Buda és vidéke, 1904 (13. évfolyam, 1-31. szám)

1904-01-10 / 1. szám

f903. ~X! • . évfolyam. 1. sz. Boldogasszony hava (január) 10. KERESZTÉNYEK LAPJA A zsidók kitérése. Ha európai hittérítők Indiában, Kíná­ban, Persiában, Siámban az arabok kö­zött, a mohamedán, Budha vagy más pogány vallást követő bennlakók egy részét áttéritik a keresztény vallásra, vájjon a keresztség felvételével azok meg­szűnnek indusok, kinézerek, persák, ara­bok lenni s átvedlenek francziákká, ola­szokká, spanyolokká, mert azokkal egy hiten levők, római katholikusok-; vagy né­metekké lesznek, mert az ágostai hitvallás szertartásai szerint nyertek keresztséget ? De jöjjünk közelebb! Ha nálunk egy czigány, ki a római katholikus anyaszentegyházban született, később áttér az ev. ref. vallásra, meg- szünik-e az áttérés által czigány lenni és azonnal felcsap-e fajmagyarnak, mivel a fajmagyarok nagyobb része az ev. ref. vallást követi ? Ezt senki sem állítja, senki sem hiszi! Miért van hát az, hogy a sémita faj­hoz tartozó, tehát arabbal, czigánynyal rokon, Mózes törvényeit követő zsidók­ról sokan abban a tévhitben vannak, hogyha a zsidó felveszi a keresztséget, beolvad valamely nemzetbe, magyarrá, németté, francziává lesz? Hisz a zsidó épp úgy más faj, más náczió, mint a kínai, persa, indus, arab vagy czigány. Sőt mindazoknál szivósab- ban ragaszkodik fajának, vallásának tisz­tán való megőrzéséhez, szeparáltságához, mit fényesen bizonyít kétezer éves szét­szórtságában való megmaradása, állás- foglalása Európa külömböző nemzeteivel szemben. A harcz, amit évszázadok óta folytatnak az egyes nemzetek a zsidó befolyás ellen, ma már a zsidó uralom ellen. Egy ízben már volt alkalmam e lap hasábjain e kérdéssel foglalkozni. Akkor azt mutattam ki, hogy a zsidó, amíg Mózes vallását követi, nem olvadhat be egy nemzetbe sem, nem tud benne ki­fejlődni a hazafiui érzés, most pedig ki­mutatom — és pedig kizárólag zsidó kútfőkből — hogy a zsidó, ősi vallásá­nak szinleges elhagyásával, más feleke- zetbe való belépésével sem szűnik meg zsidó lenni, nemcsak azért, mert faji jellegénél fogva ez képtelenség vérvegyü- lés nélkül, de mert a zsidók, úgy év­ezredek óta, mint a mai napon, nem meggyőződésből tértek és térnek át más vallásra, de éppen ellenkezőleg azért, hogy ez által is a zsidó ügynek tegye­nek szolgálatot, hogy valami oly előny­höz jussanak, amit mint zsidók csak áldozatok árán érhetnének el. A zsidóknak az ős vallásról való szin­leges áttérése már két évezred előtt is divatozott, már akkor is előnyök kinye­résére alkalmas lévén szerintük e ko­média. Jason és Menelaus főpapok, Antiochus Epiphanes -syriai kúáíy uralkodása alatt, a görög istenek; tiszteletire, divatba hoz­ták a harczi játékokat és szinjeg a zsidó vallás megszüntetésén fáradoztak, csak­hogy a főpapi méltóságot megtarthassák s igy sike'rrel szolgálják a zsidók ügyét. Alcimos főpap Backjiidésnek lett hive, sőt Makabeus' jupa mégöletésében is részt vett, hogy méltóságát és az azzal járó befolyást a zsidók javára érvénye­sítse. Hemdes, hogy Judea királyává lehes­sen, Jeruzsálemben egészen római min­tára pompás színtereket létesített, a csá­szárok tiszteletére nyilvános játékokat rendezett, szobrokat állittatott-és gúnyolta a zsidók szertartását, szóval a rómaiak isteneinek áldozott, remélve, hogy igy használhat népének. Krisztus születése után, körülbelül 110-ig, hogy hány zsidó vette fel a ke­resztény vallást, hány tért ismét vissza Mózeshez, ezt kimutatni lehetetlen, mi­után adattal nem rendelkezünk, annyit azonban tudunk, hogy a Jáfet nemzet­ségéből származó zsidók, akik magukat kazároknak nevezték és királyságot ké­peztek, áttértek egy időben a keresztény, majd a mahomedán vallásra, de a IX-ik században már ismét Mózes vallását követték. Több jelenség szól továbbá amellett, hogy a X-ik században Spanyolország­ban élt Chaszdaj ben Izsák ben Sáfruth, ki ott magas állást töltött be és a zsi­dóknak az egész világon segítséget adott, egy időben szintén eltért ősei hitétől. A Xll-ik században már gyakoriak voltak a kitérések, alig volt európai állam, ahol több zsidó ne tért volna át a ke­resztény hitre, de mindezeket felsorolni szükségtelennek tartom. Elég, ha meg- emlitem, hogy a zsidók legnagyobb vallástudósa, a Thora magyarázója, a Thalmud rendezője, Mózes ben Maimon rabbi, akit közönségesen Maimonidesnek neveznek, 1148 körül szintén felvette a keresztséget, hogy a zsidóknak könnyeb­ben legyen alkalma tanait átadni, őket az igaz valláshoz és nemzetiségükhöz való ragaszkodásra buzdítani. Annak illusztrálására pedig, hogy a keresztény hitre tért zsidók még száza­dok múlva is zsidók maradtak és ked­vező idő jöttével ismét nyíltan zsidóknak vallották magukat, felemlítem az Acosta- családot, mely Portugáliában élt és fiuról- íiura keresztény volt egész Acosta Gáb­rielig (Uriel), ki ismét visszatért ősei hitéhez. S mit szóljak a mai korban áttérő zsidókról ? Ha én, keresztény ember, állítom, hogy a zsidók ma sem meggyőződésből térnek át, de önérdekből, a faj helyzeté­nek javítására, azzal vádolhatnának, hogy elfogultság vezet, tájékozatlan vagyok. Átveszem hát egy zsidónak e tárgy­ban írott nyilatkozatát, betüről-betüre czitálva. A zsidó, aki e czikket irta, nem ki­keresztelt, neve: Szabolcsi Miksa. Nem is valamely antiszemita lapnak irta, mert a czikk az Egyenlőség múlt évi január 25-iki számában jelent meg és nem is csak úgy unalomból lett Írva, hanem egy tekintélyes lapszerkesztőnek a ki- keresztelkedése alkalmából. Többek közt igy ir Szabolcsi Miksa a zsidók kikeresztelkedéséről: „Meturgeman ... A Magyar Szó, mely Pályi Ede dr. lapja, aki, ahol csak te­heti, mellét verdesve hirdeti jó zsidó voltát, f. év január 21-iki számában egy­házi beszéd jelent meg, melyet, úgymond a fölirat, Haypál Benő budai ev. ref. lelkész müveit izraelita férfiú kikereszte­Vezesse tetteinket gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar szelleme!

Next

/
Thumbnails
Contents