Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-11-06 / 25. szám

BUDAI HIE,LAP.

Budapest, 1892. November 6.

lőtt fontosak ká válnak, ha netán megmaradna a kolerának csirája a jövő nyárig.

Minthogy pedig emberileg nem biztosíthatjuk magunkat arranézve, hogy a jövő nyárra ne maradjon fenn valahol kolera csira, azért a jövő nyárra fenyegető sokkal nagyobb veszedelemmel már ma kell számolnunk. Oda kell törekednünk, hogy ha lesz is fővárosunkban kolera csira a jövő nyáron, az neialáljon alkahnasi'enyé-szö helyet házainkban, udvarainkban, utczáinkon.

Miután megismertük, hogy a kolera terjedésénekét fők eszköze először a beteg ürüléke. másodszor a kolera baczillusnak szenyezett helyeken alkalmas időben elszaporodása: meg is értjük mik a legcélszerűbb módok a kolera leküzdésére illetve megelőzésére.

Legelső feladatunk az, hogy a kolerás beteget azonnal feltaláljuk s teljes elkülönítésével valamint mindennemű ürülékének és váladékának s az ezzel szennyezett tárgyaknak fertőtlenítésével megakadályozzak, hogy a kolera bacilus egészséges egyénekre elragadhasson; második feladatunk pedig hogy a bacilusnak a lakásban, házban, udvarban, városban szer- teszorását s tisztátalan helyeken megtelepedését s elszaporodását lehetetlenné tegyük.

Tudjuk jól. hogy miképen intézkedik a hatóság, hogy mindenkolera betegedést rögtön megtudjou. Tekintettel még a sajtónak is éber- köaésére immár nem valósziuű, hogy a kolera betegedésekrejtve maradjanak. S ez fontos dolog ! Azt is igen jól tudjuk, bogy a kolerás beteget — hacsak magának elégséges és külön lakása és orvosa nincsen —beviszik a kolera kórházba s ott izolálják, zárják el a közönséggel való érintkezéstől. Ez is fontos és helyes dolog s még a betegre uézve is nagy haszna van : ugyanis a legjobb ápolást s legsikeresebb gyógyítást valóban a kórházban lehet kapni. Es bölcsen tennék, ha a jómódúak számára is létesítenének járvány idejére kolerakórházat; szívesen fizetnék a költségét azok, akik családjukat oltalmazni önmagukat pedig jól ápoltatni, gyógyittatni kívánják.

De térjünk most arra, hogy mivel és miképen semmisíthetjük meg a betegtől kiürített kolerabaciiusokat — vagyis miképen dezin- ficiálfunk ?

Erre számtalan eszközünk és szerünk van. És itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy üdvös dolog az. hogy a dezinficziálásra többféle módszerünk van, mert ha csak egy szerünk volna. pld. a karbol-sav, uagy gazdasági és közegészségi veszedelem fenyegetne bennünket, minthogy ennek ára járvány idején roppantul felszöknék. Igen hasznos tehát ismernünk a különféle dezinficiáló szereket, hogy veszély esetén azt választhassuk, a melyik sikeres és olcsó.

Budapestre nézve kevésbé mérvadó ugyan, hogy olcsóbb-e vagy drágább a fertőtlenítő szer, mert a főváros gazdag: de rendkívül fontos az olcsó dezinficiáló szerek ismerése és használat a vidé ken, a szegény népesség között.

Melyek a legajánlatosabb dezinficiáló szerek és eljárások ?

Először is az elégetés. A mely inficiált ruha vagy bútordarabot elégetünk, abban alaposan elpusztul minden kolera-anyag.Elégetünk mindent, minek elégetése lehetséges, és nem drága. Még az ürüléket is elégetik. Pl. a beteg ürülékét rongygyal fel-fog va, az rongyostul -elégettetik.

Rendesen elégetik a rongyokat, szalmazsákokat sőt esetleg ócska fehérneműt, lepedőket. ruhákat stb. is.

Nagyon sikeres dezinficiáló eljárás hogy ha kifőzzük vízben a szennyes tárgyakat s ruhadarabokat. Még az ürüléket is dezinficiál- hatjuk forró vízzel, hogyha az ürülékbe négyszer annyi nagyon forró vizet öntünk. Ebben megfől a bacillus.

Még helyesebb az a módszer, melyet 1887- ben Dr. Ger/óczy Zsigmond ajánlott', a. lúggal való dezvnficiálást. A forró lúg még alkalmasabb dezinficiáló, mint az egyszerű forróviz, azért, mert melegebb mint a víz. továbbá benne vannak erősen dezinficiáló részek is. Az ürii- féket 3 annyi forró lúggal leöntve, teljesen ortőztel en it ettük. A szennyes tétéi neműt ruhákat

és általában mindent, a mi lúgba belemártható, forróluggal dezinficiáljuk.

A kereskedésekben árulják a nátron-lúgot- Ez olcsó, kilója 20—1 0 krajczár. Ha ebből a natron-lugból aránylag keveset. (50grammot) egy liter vízbe teszünk, s ezt felforraljuk rendkívül jó dezinficiáló eszközt kapunk.

A kitűzéshez hasonló hatású a gőzzel fertőtlenítés. Ha valamely üstben, kazánban gőzt- fejlesztenek s e gőzt végig hagyjuk áramolni ruhán, ágynemű s eféléu, amit nem lehet lúgban kimosni, akkor a gőz épugy fertőtleníti ama tárgyakat, mint ha kifőzték volna. A gőzzel dezinficziáláshoz azonban, megfelelő apparátusok és hozzá értő munkások valók. Célszerű, sőt nélkülözhetetlen, hogy a hatóság szerezzen be gözdezinficiálókat, mert ezekre járvány idején mindig szükség van, még pedig nem csupán kolera idején, hanem egyéb járványok, pl. dif- teritísz. himlő, kanyaró stb. ellen is. mert eme betegségekben szenvedőknek ágyneműjét és ruháját szintén sürgősen keli fertőtleníteni, erre pedig legalkalmasabb a göz-dezinfektor.

Megbecsülhetetlen fertőztelenitő a meleg és száraz Levegő, vagyis a ki szellőzés. Igen sok olyan tárgy van, melyet sem el nem égethetünk, sem lúgba bele nem márthatunk, mert ezzel nagyon megkárosítjuk magunkat (pl. bútordarabok, ágynemű, kanapé, a bunda posztóruha stb.) Ha ezeket kitesszük a napra, emberektől nem járthelyen, a nap melege és a száraz levegő kitünően dezinficziálja. Ez nagyon fontos tudnivaló aszegény emberek részére, kivált falu helyen.

Tudjuk, hogy Arábián és Persián át évszázadok óta nem ha tolt keresztül Európába a kolera ámbár arra volt a kereskedésnek az útja Indiából Európába. Ennek oka az, hogy az ottani nagy melegség és szárazság ártalmatlanná tette az útközben megbetegedetteknek ürülékeit. Amióta Koch fölfedezte a kolera baci Húsát, azóta kísérletekkel kipróbálhattuk, hogy e baczillu* száraz levegőu valóban rövid idő, pár óra alatt teljesen elpusztul.

A kiszárítás nagyon értékes dezinficiáló eszköz, mert olcsó és igen sok esetben használható. Ennélfogva okosan tesszük, hogy ha mindent, a mire gyanakszunk, hogy nem tiszta és megszáritbató, megszántunk. Pl. a zsemlét, kiflit a vevők a péklegényekmegfogdossák, nem tudhatjuk, hogy nem támadhat-e ekkor a veszedelem. Meglehet, hogy az a péklegény, ki a zsemlét, habár papirosban is árulja vagy a báz hoz hozza, nem egészen tiszta, kezére fertőző anyag tapadt. Azért nagyon helyes és megnyugtató, hogy ha a zsemlét és efféle süteményeket, mielőtt a kávéhoz behozzák, előbb a tűzhelyen kiszárítjuk sőt. megpirítjuk. Éppen igy dezinfl- ciálhatunk egyéb élelmi szert, evőeszközt, edényt stb.

Ezekben volt szerencsém az egyszerű és mindenki által könnyen alkalmazható és általános dezinficziáló módokat előadnom.

Most következuek a komplikáltabb fertőtlenítő szerek. Ilyen a korrozív, a maró higany. Ez rettenetes méreg a kolera-bacillusra nézve. Hogy ha a korrozivból egy grammot egy liter vízbe teszünk, ez a viz már rendkívül jó dezin- fektor, úgyszólván rögtön megöli a bacilluso- kat. Ez a korrozív azonban az emberre nézve is méreg. Nem is adják a patikában laikus embernek, orvosi recipe nélkül. Hibája az is, hogy olyan színe van. mint a közönséges konyhasónak. s azért könnyen történhetik vele mérgezés. Fölösleges bővebben foglalkoznom vele. mert csakis orvos kezébe való.

Eo'v másik igen hathatós szer a rézgálic.

Ö«/ Ö o

az u. n. kékkő. Már a kolera-dezinficiálás első kísérleteinél észlelték Koch. Babes és mások, hogy a rézgálic, a kékkő, hatalmas dezinfektor. sokkal erősebb, mint pl. a drága karbolsav. A kékkő kilója 80 kr.. inig a < arbolsavé három- négy forint, sőt ha nagy a szükséglet, még drágább is.

Ennek a rézgálicnak. előnye még, hogy kék színe vau. tehát nem. lehet összetéveszteni a konyhasóval, tehát nem issza meg senki; továbbá előnye az. hogy ha netalán a gyermek az ilyen ré'/gálicos vizet mégis meginná, csak hányni fog tőle; de súlyosabb baja nem lesz, mert a rézgálic nem mérges olyan értelemben, mint a minő mérges a korrozív, vagy a karbolsav.

6

A rézgálicot általában használni lehet ott, ahol kolerás ürülékkei fertőzött edényt, falat, földet, padlót, csatornákat, folyókákat, árnyékszékeket stb. kell dezinficiálni. .Leginkább használják a 107o-os oldatot: tehát 100 grammot egy liter vízben. Hasznos tulajdonsága még a rézgálicnak, hogy szagtalanít. Ha tehát azt akarjuk, hogy azok a helyek, a hová a konyhavizet, moslékot kiöntik, ne legyen bűzös, rézgálicos vízzel kell leönteni, — erre elég pedig 1/10 százalékos oldat is, vagyis 1 gramm rézgálic 1 liter vízre.

A cink-gálic. cinksó szintén jó dezinfektor. Ezt is lehet fertőztelenitésre használni, ha a rézgálic megdrágüina.

Á vasgálic, a zöltigálie legkevesebbet ér a fertőztelenitő szerek közt. Nagyon olcsó ugyan, de nagyon sokat is kell belőle venni, hogycsak némi hatása legyen. Különösen szagtalanításra, szennyes viz kiüritők lemosására szokták használni. Még szagtalanító hatása is csekély. Azért még sem mondom, hogy teljesen vessék el. Miért? Azért mert vízben oldva szokták használni s ez a vi® legalább lemossa a szennyet. Ezért jobb a semminél

Áttérek most egy sokkal hasznossabb szerre, az oltott mészre Az oltott mész. még olyan higitottan is, mint a hogy azt a közönséges meszelésnél használják, — de nem az u. n. akkord-szerinti meszelésnél, mert ebben alig van mész : hanem a mit a jó gazda használ mikor meszeltek, — szintén jó fertőztelenitő és lévén a mésznek ára nagyon csekély, egyszersmind igen olcsó szer is. Legcélszerűbb egy kilogramm meszet négy kilogramm vizzel megoltani; ekkor sűrű. pépszerü anyagot nyerünk, melyet, ürülékekre. árnyékszékekbe és mind az oly helyekre öntünk, mikben a kolerabacillust elölni akarjuk. Czélszerü vele a befertőzött falakat, padlót, földet bekenni, bemeszelni. Érdekes ennek készítése. Foglalkozzunk most a karbolsavval. A közönséges kőszénből a gázgyárak kátrányt kapnak ; a mikor ugyanis a gáz a kőszénből fejlődik, ledesztilálódik belőle a kátrány is. A kátrányt sok mindeure használják: a háztetők, a házfalak bekenésére, a kaszárnyákban a padlónak bekenésére is hogy nyirkosak ne legyenek stb. A kátránybanuagyon sok különböző anyag van, melyeket ki lehet abból választani, ha a kátrányt újra desztillálják, különböző hőmérsék alkalmazása mellett. így választják ki belőle a karbolsavat, azután a krezil-savat, s a többi k őzt ebből nyerik a piridint, a mi szörnyen büdös stb.

Meglehetősen általános a nézet a közönség közt, hogy a különféle anyagok bűzös szaga a pusztítója a kolerabacillusnak. És ennek van némi előtörténete. Már az ókor emberei szagos, többnyire bűzös anyagokkal igyekeztek az epidémiákat elűzni. Kifüstölték, mint az ördögöt. És emlékezhetünk, hogy régibb kolera- epidemiaknái is általánosan használták a szagos füstöléseket: fenyő magokat, cukrot, ecetet égettek parázson stb. — Ez e régi hiedelem volt az alapja annak, amiért a bűzös karbolsav is gyorsan népszerűvé vált, m:nt fertőtlenítő szer. Sok ember, sőt azt kell hinnem, hogy részben hatósági közegek is azt hiszik, hogy a karbolsavnak a szaga megöli, kiűzi a baktériumokat. Innen van az, hogy nagyon szeretik használni. így nagyon szeretik a carbol- meszet, elhintik a csatornanyilások körül a falak körül, a szegletekbe és mert a szagát érzik, azt hiszik, hogy ezzel már alaposan dezin- ficiáltak. Azt remélik, hogy a bacillus megszagolja a karbolt — és odább áll, — nem mer előbujni a csatorna rostélyán. Pedig nem úgy van. A karbolsavnak akkor van hatása, hogyha elegendő mennyiségben és folyadékban érintkezik a bacillusokkal. A forrón elgözölögtetett, tehát igen sűrű karbolgőz szintén fertőtlenít, de a levegőn magától párolgó karbolnak alig van számba vehető hatása. A tiszta karbolsav kristályos, karbólszagu anyag. Ilyet vásároljunk, ha azt akarjuk, hogy meg ne csalhassanak. Ezt a tiszta karbolsavat vízben oldjuk s igy. lngitva, használjuk*

A karbolsavoldatnak legalább 27 -kosnak kell lenni, hogy bizonyosan megölje a kolerabacillust. Más baktériumok megölésére még több