Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-09-00 / 24. szám
2. oldal. BUDA ÉS VIDÉKE 24. szám. =ő azt hiszi, hogy a monarchia és a saját érdekeitől vezettetve a kormány hajlandó lesz magyar és alkotmányos szellemben cselekedni honunkért, ha neki e részben csak egy szikra reménye is van, ha továbbá fejledező erőnket, miként én, ő is csak a kormány támogatása mellett véli hazánk szebb jövőjének biztosítása végett hasznositható- nak: akkor egy politikai utón haladunk. Ez utóbbi esetben felkérem őt, hogy álljon egy párt élére, mely az udvartól és népkegytől egyaránt függetlenül a kormány nyal tart, vagy annak eljárását gáncsolja a szerint, a mint az hazánk nemzeti és alkotmányos kifejlődését nem ellenzi vagy akadályozni törekszik. (Folytatása következik.) Napszámosok szövetkezése Olaszországban. A mióta a szövetkezetek tért hódítottak s minden államban felismerték a hasznot, amelyet a társulás gyakorlata létrehozni képes, azt látjuk, hogy egy-egy ország speciális visszonyai, különleges szükségletei szerint különféle alakot ölt a szövetkezés eszméje. így pld. Olaszországban a napszámosok alakítottak szövetkezetei. Ámbár el kell ismerni, hogy az utolsó években az olasz ipar terén nagy haladás észlelhető, tagadhatatlan, hogy Olaszország, úgy mint Magyar- ország is, föídmivelő állam. Azt látjuk, hogy Olaszországban, egyrészt a népesség növekedése, másrészt azáltal, hogy a hirtok egyesek kezébe összpontosul, óriási számra szaporodott azoknak száma, a kik, ismeretek hiányában, két kezük munkájával napról- uapra tengetik életüket, részint földmunkával, részint a vasútépítés körül keresik kenyerüket. Ezek a napszámosok, látva a társulás szembeötlő hasznát, elhatározták, hogy tőke nélkül, kezük munkájára támaszkodva, szövetkeznek oly czélból, hogy az állami és községi munkálatoknál alkalmazást nyerjenek a szipolyozó közvetítők és válallkozók kikerülésével. A szövetkezet czélja a munkaszerzés. Ha sikerült kieszközölni egy nagyobb munkálatot, vasút vagy házépítést, a szövetkezet tagjait alkalmazza, mig ellenkező esetben, minden tag maga szerez magának foglalkozást. ilyen napszámos szövetkezeteket leginkább Észak és Közép-Olaszországban találunk, de más vidéken is léteznek szórványosan. Statisztikai kimutatások hiányában nehezen állapíthatjuk meg működésük fontosságát, de némelyik nagy kiterjedésre tett szert s áldásos működést lejtett ki. így pld. a Ravenna-i napszámos szövetkezet, kérvé- nyezés utján megnyerte egy görögországi vasútépítésének napszámos munkáit, s évek hosszú során át foglalkoztatta állandóan tagjait a római campagna talajjavitási és földművelési munkáival. Némely kerületben, Modenában, Bologna es Mantua vidékén ezek a szövetkezetek szövetségre léptek egymás között, egyességet kötöttek a verseny és munkabérleszállitás kikerülése végett. Az állam némi támogatásban is részesítette ezeket a szövetkezeteket. 1889-ben kimondták, hogy a közmunkáknál kaució nélkül is foglalkoztatják a szövetkezet tagjait. Igaz, hogy ezek a szövetkezetek természetieméi lógva, könnyen felos/.lanak, mert ha néhány hónapig nem s erezhetnek munkát a tagoknak, ezek elkedvetlenednek. A létfeltétel mindeneseire az állandó munka vo.ua, azonban egy hasznot mégis hajtanak s ez a vállalkozók kikerülése, a közmunkák megszerzése s a munkabér szabályozása. A zsidókat legjobban gyöngítő szövetkezetek folytonosan szaporodnak. A szegény nép van legjobban kezökben. A napszámosok szövetkezeteivel itt is foglalkozni kellene és pedig helyesebb alapon, mint Olaszországban történt. A zsidók a legszegényebb néposztály hói kezdenek tollasodni. Itt az első az alapos orvosság. A hir csinálás. A Ilii re jutásnak meg van a maga útja. A zsidó sajtó nagy mester ebben. A személy cultusz megteremtése ma a sajtó kezében van. Mi számtalanszor ostoroztuk ezt. Soha sem ültünk fel a hir csinálásnak. Örülünk, ha mások is ostorozzák ezt ji. o. a Fővárosi Lap, mely erről a gyarlóságról a következőket Írja: »Nagyon sokat lehet a Jókai által oly zseniálisad propeller-rendszernek nevezett uton-módon tenni. Ezzel az ember magamagát teheti meg nagy embernek, ha a jó barátok serege vonakodnék ezt megtenni. Ennek sokféle alfaja van — mindenki észreveheti, a ki jobban megfigyeli uj nagyságaink egyikét-másikát. Legsikeresebb útja a nagygyá levésnek az a mikor egy lap kinevez valakit halhatatlannak s azt addig hangoztatja, mig a jámbor közönség — elhiszi, s azután át- vévén a munkát az újságtól, maga hirdeti — most már jóhiszemüleg hogy egy közép- szerűségünk, — «tündöklő csillag hazánk borús egén!» Ha azután még ezt a nagyságot egyszer a lipótvárosi kaszinó meghívja egy estélyére s ott fellépteti azokon a hangversenyeken, a melyekről megátalkodott rosszakarat nélkül nem lehet megtagadni azt, hogy művészi eseményszámba mennek — akkor a nagy ember tökéletes. Tehát a személykultusz, a mely a meddő kor eredménye, s melynek eredményei e meddő kor nagyjai— viszi a hangadó szerepet. Ámde a személykultusz természetében rejlik az, hogy hatása „ múlik a szenvedélylvel, a mely szülte őt. Es elmúlik emléke és nagysága a nagynak. Hiszen a személykultusz semmi egyéb, mint egy viszonylag hosszabb ideig tartó velleitás, és tudjuk, mi annak a sorsa. Félő, hogy nagyjaink hirét-nevét a személy kultusz a puszták homokjába vési s félő, hogyha a velleitás e hirt s nevet márványba faragná s emlékszobor képében elhelyezné egy köztéren, a jövő évtizedek közönsége csak azért nem kérdezgetné egymástól, hogy ki volt ő, mert nálunk a tudatlanságot nem szokás elárulni.» Az akadémiai táblák javítása. Buda több helyét tudvalevőleg az Akadémia régészeti bizottsága táblával jelölte meg, melyeket azonban az idő nagyon megviselt, úgy hogy a rajta levő fölirások olvashatatlanok. Az Akadémia most elhatározta, hogy e táblákat tatarozhatni fogja. Nagyon helyesen cselekszik az akadémia. A történeti érzést az ilyen szemléltetés erősiti. A történeti érzés pedig hanyatlik mióta a zsidók a történetben is kufárkodnak. A mi történetünk Írásához a zsidóknak semmi köze nincs. Egy ismeretlen költemény. Nagy István a Faust fordítója ós a sokoldalú kitűnő író a legjobb magyar poéták egyike volt. Kár bogy versei elkallódtak. Szép drámáit melyeket versben irt szintén nem lehet felfedezni. Lapunk egy barátjának másolatban meg van egy verse, a mit közlünk s a mi Fáik Miksának szóíí, ki a régi időben a budai 3 alma vendéglőben sokat megfordult az írók között. A története ennek a versnek az, bogy Falk Miksa az Onzág Tükre czimű laptól járó négy tiszteletdíját átengedte egy szegény írónak. Fáik Miksa irta az Ország Tükrének (F—k) jegyű széj) tárczáit. (F—k)-nak. Az Ország Tükre sziveknek tüköré Ott csak jó szív beszél. Hamis és gálád tollának ott Nem terem a babér. Elmondják rólad, ha vénülsz És ha már meg haltál. Ki vívtad pályád emberül. Én csak azt: Jó fiú voltál. Szent-ístván napja. Szeut-Istváu napján az idén kevesebb volt a vidéki, mint máskor. Ez elég szomorú. A hazafiságtól többet várnánk. Itt volna az ideje, hogy a budai társaskörök egyesülten szövetkeznének arra, hogy a Szeni-Istvun ünnep központja Buda legyen. Buda legnagyobb tőkéje az idegen forgalom. Budának kell múltjánál fogva is előjárni, hogy a Szen&István ünnep igazi nemzeti ünnep legyen Budán. A társaskörök egyesülésétől várjuk, hogy azzá legyen. Budáéba történet ápolja azt a jelenben is. Széchenyi azt akarta, hogy ne merengjünk hiábavalóan a múlton, de okuljunk belőle. A munka. Egy budai tekintélyes kereskedő, mint már megírtuk a budai kereskedők érdekében levelet irt, melyben a Buda és Vidékéi arra szollkja fel lépjen síkra a szövetkezetek ellen. Mi kifejtettük nézeteinket s kijelentettük hogy saját kárunk daczára is a szövetkezetek mellett harczolunk. Czikkünk találkozik Zola legújabb regényének »A munka« alaphangjával. A regény sokat használ a szövetkezeteknek és körülbelől ez a tárgya. A francziák hazájában a szövetkezeti eszmék hódítása s az általuk elért eredmény bámulatos. Ez volt az, a mi Zolát következtetésekre, vagy mondjuk inkább jóslatokra indította. Látta a szövetkezésnek — eddig talán még sziik térre szorított — társadalom átalakító hatását. A kis körben tapasztaltakat átviszi az összesre s merész kézzel felépíti a jövőt. A logika Zola mellett bizonyít a gondolkozó ember hisz benne, hogy igy lesz, — egyet kivéve. Zola megfojtja az általa rajzolt jövőben az erkölcsöt, illetőleg az erkölcsről oly torzképet nyújt, a mit lehetetlen elliinniink. Hiszen a szövetkezetek terjedése legalább nálunk az erkölcs, a tisztesség életre ébredését, újjászületését jelenti. Magában a könyvben két gyártelepnek a története van leírva. Az egyik — a régebbi a munkás vérét kiszipolyozó bérrendszerre van alapítva, a melynél a főczél az, hogy a tulajdonos minél busásaid) hasznot vágjon zsebre. A másik gyár szövetkezeti alapra van fektetve, a hol minden munkás egyszersmind gazda, — a gazda maga is munkás. Ki mennyit dolgozik, annyit keres. Ennek a gyártelepnek a keretén belül meg van valósítva a társulás minden vívmánya, a szociálizmus minden követelménye. Közös raktár az élelmezési ellátására, közös lakótelep, közös szórakozó helyek. A gyár munkás népe úgy él mint egy nagy család, a melynek a feje Lukács mérnök — a gyár alapítója. A regény azt a küzdelmet írja le lépés- ről-lépésre, a melyet a két telepnek meg kell vívnia, hogy a jobb győzzön. Ebben a küzdelemben kifejti Zola a jövő társadalmi fejlődés minden vezéreszméjét, a szövetkezés minden előnyét. Ragyogó tollal igazolja be azt a sokszor"hangoztatott állítást, hogy a szövetkezésnek legtöbb létjogosultsága van az ipar terén. Zola előtt évtizedekkel előbb megírta azt Stuart Mill is — megírták többen. Érdekes az a kép is a melyet a fogyasztási szövetkezeteknek a kereskedelemre való átalakító hatásáról fest. A hamis portékával dolgozó szatócs fogcsikorgatva adja fel a küzdelmet s
