Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)

1901-09-00 / 24. szám

Budapest, 1901. X. évfolyam 24. sz.

Szent-Mihály hava (szeptember) vasárnap.

SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA.

KIADÓHIVATAL

hol előfizetni lehet és hirdetéseket felveszünk; Budapest, I, Krisztina-körut III:, I. ajtó.

Megjelenik havonként háromszor.

Előfizetési árak: Egész évre 12 koron«, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szám l korona.

SZERKESZTŐSÉG: ——- Budapest, 1., Krisztina-körut III., I. ajtó.

Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Széchenyi mint nemzetfejlesztő .pplitikus.

(Gaal Jenőnek a Magyar Tudományos Akadémiában laiiotl nagy érdekli felolvasásából.)

— F o 1 y t a t á s. —

Éppen a társadalom ierén elért sikerek tették lehetetlenné, hogy a politikai erélyesebb működés is meg ne induljon. De ezen a téren Széchenyi több fontos okból már nem gyakorolhatott oly uralmat, mint a másikon. Készültsége, vérmérséklete és szellemének egész iránya ellentétben állott ennek még lehetőségével is. Jogi és államtudományi tanulmányai főleg a későbbi önmivelésen. továbbá az egyszerű megfigyelésen s nem a rendszeres iskolázottságon és a gyakorlat által szerzett saját tapasztalatain alapultak. (3 megkapóan érdekes, rögtönző szónok volt, de a parlamenti szónoklás imponáló hatalmával már ideges természeténél fogva sem birhatott, A nála életszükséggé vált lázas tevékenységgel a politikai küzdelmek vezetőjében különösen akkor, midőn meglepő vívmányokat hamarjában nem lehetett felmutatni, oly szükséges biztos nyugodtság nem férhetett meg. Ő a barátságot a magánéletben is könnyen feláldozta, ha az általa egyedül fontosnak tartott közérdek ezt kivánni látszott; a politikai barátságot még kevesebbje becsülte. A következetességet az exigentiák és megalkuvások művészetét képező gyakorlati politikának természetével alig összeférő és a gyanút úgyszólván kihívó merevséggel csak a czélok utáni hű s kitartó törekvésben és semmiképp sem az eszközök és bajtársak megválasztásában is kereste. xA nemzeti eszmény csak egy fél lépéssel való megköze- lithetésének is ő az összes melléktekinteteket nem egyszer sokkal hamarább volt kész feláldozni, semhogy jó páitember lehetett volna. A politikában pedig nem az absolut igazság, hanem a mindenkori helyzet követelményeinek az emberek czélszerű vezetésétől és igazgatásától függő tényleges megvalósítása az uralkodó szempont. 0 ellenben sokkal nagyobb bölcsész és ethikus volt, semhogy, nem a saját személyes megalázkodása, hanem

a gyakorlati élet dulakodásai közt az elveknek azok feláldozása nélkül való módosítása tekintetében elég hajlékony lehetett volna.

Ennyire nem tudván pártember lenni, hogyan válhatott volna polite" kai pártvezér belőle, a ki kénytelen a helyzet minden fonákságaival és a párttagok, továbbá a közvélemény, szóval az összes hatalmi tényezők valamennyi általa nem módosítható gyengéivel is megalkudni.

Széchenyi mindezt nagyon jól tudta, azért midőn még be nem fejezett alkotásait és azok társadalom- politikai tekintetben oly nagy horderejű sikerét a Kossuth által megindított és táplált erőteljesebb politikai áramlattól komolgan félteni kezdte, és belátta, hogy azt a legteljesebb önfeláldozással sem lenne képes feltartóztatni, az általa feltétlenül szükségesnek tartott mérsékeltebb politika vezérének a higgadtabb hazafiak szélesebb köreiben már akkor óriási tekintélynek örvendő Deák Ferenczet jelölte ki. Csakhogy csupán személyes előzékenységgel az összes mérsékelt elemek tényleges tömörítése és a politika természetének megfelelő eljárás elfogadása nélkül a hevesebben hullámzó áramlatot akkor már senki sem keríthette volna hatalmába. Széchenyi pedig csak az elsőre tudta magát elhatározni, a ihásodikra a jelzett okok miatt ő nem lehetett alkalmas, a harmadik engedményre pedig sohasem tudta magát elhatározni.

Rendkívül érdekes e tekintetben két közleménynek egymás mellé állítása, mert az nemcsak az előbb mondottakat erősiti meg, hanem Széchenyi egész politikai felfogását és viselkedését is élesen megvilágítja. A hires szent-gróti levél, melyben DeákFerencz a Széchenyi által részint közgazdasági, részint gyakorlati politikai okokból nem pártolt védegylet mellett tör lándzsát, arra bírta őt, hogy annak tartalmát egy nagyobb hírlapi közleményben tüzetesen elemezze. E czikk ide vonatkozó részeinek veleje a következő: Földi pályája végén még függetlenebbnek érzi magát, mint volt valaha és tudja, hogyt,lelkiismerete teljesen tiszta. Azért tessék,-. Ítéljenek róla kímélet nélkül vagy most, ámbár az élőktől igazságot alig várhatni,.vagy akkor, midőn többé már nem leszen. Ez a függetlenség és lelkiismereti tisztaság diktálja neki a szavakat, "melyeket Deákhoz intéz. Czélunk egv, ő is orvosa a nemzetnek, én is az vagyok. Mindkettőnk életének legfőbb vágya a nemzetet felgyógyitva virágzásra juttatni. Csak a gyógyítás módjára nézve térünk el egymástól. En a gyógyulás folyamatát lehetőleg következetesnek, minden rázkódástól mentnek, a visszahatást lehetőleg kikerülőnek és természetesnek óhajtanám látni. Deák a védegylet kérdésében mesterséges eszközöket kíván alkalmazni és a nemzetiség fejlesztésénél elfoglalt álláspontját sem osztom egészen. Az én szavaim nem sokat nyomnak a latban, mert kijöttem a divatból; Deák ellenben a nemzetnek kedvencze. Hitelét nem kívánom megrontani, de még csorbítani sem. Ezt nem is tehetném, mert az ő hitele nem alapszik szemfényvesztésen, minélfogva az a megtámadtatás által csak tisztulna és emelkednék. Ha Deák mélyebbre s messzebbre lát és többet tud, a mit szívesen elismerek, viszont én több ideig és több szempontból láttam, mint ő. Tizenkét évvel idősebb vagyok. Magyarországot kivülről-belül- ről ismerem; jártam a világot eleget s onnan is mindig Magyarországon fügött tekintetem. Holott Deák igen kevés kivétellel Magyarországot csak Magyarországból látta; ez bátorít a felszólalásra. De nem az a fődolog, hogy Deák vagy én találjuk-e el jobban a hon baját; a fődolog az, hogy akárki, de sikeres kúrát végezzen. Valamint Deák nem fog az én szavaimra vakon esküdni, úgy én sem vagyok képes világos meggyőződésem ellen cselekedni. Ha Deák, feltéve, hogy az magyar és alkotmányos szellemű, a kormánytól még sem vár semmit, a saját erőnket pedig elégnek tartja arra, hogy magunkat minden veszélytől megóvhassuk és önerőnkből felemelkedhetünk arra a magas állásra, melyet okvetlenül el kell érnünk: akkor maradjunk ugyan barátok, de politikai utaink szétváltak. Ha ellenben

Vezesse tetteinket Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, szelleme