Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-16 / 22. szám
Budapest, 1892. Október IG BUDAI HÍRLAP. 4 Erkölcsi támogatást nyer egyesületünk, ha az iparos urak segédeiket az egyesületbe való belépésre buzditják, ha mentői gyakrabban megtisztelik egyesületünket, annak nagyobb ünnepélyein, fontosabb gyűlésein való becses megjele- nésökkel, hol és amikor mint pártoló tagoknak módjukban álland szabadon és jogosultan érvényesíteni egyesületünk érdekében jó indulatokat, gazdag tapasztalásukon alapuló nézetüket. Teljes bizalommal fordulunk az imént vázolt célunk és tervünk valósítása érdekében tisztelt iparosainkhoz. Búzdit bennünket a tudat, hogy hazafias, önzetlen vállalkozásunk méltó a legmelegebb pártolásukra. Fokozza e reményünket, azon feltevésünk is, hogy az iparos urak megértvén célunk horderejét: örömest, sőt velünk versenyezve fognak vállalkozni arra, hogy társadalmunk számára tlszte- séges, művelt, önérzetes iparos osztályt neveljünk. Eme hitben és reményben bocsájtjuk közre e felhívásunkhoz csatolt aláírási ivet, jeligénkkel: „Isten áldja a tisztes ipart!“ Kelt Budapesten, 1892. évi október hó 1-jén. Dr. Nemes Antal. 8. k. jogtudor, az egyesület egyházi elnöke. Vajda hunyadi Duma. György, s. k. főgyrnn. rendes tanár, fö-és székvárost bizottsági tag, az egyesület másod elnöke. E felhívásokhoz gyüjtőivek vannak csatolva. Melegen ajánljuk a nemes célú egyletet iparosaink pártfogásába. A bástyazene. A budai vár nyűgöt,i oldalára egész nyáron át minden kedden katonazenekar vonul ki s a közönség mulattatására köz^sügy^s_»ijitákat játszik. Ha ilyenkor felnézünk a bástyára, ott látjuk Budát, képviselve a társaság minden rétegéből. Valósággal érdekes e tarka sokaság felett szemlét tartani. Legelőször is persze, mint mindenütt, itt is a katonatisztek tűnnek fel, kik nagy hangon beszélve sétálgatnak, nagyokat nevetnek, hogy ne csak egyenruhájuk által, tűnjenek fel. Tudvalevő dolog, hogy ezek. még ha a zenekar magyar darabot' játszik is. németül beszélnek. No de ezt nein vehetjük tőlük rósz néven, hiszen csak nem fognak a magyar kenyéren jól élő derék tisztek magyarul beszélni abban a Fesztungban, a hol a k. und k. „(ieneralkommando“, meg a Generál Hentzy emléke áll . . . Hagyjuk el ezeket! Nézzünk máshova! íme itt sétálnak, azaz hogy masíroznak a katonanövendékek. Ezek még nem igen mernek beszélgetni, hanem feszesen, büszkén és hallgatagon lépdelnek egymás mellett kezüket az oldalukra kötött fogpiszkáló markolatára téve olyan formán, hogy mindenkinek meg kellessen látni az ott lógó portopét. Van köztük ludovi- ceumbeli, újépületbeli. Az lenézi ezt, mert közös, ez lenézi azt, mert nem közös — közösen pedig lenézik a „gyütt-ment cibileket“. Ha leányok mellett mennek el, azokat megnézik, de nem fej, csak szemforditással. — Ha tiszttel jönnek össze, felkapják kezüket a „simleder“ mellé és ugyancsak komoly képpel tisztelegnek. Itt jönnek a sétány taposok. Vegyük őket is szemügyre. Keztyü, ezüstfejü sétapálca, tarka nyakkendő, oldalt beszúrt csillogó tűvel, arany gomb az arasznyira kiálló kézelőn, mélyen kivágott kabát, gigerli-ing, övvel, sárga félcipő, gondosan előre fésült „hatvanhatos“, hátracsapott fehér kalap alul kilátszó, középen kétfelé választott és csaknem a szemig lelógó haj ez alatt közönséges ablaküvegből készült orresip- tető (máson nem látnának), az alatt ismét egy füstölgő brittanika (hónap végén jó a regalia brevis is), csípőben „sikkessen“ előre hajtott testtartás, — s előttünk áll ily ficsúr. Ezek is nagy hangon beszélnek, de legalább magyarül folyik a diskusszió. Van ezek között kopott báró, kopott gróf kicsapott diák, éhező diurnista (mert nem mind úgy öltözik ám kérem, mint a Borszem Jankó Sanyarú Vendelje! — de éhezni valamennyi éhezik), díjtalan gyakornok, gyakorló dijnok ... de ki tudná mind előszá v lálni! Hagyjuk el ezeket és nézzünk másfelé is. Amott sétál a papa meg a mama, előttük duzzogva jár egy már hosszú ruhás és egy még kurta ruhás lányka. A hosszú ruhás duzzog, mert még mindig elől kell menni, a kurta ruhás duzzog, mert még nem adnak neki hosszú ruhát. Egymásra nem néznek, haragszanak, de annál jobban kínozzák a szemüket az oldalt elhaladó kadétra nézéssel, mert fejőket fordítani, vagy épen hátra fordulni nem mernek. Oh ! miért is vannak itt az „öregek“ is! Hátunk mögött hadaró, kappanhangéi gyors beszédet hallunk, forduljunk feléjük, kik lehetnek ezek ? Hát egy csomóba öt-hat egymást taszigáló, kamaszkorban levő gyereket látunk. Ezek azért jönnek ide, hogy mások is hallják bölcseségüket. Beszélnek sivitva politikáról, halkabban szerelemről, s egész halkan az iskoláról. A leányok után futkosnak, azok előtt akarnak minden áron feltűnni. A legtöbb pádon cselédek ülnek s bizony ők is részesülnek egy-egy kegyelempillantásban. A bástya falra, jobban mondva, korlátra támaszkodók között vannak legtöbbnyire azok, kik nem mernek sétálni, mert vagy a cipőjük beteg, vagy a nadrágjuk alja foszlánvos, vagy a kabátjuk kopott, szóval, akik nem akarják, hogy mások is lássák őket, csak azt, hogy ők gyönyörködhessenek. Az eddigiek azért jőnek ide, hogy lássanak, s hogy mások őket lássák és hallják, vannak azonban olyanok is — bár kis számban, kik hallgatni vágynak. Ezek a zenekedvelők és zeneművészek. A zenekarhoz közel áll a hosszú hajú zenész újjával s lábával üti a taktust s mellé csendesen fütyőrészi a daliamat. Nyakát majd összehúzza, majd erősen kifesziti (valószínűleg a pianot és fortét jelzi), majd ismét idegesen rángatódzik arca (ez nem tetszést jelent), majd kiderül és sugárzik ábrázata, mosolyog hozzá (ez valami igen szépen végbevitt mesteri rész hatása), A zenedarab végén fog azután egy balekot, kinek elmondja, hogy ez a darab igen szép volt, csak hogy ennél a résznél — s el- fütyöli — nem eléggé jellemzetes, emez. meg - megint fütyül — egyátalán nem sikerült és igy tovább. De a kik legjobban örülnek, azok a gyermekek. Oda állanak a nagy dob, vagy trombita mellé, s ütik ök is kezükkel a semmit, vagy fújnak a kezükkel csinált trombitába. Egyik, másik a hangszerhez nyúl, elkergetik, de újból visszajő s újra csintalankodik. S ez nekik jó mulatság. Boldog gyermekek! A zenének vége. Mindenki indul haza felé. A mamák kergetik a bakfisokat, lányok lopva lesik a kísérőt, a gyermekek ugrálnak, a cselédek ballagnak, a zeneművész kritizál Legutoljára távoznak a járda koptatok, hogy még egyszer megnézhessenek mindenkit, s hogy mindenkire tegyenek még egy megjegyzést. Ezek is eltávoznak s a bástya kihalt lesz. Hajós Mihály. A kolera. A kolera Budapesten. Az elmúlt héten a kolera betegedések és halálozások aránya olyau, mint a múlt hét végén és igy valószínű, hogy a járvány nagyobb fellépésének veszélyét a járvány bizottságok erélyes intézkedései képesek megakadályozni. Péntek éjféli 12 óráig a járvány tartama alatt Budapesten összesen 493 kolera megbetegedés fordult elő és ezek közül 185 meghalt. A mi Budát illeti, itt a viszonyok még a legkedvezőbbek. A vár még teljesen intakt: egy eset sem fordult elő. A Tabán, Krisztina, Víziváros, Uj-lak és O-budai részekben is csak nehány eset fordult elő. A mióta a központi és kerületi járványbizottságok megkezdették működésüket egészen más képe van az egészségügyi intézkedéseknek. A statariális eljárás, mely ellen nincsen fellebbezés, biztosítja a szükséges intézkedések tényleges keresztül vitelét. Az I-ső, II-dik és III. kerületekben kérlelhetetlen szigorral büntetnek mindenkit, a ki az egészség ellen vétkezik. A járványbizottsági tagok maguk járnak házról-házra, hogy személyes meggyőződést szerezzenek maguknak mindenről s a konstatált hiányok pótlását a bizottságok 24 órán belül elrendelik. Nagyobb mértékben eszközölnek kiszállásolásokat oly helyekről, a hol már régóta nem szabadna embert lakóként megtűrni. A népkonyhák is megnyíltak es néhány száz szegény embor napról napra részesül azok jótéteményében. A szegény emberektől elszedett és megégetett holmikat azonnal megtérítik az eljáró hatósági közegek. Az első kerületi járványbizottság tekintettel a Gellérthegyen lakó szegény népre e helyen a fertőtlenítést a házakban is hatóságilag végezteti, ezen kívül az utcákat is állandóan dezinficiálják. . Jövő héten a házak padlásai és pincéi kerülnek vizsgálat, alá, mivel e helyeken sok házban évek óta halmozódik fel a szemét és piszok Az illető tulajdonosokat szigorúan meg fogják büntetni, A hét folyamán a budai oldalon a járványbizottságok tüzetes vizsgálat alá vették a p ékmű hé'.l y ek e t. A megejtett éjjeli vizsgáitok a legnagyobb fokú egészség ellenes visszaéléseket derítettek ki. A tisztátlan. lelkiüsmeretlen pékeket szigorúan megbüntették. Érdekes körülmény, hogy a legrondább pékmühelyek, a hol legtöbb visszaélést, szeny- uyet és mulasztást találtak, a V á rb an vannak, tehát Budának azon részében, mely legtisztább és melyben a legintelligensebb lakosság van. Itt csakuem mindegyik üzlettulajdonost megbüntettek. A legkedvezőbb eredményt a tabáni vizsgálat mutatta ki, a hol egyetlen kifogásolni való dolgot sem talált a bizottság! A Vízivárosban is sok visszaélésnek jöttek nyomára, — Ó-Budán a pékmühelyvizsgálatokat még nem ejtették meg.
