Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-01-30 / 3. szám
Boldogasszony hava (január) 30. Budapest, 190&--XÍII. évfolyam. 3. Sz. BD A és VIDÉKÉ KERESZTÉNYEK LAPJA Mit tenne Széchenyi ? Biztos-e a kéz, mely a kelyhet tartja? Igaz érzés-e, mely a babért aratja? Őszintén tárt-e fel sebeket? Nem hagyott-e el kényes helyeket? Titkolva nincs semmi, ami fáj? Amiért pusztai itt minden táj. Amiért annyi ajkon kél a jaj, Gyengül-e már a zsidó faj? Párdaczos ősök szerezte hon. Övé s nem tied, jó magyarom. Túladtál földön s drága ér ezeken. A zsidó az ur völgyön és bérczeken. Szennyes tollát csak piszokba mártja, Magát családi ügyedbe beártja. Miért hajdan folyt a lovagvér, Nő becs iilet neki mit sem ér. Hívjátok csatába Széchenyi szellemét, Aki felismerte a haza ellenét. Aggódott felette, ha ők jogot kapnak, Hol marad a joga akkor a magyarnak. Hogyha most ö élne, állna az élére S jönne a ne mulass Izrael népére. Okos bölcseséggel vezetné a hazát, Zsidók szolgájának nem tűrné a faját. Erdélyi Gyula. Pásztorlevelek. A pápa pásztorlevele megnyugvással töltheti el az egész keresztény világot. A legszívósabb kálvinista is kalapot emelhet előtte. X. Pius erősen és köve- tésreméltóan szól a szocziális kérdéshez. A Motu proprio encziklikájában teljes szocziális programmot ad, amely tizen- kilencz pontban foglalja össze az egyház fejének nemes és gyakorlati intenczióit. A keresztény demokráczia tana első sorban az olasz katolikusoknak szól, de sok okulást meríthet belőle minden nép minden felekezete. A keresztény demokráczia, mondja az encziklika, már nevében viseli czélját és távol az úgynevezett szocziáldemokrácziától, a katolikus hit és erkölcs amaz alapelvein nyugszik, amelyek legfőbbje, hogy a magántulajdon jogát semmi körülmény közt sem szabad sérteni. A magántulajdon tisztelete egyáltalán alapja a programmnak. A természet elvitázhatatlan joga a magán- tulajdon, a munka és ipar gyümölcse, nemkülönben bármely engedmény vagy adomány, amelyekkel mindenki tetszése szerint rendelkezhetik. Az ember a föld javait nem puszta használatba kapta, mint az állatok, hanem joga van azok állandó birtoklására, azokra is, melyeket nem fogyasztanak el. E főalapelveken kívül a gazdag és szegény, a munkaadó és munkás közötti viszonyról ezeket mondja: Hogy a gazdag és szegény közt levő ellentétet kiegyenlíthessük, arra a szeretetnek igazságossága szükséges. Az igazságosság kötelességei a szegények és munkások részéről következők: teljesíteni tökéletesen és hűségesen azt a munkát, melyet szabadon és kölcsönös megállapodás szerint elvállaltak, nem okozni kárt a gazdának, sem megsérteni őt a személyében; saját jogainak védel- mezésében tartózkodni az erőszakos cse- lekvénytől, nem kevésbbé zendülésektől. Az igazságosság kötelességei a tőkepénzesek és gazdák részéről a következők: megadni a jogos bért a munkásnak, nem károsítani őt igazságos keresményében, sem erőszakkal, sem alattomossággal, sem kézzelfogható vagy titkos uzsoráskodással; szabadságot kell neki adni, hogy vallási kötelességeit teljesíthesse : nem szabad kitenni a megrontó csábításnak, sem a botrány veszedelmeinek; nem szabad elidegeníteni a családi szellemtől s a takarékosság szeretetétől; nem szabad oly munkával terhelni, mely erején felül van, vagy nem felel meg korának és nemének. A munkások kérdésének megoldásához a tőkepénzesek és a munkások egyaránt hozzájárulhatnak olyan intézmények megalkotásával, melyek megadják a legszükségesebb segítséget a megszorultaknak és közelebb hozzák, meg egyesitik magukban a két osztályt. Ilyenek a kölcsönös segítő egyesületek, a sok magánbiztositó-intézet, a gyermekvédő intézmények, különösen pedig az iparo.smesterek és munkások egyesületei. Látnivaló, hogy a keresztény demokráczia egészen modern és gyakorlati elveket hirdet, amilyeneket mindenki vall, aki igazságosan gondolkodik a szocziális kérdésről. Elismeréssel kell szólnunk a herczeg- primás és az egri érsek s a többi püspökök pásztorleveleiről. Vallásosságra és hazafiságra int valamennyi és erősiti az összetartást, nem bont egyik sem felekezeti békét. Nem először irom azt, hogy hazánk sorsa, különösen a magyar faj boldog jövendője attól függ, hogy a főpapság s a lelkipásztorok azt szivükön viseljék és töltsék be hivatásukat. Azt is sokszor megemlítettem, hogy nem szeretem, ha a főpapokat és papokat a sajtó folytonosan emlegeti, ha az istentiszteletekről s azok sorrendjéről tudósításokat közöl, ellenben szivemből óhajtom, hogy úgy a katholikus keresztény, mint a protestáns keresztény egyházfők pásztorlevelei nyilvánosságra kerüljenek. A püspökök és szuperintendensek pásztorlevelei hasznára válnak a keresztény közönségnek, emeli tekintélyűket. A tekintélyre pedig korunknak nagy szüksége van, mert azt ingatta meg legjobban a zsidó sajtó. Ha a papok tekintélyesek, nem lankad a keresztény szellem és nem ejtheti meg a zsidó furfang a keresztény népet. X. Pius körlevele azt jelenti, hogy a szocziálizmus vezetését, irányítását az egyháztól, a lelkipásztoroktól várja. Ez nem tetszik a zsidóknak. A lelkipásztor különben akkor valódi lelkipásztor, ha a zsidóknak nem tetszik. Gyanús az, akit nagyon dicsérgetnek. Nem győzöm eléggé azt is figyelmökbe ajánlani különösen a protestáns egyházfőknek, hogy pásztorleveleikben foglalkozzanak a zsidók ellen való védekezések eszközeivel s úgy a katholikusok, mint a protestánsok kerüljék az egymással való torzsalkodást. A katholikusok és protestánsok testvérek. A zsidók nem is rokonok, még nem is jó ismerősök, de ellenségeink. Függeszszünk fel minden gyűlölködést, hogy megszabadulhassunk a keresztény népfajok legnagyobb ellensége, Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
