Buda és vidéke, 1901 (10. évfolyam, 1-35. szám)
1901-02-00 / 7. szám
Vezesse tetteinket Gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, szelleme I Budapest, 1901. X. évfolyam 7. sz. Bőjt-elő hava (Február) vasárnap. r (A JVIRGYAÍ*.) SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre (> korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szám 1 korona. ■■ ■■ SZERKESZTŐSÉG: ======== Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A Talmaa zsidó. ZIMÁNDY IGNÁCZ nagyhirü és hiteles tudományos művéből. Az 1884-ik évben A megrögzött Mai- momdes Deliriuma (Hiteles Zsidó-Káté) vagyis A Talmudzsidó Hitágazatai, Imái és Vallásos Szertartásai czimen Zimándy Ignácz egy vaskos kötetet irt (Ébresztő Hangok V. könyve). A feltűnést és megdöbbenést. keltő mély tudományossággal teljes könyvet Zimándy Somsich Pálnak ajánlotta. Ebből a könyvből ma már csak egy-két példány van, mert a zsidók a hogy ez könyvpiaczra került mind megvették. Ez is azok közé a munkái közé tartozik Zimándynak, melyet el nem felejtettek a zsidók s mesterségesen felkavarták a Kossuthról kiadott könyveinél némelyek zúgolódását Elfogadjuk és aláírjuk Zimándynak azt a véleményét, hogy a zsidó kérdést csak is nemzetgazdasági és társadalmi és nem vallási oldaláról tárgyalták. Ettől a hazai antiszemita irodalom mindég óvakodott. Zimándy tudományos készültséggel még Dühringgel szemben . is bebizonyítja, hogy a zsidó kérdés nem csak faji és nemzetiségi, de vallási kérdés is. A zsidóság nem csak mint nemzet és faj, hanem mint szorosan elzárkózott és ridegen fegyelmezett vallási felekezet érvényesíti magát. Hisz épen a zsidóság mutatja, mily hatalmas erőkifejtésre képes oly nemzet, melynek egész valóját, vérét hatották át vallásának tételei. „Föltétlenül bizonyos, hogy a zsidóság az ellentállás és visszahatás azt a teljét sohasem fejtette volna ki, a mit kifejtett mindég és ma, ha vallásos elveihez és tantételeihez való, mondhatni nyakas ragaszkodásból uj meg uj erőt nem merit“. . . „És ha ez igy van (pedig igy van), akkor napnál világosabb az, hogy bármely nemzet a decomponáló zsidó invásiónak ellenében csak is nemzeti ellentállást képes kifejteni az, tekintettel arra a fontos körülményre, hogy az idegen nemzettestbe furakodó zsidóság nem csak,-mint nemzeti, hanem mint vallási hatalom lép fel, okvetlenül és szükségkép hátrányba marad, mivelhogy a nemzeti és vallási egyesült zsidó hatalom kétélű fegyvere ellen csak is nemzeti, tehát ugyancsak nem egyenlő fegyverrel léphet ki a küzdtérre. A zsidóság nem csak a nemzetiség hátterére támaszkodva indítja támadásait az árja nemzetek létfeltételei ellen, hanem ebbeli makacs folytonos küzdelmeit kiválóan és — döntőleg az ethikai tekintetben undorító vallási törvényeinek jobb ügyre érdemes buzgalom- s lelkiismeretességgel való teljesítése által is támogatja. A romlasztó talmudzsidó hitelvek s utálatos erkölcsi szabványok vészteljes hatása a keresztény népszellemre és közérzületre nem volna oly nagy mérvben maradandó s oly aggasztóan fölbomlasztó, ha a szivet, leiket nemesitő keresztény ethika fenséges elveinek folytonos háttérbe szorításával ugyanoly arányban a szivet lelket nemtelenitő talmud zsidó morál is hanyatlanék-; vagy ha ez utóbbi az erőteljes tettekben nyilvánuló keresztény hitélet befolyása — s magát a keresztény nemzetek nagy családainak roppant körében érvényesítő keresztény erkölcs óriási visszahatása alatt, keresztény szellemben idomulni képes volna. A zsidóságot a maga vajmi sok tekintetben képtelen hitelveiből, erkölcsi elveitől, a melyekhez föltétlenül és mereven ragaszkodik elvonni, valamint eddig nem sikerült, úgy ezentúl sem fog soha sikerülni. A kárhozatos idegen talmud zsidó morál, a maga erkölcsrontó, lelket ölő, szivet mételyező ördögi tanaival, szétbom- lasztá mar nagy részben az egykoron oly hatalmas keresztény nemzetek vall ás erkölcsi fogalmait, oly rémséges mérvben, hogy az árja népek nagy háztartása, hit- \ élete, erkölcsi iránya, érzelemvilága a i talmud zsidó vad szabályai szerint mó- \ dosult. A zsidó nemzet valláserkölcsi, társadalmi s politikai törvényeinek egyetlen kutforrása s az alapja Mózes öt könyve. Ámde a kezdettől fogva megátalkodott zsidónép Mózesnek Ígéreteivel s fenyegetéseivel egyaránt nem törődve, Mózes bibliáját hitök s erkölcseik főforrásának már kezdettől fogva nem tekintették. A Lévi nemzetiségéből örökösödésképen származott papsága mindenkor fölhatalma- zottnak tartaték arra, hogy a Mózes öt könyvében foglalt törvényeket és szabványokat, saját fölfogása szerint értelmezze, a mi csakhamar a mózesi törvények hol elferdítését, hol szinleges megtartását (fariseismus) eredményezte. 189-ben, mások szerint 220-ban, vagy ismét 450-ben Krisztus után opportu- nusnak tartotta a rabbinusuk gyülekezete, hogy az ó-szövetségi könyveknek kiforgatása és majdnem teljes elejtése mellett az egyes régi rabbik kificzamodott doctri- náit s a régi zsidó hagyomány elszórt, hol nevetséges, hol botrányos, istenkáromló s erkölcsrontó tanait összegyűjtve s e gyűjteményt Mischna (második törvénynek) nevezze. E sajátságos gyűjteményhez csakhamar két kommentár járult (Ghemara), a mi által egy részt a Mischna hiányai tömérdek uj képtelenséggel pótoltattak, másrészt pedig a Mózestől pártütően elpártolt zsidóság hit- és erkölcsfogalmai uj alakot öltének. E kommentárok egyike Palestinában, másika pedig Babilonban keletkezett s e kommentárok a Mischnával egyesülten képezik a hírhedt Talmud két ágát: a palestinait (jeruzsálemit) és babilóniait. Ez utóbbi ismeretesebb és elterjedtebb s minthogy annak majdnem teljes mellőzésével a genuin ó-szövetségtől hűtlenül elfordult zsidóságnak, a hit és erkölcs dolgában mondhatni egyedüli s lényeges irányadóul szolgál. A rabbi Asche, ennek fia s valami Maremar nevezetű zsidó bölcs által öszsze- állitott s a jeruzsálemi zsidóságot kivéve, az egész földkerekségén elismert zsidók által, a hit és erkölcs kutforrásául elismert babiloni talmud tizennégy kötetre terjed s hat főrészből (Sedes) áll úgymint: A Talmudon kívül még más szörnyen titokteljes könyvük van a zsidóknak, melyet Kabbalahnak neveznek s mely közelebbről megvizsgálva ugyancsak valódi zsidó furfang és szőrszálhasogatás botrányos koholmányaként tűnik fel. A hírhedt Majmonides állítása szerint a zsidó hagyomány egy részét képezi s két főrészre oszlik: elméletire és gyakorlatira. (Folyt, köv.)
