Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-16 / 22. szám
BUDAI HÍRLAP 3 Budapest, 1892. Október 16. volna át hat járványt. Hiszen, a ki emlékszik reá, tudhatja, hogy 1848 óta hat járvány uralkodott, még pedig oly mérvben, melyről a fiatalabb geterációnak fogalma sincsen, Mi tulajdonképen a járvány valódi oka? Az, hogy be- hurcoltatott. Az orvosi tudomány már sokkal magasabb fokot ért el, semhogy el lehetne hinni, hogy a járvány lokális és hogy a városban önmagától támadt; ez nem is áll és az orvosi tudomány konstatálta, hogy behurcoltatás történt. M ól tózta tot t hallani, mi minden történt. Nekem nem volt benne részem, nincs is benne érdemem, mert szeptember hó 14-én foglaltam el állásomat. A t. törvényhatóság tudomásával, a tanács, illetőleg Gerlóczy polgármester ur (éljenzés) és az illető közegek, kik közül különösen ki kell emelnem Haberhauer tanácsnok urat (éljenzés), Gebhardt t. főorvost (éljenzés), sőt dr. Müller Kálmán (éljenzés) kórházi igazgatót is, minden előintézkedést megtettek, hogy a járvány be ne hurcoltasék..Sem a tanácsnak, sem a törvényhatóságnak, de magának a kormánynak sem állott hatalmában a behurcolás megakadályozása. Hiszen behurcoltatott oly városba, hol a-legjobb közigazgatás van, hol a város nemcsak város, hanem állam, hol azt lehet mondani mintaszerű tisztaság, berendezés van? Ott a járvány egyszerre lépett fel, nagy vehemenciával. Ennek egyszerű oka, hogy Hamburg ■ gócpontját képezi az egész világ közlekedésének és be lett hurcolva a baj és ezt a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudták akadályozni. Budapesten, melynek majdnem annyi lakosa van mint Hamburgnak, azaz 520—539 ezer, ínig Hamburgnak hatszáz egynéhány ezernyi a lakossága, 'mondom, nálunk abban a szerencsés, helyzetben vagyunk, hogy a járvány tetemesen nem emelkedik. Ha egyszer a járvány behurcoltatott, a különböző faktorok, melyek terjesztéséhez hozzájárulnak, nemcsak a talaj, nemcsak a vízvezeték és a csatornázás, hanem az emberek életmódja és tisztasága ; látható, hogy különösen oly helyen, hol nincs szűrt yiz, hol szegény lakosság van, mely nem tudja magát ellátni tiszta ruhával és élelmivel és mely a pálinkának nagyon is áldoz, ismétlem, ez ii szegény lakosság sínyli legjobban a bajt. Ha miár egyszer behurcoltatott a baj, annak elnyomása nagyon nehéz. Azt hiszem, a. jelentésből méltóztatott látni, hogy mikor a baj konstatálhatott,*) a hatóság egy percig sem késlekedett. Minden igyekezetét és törekvését kifejtette. A kezdet nehézségeivel kellett megküzdeni és megtörténhetett, hogy a közegek elvesztik fejüket és nem tudják tulajdonképen, mint csináljanak. De kimondhatom, hogy ily nagymérvű előintézkedések, a mióta a főváros fennáll, nem történtek. Mindenkelőtt 240 ' ágyra kórházat rendeztek be Pesten, holott . most is csak 100 ágy van igénybe véve: a Duna jobb partján is rendezhetett be 30 ágy. Készen volt a szállítás minden eszköze. Oly intézményt, melyet csak hírből ismerünk, felállítottunk, a mi ismét Gerlóczv alpolgármester úr érdeme, mert az ő kezdeményezésére léte- sittetett a fertőztelenitő intézet, melyben a des- infektio legnagyobb mérvben eszközöltetik. Mikor hivatalomat elfoglaltam, koteleségemnek tartottam megtekinteni és mondhatom, hogy ez az intézmény, bár ideiglenes, olyan, mely tökéletesen megfelel az igényeknek. Ehhez járulnak maid mozgó fertőtlenítők. Azt, méltóztatik hinni, hogy csak a mi belső berendezésünk és szervezésünk rossz? Ki nem ismeri Parist ? A németek, mikor elfoglalták, azt mondták : most tanultuk egy nagy város berendezését megismerni és most látjuk, hogyan kell egy városnak berendezve lennie. Annak dacára azonban, hogy Paris, London, Becs, Berlin és’"más városok roppant haladást tettek minden 'irányban, vájjon meg lettek-e kittiéivéI Ezeket épugy meglepte a járvány, mint :más - városokat és szerencsének mondható, ■hogy például Berlinben, hol a közegészségügyi intézmények nagyon ki vannak fejlődve, dacára annak,' hogy közel van Hamburghoz, nagyobb mérveket nem öltött. De ott is előfordul még naponként 10—15 eset. Parisban most is fordul *) Az épen baj, hogy csak akkor nem késlelkedel.t ! (Szerk.) elő 20—25 koleraeset, de elhatározták, hogy nem adnak ki bulletineket és Berlinben figyelembe sem viszik a dolgot. A kolera útja kiszámíthatatlan. Fellép keleten, aztán délnek megy, megkíméli az északot, majd meg épen északon tör ki és terjed onnan. Az ivóvízre azt mondják, hogy nem ér semmit. A ki volt Berlinben, Hamburgban, Londonban, meggyőződhetett róla, hogy ott nincs jó viz. Európában csak három városban van jó viz : Becsben, Rómában, Drezdában. Es minthogy épen a drezdai vízmüvek igazgatójának terveit fogadtuk el, remélhetjük, hogy mi is jó vizet fogunk kapni. Méltatlan támadás, ha ennek a közgyűlésnek szemére hányják, hogy nem tett eleget. Létesítettünk köz vágóhidat, építettünk kórházakat, létesítjük az árúcsarnokot, javítjuk a közegészségi szolgálatot, elrendeltetett a csatornázás. Ha a közgyűlés nem áll feladata színvonalán, ha a tanács tagjai nem tudják teljesíteni kötelességüket, akkor a közgyűlés nem érdemli meg a választók bizalmát, a tanács pedig nőm érdemli meg a közgyűlését. Azt hiszem, kezünket szivünkre tehetjük és mondhatjuk, hogy annyit, a mennyit a főváros hatósága megtehetett, minden irányban megtettünk. (Elénk • helyeslés.) Az iskolai és egyéb kulturális feladatok mellett nem felejtettük el a közegészségi ügyet. Fejtsük ki továbbra is tevékenységünket, ne riadjunk vissza semmiféle áldozattól és a veszély pillanataiban tartsunk össze; akkor a veszélyes ellenséget le fogjuk győzni. (Elénk helyeslés.) Még csak egyre kell figyelmeztetnem a t. közgyűlést. A mi állapotainkat a külföld- előtt oly sötét szinben festették le. intézményeinket oly módon rajzolták le, hogy szinte vissza kell riadnia a fővárossal való érintkezéstől és ennek következtében minden, mi Budapestről kimegy, visszautasittatik. Ez pedig, méltóztatnak tudni, az ipar és kereskedelem nagy kárára van (Igaz! ügy van.) E tekintetben talán szükséges lesz, hogy a t, közgyűlés ezen jelentést tudomásul véve, elrendeli, hogy az eredmény a belügyminiszter elé terjesztessék, ki egyúttal felkeressék, hogy a hamis és koholt híreknek valódi értékükre való vezetése tekintetében kegyeskedjék intézkedni a külügyminisztérium útján, hogy a külföld valódi képét lássa állapotainknak. Kérem a t. közgyűlést, méltóztassék a tanács javaslatát elfogadni. Dr. Adler Zs’gmond: A. mi mondani valóm van a járványra vonatkozólag, azt már elmondtam az illető bizottságban. Mikor e terembe jöttem, azt hittem, hogy a tanács mindenféle támadásoknak lesz kitéve s az volt szándékom, hogy a támadásokat kellő mértékben ellensúlyozzam. Most azonban csak azt indítvány ozom- bogy még ne szavazzunk sem bizalmat, sem bizalmatlanságot, hanem várjuk be az intézkedések konsequenciáit és most a tanács előterjesztését egyszerűen vegyük tudomásul. Elnöklő R á t h Károly főpolgármester : xAzt hiszem, tolmácsolom a t. közgyűlés nézetét, ha azt mondom, hogy a tanács javaslatát tudomásul veszi és bizalommal viseltetvén az illetékes közegek buzgalma és kötelességérzete iránt, elvárja és meg van róla győződve, hogy e rendkívüli időkben kötelességeknek minden irányban eleget fognak tenni. (Helyeslés.) A t. közgyűlés elhatározza, hogy ez ügyben a belügyminiszternél előterjesztés történjék az iránt, hogy a valódi állapotok a külföld tudomására jussanak. (Helyeslés.) Több tárgy elintézése után Eóz smüv ö 1 g y i Gyula tanácsnok előadja ezután a tanács előterjesztését a budai honvédemlék-szoborbizo.tt- ság kérvényére, a honvédszobor lelepzése alkalmából az ünnepély rendezési költségeinek megszavazása tárgyában. Eluök és előadó rövid megjegyzései után a tanácsi javaslat elfogad- tatik. A közgyűlést jövő szerdán folytatják. A budai katholikuslegényegylet. A budai kath. legényegylet az összes budai iparosokhoz a következő felhívást intézte: Felhivás az ipar űző mester Urak hoz! Köztudomású, hogy fő- és székvárosunk jobbpartján társadalmunk iparos osztályának művelődése érdekében még 1868-ik évben, tehát ezelőtt 24 évvel szervezhetett a „budai kath. legónyegye- sület.“ E közel negyedszázad óta fennálló egyesület midőn, áldásos időszakokkal dicsekedhetik; bevallja, hogy meddő, viszontagságoktól látogatott éveket is élt át. Hogy ez egyesület a viszontagságok dacára ma is él, ez csak hiteles bizonyítéka lehet annak, hogy társadalmunkban szükséget pótol s hogy az iparos segédek azt magukra nézve -hasznosnak, üdvösnek ismerik. De nem is lehet szó arról, hogy szükséges-e ezen egyesület, vagy nem. Hiszen ezen egyesületnek célja : hogy a' mindenkitől elhagyott, társadalmunkban elszigetelten élő iparos segédeknek kedves otthont nyújtson, mely óvja őket az erkölcsi sülyedóstől; otthont, hol napi fárasztó munkájok után mint basonsor- súak találkozván, egymásiránt vonzalmat, bizalmat, barátságot, kölcsönös sze- retetet éleszszenek, ápoljanak; bol keresztény vallásos érzelmekkel is táplálkozván : erkölcsük, szivük nemesedjék s végre hol az iparos segéd megszerezze a mainap ő reá nézve is nólkülőzhetlen társadalmi műveltséget. E művelődés céljából az egyesület tagjai saját helyiségeikben — Budapest, II. kér., Apor-utcza 4. sz. — oktatást nyernek: a hit- és erkölcstanból, a magyar nyelvből és irodalomból, a hazai történelemből, a számolás és rajzolásból. Kiterjed továbbá a tanítás az egyszerűbb polgári ügyiratok szerkesztésére, valamint a kedélyt emelő és nemesitő dalra is; végre kellő méltánylásban irészesül az Ízlést és erkölcsöt művelő szinielőadás. Nagy súlyt fektetünk nevezetes férfiak, nagy hazafiak életrajzainak közlésére is az időszakonként tartandó felolvasásokra. Mert midőn a minden századnak és nemzetnek erényeik által kimagasló alakjait ecseteljük, ez által a tökéletes egyén mintaképét állítjuk iparos segédeink ele, ezeket, amazok követésére buzdítjuk, módot, alkalmat nyújtunk nekik, hogy megismerjék a valódi haza- fiságot, nemes erkölcsöket, férfias karaktert, mértékletességet, munkásságot mint polgári erényeket. Röviden: az egyesületet melegágygyá óhajtjuk tenni mindazon erkölcsök, erények, szép és nemes tulajdonságok számára, melyek az embert diszitik, emelik, önérzetre ébresztik és sorsával megelégedetté teszik. Ezek élesztősére, ápolására vállalkoztunk minden anyagi jutalomra való igény nélkül, nem kiméivé időt, fáradságot. De órzük, hogy magunkra hagyatva alig leszünk képesek e kitűzött, magasztos célunkat elérhetni. Nagy szükségünk van az iparos mester urak anyagi és erkölcsi támogatására. Anyagi támogatásban rószesitendik egyesületünket a mester urak akkor, ha mentői számosabban belépnek mint pártoló tagok.
