Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-02-00 / 6. szám
Budapest, 1900 (3) kori emlegetése ő nála nem színlelés, nem farizeusság, hanem erős meggyőződés. »A legjobb hazafi — mondja a többi között — törvényes királynak leghívebb jobbágya is«. —. Ne oszoljon meg a magyar erő többé soha; de szerencsében, mint veszélyben, törvényes urárának leghűbb, legerősebb támasza legyen. Hiszen még a külföld is azért dicsér bennünket, hogy királyunkat, szabadságunkat egyenlően szeretjük. Valamint vallás és hit a legvadabb embert is összekapcsolja a Mindenhatóval: szintúgy köti hűség és engedelmesség a polgárt igaz urához, — Legyen legfőbb tisztelet Isten után a királyé. A király úgy ül erősen székén, ha jussaiból egy pontot sem enged; a derékét jutalmazza, a rosszat bünteti s királyi esküjét pontosan teljesiti.« És igy tovább. A mi a nemzetiséget illeti, nem panaszkodhatunk, hogy elegen nem emlegetnék, nem hangoztatnák, de annál kevesebb sújt fektetnek sokan a polgári erényre, a mely Széchenyiként: A kötesleségek kútfeje s tartalma nem egyébb, mint az anyaföldhöz, a honiakhoz vonzódó szeretet s az uralkodóhoz viseltető hűség. Hát még mily súlyt fektetünk a vallásra? Nem ez-e czéltáblája korunk minden gunyjá- nak, megvetésének, üldözésének ? Hisz az egész szabadelvüség, liberáüzmus Franczia országban, Olaszországban,Ausztriában,Magyar- országban. Bismarckjában, nem áll egyébből, mint a kereszténység, különösen a katholikus- ság ellen való fenekedésben, agyarkordásban. Ha ezt kivesszük a lába alól: egész szabadelvüség puszta hanggá válik, á melynek semmi értelme! Széchenyi még a nemzetiség legfőbb paládiumának, védpajzsának is a vallást hirdeti, midőn igy szól: »A keresztény vallás zarvartalan forrásán megtisztult erkölcsi jó ma a legegészségesebb és leghosszabb életet ígérő feneke, (alapja) a nemzetiségnek. « (Hitel 109. ol.) Tehát a nemzetiség leghosszabb életet Ígérő alapja a keresztény vallás zavartalan forrásán megtisztult jó. Mély bölcseségü szavak, a melyeknek igazságát lehetetlen be nem lát- niok a vallásgunyolóknak, ostromlóknak, üldözőknek. ha csak szemüket felnyitják. A történelem napnál világosabban bizonyítja Széchenyi szavainak igazságát. Mit mond a történelem? Azt mondja, vadaskertje, melynek emléket ma is fentartja a Hűsvölgy fölött emelkedő erdős hegy neve. A vadaskert óriási területű lehetett, mert a Lipótmezőtől felhúzódott egészen a Svábhegyre, sőt kinyúlt egészen Solymárig. Oláh Miklós érsek 1536 ban még azt Írja Mátyás király vadaskertjéről, hogy nemcsak erdős hegyeket hanem vidám rétségeket is foglalván magában, négy magyar négyszög mérföldre terjedt, számos kiitömböző vaddal bővelkedet s hozzá nagy épületekkel fölszerelt királyi vadászudvar is volt csatolva. Falai még ekkor is, tehát fél- századdal Mátyás király ideje után. 3 mérföldnyi kiterjedésben fennállottak, de még két évszázaddal később. Bél Mátyás idejében (1<37) is felismerhetők voltak ezeknek rommaradványai. A vadaskerthez kiterjedt gazdasági majorok is tartoztak. E vidék a vadászatokon kívül is látott királyi vendéget; Szilágyi Erzsébet, Mátyás király anyja, 1462 ben az esztergomi káptalannak egy nyéki házát nyári lakásul bérelte ki, fizetvén érte 16 arany forint bért. a mi ma érték szerint 300 forintnak felel meg. íme az első adat arra. hogy a Lipótmezőt már a tizenötödik század közepén nyaralóhelyül használták, még pedig nem kisebb személyiség, mint maga Mátyás királynak anyja. CFolyt. köv.) BUDA ÉS VIDÉKE hogy a kereszténység előtt egyik nép a másik után tűnt föl és merült el az élet tengerén, nyomot som hagyva maga után. Vagy hol vaunak azok a fényes ázsiai birodalmak, óriási fővárosaikkal, melyek egykor az egész- ismert világon uralkodtak, zsarnokoskodtak ? Úgy el tűntek a föld színéről, hogy még uevök is alig maradt fön. S nem ugyan e sors érte-e az azok romjain keletkezett két. európai pogány birodalmat: Görögországot és Rómát? Rómát, a világ urát, a mely fegyverei hatalmát három világreszszel éreztette. S hová lett az a Róma? Hol van nemzete? A régi Róma eltűnt, összeomlott; a századok porrétegei alól nagy ügygyei bajjal ássák-kaparják ki . a múlt idők nagyságának kérgén rágódó tudósok, mint az ó-budai amfitheatrumot. S jut-e eszökbe, mi temette a világ urát oly dísztelen I porba? Dehogy jut! Hiszen még a történelem világos szavait sem értik; hogyan értenék a ; néma köveket? Vagy megérik-e. a mit a i költő ihlettégében zeng ? Minden országnak támasza, talpköve A tiszta erkölcs mely ha megvesz, Rom i ledől s rabigába görbéd. S hogy a régi Róma, Babilon, Ninive, ■ Jeruzsálem,sőtAthén sorsára nem jutott, hanem egy világnak bámulandó központjává lett, melyet csodálat nélkül azok sem szemlélhetnek, a kik az uj Róma urától, a pápától elszakadtak: minek köszönheti Itália sDáliával együtt a világ? A kereszténységnek, kereszténység tudományának, művészetének.a melynek sugárai az egész világon szétáradván, a barbárság ködét eloszlatván, mindenütt világosságot terjesztettek és terjesztenek. Ezek oly dolgok, a melyeket tagadni nem lehet és csak az nem látja, ki az igazság előtt szemét behunyja. De haljuk Széchenyit magát a vallásról: «Boldogok, úgymond, a kiket nem nya- j valya, nem testi gyengeség vagy a haláltól való félelem kényszerit térden csúszni a kereszthez, hanem éltök legszebb éveiben j önként, szeretetből, a legfőbb jó iránt emelik ! föl lelkűket a Legtökéletesbhez. S ha nemcsak szóval, hanem tetteikkel is gyakorolták vallásuk igaz értelmét s nemcsak a közel veszély inditá őket az Isten imádására. hanem minden nemesebb és szebb gerjedelem s azon ki nem magyarázható aggódás, a melyet minden tiszta szivü ember érez magában, hogy halhatatlan részét minden alacsony és ocsmány indulattól megóvja. Nem tölti-e be . . . csak egy csillagos éj csendje és- harmóniája lelkünket a legszebb j reményekkel egy következendő jobb létről ? S nem ellenkezik-e még mostani eszünkkel is annak elgondolása, hogy a titokban gyakorolt erény örökkön örökké rejtve s szinte örök időre veszve lenne ? Valóban a természet szörnyű hazugság, az egész mindenség csúf ámítás, hazaszeretet, anyai könyek. szerelem, barátság iszonyú tréfa volna, ha egy jobb élet reményében csalódnánk! S kételkedhetünk-e? — Mily szép egy nyári reggel! mily remek egy virágzó asszonyi lény! Mily nagynak, mily tökéletesnek kell lenni a lelkek harmóniájának! Midőn egy szép hajnal bíbora, egy ártatlan hölgy képe oly tiszta, oly igaz: hogyan képzelhetünk a lelki világ összhangzatában hazugságot, ámítást, misztifikácziót ?« Így beszél Széchenyi a hitről, lélekről, a | másvilágról. És hány nagy szellem beszél igy ! És a ki igy beszél, az mind konzervatív; a ki nem igy beszél, az mind szabadelvű. Széchenyi tehát minden újítása, javítása, haladása mellett is konzervatív volt. Ezt akartam bebizonyítani, hogv a t. gy., ha a szabadelvű, különösen a m. t, zsidó újságokban a konzervatívokról, ultramontán klerikális, reak- czionárius, jezsuita, középkori sötét gondolkodású bigott s több efféle nevek alatt olvas valami rémitőt, tudja meg, hogy mind oly 1 király tisztelő, Istenfélő, felebarátszerető, hazáért és nemzetért élui-halni kész emberekről vagyon szó. akik habár nem mind Széchenyiek is. legalább annak nyomaiban haladni törekvő hazafiak. Isten velünk C Tömör Ferenc, Budai Tanitók Tánczvigalma. Bálnak is nevezhetnék azt a minden tekintetben fényesen sikerült farsangi vigalmat, melyet a budai tanítók saját segélyalapjuk javára f. é. február 14 én a Budai Polgári casino termeiben rendeztek. De hát a tanítók hivatásuknak megfelelően szerények óhajtván maradni, megelégedtek vállalkozásuk ilyen czitűzésével s inkább arra törekedtek ez alkalommal is, hogy jótékony nemes czéluk elérésével minél több örömet s élvezetet nyújtsanak a tánezot kereső intelligens ifjúságnak. Hogy ebbeli lörekvésöket minő siker koronázta. azt csakis azok mondhatnák meg szava- hihetőleg. akik ott voltak, s végig élvezték egy gondtalan farsangi éjszakának andalító ártatlan örömeit. Nem voltak sokan, az igaz; de a kiket együtt láttunk, azok színig megtöltötték a Casino tágas nagy termét, melynek különben komor képét ez alkalommal üde és bájos leány arezok ártatlan mosolya és hamisítatlan derűje varázsolt édenivé. Micsoda szép is volt az a látvány! És micsoda emelő az a tudat, hogy ott mindenki jótékonyezélt szolgálva áldozott a tánez Múzsájának Az ügyes rendezőség, melynek élén Martos Ágoston, Koncsek Lajos és Bárány Zsigmond buzgólkodott. el is követtek mindent, hogy ez estélyt fényessé és emlékezetessé tegyék. Vállalkozásuk sikerült is. Es bár Neptun bácsi nem tudni mi ókból - kevés szélvihart támasztván, erős ellenségnek bizonyult, mégsem sikerült elfujuia annyi jóra való fáradozás eredményét, mert íme Terpsichore lenge sziIfid alakja kifogott rajta. Valamivel 9 óra után megjelent az estély lady partronesse. a jószívűségéről ismeretes Dr. Kertész Ábáné úrhölgy Onagysága, kit a a figyelmes rendezőség díszes bokrétával, a Zenekar pedig a Rákóczy-indulóval fogadott. A szeretetre méltó háziasszony megjelenése eg3Tuttal a tánez kezdetét is jelentette. Hej micsoda tűzről pattant csárdás volt is az az első. meg a második, meg a többi! Milyen hévvel, milyen csodás kitartással ropták kivilágos-kivirradtig ! Az estély fényének emeléséhez nagyban hozzájárult az a körülmény is. hogy a budai közélet számos kitűnősége tisztelte meg személyes megjelenésével a budai tanítóságnak ezt a szép vállalkozását. A megjelent nota- bilitások között ott láttuk Dr. Axaméthy Lajos min. tánácsost. Dr. Zsák Hugo műszaki tanácsost. Dr. Kertész Aba iskolaszéki elnököt, Kertscher István főmérnököt, továbbá Dévai Szőllő.si István. Duma György. Hocliholtzcr Károly, Szalag Gymző, Szenesig Mihály, Sátory Béla iskolaszéki tagokat. Józsa Mihály kir. tanfelügyelőt a Tanitók háza gondnokát, Goldhammer Ferencz századost. Jurányi János, Farkas József, Magyar József igazgatókat Somlyay József árvaházi igazgatót Száraz József és Tausz Ferencz tanárokat stb. — Az estélyről való elmaradását Dr. Darányi Ignácz föld- mivelésügyi miniszter 0 exelenciája telefonon jelentette be A rendezőség kellemes meglepetés képen elmés készitményü és finom selyemtokot ábrázoló tánczrenddel kedveskedett a szép számmal megjelent hölgyeknek, kiknek névsorát itt Írjuk : Asszonyok : Búzás Istvánná, Hinter Károlyné Gráner Antalné. Grigoli Sándorné, Hábel Jánosné, Halfer Jánosné, Hochholtzer Károlyné Jurányi Jánosné. Dr. Kertész Ábáné, Kertész Miklósné. Kovács Ferenczné, Lebeda Ferenczné Ligeti Imréné. Maros Mátyásné, Mészánr Ferenczné, Netzasek Ernőné, Novák Viktornéh
