Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-04-10 / 10. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 10. sz. Szent György hava (április) 10. BVDA és VIDÉKÉ KERESZTÉNYEK LAPJA A mérlegek. A pénzintézetek és részvénytársaságok, hol viritnak és uralkodnak a zsidók, minden évben, hirdetik a lapok mérlegeiket, azaz beszámolást mutatnak müködésökről. A zsidó lapoknak bő közgazdasági rovataik vannak, melyeket magukat nemzetgazdasági íróknak valló nagyratörők vezetnek. Leborulnak a mérleg nagysága előtt, de nem bírálják soha. A fővárosi számtartó (statisztikai) hivatal havi közlönye hozzászól a mérlegekhez és ebből a hozzászólásból megtudjuk, hogy nem mind arany, ami fénylik és elrejtőzik az őszinteség és nem mindig tesznek eleget a törvényszakaszoknak. Ezt a tanuságos cikket jó lenne a királyi ügyésznek elolvasni és gondjába venni a részvénytársaságokat. Had hulljon a férgese. Jellemző, hogy a cikk írója, a fővárosi számtartó hivatal főnöke, maga is zsidó. Tehát nem antiszemita rántja le a leplet és mi, midőn hozzászólunk a kérdéshez, elfogadjuk a zsidó véleményt a zsidókról. „Több társulatnál — Írja Körösi — a részvénytőkébe beszámítják az intézet tárcájában levő, tehát még el nem helyezett saját társulati részvényeket. Ezt a felfogást több szempontból helytelennek tartjuk. Már a józan felfogás is azt követeli, hogy valamely részvénytársaság tőkéje tényleg befizetve legyen és csak oly összeg szerepeljen mint részvénytőke, mely a részvényesek részéről a társulatnak átadatott. Könyvviteli szempontból is felhozható, hogy a részvénytőke a társulat terhét képezi, hogy tehát ezek az összegek mint terhek, azaz adósságok szerepelnek; már pedig lehetetlen, sőt a legveszedelmesebb félreértésekre adhat okot, hogy valamely társaság önmagának tartozzék. Végül még jogi szempontból — a kereskedelmi törvény világos tilalma folytán — sincsen megengedve, hogy valamely társaság saját részvényeiből bírjon. Dacára annak, ismételten bukkanunk a fentebbi helytelen felfogásra. így a Budapesti Közúti Vaspálya részvénytőkéjét a Magyar Compass 39'4 millió koronával említi, hozzátévén, hogy 196.834 darab 100 forintos részvény „forgalomban van“ ; szintúgy a Wiener Compass tőke gyanánt 405 millió koronát emlit. Mindkét esetben tehát mint tőke van beszámítva az a 19' 1 millió korona is, mely a közúti részvényekből magának az intézetnek tárcájában található, mig mi ennek az összegnek levonásával csak 20-2 millió koronát fogadhatunk el tőkének. Szintúgy a Budapestvidéki villamos közúti vasút mindkét munkában (1. Magyar Compass 409. és bécsi Compass 1983. lapját) 21A millió korona tőkével szerepel, nálunk azonban csak L6 millió koronával, mivel itt is a társaság tárcájában saját intézetének 817.600 korona névértékű részvénye található. (Felemlíthető, hogy mindkét munkában ezen tétel csakis „részvények“ címén szerepel és igy ebből sehogy sem vehető ki, hogy itt az intézet saját részvényeiről van szó.) A Budapest—budafoki h. é. vili. vasút (1. Magyar Compass 411. és bécsi Compass 1984. lapját) 798.000 korona tőkével van feltüntetve, holott mi csak 780.000 korona tőkét vettünk számításba, levonásba hozván a társulat tárcájában lévő, el nem helyezett részvények névértéke fejében 18.000 koronát. Szintúgy a Budapest—szentlőrinci h. é. vili. vasút tőkéjét, mely mindkét munkában 34 millió K-val szerepel (1. Magyar Compass 359. és bécsi Compass 1885. lapját) mi csak 3’0 millió koronával vehettük számba, mivel két tartaléktőke (rendes beruházási tartalék (60.000 korona, külön beruházási tartalék 100.000 korona) intézeti részvényekben van elhelyezve. Ez esetben még hozzájárul, hogy a teher-lapon szereplő 160.000 korona tartaléktőkének a vagyon-lapon ugyanilyen nagyságú ellentétele szerepel, minek következtében tulajdonképpen tartalékalap nincsen. Az említett négy társulat összes tőkéjét tehát mi 45,319.200 korona helyett csak 25,587.200 koronában fogadhattuk el. Elvi nehézségek merültek fel továbbá azokban az esetekben, midőn valamely záloglevelet kibocsátó intézet tárcájában saját záloglevelei találtatnak. Ez esetek pedig nemcsak süniek, de igen nagy összegekre vonatkozók, nem kevesebb, mint 26-4 millió tőkéről lévén itt szó! Ebben a kérdésben abból a nézetből indulunk ki, hogy „forgalomban levőnek“ csak azok a záloglevelek tekinthetők, melyeket a kibocsátó intézettől harmadik személyek átvettek: el nem adott záloglevelek tehát nem. Ugyanezen felfogás áll természetesen a visszavásárolt záloglevelekre is. A zálogleveleket kibocsátó intézetek általános szokása azonban forgalomban levőnek tekinteni mindazon zálogleveleket, melyeket kibocsátottak, azaz melyeket aláírásaikkal elláttak, tekintet nélkül arra, vájjon azok saját vagy pedig harmadik személyek birtokában vannak. Világos, hogy ily körülmények közt a forgalomban levő záloglevelek összege nem is tükrözheti vissza a piacnak sem bizodalmát, sem fölvevő képességét, ez az összeg az igazgatóság egyoldalú aktusa által lévén tetszés szerint felemelhető. Eltérő felfogások nyilatkoznak a tartalékalapok tekintetében is. Részünkről csak azokat az összegeket tekinthetjük tartalékoknak, melyek nyereséget képeztek ugyan, de a részvényeseknek ki nem fizettettek, hanem — akár későbbi kifizetés, akár esetleges veszteségek fedezése céljából — félretétettek. így tehát nem tekintjük ilyen nyereségtartaléknak az élet- vagy tiizbiztositó-intézetek dij- tartalékait, ugyanezeknek a már bejelentett káresetek fedezésére félreteendő kártartalékait, az adó- vagy egyéb elismert tartozások fedezésére szolgáló összegeket stb. Szintúgy ellenkezik felfogásunkkal, hogy a gyártársulatok mérlegében sűrűén előforduló leírási tartalékokat ilyeneknek elismerjük. Ezek a leírások, a gépek s egyéb leltári tárgyak avulásából erednek és igy tulajdonképpen az eredeti beszerzési értékből már a leltározásból le volnának vonandók: ha ezen előzetes levonás helyett a leltár beszerzési értékkel vétetik fel, az avulás értéke ellenben a mérleg másik oldalán ellentétel gyanánt szerepel, ez a tisztán könyvelési módozat nem elegendő arra, hogy ilyen tételekben, melyek sem a részvényesek, sem a hitelezők kielégítésére nem fordíthatók, valóságos tartaléktőkéket ismerjünk el. Érthetetlen, sőt megengedhetetlen dolognak látszik továbbá előttünk, hogy egyes részvénytársaságok oly ürügy alatt, hogy üzemük szünetelt, vagy hogy amúgy is likvidálni szándékoznak, mérleget fel sem állítanak, amire pedig a fővárosi társulatok körében szintén akadt több eset, melyek ellenőrzésére talán a kereskedelmi törvényszék volna hivatva. Kuriozumkép fel akarjuk említeni még azt is, hogy vannak társulatok, amelyek részvénytőkéjüknek négy ötödrészét és ennél többet is elvesztettek anélkül, hogy a felszámoláshoz folyamodnának /“ Az a kép, mit a fővárosi számtartó hivatal ezekben bemutat, sötét nagyon, pedig az üzleti világ ezt fénynek mutatja. Ez nem maradhat igy. Bármilyen hatalmasak a zsidók, a jogállamban a törvénynek náluk hatalmasabbnak kell lenni. Szüntessék meg azt az állapotot, hogy a törvény ne legyen másra való, minthogy a zsidó kijátszhassa. Erdélyi Gyula. Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
