Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-06-10 / 14. szám
2. oldal BUDA ÉS VIDÉKE 1 4. szám Egy angol az öreg Z. vacsorájánál csak azért mutattatta be magát Zsófia nővéremnél, mert egy üveg pezsgőt látott előtte; anélkül, úgy hiszem, száz esztendeig sem ismerkedtek volna meg egymással. L. Leopoldin azért gyűlöl engem oly véghe- tetlenül, mert 2 évvel ezelőtt egy . . . korcsmái ebéd után azt mondtam róla, hogy nagyon hasonlít egy valami jéggöröngyön álló tollatlan fogolymadárhoz. — Nem barbár nő ez, hogy ily kicsiség miatt oly soká tud haragot tartani, hisz édes Istenem mit össze nem beszél az ember egy cseh diner után! Jó nagynéném, F. Györgyné, azt beszélte nekem, hogy az öreg Zichy bálján sok szép férfi volt ugyan, de egy sem elragadó. A bajor koronaherceg a jó G. nénihez igy szólt: „Julia grófnő igen szigorú nő lehet, azt hiszem, igen pórul járna az ember, ha neki udvarolna, mi ?“ Feletet: Oh nem, királyi fenség, nem olyan ő, mint hiszik, az emberek félreismerik stb. „De hányán lőtték már agyon magokat J. grófnő miatt?“ — „Ah, tréfa, egy sem; ő olyan jószivü, még egynek sem adott rá okot soha.“ Anyámnál egyszer a szerelemről volt szó s én azt állítottam, hogy átalában szerelem nélkül még élni sem lehet. Erre Cavriani Pepi hosz- szabb gondolkodás és hallgatás után azt jegyzé meg: „Az élethez mégis a szerelem nem okvetlen szükséges“. Azaz, hogy a börtönben ülő foglyok kenyér és viz mellett s szerelem nélkül is megélnek! Zichy Károlynál egy vacsorán hideg pástétomot kértem az inastól. Ez azonban meleg hus- pástétommal kínált meg. „Fiam, ez nem hideg!“ mondám neki. „Oh, felelt ő, hisz ez is meghűlt már!“ — Egy másik inas pedig felkap egy üres pezsgő-palackot s nagy szolgálatkészséggel siet vele kifele, hogy majd újra megtölteti. Nov. 21-én 1814. jó anyám könnyezve kért, hogy gondoljak néha az örökkévaló életre is. Rég nem voltam úgy megindulva, midőn a jó öreg szokása szerint mindnyájunkat szerető szivéhez ölelve, kedélyesen kérdezgeté, mit gondolunk, vájjon hány évet ígérhet ő még magának ? Virginia — egy olvasót kíván tőlem Rómából, hogy amint mondja, az én vétkeimet és az övéit leimádkozhassa. A Práterben Virginia azt mondja nekem: „én azokat csalom meg, akik legkevésbé sem sejtik“. Vájjon kit érthetett? A férjét csak nem, mert ez akár megeszküszik reá, hogy meg van csalva. Egy porosz tiszt azt mondta rólam Bécsben : mennyi jószívűség s mennyi akaratosság; egy oroszlán, akit egy szál selyem fonalon el lehet vezetni. Lajos testvérem egy lovászához: „Van még atyád?“ — „Nincs, — felelt ez, — csak egy mostoha bátyám van“. Az emberek nagyon könnyen vezethetőnek hisznek. Elsőbben Nagy Pali nyargalt rajtam; aztán megnyergelt Wesselényi; utóbb Döbrentei nyert nagy befolyást reám; most Helmeczy, Kisfaludy stb. uralkodnak rajtam. Parasztjaim azt hiszik, én nem is gondolkodom, hanem a direktor s végre az én lovászom, Molnár, azt állítja, hogy a kocsisom vezet. Városligetben egy kutya reátámad, a lovának lába közé keveredik, mely kicsibe múlt, hogy le nem veti. Báró F. ezt látva felkiált: Szegény kutya! Mikor Széchenyinek fia született (Béla, 1837. febr. 3.) Dessewffy örömmel viszi meg a hirt Lónyaynak. Ez: Adja isten, hogy jobb hazafi legyen, mint az atyja ! Szemle. (ny. p.) Az Országos Magyar Kereskedők Egylete rossz cimet választott. Zsidók a vezérei, zsidók a tagjai, tehát jobb lett volna, ha őszintén Országos Zsidó Kereskedő Egyletnek nevezik. Eddig a zsidóság nálunk csak szétszórt diadalmaskodást folytatott, most sürü csatasorban emel fel a legnemzetibb dolgok: a szövetkezetek és a földművelés ellen. A zsidó a pusztulásból szeret és tud élni, ha Magyarország szövetkezik, úgy rájuk nem szeretett napok következnek. Ezért fáj a szövetkezés, s ezért bújnak a kereskedők tekintélye emlegetése háta mögé. Nagyon jól van. Csak ki a színnel, ki a zsidó csillaggal, igy nyíltan küzdhetünk zsidó a magyar elien, s a magyar a zsidó ellen, mert saját magunk bolonditása az, hogy valamiben együtt küzdünk, együtt érzünk. Legveszedelmesebb az a zsidó, ki magyarnak vallja magát. A pálinkás zsidók a vasárnapi munkaszünet miatt thiszthelegthek a főváros polgármesterénél és kérték, hogy nekik ne legyen vasárnapi munkaszünetük, ők szünetlenül akarják mérni a pálinkát, amiből azután bárók és nemeshekh lesznek. A pálinkamérőknek árt a vasárnapi munkaszünet, elhiszszük, de általánosan használ, mert bűnös alkalmat nem talál a nép erkölcse és egészsége megmérgezésére. Ha a zsidót a pálinkaméréstől eltiltják s a handléságot megszüntetik, az ősz következeit be rája . . . Az Országos Borszövetkezet is fáj a zsidóságnak. Ha bort nem hamisíthatnak és egyébként nem árthatnak, mi történik velők? Még tán megérjük, hogy földinivesek lesznek s kaszálnak, kapálnak. Megtörténhetnék, de nincs elég szívósság és összetartás a magyarban. Szebb volna pedig, ha a zsidó kapálná a magyar földjét, mintha a magyar kapálja a zsidó földjét. Szomorú korrajzok. A mindinkább-inkább elposványodó Kis Hirdetéseket szomorú korrajzoknak mondhatjuk. Szomorú korrajz a következő is: Hadnagy ismerősöm számára dúsgazdag feleséget keresek. A hadnagy fess, csinos, ősnemes család sarja, csak az a baja, hogy tömérdek sok az adóssága. Hogy a jelentkező, föltétien dúsgazdag hölgy, tetszését megnyeri, azt előre mondhatom. Első gavallér. Teljes cimü leveleket „Mesés sok adósság 11667“ címen a kiadóhivatal továbbit. A hadügyminiszternek nem volna szabad megengedni, hogy a tiszt urak a Kis Hirdetők állandó munkatársai legyenek és magukat árulják. A katonai szellemmel nem nagyon illik össze ez a szegényszerüs üzleti hang. Megérjük, hogy kiírják: egy hadnagy eladó, ára 100,000 korona, kapitány bérbeadó, ára 200,000 korona és igy tovább . . . Parancscsal szüntesse meg a hadügyminiszter, hogy a tisztek a kardbojt ellen ilyen bűnöket kövessenek és követ- tessenek el a Kis Hirdetőben, mely a lapokat vigéccé, kupeccé és keritővé aljasitja s kedvelt nőképző olvasmány. Ép igy ajánljuk a püspököknek is, hogy a plébániai hirdetéseket szereljék- le. A fővárosi közmunkák tanácsából. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesitésével Kléh István és Rupp Imre tanácstagok bízattak meg. Napirend előtt melegen üdvözölte az elnök a tanács uj tagját, Rupp Imrét, aki ezt megköszönve egyszersmind szívélyes búcsút vett a tanácstól, mint annak 22 éven át volt előadója. A II. kér. gymnsium telke és a tanács tulajdonát képező szomszédos telek határainak a szabályozáshoz alkalmazkodó rendezése végett a közalapítványi ügyigazgatósággal kötendő kisajátítási csereegyezséget a tanács elfogadta. Amint ez az egyezség telekkönyviig is keresztül lesz víve, gondoskodni fog a tanács arról, hogy a saját telke, melyen a halászbástyái monumentális lépcső épült, nyilvános park gyanánt bejegyeztessék. Az I. kér. Naphegy és környékének rendezési tervénél a mérnöki hivatal a niveau-viszonyokon óhajtott volna javítást tenni. .Miután azonban a törekvés meddőnek bizonyult s be kellett látni, hogy a megállapított fekszineken a köz- és magánérdek lényeges sérelme nélkül változtatni nem lehet, ennek következtében a rendezési tervhez a székesfőváros most hozzájárulását jelentette ki, amit a tanács tudomásul vett. A II. kér. Christen-féle telek előtt a Vérmező- útnál közúti vaspályái várócsarnok felállítása ellen észrevétel nem merült fel. % Az I. kér. kelenföldi pályaudvar közelében levő vasúti sorompók átalakítását a forgalom biztonságának igényei szerint a tanács, mint közigazgatási bizottság, a megtartott eljárás eredményéhez képest elrendeli. Eszerint az út- szini átjáróknál a sorompó kezelésére mindenütt külön őrt kell alkalmazni és számára őrbődét építeni, harangjelzéssel és telefonösszeköttetéssel, továbbá a sorompók éjjel vörös lámpával, nappal vörös tárcsával szerelendők fel. Az Andor- utczai átjáró sorompóinak átalakításával összekötött mindennemű költséget a déli vasút, máv. és a Saxlehner-féle iparvágány forgalmuk arányában viselik, a további négy átjáró sorompóinak átalakítása ellenben egyedül a máv.-ot illeti, mely különben az összes elrendelt munkálatokat végrehajtani lesz hivatva. A III. kér. Radl-árok árok rendezésére és a Táborhegyi vizek levezetésére előterjesztett tervet, mely az általános szabályozási terv figyelembe vételével készült, a tanács elfogadta és további eljárás végett a székesfővároshoz visszaküldi. A II. kér. Retek-utczában a fogaskerekű vasút közelében, az Ördögárok felhagyandó medrén át két fahíd építéséhez, melyek a gyalogközlekedés céljait fogják szolgálni, a tanács hozzájárul. Egyúttal azonban az itteni állapotok tarthatatlanságára utalva, felhívja a fővárost, hogy az Ördögárok ezen szakaszának a végleges vonalra való áthelyezését az elfogadott terv szerint mielőbb hajtsa végre. Az I. kér. Sárosfürdői telek mentén a járda ideiglenes kiszélesítése ellen észrevétel nem merült fel. Elintézést nyert továbbá Wellisch Sámuel, dr. Szerényi Gyuláné, Fürst Manó, Jécsy Károly, Horovitz Fülöpné, özv. Hortoványi Józsefné és Vészi József felebbezése. A turf áldozata. (M. A.) Miután a lóverseny igazgató intézői nem zsidók, a zsidó sajtó valósággal üldözi a lóversenyt és annak intézményeit. Ez a hajsza okozta azt, hogy akármilyen sikkasztó lépre kerül, a lóverseny áldozatának hirdeti magát.
