni, küldöttség útján fogja kife­jezni köszönetét ezen elhatározásáért és azután ugyancsak kiildöttségileg fog köszönetét mon­dani gr. Szapárv Gyula miniszterelnöknek Ráth Károly,, főpolgármester bejelentette ez­után, hogy 0 Felsége a budapesti szegények számára magánpénztárából oQUO irtot adott. A közgyűlés ez adományért jegyzőkönyvileg fejezi ki köszönetét: az adomány kiosztása iránt a szokásos intézkedések elnöki utón megtörténtek. A főpolgármester szomorú elnöki köteles­séget teljesített azután, bejelentő, hogy Buzeczky Pál, a törvényhatósági bizottság egyik kitűnő régi buzgó tagja, a főváros egyik köztisztelet­ben és közszeretetben állott polgára, ki a tör­vényhatósági életben főleg mint a számvizsgáló bizottságnak éveken át volt elnöke szerzett ma­gának nagy érdemeket, elhalálozott. A közgyű­lés az elnöklő főpolgármester előterjesztésére egyhangúlag elhatározta, hogy Buzeczky Pál halála fölött érzett mély fájdalmát a közgyűlés jegyzőkönyvében fejezi ki és hogy a boldogult gyászba borult családjához részvétiratot intéz. A törvényhatósági bizottságban Buzeczky Pál elhalálozásával, ki az I. kerületben válasz­tatott meg, megüresedett rendes tagsági helyre a legtöbb szavazatot nyert póttag, Frey Ala­jos hivatik be. A napirend előtt négy interpelláció ter­jesztetett elő. Del Medico Ágoston utalt arra, hogy 0 Felségének f. hó 6-án megtartott ünne­pélyes bevonulása alkalmából több helyütt a járdán is állítottak fel tribünöket, holott ezek a közhasználatra vannak szánva és ennélfogva a járdák ilynemű elfoglalása a személyes sza­badság megsértését involválja. Minthogy pedig ezzel az eljárással a közönség azon részének, mely nem vásárolt drága pénzen tribünjegye­ket, részben lehetetlenné teszik a felséges király iránti lovalitás kimutatását: szóló kérdi a h. polgármestert, miszerint van-e tudomása arról, Fogy a járdákat több helyen tribünök részére foglalták le és hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy hasonló eljárás a jövőben ne történjék? Gerlóczy Károly h. polgármester ezen interpellációra válaszolva kijelentette, hogy tudomása van arról, miszerint az illető bizott­ság és a rendőrség az ünnepély előtti utolsó napokban az Erzsébet és Ferenc József téren a járdán tribünök nem képezték üzérkedés tár­gyát, hanem az egyiket a képviselőház készít­tette saját költségén az országgyűlési kép­viselők részére, a másikat pedig a belügy­minisztérium saját költségén az ország törvény- hatósági bizottságai küldöttségeinek elhelyezése végett. Hogy a jövőben hasonló alkalmakkor mily eljárás fog követtetni, arra nézve ma egy­általában nem nyilatkozhatik, megjegyzi azon­ban, hogy mennél több idő áll ' rendelkezésre egy nagy ünnepély rendezésére, annál kifogás- talanabb módon lehet a szükséges intézkedése­ket és munkálatokat elvégezni. A közgyűlés a h. polgármester e válaszát egyhangúlag tudomásul vette. T e n c z e r Pál emlékeztet arra, hogy a közgyűlés még f. é. április hóban számos tanitói tanítónői és igazgatói állás szervezését határozta el, de mindezideig a kormánytól semmiféle vá­lasz sem jött a főváros határozatára, mely még április hóban expediáltatott. Minthogy pedig az azon állásokra pályázott 400 folyamodó a pályá­zat elintézéséig egyrészt el van zárva annak lehetőségétől, hogy másutt folyamodjék, más­részt a megválasztandókuak augusztus 1-ig az illető iskolák közelében kellene lakást venniök: szóló kérdezi a h. polgármestert, nem volna-e hajlandó a közgyűlés említett határozatának jó­váhagyását megsürgetni? Gerlóczy Károly e kérdésre kijelentette, hogy meg fogja az ügyet sürgetni, s e választ úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomá­sul vette. F e k t o r F erenc elmondotta, hogy a múlt hó elsején a fővárosi Erzsébet szegényház gond- uoka megőrült és az ezen megválasztott hiva­talnokot ért e szerencsétlenség után a tanács megtagadta a nejétől az esedékes fizetését. Kér­dezi a h. polgármestert, mint a tanács elnökét, hogy vau-e erről tudomása és hogy hajlandó-e intézkedni az iránt, hogy e beteg tisztviselő családja részére az esedékes fizetés kiutalvá- nyoztassék. Ezen interpellál iora Horváth János ta­nácsnok, h. alpolgármestér adta meg a választ a következőkben: A tanács, a mint arról a sze­rencsétlenségről értesült, mely az Erzsébetsze- gényház gondnokát in. hó elsején érte, azonnal 1< 0 frtnyi segélyt szavazott meg a nejének. Ezen elmebetegségbe esett hivatalnoknak, mint más betegségben szenvedő tisztviselőnek is jár a fizetése, de a törvény értelmében, minthogy elmebetegség esete forog fenn, a fizetés csak az árvaszék által kinevezendő gondnoknak ad­ható át, miért is a tanács már megkereste az árvaszéket az iránt, hogy ezen elmebajba esett tisztviselő részére gondnokot nevezzen ki s a fi­zetés már e hó folyamán utalványozható lesz. A közgyűlés a választ tudomásul vette. Csikváry Jákó arra utalt, hogy a zug­lói és az Istvánuti- lóvasúti vonalak belső vég­pontja a muzeum körúton, a nemzeti színházzal szemben vau s ugyan e pontig a másik oldalon járnak legújabban a vágóhídi kocsik is, minek következtében e különben is rendkívül élénk forgalmú helyen igen gyakran veszélyes kocsi­torlódás áll elő. Másodszor felhívta a figyelmet arra, hogy az üllőinti' lóvasúti végállomástól a tisztviselő telepre menő szárnyvonal felépít­ménye, valamint az ezen vonalon közlekedő ko­csik rendkívül mizerabilis állapotban vannak. Kérdezte a h. polgármestert, hogy bir-e tudo­mással ezen említett közveszélyes és tűrhetetlen állapotokról és hajlandó-e megszüntetésük iránt intézkedni ? A h. polgármester a legközelebbi közgyű­lésen fog válaszolni. Ezután Mérő János szólalt fel és fölem­lítette, hogy a legutolsó közgyűlés óta egy ör­vendetes esemény történt, mely a törvényható­sági bizottság minden egyes tagját igen kelle­mesen érintette és ez az, hogy 0 Felsége a ko­ronázás 25 éves jubileuma alkalmából Ráth Károly főpolgármestert a Lipótrend középke­resztjével tüntette ki (Zajos éljenzés.) 0 Fel­sége a legmagasabb elhatározása őszinte haza­fiúi Örömmel töltötte el a főváros minden egyes polgárát, mert a kitüntelés Ráth Károly főpol­gármester személyében oly hazafit ért, a ki fé­nyes egyéni tulajdonságainál és a főváros fel­virágoztatása körül szerzett kiváló érdemeinél fogva e magas kitüntetésre minden tekintetben méltó és mert e kitüntetésben a legfelsőbb hely bizalma oly férfiú iránt nyilvánult, ki iránti bizalmát a főváros közönsége is már több Íz­ben fényesen nyilvánította. (Hosszantartó élénk éljenzés.) Szóló az egész törvényhatósági bizott­ság érzelmeit tolmácsolja, midőn őszinte öröm­mel szívből üdvözli a főpolgármestert e legma­gasabb kitüntetése alkalmából és indítványozza, hogy a törvényhatósági bizottság üdv- és sze- rencsekivánatainak a közgyűlési jegyzőkönyvben adjon kifejezést. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta Mérő János szavait, mire Ráth Károly főpol­gármester a mély meghatottság hangján vála­szolt. Megjegyzi, hogy az alkotmányos élet leg- magasztosabb élvezete birni a polgártársak bi­zalmát és szeretetét; e jutalomban részesíti szólót a közgyűlés, midőn a legfelsőbb helyről jött ujabbi kitüntetése alkalmából szerencseki- vánatait iejezte ki. Szóló mélyen érzi azon ki­tüntetés nagyságát, melyben a közgyűlés részesíti és keble mélyéből méltányolja azt. Szólót mélyen meghatották Mérő Jánosnak a közgyűlés tet­szésével találkozott meleg szavai és midőn hó­dolatteljes hálával leborúl 0 Felsége kegyelme előtt, tudja, hogy a fő- és most már székváros közönségének mély hálával és köszönettel tar­tozik mert bár nyugodt öntudattal tekinthet vissza a közpályán évek hosszú során át kifej­tett működésére, ezen újabb legfelsőbb kitünte­tést, első sorban azon díszes és fontos állásnak köszönheti, melyet 0 Felsége legkegyelmesebb kijelölése folytán a fővárosi törvényhatósági bizottság megtisztelő bizalma alapján immár 19 év óta van szerencséje betölteni. Valamint eddig, úgy ezenttúl is oda lesz irányulva törek­vése, hogy e bizalomnak megfelelve a haza, a főváros és szeretett polgártársai érdekeit elő­mozdítsa és csekély erejéhez és tehetségéhez képeit kötelességeinek eleget tegyen. Végre kéri a közgyűlést, hogy fogadja szive mélyéből eredő benső köszönetét a rokonszenv e nyilatkozásá­ért és tartsa meg őt továbbra is szives jó­indulatában. (Hosszantartó, zajos éljenzés és taps.) Pártos Béla nem tarthatja indokolt­nak, hogy a tisztviselői telepen szükséges 8 tanteremből és óvoda céljára szolgáló helyiségből ’ álló egyemeletes iskola építé­sére ily aránytalanul nagy összeg fordit- tassék. Szóló a pénzügyi bizottság által fölve­tett kérdésre válaszolva azt kétségtelennek mondja, hogy az óvoda felállítása már most törvényes kötelességét képezi a fővárosnak. Ez­után Féri a közgyűlést, hogy határozza el azt, miszerint a tisztviselői telep viszonyaihoz mért egyszerű és olcsóbb terveket készíttet el a mér­nöki hivatal által. Okolicsányi Gyula, minthogy a szak­értők a bemutatott terveket és költségvetést teljesen indokoltaknak találták, kéri a közgyű­lést, hogy fogadja el a tanács előterjesztését. Rózsavölgyi Gyula tanácsnok felszó­lalása után T o 1 n a y Lajos dr. szintén a tanács javaslatát pártolja meleg szavakban, mire a köz­gyűlés 111 szavazattal 46 ellen a tanács elő­terjesztését fogadta el. Horváth János tanácsnok előadta a pénz­ügyi bizottság és a tanács előterjesztését a II. kér. Rókus-utcai Dégen-féle házteleknek a köz­ségi szeretetház részére leendő megvétele iránt, melyet a közgyűlés hozzászólás nélkül egyhan­gúlag elfogadott Végre dr. Nagy Lajos tanácsnok előadta a villamos világítás behozatala tárgyában kiirt pályázat eredményéről készült bizottmánvi és tanácsi előterjesztéseket. Szabó M. Ferenc hangsúlyozza, hogyha egyedül a beérkezett ajánlatokban kitüntetett számszerinti adatok után indulnánk és egyedül az anyagi érdekek volnának mérvadók, akkor csakhamar tisztába lehetne jönni arra nézve, hogy mely ajánlat a legkedvezőbb. De a fenn­forgó kérdésben a díjtételek csak másodsorban jöhetnek tekintetbe és azért szóló nem arra fekteti a fősíilyt, hogy mely ajánlat az olcsóbb — mert valamennyi ajánlkozó összes árai csak maximalis árak és minden vállalkozó, ha a kon- cessiot megkapja — saját vállalata érdekében arra fog majd törekedni, hogy árait és feltéte­leit a lehető legkedvezőbbre szabja, csakis igy biztosíthatván a villamos erőnek mentői kiter­jedtebb fogyasztókört. A fő mindenesetre a vil- íamvilágitás kérdésnek technikai szempontból való helyes megoldása. A pályázók a villam- világitás különböző rendszereire alapítva adták be ajánlatukat, de Budapest fővárosa nem szol­gálhat experimentumul egyes rendszerek kipró­bálására. A rendszer elbírálása tehát voltaképen a legfontosabb kérdés, mert a felajánlott rend­szerek közt azt a rendszert szükséges kipuha­tolni, mely tényleg már is alkalmazásban van és mint olyan tökéletesnek is bizonyult. A gáz­társulat ajánlata sok irányban nagyon homályos. Egger úr maga se tudja, mely rendszert fogna alkalmazni és ebbeli elhatározását a fő­város határozatától teszi függővé, az Egger-féle ajánlattal tehát komolyan számolni nem lehet. Siemens és Halske cég pedig csakis a Duna balparti kerületek ellátását célozza, mely álláspont azonban már eleve elfogadhatlan, másrészt pedig motorikus erőt csakis vasútvo­nalainak vezetékhálózata mentén szolgáltatna. Ganz és Társai ajánlata magyarán ki­mondja, hogy mit is akar voltaképen. Annak bizonyításául, hogy mily rohamosan haladt Ganz és Tsa rendszerre szóló csak azt akarja felemlíteni, hogy Amerikában a villamosság bölcsőjében a leghatalmasabb cégek minden heves támadása ellenére nagy elterjedtségre tett szert ez a rend­szer. A váltakozóáram transformatorokkal min­denütt kivívta magának a győzelmet, és e rend­szer alkalmazásával már is több mint 100 köz­ponti állomás épült. Ebben a nézetben még megerősít az a tény, hogy mind az ajánlattevők az esetre ha az egész város területének ellátása forog szóban, — a váltakozó áram alkalmazását ígérik. Mindezeknél fogva szóló elfogadja a tanács előterjesztését, azon kikötéssel, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents