Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)
1904-02-10 / 4. szám
/fyOY* Budapest, 1903_> . évfolyam. 4. sz. Böjtelö hava (február) 10. BUDA és VIDÉKE KERESZTÉNYEK LAPJA A méregfa hősei. Nincsen találóbb neve a börzének, mint a méregfa. Aki lombjai közé kerül és nem ismeri, avatatlan, az elszédül és tönkre megy. Minden fogadás és játék ellen irkáinak a zsidó lapok, de nem dalolnak a pusztító méregfáról, a börzéről és annak hőseiről, a börzeüzlet-kötők- ről, akik mézet szívnak ebből a méregből. Ok vígan élik világukat s finoman, külsőségekben hasonlóan a nagy urakhoz. Sírunk, jajgatunk a kivándorlás miatt. A kivándorlók küldenek, hoznak haza pénzt. A sok ezerre menő magyar földesgazda, ki a börze áldozata, pénze elvész örök időkre és nem marad egyebe a koldusbotnál . . . A törvényhozás késlelkedik a börzereformmal. Nem akar a zsidóknak ártani, pedig úgy látszik, hogy a zsidók maguk is megsokallták a méregfa hősei rakon- czátlankodását, valószínűen azért, mert nehány zsidó kiskorú is tönkre jutott, vagy legalább is megkoppasztódott. Dr. Virág Mór, ki maga is zsidó, a Budapesti Hírlap-ban leálczázza a méregfa hőseit, vagy, amiként ő nevezi, a börzesvindlereket, csak azt felejti el hozzátenni, hogy százból egy hián ezek a veszedelmes emberek mind zsidók. Idézzük saját szavait: „A börzesvindler, hogy másokat a maga jóléte felől tévedésbe ejtsen, uria- san öltözködik, igazolván ezáltal Zola ama tételét, hogy a kifogástalan, válogatott, elegáns toalett a börzesvindlerek uniformisa. Ezért tart fényűzéssel berendezett lakást, a legrosszabb gazdasági viszonyok alatt is kényelmes, számozatlan bérkocsin jár s megjelenik nyilvános helyeken, színházakban s konczertekben, hogy a tömegből áldozatait könnyen kiszemelhesse. E modern szélhámosság egyik külső szimptomája abban is nyilvánul, hogy a bank-, bizományi vagy más czégér alatt folytatott üzlet, a felek fogadására szánt helyiségek, rendszerint nagy fényűzéssel és válogatott Ízléssel vannak berendezve. A tüzmentes pénzszekrények nagysága és sokasága a belépőben a kincsek utáni vágyat ébreszti föl. Hivatalnokok serege zárja el útját a belépőnek, ha a főnöknek tisztelt svindlerhez jutni iparkodik, aki leereszkedő nyájassággal boldogító mámorba ringatja áldozatát az ő közreműködésével elérendő nyeremények és gazdagság kilátásba helyezésével, valójában pedig földhöz tapadt koldusa börzesvindler, mert köny- nyen szerzett prédáját rendszerint küny- nyelmüen költi is el; a legritkább esetben találkozunk reális vagyonnal rendelkező börzesvindlerrel.“ Dr. Virág Mór az a ritka zsidó, ki a bűnt belátja, tudniillik azt a bűnt, mit, habár nem mondja is, hitsorsosai és faja követ el. Sok kereszténynek ne nyúlj hozzám ez a kérdés, mert hízelegni akar a zsidóknak. Tanúság Virág Mór felszólalása, hogy megérett a méregfa gyümölcse és nem kell félni a védekezéstől, melynek módját is adja Virág Mór: „Szükséges, hogy törvényhozási utón dekretáltassék, hogy a bank- vagy tőzsdebizományi üzlet folytatására czégviselési jogot csak oly egyének nyerhetnek, kik erre feddhetetlen erkölcsi minősítés és kellő vagyoni képesítés kimutatása mellett hatósági engedélyt nyertek; hatósági engedélyt csak tőzsdetag nyerhet, aki a tőzsde fegyelmi hatósága alatt is áll. A tilalom ellen vétők nem pénzbeli, hanem szabadságvesztés-büntetéssel szigorúan sujtandók. A baj tovaterjedésének meggátlására alkalmasnak tartjuk az e bankok által szerkesztett tőzsdei szakközlönyök postai továbbításának hatósági megtagadását s amennyiben borítékban történnék a terjesztés, még a levéltitok megsértésének koczkázata mellett is e küldemények elkobzását kisebb bajnak kellene tekinteni. Gyökeresen lehetne azonban véleményünk szerint e nagyon is elterjedt baj ellen úgy védekeznünk, ha az 1883. évi XXV. törvényczikk novelláris utón oda- módosittatnék, hogy minden avatatlan egyénnel kötött fogadásszerti játéktermé- szetü tőzsdei ügylet szabadságvesztéssel tiltott káros hitelműveletnek minősíttetnék. Ha e törvény keretén belül az uzsoraügylet, nemkülönben a korcsmái hitelre vonatkozó ártatlanabb természetű ügyletek a kiskorúság, könnyelműség, tapasztalatlanság és iszákosság elterjedésének védelmére van alkotva: akkor nem tudjuk belátni, miért ne lehetne ugyanabban a törvényben ugyanamaz emberi gyön- geségek és szenvedélyek forrásából származó bajok segítségére az ezek ellen vétő elemeket a törvény hasonló súlya alá helyezni. Pusztuljanak a gazok.“ Igenis, pusztuljanak a gazok, faj és felekezeti különbség nélkül. Veszedelmes a késés. Minek késlekednénk, amidőn a zsidó körökben is népszerű a börze meg- rendszabályozása. Úgy is azt teszik leginkább, ami a zsidónak tetszik. Virág Mór felszólalásából az tűnik ki, hogy számbavehetőbb zsidó körökben ez közóhaj, legyen olyan udvarias a magyar törvényhozás, hogy ne térjen ki előle. Erdélyi Gyula. Széchenyi ébred. Széchenyiről mindig több és több könyv jelenik meg, melyek őt az ő sokoldalúságában igyekeznek magyarázni. Bemutatták mint jellemet, közgazdát, politikust, paedagogust, jogászt stb. A mozgalomnak örülünk, de a fő, hogy Széchenyit nem csak tanulni, de követni kell, mert ő követésre méltó. Azok, akik azt vallják, mint ő, azok nem léphetnek a küzdőtérre, addig teljes erővel és lelkesedéssel, mig Széchenyi eszméi minden jó faj magyart át nem hatnak. Örvendetes, legelső sorban örvendetes, hogy a néptanítók is emlegetik, idézik elveit. Bárcsak mindannyinak kezében lenne Széchenyi népszerű ismertetése olvasókönyv alakjában s a gyermek szivébe vésnék idejekorán elveit, hagyományait. Az olvasókönyvben mindenesetre jó lenne, ha Széchenyi jól talált arczképét és életének főbb mozzanatairól rajzolt képeket látna a gyermek. Kár, hogy a közoktatási tanács a történeti szemléltető képek közül kifelejtette a legnagyobb magyar arczképét. Ez a jelző: a legnagyobb magyar, könnyen fülbe mászik, de nem elég, a legzsengébb korban tudja meg mindenki, miért a legnagyobb magyar és szokjék hozzá, hogy a tettet többre becsülje az üres, csengő-bongó szónál. „Időm, tehetségem és vagyonom hazámé legyenek.11 Ha többet nem mondott, nem irt volna is, már ez is elég, hogy eszménye, példája legyen minden magyarnak. A gyermek is megértheti, hogy Széchenyi a jajgatásnak, panasznak véget vetett, a tespedés és tétlen panaszkodás, kesergő álmodozás helyett igazi nemzeti Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!
