Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-10-00 / 29. szám
2. oldal. 29. szám. Zsidói zsidónak Veri: a koponyáját, mázsanyi köveket hajig'álva feléje; zsidó, zsidónak arezáha vágja a hamisság, a csalfa- ság vádját, az arczátlan vakmerőséget a melvlyel még a megszentelt kegyeletet is üzérkedésnek nézi, annak tartja sőt magának követeli a jó üzlet mellé a hazafi czimet; zsidó zsidónak szegezi epébe mártott tollát, ráznditva a piszkos csalafintaság egész tárházát, a gseftelő szellem undokságát, a nyerészkedésnek minden furfangját az erkölcsi alap teljes hiányával. Hangzatos szavakkal megy belé a zsidó a legszentebb ügybe is a midőn koronák bezsebeléséről esik szó. A haza szent nevében fog a munkához, ha háttere a nyerészkedés. A jótékonyság álarcza alatt fillérekből rakosgatja össze házának fundamentumát, melynek minden egyes tégláját mások megtévesztése hozott össze. És már nem is suttyómba cselekszi mindezt. Nyiltan ki jön az odúból, már nem fél a világosságtól, fertőzött munkáját felemelt fővel, nyiltan űzi. Es mikor a lepel le hull, megszédülve az undortól olvassuk a zsidóknak ezt a harczát. Micsoda hiányával van minden erkölcsi alapnak az a zsidó-ember, a ki a «kegyelet» és «jótékonyság» czégére alatt hivalkodik, melynek minden sorát a gseftelés diktálta, hogy megszégyenitsen egy olyan nemesen gondolkozó testületet, a minő «A magyar tanitók kaszinója» A «tanitók háza» és a szünidei gyermektelep ?. Szabad hazában szabad minden ? ki állította fel ezt a teteit? a zsidó. Szabad hazában szabad nyerészkedni, s vásárczikké tenni a kegyelet magasztos eszméjét? Szabad, tanítja a zsidó. Magyarországban szabad a «jótékonyság» meze alatt pénzt harácsolni? szabad, mutatja a példa a melyet szives olvasóinknak épülésére ezennel bemutatunk. A kapuczinusok sírboltjában nyugszik a mi szent Asszonyunk, ott álmodja a mi elárvult szegény hazánk sorsát. Hogy ki volt nekünk Erzsébet királynénk, válaszol rá sűrűn omló konyhák. Letörött a mi koronánk gyémántja, sötétség.borúit reánk, felszállott a mi drága Szentünk, fájdalomba temetkeztünk, csak sajgó szivünk keservét panaszolj uk. Es a mikor három évvel ezelőtt ennek a borzadalmas tragédiának hire befutotta az országot, rövidesen rá forgalomba került egv füzet a következő czimlappal «Nemzetünk védő angyala. A magyar nemzet gyermekei számára kegyelettel szerkesztette Gábel Gyula székes-fővárosi tanító. A magyar tanitók kaszinója, a tanitók háza és a szünidei gyer- m e k t e 1 e p j a v á r a k i a d j a S z é k e 1 y A1 a d á r k ö n v v - kiadó. Budapest, VII., Klauzál-utcza 6. szám. Ennek a füzetnek a megjelenése szólaltatta meg Schur Nutáni a ki «A kegyeld néhai Erzsébet királyné iráni, mint Uriel a saját kiadásában 35 oldalra terjedő füzetben rántja le a leplet Gátbei Gyula tanító üzelmeiről. Zsidó a zsidóról ir oly közvetlenséggel, az igazságnak annyi Zúzó érveivel, hogy elképedünk a mai kornak ily példátlan üzérkedési szellemén. Hogy a' sajtó miként fogadta Gábel fü étét, ezzel kezdi Scher Náthán a püfölést, mindjárt első sorban «Az alkotmány > politikai napilapnak 1399. évi 288-ik számából idézi a következőket: BUDA ÉS VIDÉKE Nemzetünk védőangyala. A főn lirt czimmel egy fehér vászon- kötésű, két ivre terjedő füzetet kaptunk, melynek czimlapján csupa kereszténv- vonásu, iskolás-korú gyermek imádságos poziczióban térdel és álldogál felejthetlen királynénk, Erzsébet képe előtt. Kijelentéin, hogy nálamnál semmiféle zsidó, de meg emberfia sem viseltethetik mélyebb és iga- zab’) kegyelettel Erzsébet királyné emléke iránt, s egyúttal azt is, hogy Erzsébet királyné, mint katholikus asszony, ha láthatná, első volna, ki ezt a föntirt czimmel ellátott füzetet megbotránkozással eldobná. Nézem a czímóldalt. Itt azt találom, hogy ezt a füzetet «a magyar nemzet gyermekei számára kegyelettel szerkesztette Gábel Gyula székes-fővárosi tanító.» Ah, kend ^gz Alvinczy? Gábel urnák nem nagyolt'régen csinos pedagógiai botlásai valónak, mélyek miatt büntetésből a Kazinczy.-utczai (pesti) iskolából áthelyezték valahová Budára, Gábel ur amellett zsidó is. Röviden megmondom: zsidó ne «szer- keszszen.»' a magyar nemzet gyermekei számára' Erzsébet királynéról könyvet. Még akkor se, ha a magyar: tanitók kaszinója, a tanitók háza és a szünidei gyermektelep javára állja ki férczelményét Székely Aladár könyvkiadó. De legkegyetlenebbül bánik el a füzet írja Scher Nátán , annak kiadójával meg szerkesztőjével a «Fővárosi Lapok» ugyancsak 1899. évi deczemberi számában. Ez a hetilap egészen nyiltan és határozottan megjelöli, hogy mik a czéljai a boldogult Erzsébet királyné iránti kegyelet kufárjai- nak, ho.vá sandítanak a gyászfátyol mögül, mennyire ménnek, meg miféle könnyeket hullatnak a nagy martirnő borzasztó sorsa felett. Olvassuk el ezt a czikket, s tisztában leszünk, saját szemeinkkel látni fogjuk, hogyan használja ki a derék érdekszövet- kezét a királyi család iránti hódolatunkat, kegyeletünket, s mikép teszi pénzzé legszentebb érzelmeinket. íme a közlemény; A Gábélek. Erről a nevezetes típusról Írni kell még valamit mert enélkül a pár sói- nélkül nem lenne teljes a természetrajzuk. Azt hittük mi naiv járatlan emberek, hogy a Gábel csak or dpi és köszönetét akar azért, hogy egy nem éppen ügyesen megszerkesztett kis írásművei és töméntelen autogrammal jelen van a nemzet gyászában. Olyanforma színezete van a dolognak messziről, pedig hát dehogy. Azzal, hogy a gyermekek hátán fölfelé mászkál Gábel Gyula székes-fővárosi tanító ur, nemcsak hogy elévülhetetlen érdemeket szerez magának a lojalitás szempontjából, hanem csinos kis vagyonkát is, talán egy kis budai házat is, a hoVa majd pihenni visszavonulhat az agg lan férfiú. Ugv áll tudniillik a dolog, hogy csupa tanítói jótékony czélokról — (tanitók háza, tanitók kaszinója, gyermektelep) lévén szó, a kis irodalmi bolhát becsempészte a Gábel az ország összes népiskoláiba. Harmincz fillért fizet érette a gyereknépség és félmillió példányban küldözte szét a nemes kis művel az érdemes' szerző és az élelmes kiadó. (A kiadó Székely Aladár, a kitől az vesz regénvt, a kinek vasalóra van szüksége. Tudniillik az ötvenedik füzetnél vasalót kap ajándékba a nyájas olvasó.) Ennyi példányban még nem jelent meg magyar könyv. Hogy éppen ez az első, az bizony gyalázat. A kegyelettel még ez idáig nem csinált üzletet a magyar. A Gábel elkezdte, majd folytatják a gábelek. A «fővárosi Lapok» úgymond Scher Nátán ugyancsak indiszkrétek. Székely (azelőtt Schlesinger) meg Gábel uraknak azonban észükágában sem volt a czikk íróját felelőségre vonni. Én még indisz- krétebb leszek és a «Kegyelethez» czimzett üzletnek még egy pár titkát fogom leleplezni, még pedig számokban. De álljunk meg egy kissé, mert most jön a sava-borsa, s most ül be Gábelbe a menydörgös-ménkü a numerusok képében, a melyet jövő számunkban a Kegyelet mint üzlet czitnen folytatni jogunk. Előléptetések. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a mit régen vártunk, beteljesedik. A közoktatási minisztériumnak közszolgálati érdemekben gazdag, a szakköi ükben kedvelt és népszerű, a nagyközönség elölt is jól ismert két kiváló tagja: Molnár Victor czimzetes ministeri tanácsos és Cseike Gvőző számvevőségi aligazgató megkapja buzgó ” és kiváló szolgálatai jutalmát, amaz valóságos ministeri tanácsossá, ez a számvevőség igazgatójává neveztetik ki, nem laugsorban, hanem kir. hozzájárulással is megerősített miniszteri osztatlan bizalomból. S t'e.ső és legfelsőbb elismerés és bizalom ritkán ér érdemesebbet, mint Molnárt és Cseikéb Molnár Vidor 1859. aug. 9-én Brassóban született. A jogi pályára lépve alig tette le 1381-ben az államtudományi és 1882-ben a jogtudományi államvizsgát Budapesten, külföldre ment tanulmányútra, hosszabb ideig tartózkodott Német-Franczia és Olaszországban. Hazatérve Trefortnak minisztersége alatt a kultus-tárczánál lépett államszolgálatba oly időben, midőn az egyes osztályok a „miniszter helyett“ gyakran tág önállósággal Intézkedtek ügykörükben, s az éles szemű trefort az európai műveltségű és sokoldalúan képzett ifjü Molnárt magamellé az elnöki osztáUba tette fogalmazó gyakornoknak. Itt neki nem volt nehéz csakhamar a minisztérium teljes ügykörében alapos és széleskörű, tájékozottságra szert tenni, annak tamijeiét adni", s magára Vonni a figyelmet. Első rendű munkaerő, pontos és lelkiismeretes tisztviselő hírében állt is mindig, a ki puritán odaadással egészen hivatalának él, ernyedetlen szorgalmával, lankadatlan ügybuzgóságávál, széleskörű tudományos képzettségévelsodatermeltségévelbármely hivataltársán felül áll. 1892-ben miniszt. titkárrá lett, 3 évre rá a min. oszt. tanácsosi czimet és jelleget kapta, 1'896-ban valóságos oszt. tanácsossá neveztetett ki s 7 hóna;) múlva kiváló szolgálatait a Hí. oszt. vnskoronarenddel jutalmazták, 1898. okt. 6. óta a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget is viseli. 19 éven át az elnöki osztályban működvén azelőtt is többször ez osztályt helyettesként vezette, Szűri Dénes eltávozása óta" pedig teljesen önállóan vezeti. És vezetni fogja bizonyára továbbra is. Mert nagy nyelvismerete, tapintatos fellépése s minden irányban indít és őszinte modora, melynek segítségével nem egy kényes kérdést oldott meg sikeresen, szinte nélkülözhetetlenné teszik e helyen, a melyre keresve sem lehetne találni jobb erőt, a mely jobban egyesítve azt a sok kiváló tulajdonságot, "a' mely az" annyi felelősséggel és sokoldalúsággal járó s oiv an ovira diszkreczionalis természetű elnöki munkakörnél megkivántatik. Molnár Victor azonban nemcsak hivatalában hi váló. Nagy elfoglaltsága' nem akadályozta abban, hogy irodalmikig is ne tevékenykedjék* társadalmi téren kiváló szerepet ne játszék s a magyar kultúra emelése körül való ’b'uzgólkodásánük egyik kimagasló alkotása az „Uránia“ tudományos színház, a melyen egész lelkesedésével csüngg," Cseike Győző csak 18 nappal idősb mint Molnár V. Tanulmányai végeztével 1878-ban számgyakornok lett a pénzügyi minisztériumban, a hol a pénzügyigazgatás legtöbb ágában magát alaposan kiképezni hő alkalom kínálkozott. Hogy e tekintetben mekkora szorgalommal nézett utána bel- értékes emelésének, mutatja nemcsak az, hogy csakhamar (1880.) számtisztté lépett elő; hanem bő és alapos ismereteinek értékesithetése czéljából 1887-ben a pénzügyi fogalmazói szákhoz osztatott be, a hol a pénzügy gyei kapcsolatos összes adminisztratív ügyek elintézésével, foglalkozott. 1890- ben a közoktatási tárcsához lépett át s itt az oda hozott jó hírnevét teljesen igazolta. Egy részt a táreza számviteli ügyeinek rendezése körül működött legjobb sikerrel, másrészt bő tapasztalatait
