Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-09-30 / 25. szám
2. oldal dásnak. Közöl nehány száz olyan eszméi, mire kevesen gondolnak, igyekszik jó magyarul írni, ami nem szokás. Nem árt a jó erkölcsnek. Üldözi az erkölcstelenséget. Fenkölt gondolkozásu emberek meg is értik. Elég baj, hogy ilyen lapot hivatottabb és erősebb emberek nem szerkesztenek. Szükség van rá. Egy kis őrtűz, mely azért lobog, hogy egy jobb kor számára megőrizze a fajmagyar szellemet. Aki erről meggyőződik, az táborunkba áll és terjeszti lapunkat és nem a papír mennyiségére, de a minőségre néz. Kérjük a szilárd keresztények támogatását. Kérjük annál is inkább, mert bizony sokan vannak, kik azt titokban kérik és nyilvánosan mutogatni nem merik, kik tartalmát dicsérik, de azért azzal mentegődznek, hogy nem tarthatják, mert a zsidók megeszik azt, aki lapunkat járatja. Nem hiszszük, hogy ez magyar erény lenne és épp azért ajánljuk magunkat a bátor keresztények jóindulatába. Cselédek mozgolódása, Az általános bérharcba bele akarnak vegyülni a házi cselédek. Kassán kívül több helyen tanácskoztak és szervezkedtek. Mozgolódásukban van jogos és jogtalan rész. Egy pont, amit hangoztatnak, valóságos erkölcsvédés lenne. A kassai nőcselédek gyülekezésén felmerült az az intés, hogy keresztény nőcselédek zsidóknál ne szolgáljanak. Ezzel szemben visszaóhajthatnánk a régi időket, amikor a gazda nem lányhitotta, de erősítette cselédje vallásosságát. Ma nem egészen igy van, mert nem tökéletes a gazdának vallásossága sem. Az a keresztény cseléd, ki zsidót szolgál, semmi esetre sem erősödhetik vallásában. A keresztény cselédek saját magoknak használnának azzal, ha zsidóhoz szolgálatba nem állanának. Amennyire ezt óhajt- hajtjuk, éppúgy óhajtjuk azt, hogy a keresztény családok is javuljanak meg és a vallásosságban jó példával járjanak elől. Egy régi könyvből. 1842-ik évben megjelent régi könyvben olvassuk a következőket: „Ahol buzgó és példás a pap — kegyes, jámboréletü és emberszerető a földesur — igazságos és szegény ember sorsát méltányolni tudó a szolgabiró, ott a nép, ha egyéb helybeli akadályok nincsenek, általán erkölcsös, vallásos, kötelességét tudó és örömest teljesitő, engedelmes és igyekező, szóval: sorsához képest boldog és megelégedett.“ Nem hiába régi ez a könyv, de öreg igazság amit beszél, csak az a kár, hogy példányai ritkák. Ha igy volna, mindjárt kevesebb ereje lenne a zsidónak. Legyen igy — hiszen igy is kellene lennie. Ma ur, pap, nép, szolgabiró gyakran kutya-macskabarátságban élnek s a haza iszsza meg a levét, s a zsidó markába nevetve szüreteli az elégedetlenséget. A vidéki lapok. A szövetkezetek által furfangoskodásában csalódott zsidóság a fővárosba és a nagyobb városokba húzódik. Megkezdődött a zsidók belső vándorlása. A füstölő hat. A vidéki lapoknak lenne a feladata az, hogy mint a sáskairtásnál szokás, árkokat húzzon. A vidéki lapok közül legalább százötven nincsen zsidó kézben, nem zsidó szerkeszti és mégis nagyon kevés köztük BUDA ÉS VIDÉKE a keresztény szellemű. Legtöbb csak a helybeli viaskodásokból áll, nem hogy egyesítené a társaságot, de széttagolja. Cikkei a fővárosi kőnyomatu vállalatokból kerülnek. Tisztelet a kivételeknek. Erős kapocs fűzi őket a fővárosi zsidó irók és hirlapirókhoz. Ezeket magasztalják. A fővárosi lapok és könyvek nyomtatott hirdető céduláit vakon kiadják. Csak kevés az, amelyik próféta a saját hazájában. Pedig a vidéki lapoknak lenne a kötelessége, hogy a megindult népmentő munkásságot szolgálná. De hát cimboráinak a helybeli és fővárosi zsidókkal. A vidéki hírlapírók egyesületét zsidók vezetik, azok adják a hangot. A fővárosi kiadóknak kikaparják a gesztenyét és ők csak silány, hitvány hirdetésekre vannak utalva. Uszályhordói a fővárosi sajtónak. Lehetnének önállók, zsidómentesek, de nem azok. Meg kellene alkotni a vidéki keresztény irók és hírlapírók szövetségét. Reformálnák magukat, akkor ők uralnák a fővárosi irodalmat és hírlapirodalmat és nem lennének a salakos termések levezető csatornái. Ha száz vidéki lap bátran szólna a zsidókérdéshez, nem tekintve nevetségesen olcsó hirdetéseire, a nagyobb városokban és vármegyék központjain a szövetkezésre ösztönözne, úgy betöltené hivatását és használna a nemzetnek ... M. A. A németvölgyi iskola. A főváros pazarul gondoskodik a gyermek iskoláztatásáról és bőkezűen gondoskodik, hogy mindenfelé legyen iskola. A külső telki iskolák is szaporodnak s látjuk jó eredményeiket. Eperjessy István, a zugligeti iskola igazgatója, a kertészetre is oktatta tanitványait. Ez az adat intse az intézőket, hogy kültelki iskolát elegendő nagy helyen építsenek. Úgy halljuk, hogy a fővárosi tanács a Németvölgyben szándékozik iskolát építtetni. A terv helyes, mert a Márton-hegy, Orbán-hegy, Német- völgyi-ut, a Sashegy és Sasad lakos gyermekei közelebb lennének az iskolához és nem kell annyi időt elfecsérelni a járás-keléshez. E mellett az Alkotás-utca, Márvány-utca, Mozdony-utca stb. is közelebb jut az iskolához. A választás is helyes lenne. A Balogh-féle telek szinte kínálja magát. Fekvése közelsége miatt alkalmatos. Egészséges jó a levegője . . . A fővárosi tanács ennél jobb helyet nem találhatott volna. Becsületben gázolás. Okányi Imre budai polgárról azt Írták a zsidó lapok és még a kevés számú nem zsidók is, hogy inasgyerekét agyonverte s becsületében azzal is gázoltak, hogy nem jó családi életet él. Most azután, mert kitűnt, hogy az egész dolog nem igaz, hidegen visszavonják. Ez nem elégtétel. A rágalmazás megtörtént. A sajtó utján elkövetett rágalmazást üldözni kellene és pedig hivatalból. Mindaddig a polgárok becsületében fognak gázolni ezek a zsidó gyerekek, mig szigorú börtönbüntetést nem szabnak a sajtó utján rágalmazóra s a rágalmat közlő lapra legalább 1000 korona bírságot. Legalább annyit megtehettek volna, hogy Okányi Imrétől nyilvános hírlapjaikban bocsánatot kértek volna. Hozzánk is bekopogtattak a hírrel, de mi tudtuk, hogy nem igaz s a hazug hirhordót kiutasítottuk. Széchenyi népszerűsítése. Á gróf Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság elhatározta, hogy igyekezik 25. szám minél szorosabb összeköttetésbe lépni a munkásokkal, hogy közöttük terjessze gróf Széchenyi István eszméit. Nagyon üdvös lenne, ha a munkások jól megismernék Széchenyi szellemét, ami eddig az egszerübb népet még nem hatotta át. A gróf Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság keretében felszólít majd értelmes munkásokat és földmiveseket, hogy ebben a szándékában segítsék és terjeszszék Széchenyi gondolatait, eszméit, melyekből addig is, mig nagyobb terjedelmű kötetet adhatna ki, az emlékkönyvben eleget találnak, úgyszintén lapunkban. Szemle. (ny: p.) Az Uj Lap ifjú gróf Zichy János intő szavait ismétli az ifjúsághoz intézett cikkben. Igaz szavak ezek. A zsidót nem hencegéssel, csúfolódással győzheti le a magyar ifjúság, hanem azzal, ha tanul és többet tud, erkölcsében jobb. Ezt vésse szivébe minden magyar keresztény ifjú . . . Minden jóban múlja felül a zsidót, különösen a kitartásban és semmiben ne szoruljon rá. Nem nehéz, csak egy kis erős akarat kell hozzá. A tanév megkezdésekor minden lap a tanulással, egyetemekkel, iskola- és oktatási ügyekkel foglalkozik. A Hazánk több széphangu közleményben beszélt ezekről. Nagy tételt mond ki: Legyen hát kevesebb a rideg igazságot kereső, a rideg jogot osztó és legyen több az irgalmat, szeretetet osztó. Legyen több a vidor ifjú, ki egészséges életkedvvel, hittel, bizalommal és szeretettel vegyül bele az életbe; aki hitében megnyugvást talál, kicsiny nemzetéért lelkesedni tud s embertársai számára a tudás kérkedése helyett szeretettel teli szivét hozza. Kevesebb lesz igy tán a csillagrugó meg a holdkóros, de több a boldog ember ... Ha ezt akarja a Hazánk, miért indítványozza, hogy a gazdasági főiskola is a fővárosban legyen . .. El innen az ifjúsággal. Jól mondta Szemere Miklós, hogy az ifjúság elhervad az asphalton. Rézi néni — nem a színpadi, de az életből, okoskodott másik kofatársával a felett, hogy kik a drágaság okai. Antiszemita igazságra jutott akkor, midőn azt mondá, hogy a drágaság okai a zsidók, de különösen a zsidó lapok, ezek verik félre a vészharangot, hogy felcsigázhassák az árát mindennek . . . Színből azután szorítják a fővárosi tanácsot, hogy mondja meg, mivel akarták enyhíteni a drágaságot? Nehéz erre felelni a zsidóknak. Neményi Ambrus — egy a mi népünkből — keményen lehordta az államvasutakat azért, hogy rossz az igazgatás, rossz ott a pénzügyi rendszer. Nem lehet tudni, hogy ez a dörgés nem-e előjele annak, hogy bérbe akarják adni az államvasutakat. Ebből pedig a zsidóknak lenne nagy haszna, mert közhit szerint a zsidó rossz bíró, de jó árendás. Hanem azért nem kérünk belőle. Ne bántsd a magyart! Régi mondás. Zrínyi a költő és hadvezér kardjára Íratta. Fájdalom, a magyar ezt a mondást csak idegenekhez intézi, de saját magához nem. Kár, mert legrosszabb, ha a magyar bántja a magyart. Hiábavaló, káros a viszálkodás. Ha valaha, úgy most van szükség mindenben az összetartásra, midőn a zsidó sebezhető részét a szövetkezetekkel eltaláltuk. Minek fenekedik most a katholikus és kálvinista? A kálvinisták fegyvertelenek, azoknak nincsen napilapjuk, s talán
