Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-02-20 / 5. szám
Budapest, 1904. XIII. évfolyam. 5. sz. Böjteló hava (február) 20. BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA Biró és a zsidó. A budapesti büntető törvényszék előtt egy birónak a biinpere folyt le. Az Ítélet mellékes, de a pör tárgya szomorú. A bírót könnyelműsége és házi zsidaja juttatta pellengére. Ez az eset nyilvánosságra került, de hány van, amely nem pattan ki. A színfalak mögött mindig ott van a zsidó, aki ügyes kézzel intézi az ügyet és ha zsidókkal esik meg az üzlet, az titokban is marad. A zsidó nem árulja el, hogy vesztegetett, mert igy többet nem vesztegethet. A keresztény kifecsegi, kérkedik vele. A zsidó hallgat. Egyik sem erény 5 a bűnös keresztényt szigorúbban kell elítélni, mint a bűnös zsidót. Nagyon piszkos dolog az, hogy egy zsidó, legyen közönséges vagy czifrább és pénzesebb zsidó, egy biró közelébe juthat, vele biró társadalmi összeköttetést tart fenn és lakására ereszti. Nem védjük a megejtett és elesett bírót. Amióta a zsidók nincsenek Ghettóikban elkíilönödve és megfordulnak mindenütt, nyilvános társaságokban és családi körökben, a ragályozás nem maradhatott el. Pusztít ez a talmuderkölcs minden téren. A kerge birka megmételyezi az egész nyájat. Sertésorbáncz, száj- és körömfájás ragad. A ragályozott és ragá- lyozó állatot elkülönítik s az ember az erkölcsi ragályt terjesztő embertől nem fél. Köznapi és gyengébb jellemekre a lelki betegségek és kórok is ragadnak. Nincsen törvény, mely azt rendelné, hogy a zsidóval a társadalomban érintkezni nem szabad, de törvény nélkül is el lehet kerülni az ártalmast. A biin- szerző veszedelmesebb a bűnösnél, a bűnöst büntessék, de azt előzzék meg, hogy valaki, akár zsidó, akár nem, bűnt szerezhessen. A bűnös megjavulhat, de bünszerző nem hagyja el üzletét. A becsületes társadalom ne tűrje magában a becstelent. Nehogy zsidógyülölet- nek nevezzék ezt a kívánságot, én nem mondom, hogy csak a becstelen zsidókat küszöböljék ki, de minden becstelent. Az eredmény az, hogy ezeknek 90 százaléka zsidó. Üldözzék az uzsorásokat és ne csak a zsidó uzsorásokat. Itt is ez az arány. A tudomány, irodalom, művészet, hirlapirás, ügyvédség, orvosi kar, közhivatalok, pénztárnokok között azokat vessék meg, kik testületükre szégyent hoznak. Óriási többségben lesz a zsidóság. Jól van. Ne üldözzék a zsidót, de üldözzék a bűnt komolyan és szigorú törvényekkel. Az elitéltek legnagyobb része a zsidókból kerül ki. Soós biró bünpöre alkalmával a királyi ügyész szépen fejtette ki, hogy Schwarz Ábrahám az igazsággal házalt. Ki a bünösebb: aki az igazságot árulja, vagy aki veszi, nehéz eldönteni, de a házalót, aki veszi, meg kell gátolni, hogy ne vehessen. A királyi ügyész Schwarz Ábrahámot akarta jellemezni, de amit mondott, az a faj jellemzése. Mi a zsidóknak legnagyobb baja, mely örök időkre elválasztja őket s a beolvasztást nem kivántatja ? A királyi ügyész Schwarz fellázító czinizmusáról beszélt. Ez a fellázító czinizmus hány zsidóban nincsen meg? Édes kevésben. Schwarz mindenkit sértő gunynyal és tűntető tiszteletlenséggel kezel. Nem-e sértő gunynyal boszantják a zsidók hírlapjaikban a magyar fajt és nem-e tiszteletlenséggel kezelik-e mindazt,- ami kegyelet és szent? Schwarz irtózik a börtöntől, mert ott fegyelem van és nem tűrik a pökhendi- séget. Hány zsidó nem irtózik a fegyelemtől és hány van, aki nem pökhendi? Ha a népszámlálási ivek rovatában ezt a faji sajátságot ki kellene tölteni, volna dolga a népszámlálási biztosoknsk. Erkölcsi nihilismusnak nevezi Schwarz eljárását. Ez a Schwarzhoz vágott szó ráillik az egész fajra, az Áronokra és Henrikekre. Schwarz előtt nincsen semmi szent! Mi a szent a zsidóság előtt, a pénzt kivéve? Amit megtalálunk Schwarzban, azt megtaláljuk a legtöbb zsidóban, a zsidóságban, azzal a különbséggel, hogy némelyek ügyesebbek, mások kipalléro- zottabbak; vannak olyanok, kik kendőzni tudják, de az erkölcsi nihilismus vagy kitört, vagy ki fog törni mindegyikből. A királyi ügyész nem talált enyhítő körülményt, nem mentő okokat Schwarz részére. Pedig van. Schwarzot és a többi Schwarzokat és egyéb fajokat arra, amit elkövetett, nem egyénisége, de öröklött faji sajátságai vezetik, a minden zsidóval közös erkölcsi nihilismus, mely meg volt a bibliai életben és megvan, megmarad az idők végéig. Ezt megczáfolni nem lehet. Ezek mentik Schwarzot is, aki másként nem cselekedhetett, mint cselekedett; ő igazsággal házalt, más zsidók a népek kárára mással házalnak. Az erkölcsi nihilizmus ellen egyetlen egy a védekezés és ez az, hogy gátat kell vetni káros hatásának s elkülönödni attól a fajtól, melynek ki nem irtható veszedelmes sajátságai vannak . . . Azok, akiket zsidóknak neveznek, zsidó hitet követnek és kiválnak kikeresztelke- dés vagy felemelkedés utján s idomulnak egyéb népfajokhoz, azok nem zsidó fajuak, de, mint a legújabb kutatások mondják, Árja fajokból valók, kik hozzácsatlakoztak a zsidókhoz és évszázadokon keresztül felvették a zsidó szokásokat. Ezek lehetnek a zsidók között néhány ezeren s amint hozzájuk csatlakoztak, az idők folyama nyomása alatt el is válnak. Erdélyi Gyula. Széchenyi-lakoma. A Nemzeti Casinó évi Széchenyi lakomáján Széchenyi Emil gróf hatásos pohárköszöntőt mondott. Amint lapunk s a gr. Széchenyi István emlékének ápolására alakult bizottság folytonosan tesz a közállapotok orvoslására, idézte Széchenyi szellemét. Adja Isten, hogy ez a szellem minden magyar ember szivében megjelenjen és állandóan megmaradjon. Széchenyi az egész nemzeté, de joggal várhatjuk a Széchenyi-családtól, hogy minden tagja segítsen végrehajtani a legnagyobb magyar hagyományait és tettel is vegyen részt a végrehajtásban, mint például gróf Széchenyi Imre, ki a legnemesebb társadalmi küzdelmek vezérembere. Gróf Széchenyi Imre szép beszédét igy fejezte be: Midőn ma szivszorongva kell látnunk közéletünk nagymértékű elfajulását; midőn remegve látjuk a politikai szemhatáron elénk tornyosuló fellegeket; midőn szomorúsággal kell tapasztalnunk, hogy törvényhozásunk működése any- nyira meg van bénítva a közjogi meddő vitatkozások által, hogy hazánk közgazdasági fejlődése — tehát éppen a Széchenyi István által Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
