Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-16 / 22. szám
Budapest, 1892. Október 10. A Tabán veszedelme. Csak a kik a Tabánban járatosak, vagy ottani lakosok, azok tudják, bogy mit rejtett magában e fogalom: Lás z ló-féle liáz. Benn, a város kellő közepén, közel a Rudasfürdőhöz, van beékelve két külsőleg is piszkos, régi, ronda ház: a Döbrentey- utca 45-dik és a Rudasfürdő-tél* 2-dik számú ház. A házak udvarai egymásba nyilnak, tulajdonosuk is közös. Úgy hívják, hogy László [jászló. Kicsoda, micsoda, arról a legkülönbözőbb regék keringenek Budán: „Nagy tír! ,,Gazdag űr!“ „Milliomos!“ — ez a nézet felőle. A mi nézetünk az, hogy a leglelkiösme- r. tlenebb emberek egyike, a ki rosszabb az uzsorásnál, mert nem a vágyonából, de az egészségéből, az életéből nyetészkedik a szegény embereknek. , ; 0 maga Pesten lakik és az említett k$t háznak csak a jövedelmét vágja zsebre. Ez a jövedelem ’pedig szakértők becslése szerint 50—60% volt! Ennek a módja is igen egyszerű. A ház valóságos czigáuytanya volt. 160—200 ember volt a piszkos, dohos falak közé bezsúfolva és ezek naponként fizettek házbéft. Ki 6 krt,' ki 10 krt, ki többet a szerint, a mint ablak nélküli lyukban, vagy nagyobb szobában, pincében kapott szállást. Így egy-egy nagyobb pinceszobában 20—25-en voltak bezsúfolva, a kik közül csak 20-at á 10 krral számítva egy évi bér gyanánt 720 frtot kapunk egy Szobáért — egy három szobás lakás pedig, mely rendes körülmények között ezen környéken 300—350 írtért bérelhető: 2160 irtot jövedelmezett, feltéve, hogy a konyhában, az esetleges kamrában senki sem lakott — már pedig piindeniitt laktak. A háta borsodzott ■ az embernek, ha a házba belépett. Az emberekkel zsúfolt helyisé- ségeken kívül pince, udvar tele volt állatokkal. Nehány száz tengeri nyúl rágódott az istállóban rodhadó zöldség hulladékon s az udvar egyik részén emeletnyi magasságra épített ’ tyúkketrecekben, melyek soha tisztítva nem lettek: 200—300 csirke, tyűk terjesztett olyan bűzt, a. mely az embert már a kapun belépésekor úgyszólván leütötte a lábáról: A pincékben rodhadt a szalma és szemét évek óta, úgy hogy az utcán nein lehetett a pincelyukak mellett elmenni. A falak sötét-bariíák, nyirkosak az évtizedek óta b.éíejük ivódott szennytől, piszoktól a szobák padlói rodhadtak a ráöntött nedvességektől és ételhulladékoktól, s volt pincelákás, melyben padló egyáltalán nem volt. Ebben a házban volt összezsíífolva 160—200 ember: legtöbbnyire cigányok. A legpiszfeosabb nép a világon, a mely a legrendetlenebb életmódot folytatja, éjjelez, ■ iszákos, megfordúl az egész város területén; tehát oly helyeken is, a hol már a kolerának sok áldozata van: ott inti ciálódbatik és akkor a kóranyagot elviszi a legalkalmasabb meleg ágyába a járványnak! Mindezeken felül a ház hátsó teljesen fából készült alacsony, három emeletre osztott épületrészében egy — vattagyár van elhelyezve. Ez folytonos tűzveszélynek van kitéve, csak a legutolsó évek alatt háromszor támadt benne tűz — s csak a véletlen szerencse mentette meg mind a három esetben a munkásokat, a lakókat sőt az egész környéket a legnagyobb veszedelemtől. Mindezt ily állapotban tűrni, meghagyni, ebből pénzelni: nemcsak disznóság, lelkiösme- retség is. i . . . Fenmarad még a sokszor felvetett kérdés hogyan lehetett ezt túrni ? Erre a kérdésre a felelet a milyen könnyű, olyan kényes, Tény az, hogy e házban, már számtalanszor tartottak vizsgálatot, több lakást betiltottakba rendőrség részéről az említett vattagyár beszüntetése életbiztonsági és tüzrendőri szempontból évek előtt kimondatott — és mégis minden maradt a régiben. Az a buzgó tisztviselő, az a lelkiösmeretes orvos vagy hatósági közeg, ki ezeket proponálta, elrendelte, úgy tapasztalta, hogy a felebbozett rendelet a felsőbb hatóságoktól soha vissza nem kerül, hogy a rendelet végrehajtására a legmagasabb fórumok nem hajlandók, szóval, hogy BUDAI HÍRLAP. nem csak a ház volt bűzös, iuficiált: hanem más is büzlött Dániában. Denique a László-báz maradt ott és úgy évtizedeken át mint járványmelegágy és tűzfészek állandóan veszélyeztetve az egész környék lakosságának életét, egészségét és vagyonát. Már a járvány kitörése előtt egyre másra érkeztek a hatósághoz e házak felől a jelentések. Mikor pediq a járványbizottság megalakult legelső teendői közé tartozott e házak azonnali kiürítését és bezárását elrendelni. Két hatósági orvos is sürgette és követelte ezen intézkedést, a járványbizottság pedig, melynek legtöbb tagja ösmeri e házakban uralkodó viszonyokat, egyhangúlag hozta meg az erélyes határozatot, melynek végrehajtását 24 órán belül mondotta ki foganatositandónak." Másnap délelőtt négy kocsi állott meg a ház előtt és H o s e r Viktor kerületi esküdt felszólította a házak lakóit, hogy azonnal költözzenek ki. A meglepett házbeliek eleinte ugyan protestáltak a gyors kiköltöztetés ellen, de utóbb — látván, hogy nincs mit tenni ellene — siettek lnircolkodui. A kerület rendőrkapitánya, G-yalokay Lajos személyesen jelent meg a helyszínen, bogy a szükséges intézkedéseket ellenállás esetén megtegye, de az esküdt és az ő rábeszélésének sikerült a lakókkal a helyzetet megértetni, ngy. hogy minden erőszak fölösleges volt: estére üres volt mind a két ház teljesen, be is. zárták s a kulcsokat -felvitték a járvány- bizottság elnökéhez. A házmester a kiszállásolás megkezdésekor rohant át gazdájához jelenteni: mi történt, de László úr bizony nem jött át a piszok fészekbe, hanem felkérte Morlin Imre dr. ügyvédet, fő- és székvár ősi bizottsági tagot, hogy baján segítsen. Morlin ügyvéd azóta éjjel nappal a László-féle házak kinyitásán fáradozik: polgármestert, főpolgármestert, tiszti főorvost, kerületi elöljárót, rendőrséget bejár sőt legújabban a miniszter elnökhöz is el fog menni, hogy a járványbizottság intézkedéseit megmásítsa. Mindeddig sikertelen volt minden rohanása és a miniszter is csak jóvá fogja hagyni a bizottság eljárását. A Tabán lakossága pedig egy súlyos veszedelemtől megszabadulva könnyebben lélekzik és hálát ad a járvány bizottságnak, A kiszállásolt lakókat a fehérvári úti munkás telepen helyezték el egészséges lakásokban. Hírek. „TTj építkezések4 cimü, múlt számunkban megjelent hírre vonatkozólag a következő sorokat vesztik Kollár Lajos ügyvédtől, a „Budapesti tornaegylet elnökétől: „Igen tisztelt szerkesztőség! F. hó 9-i számában b. lapuknak „Uj építkezések“ cira alatt azon hirt közük, mintha a „budapesti (budai) tornaegylet“ választmánya a csarnok mögötti telkén b é r h á z építését határozta volna el. Minthogy ez a valóságnak legkevésbbé sem felel meg, mint a „budapesti (budai) tornaegylet“ elnöke, kötelességemnek tartom arra kérni a t. szerkesztőséget, hogy a legközelebbi számban ezen alaptalan hirt kifejezetten és teljes határozottsággal visszavonni szíveskedjék. Budapest, 1892. oct. 12. kiváló tisztelettel Kollár s. k. A Hatvani utca nem lesz — Kossuth, utca ! Természetesen nem, mert a közmunkák tanácsa dönt az utcák elnevezésének kérdésében. A múlt héten került tárgyalás alá ott ezen ügy s a szavazás előtt rövid vita volt. Podmaniczky elnök titkos szavazást rendelt el. Tizenegy szavazatra jogosult tag volt jelen s ezek közül nyolcán a Kossuth-utca ellen, h ár m an (!) pedig mellette szavaztak. így a fővárosi bizottság határozatát öt szótöbbséggel elvetették, még pedig oly indokolással, hogy élő ember után nem neveznek el utcákat, — ha csak az illető nem Podmaniczky báró ! A vörös-kereszt-egylet népkonyhája már napok óta működik a krisztinavárosi iskola épületében. Naponta 200—250 embernek osztanak ki meleg levest és egy jókora kenyeret. A fiókegylet elnöke S chwartzer Ottó dr. személyesen van jelen a kiosztásn; melv S z ö 11 ö s s y Istvánné, mint háziasszony K-ügye- lete alatt történik. A népkonyhában nap Uap után fordulnak meg látogatók. IgyGerlóczv Károly alpolgármester, központi járványbizottsági elnök. Farkas László dr. főorvos, T life á c s Endre dr. egyetemi docens, M i h ál y ff y honvédhadbiztos, Matus ka városi tanácsnok és mások is megfordultak a népkonyhában és mindannyian dicsérték a jó kosztot, melyet meg is kóstoltak, és a rendkívüli tisztaságot, melyet tapasztaltak. A tabáni első magyar asztaltársaság helyiségét áttette az Attilla-utca 19. szám alatti Noszek Ignác-féle vendéglő helyiségébe, és ezentúl itt fogja rendes összejöveteleit megtartani. A városi népkonyhát a Tabánban, a paróchia épületében rendezték be és ma Szombaton délben nyitották meg. A berendezésre és a főfelügyelet gyakorlására idősb Gramauf Ká- rolyné volt szives vállalkozni s a jószivü úrnő ezen tisztét teljes odaadással teljesíti; mindenütt jelen van, intézkedik, buzgólkodik. Segítségére voltak e nemes feladat teljesítésében Gramauf Erzsébet, Kohmann Paula és Jancsa Ida. A megnyitásnál jelen volt Matuska Alajos városi tanácsnok, Osztoics Mihály lovag. kér. elöljáró* Steffek dr. kér. orvos, Hoser Viktor kér. esküdt és Arányi dr. hatósági orvos. Hogy mily nagy szükség van e népkonyhára az már ma is kiderült : 29ó szegény ember ebédelt az ízletes gulyás levesből. Különfélék. Megjárta. így ifjú orvos hosszas gyógykezelés után szerencsésen felgyógyitott egy ifjú özvegy asszonyt, makacs betegségéből. Midőn az orvos szerencsekivánatait fejezte ki betege teljes felépülése felett, az özvegy asszonyka fiókjához lépett, onnan kivett egy igen elegáns, saját kezűleg horgolt pénzes-zacskót és azt azon kéréssel adta át, hogy fogadja ezen csekélységet hálája • jeléül. Az ifjú. orvos, praktikus ember létére megijedve ezen ugyan csinos de kevés értékű honoráriumon, meghajtva magát igy szólt: „Kérem, engem 150 frt honorárium illet meg.“ A hölgy elpirulva vissza lépett, s a pénzzacskóból kivett két százast s azokat e szavakkal nyújtotta oda orvosának.: „Ugv! Akkor, kérem talán fel. tudja váltani az egyik százast és vissza' adhatja belőle a feleslegest!“ A legjobb tanács. Egy new-yorki kereskedő és segédje között a következő párbeszéd folyt: „James, holnap nekem 3000 Dollárt ki kell fizetnem.“ — „Igen, uram.“ — „2000 Dollár van a kasszában, de raktárunk üres, azt hiszem itt a pillanat a midőn buknunk kell.“ „Egészen az én véleményem.“ :— „Most már csak azt szeretném tudni hogy lehetne hitelezőink elől a 2000 dollárt megmenteni. Micsoda mentséggel éljünk? Gondolkozzék az éjjel, hogy lehetne ezt ügyesen elrendezni !„ — A segéd megígérte, hogy gondolkozni fog gazdája kimentésen. Másnap reggel a principális kasszáját feltörve találta és a pénz helyett a megugrott segéd következő levelét: „Én a 2000 dollárral Európába hajóztam. így hitelezői nem kapják meg a pénzt, és Onúek elég oka van, azt oda nem adni. Isten Önnel!“ Szerkesztői üzenetek. N. M. Sajnáljuk, de mi nem bocsátkozunk polémiába azon lappal. Ha akarja a dolgot a nyilvánosság elé hozni, forduljon egy napi laphoz, ott talán elfogadják cikkét. — Félfís. »Hogy viselkedjünk ko- leraveszéíy idején ?« e cimen a fő- és székváros tiszti főorvosi hivatala közre bocsátott egy nyomtatott könyvecskét, melyet házról házra vittek, ha Ön nem kapott forduljon a fennt nevezett hivatalhoz, ott bizonyára kap még egy példányt, t- B. J. Ügyében legjobb, ha egy ismert ügyvédhez fordul, és annak azt egészen átadja. — Előfizető. E dologban csak azt tanácsolhatjuk, hogy menjen személyesen kihallgatásra. — Ä. V. Ha az illető, valóságos belső titkostanácsos, akkor a »nagyméltóságúi cim megilleti, mint államtitkárt csak a »méltóságos« cim illeti meg. — Érdeklődő. K ü r y Klára a kolozsvári nemzeti szinbáz tagja volt. Kiss Mihály pedig még tavaly Kreesányi Ignác színtársulatának volt tagja. — V. S. Hihetetlen, rémregény az egész. P ...... y S .... rr Ön Ígérte, hogy minden csütörtökön leküldhetühk és hogy mindig fogunk valamit kapni, elfoglaltságunk lehetetlené teszi, hogy minden héten külön kérjük szivességét
