Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-11-27 / 28. szám

Budapest, 1892. November 27. BUDAI HÍRLAP. 3 highlife a hölgyvilágból, hogy sajnálatát fejezze ki Szapáry bukása fölött. Ezáltal jelezve van, hogy esetleg megkez­dődik a Wekerle-kabinet és az úri nők közt a harc és háború. A nagy közönség nem is gya­nítja, minő szenvedélyességgel küzdenek a nők, midőn a vallási kérdések megoldásáról van szó. Ezt láttuk a keresztény-zsidó házassági törvényjavaslat alkalmával, midőn egy refor­mátus nagy dáma oly élénk vitatkozásba bo­csátkozott a felsőház karzatán — egy katolikus hangadó urhölgygyel, hogy a környezetnek kel­lett közbelépni és lecsillapítani a vetélkedő fe­leket. A nagy társaságban mai napig sem ismerik el az úgynevezett „erdélyi házasságokatu, me­lyek elválás és áttérés utján jöttek létre. A legmagasabb családból származott nő ki lesz zárva a „haute créme“ szentek szentjé­ből, ha ilyen „erdélyi házasságra“ lépett. Kü­lönösen ott nyilvánul erősen a nők befolyása a politikára, hol királyi udvar van és hol politi­kai szalonok léteznek. Budapesten udvar nincs, de. támadni fognak politikai szalonok és azok a mágnások — öregek és fiatalok — kik e sza­lonokban megkísértik az oppoziciót, azok a leg- szomorubb jövőnek néznek elébe és jaj azoknak, kik nem akarnak Wekerle javaslatai ellen sza­vazni. A. bécsi udvarnál már M\ hercegné nevet adott ellenségeinek s őket bécsi dialektusban Wekerlmdvndt-oknak nevezi. Egy ilyen szeren­csétlen Wekerlmágnát néhány nappal ezelőtt igen hideg fogadásban részesült egy bécsi poli­tikai szalonban, hol eddig kedves vendég volt; távozáskor pedig ezt a búcsúztatót kapta: „Hogy Pesten mit fognak önök tenni, nem tudom; de azt mondja meg a Wekerlmágnátoknak, hogy vigyázzanak magukra, mert ha a szentegyházat üldözik, mi itt Bécsben mozgósítunk s akkor majd meglátjuk, ki az erősebb.“ A Wekerle-kabinetnek egyik legnagyobb veszélye a nők. — A tapasztalás bizonyítja, hogy az a politika, mely ellen a nők egész hadjáratot szerveznek — rendes utón és béke idejében — nem sikerülhet. — Különösen a parlamenti életbén a női cselszövények miudig győznek, mert a szavazatok eltérítésében vagy megakadályozásában mesterek a nők. Hogy is volna képzelhető, hogy egy sze­gény férj neje akarata ellen szavazzon ! Hiszen ennek a szerencsétlen embernek nem volm se éjjele, se nappala, élete egy politikai martirság volna, melyre nem igen akad vállalkozó. "Ha Wekerle egyházi politikája megbukik akkor nem a korona sem a Vatikán, sem a felsőház nem buktatják meg, hanem — a nők.“ * A „Magyar Állam“ cimü katholikus lap a klérust, valamint a katholikus hiveket a vad­házasság elleni harcra szólítja fel. A nevezett lap a következőkben állapítja meg a papságnak és a katholikus hívőknek a legközelebbi teendőket: 1. Az advent mind a négy vasárnapján minden templomban a polgári házasság ellen kell szónokolni, kifejtvén, hogy az csak ágyas- ság, hogy az abban élő nem járulhat a szent­ségekhez, gyónásnál fel nem oldozható, holta után el nem temethető, mert tette által magát az egyházból kiközösítette; ki kell fejteni, hogy az ily ágyasságból származott gyermekek tör­vénytelenek, kik egyházi hivatalra, sem papnak, sem apácának fel nem vehetők; ki kell fejteni, hogy a polgári házasságban élőket, mint a katholikus egyház megbecstelenítőit, a katholi­kus társadalom be nem fogadhatja, mindaddig, mig az egyház ellen elkövetett gyalázatukat bünbánatuk könyeivel le nem mosván, elégtételt nem szolgáltatnak. 2. Népmisziók szervezendők. Az egyház­megyék jeles szónokai, támogatva a szerzetes- rendek buzgó papjai által, járják be az ország minden plébániáját, két-három napon át szóno­kolván az egyház igaz tanításáról, buzdítván és felesketvén a hiveket, hogy úgy társadalmi, mint politikai téren mindent elkövetnek, mit’ a katholikus hit csak megenged, hogy a káros törvényjavaslatok visszavonassanak. 3. Ugyané célból minden ünnepélyes is­tentisztelet után nyilvános kérő imádságok tar­tandók. 4. Politikai bizottságok alakíttassanak a népre hatni tudó világi férfiakból, kik az egy­házi missziót követő napokon nyilvános nép- gyüléseken a tiltakozó mozgalmat vezessék, fel­írván a képviselőházhoz, a kerület képviselőjé­hez és a főrendiházhoz, a katholikus hitre sé­relmes javaslatok ellen, a képviselőknél különö­sen hangsúlyozván, hogy ha választói óhajának engedni nem akar, tartsa beesületbeii kötelessé­gének lemondani megbízatásáról. 5. A vallásos társulatok tagjai, az ifjúság, a kalocsai Mária-kongregáció magasztos pél­dájára, tegyenek fogadalmat, hogy a polgári házasság, a titkos társulatok ellen egész életen át küzdeni fognak, azokat elő nem mozdítják és törvény által való eltiltásukat követelni fog­ják. Ünnepélyes alkalmakkor, az iskolai ünnepek kiválólag alkalmasak e fogadalom letételére, fő­leg a katholikus leányuevelő-intézetek növendé­keit, a jövendő auyákat kell feilelkesiteni, hogy az uj generáció az egyház szeretetében és a libei'ális antikatholikus institúciók gyűlöleté­ben nevelkedjék. 6. Alakítani kell a keresztény nőkből tár­sulatot, melynek tagjai vallásos házasság fenn­tartására és a polgári házasság eltörlésére tár­sadalmi eszközökkel munkálkodnának. 7. Alkalmas népiratkákkal fel kell vilá­gosítani a választó polgárokat az újabb megter- heltetéssel járó liberális tervekről, hogy igy a politikai akció annál hatásosabb legyen,“ I* Értesülésünk szerint a református egyhá­zak kebelében is élénken foglalkoznak a vad­házasság ellen teendő lépésekkel, melyet vallás- erkölcsi szempontból elleneznek dacára annak, hogv — a mint tudvalevő — a református kánon szerint a házasság nem képez szentséget. Kívánatosnak tartjuk, hogy a református egyházak, s a zsidó vallásfelekezetek is mielőbb nyíltan foglaljanak állást az összes vallások a társadalom ellen tervezett merénylettel szemben, hogy annál tisztábban tűnjék ki. miszerint nem az egyes felekezetek s vallások egymás ellen, hanem egy közös ellenség ellen készülnek együttes harcra. Köztisztviselők fogyasztási szövetkezete. F. hó 22-ón a foldmivelósimi- nisztóriumban egy igen üdvös intéz­mény létesült, mely némileg javitani fog. a kisebb javadalmazásé, tisztviselők helyzetén. Utóbbi időben különösen a mészá­rosok és pékek kónyök kedvők szerint emelték portékájuk árát, elanuyira, hogy a tisztviselők fizetése elégtelen volt a fővárosban uralkodó drágaság leküzdé­sére. E bajon segítendő létesültek már több Ízben fogyasztási szövetkezetek, melyek azonban a kormány támogatása nélkül nem voltak fentarthatók. Most végre e kérdés végleges meg­oldást nyert; a mennyiben a földmive- lós.i miniszter kezdeményezéséből az ő védnöksége alatt alakult egy oly szövet­kezet, mely hivatva lesz a köztisztvi­selőknek kivétel nélkül, háztartásuk összes cikkeit tetemesen olcsóbb áron szállítani, mint a hogy azokat eddig kereskedőktől voltak kénytelenek beszerezni. A földmi velósi miniszter, három évre díjtalanul átengedi a miniszté­rium palotájában lévő, 1600 frt évi bért érő raktár helyiségeket. Az állam gazdaság összes cikkei a legolcsóbb áron fognak a szövetkezet rendelkezésére állami, a vasúti szállítást a kereskedelmi miniszter minimumig le fogja szállítani. A földmi velósi miniszter, ki az ala.- kuló gyűlésen maga is részt vett, egye- löre hat kocsit bocsát szintén díjtalanul a szövetkezet ren­delkezésére, melyek a megrendel t cikkeket rendelkezésük helyére fogják szállítani később ha a szövetkezel, meg­erősödik, minden kerületben fióktelepeket állítanak föl. Mondanunk sem kell, hogy a szövet­kezet régen érzett hiányt fog pótolni, mely legalább némileg gátat fog vetni a tisztviselők eladósodásának. Különfélék. Vidéki „gavallér stikli‘ L i p p á­uak jó uevü orvosa Bias in i dr. rendesen egy bőrbáskát hord magával, melyben orvosi eszközök vannak: kések, tűk, hallgatodzó csövek, gégetükrök stb. Egy kisebb hivatalnok a mi­nap éjféltájban vig borozgatásból harmadmagá- val hazajövet épen szemben tilálja az említett orvost, ki táskájával kezében csöndes léptekkel ballagott hazafelé. A ficsur, a mint az orvos közvetlen közelébe ér. udvarias „jó estét“ kí­vánva ezt fölszólítja, hogy szíveskedjék őt la­kásába követui. Dr. B. egy szó ellenvetés nél­kül követi a fiatal embert, ki hazaérve gyer­tyát gyújt, aztáu egy székre telepedve nyaka köré egy kendőt veszeti s követőjét fölszólítja, hogy — borotválja meg! Dr. Biasini egy szó ellenvetés nélkül veszeu elő a mosdó asz­talról szappant, vizet s azzal munkához lát tás­kájából egy borotvát vesz elő s azzal a fiatal urat megborotválja! Képzelhető a spicces tréfa­csináló öröme a mikor magát pompásan meg­borotválva látta. Az orvos munkája végeztével diját kérte, még pedig — tiz forint összeg­ben! Követelését azzal indokolta, hogy minden orvosi ténykedésnél a hol az orvos valamely vágó eszköz használatára van utalva, külön dijak számíttatnak, ő nappal öt forinton alól operációt nem végez, éjjel pedig kettős taksát számit. Minthogy az az orvos botjával fenyege- tődzött ha a gavallér nem hajlandó az összeget lefizetui, az ijedten nyúlt tárcájába s onnan félhavi gázsiját előhúzva szomorodott szívvel nyújtotta át az „operatőr“-nek. Dr. Biasini erre kissé kiengesztelődve — mint a „fiadna Lippa és V“ írja — igy szólt hozzá : „Holnap men­jen a községházára s ott egy forintot deponál­jon a szegények számára, mint az én fáradsá­gom árát, s jövőre jegyezze meg magának, hogy a mit a doktor tud. azt a borbélynak nem kell tudnia, de a mit a borbély tud, az egy orvos­nak csak bliktri! Érti szamár !“ Hogy a líppai gavallér a 10 irtot a gorombasággal együtt zsebrerakta-e vagy sem, arról nem ir az idé­zett lap. Á Hózsa-Szent-Mártoni feszület. Ki ne halottá volna hírét a fancsali fe­születnek? Minden magyar ember tudja, hogy mit jelent az ,,ha valamire azt mondják, hogy olyan képe mutat, mint a fancsali feszü­let ; vagyis igen szomorú képet. Ez a közmon­dás most meg fog változni. Tudniillik a jó fancsaliak nagyon restelték, hogy akárki idegen jött községükbe, rögtön azon óhajának adott kifejezést, hogy szeretné látni azt a hires fan­csali feszületet. A község tehát kérvényt intézett a belügyminisztériumhoz, hogynevét. meg akarja változtatni. A miniszter belátta a fel]hozott ér­tek nyomós voltát és megengedte, hogy . ncsali község nevét Rózsa-Szent -M > ton r at változtathassa át. A jövőben ts t, már ot nem kereshetik a fancsali : o születet. Ez alkalomból elmondjuk a fancsalit feszti- 1 e t szomorú történetét. Fancsalban, egy Ahauj- megyei tót faluban, feszületet csináltattak a fa­lusiak, Kérték pedig a készítőjét, hogy Krisztus urunk képét a feszületen ne lehajtott fővel, halva, hanem élő ábrázattal csinafia. El­készülvén s fellállittatvin a feszület, a rákövet­kező éjjel oly égi háború lett. hogy az egész falu határát elverte a jég. Reggelre egybegyűl­tek a falu vénei s a haragvó Isten képmását helyre igazították úgy, hogy a fejét lenyomták. E műtét azonban oly rosszul sikerült, hogy a feszületen az emberi ábrázatnak nyoma sem ma­radt. minek következtében ugyancsak szomorú, képet mutatott a faucsali feszület.

Next

/
Thumbnails
Contents