Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-02-00 / 5. szám

Budapest, 1909. (2) BUDA ES VIDÉKÉ A budai polgári Casino közgyűlése. A budai polgári Casino f hó 4-én, vasár­nap délután tartotta tizennegyedik évi rendes közgyűlését, melyen a tagok nagy számmal jelentek meg. ftupp Imre miniszteri tanácsos, elnök a tagok üdvözlése után a közgyűlést megnyitván, mindenekelőtt a választmánynak a lefolyt 1890. évről szóló jelentését terjesztette elő, mely adagoknak nyomtatásban is megkülde­tett. A közgyűlés úgy a jelentést, mint a zár­számadásokat, a vagyonmérleget és az 1900. évi költségelőirányzatot egyhangúlag elfogadta. Ezután Csillag Benő fővárosi bizottsági tag emelt szót' Mélyen t. közgyűlés ! Azon számos conjuncturák, előföltételek között, a melyek hivatva vannak egy társa­dalmi intézmény fejlődését, felvirágozását előidézni, morális súlyát fokozni s annak állandóságát a jövő tekintetében biztositani, az ezen intézmény vezetőségébe s ezen intéz­mény czéltudatos működésébe helyezett biza­lom játszik elsőrangú szerepet. Vájjon a budai polgári casino m. tisztelt elnöksége ezen évek hosszú során át a köz­gyűlés részéről tanusitott s igy mintegy ki­tüntetés számba menő bizalomnak megfelelt-e, arra a m. t. közgyűlés által egyhangúlag el­fogadott évi jelentés, zárszámadás és költség- vetés igenlő választ nyújt, azonban a bizalom ezen anyagi és administratió feladatok telje­sítésen felül még kihat oly, a casino falain kivül álló kérdésekre is, melyeket alapszabá­lyaink, habár csak mint erkölcsi obligatiókat vették fel paragrafusaik közé, de a melyek­nek úgy a fővárosra, mint kerületünkre nézve üdvös és czélszerü megoldása, Casinonknak és annak vezetőségének ezen intézmény fön- állása óta mindig legfontosabb lelkiismereti feladatát képezte. S épen ezen okból öröm­mel vettük tudomásul az évi jelentésnek a közkérdésekre, a kerületi kérdésekre kiható fejezetét, mert meggyőződtünk tartalmának átolvasásánál arról, hogy Casinonk hü maradt eddigi irányához, kitűzött czéljához, lelkes támogatásban részesítvén mindazon ügyek fejlődését, melyek kivatva voltak kerületünk fejlődését előidézni, valamint ezen városrész magas intelligencziáju lakosságának jogos és méltányos óhajait, kívánságait előmozdítani, támogatni. Ha pedig most ezen uj évszázad hajnalán visszaemlékezünk casinónk históriájára, annak 14 éves múltjára, nyugodt lelkiismerettel bonczolhatjuk azon problémát: vájjon birt-e és mily mértékben birt befolyással Casinónk működése ezen kerület fejlődésére, s vájjon ezen társadalmi intézmény becsületes mun­kálkodása nélkül képes lett-e volna ezen szép városrész a fellendülésnek, a jólétnek azon le nem tagadható magas fokát elérni, mint a melyet ma oly örvendetesen tapasztalunk. Kern akarjuk letagadni azon tényt sem, hogy a fővárosnak, különösen az utolsó év­tizedben történt óriási fejlődése természetsze­rűleg, mintegy sugárszerüleg kihatott annak centrumából a legtávolabb fekvő kerületre is s igy városrészünk, melyben 20 év előtt a fejlődésnek még nyomait sem voltunk képesek konstatálni, az egész metropolist átölelő telek- spekulátiókba szintén bevonatván, különösen a magánépitkezések közül, nem várt, rohamos és örvendetes föllendülést nyert. Ez termé­szetesen nem a Casino érdeme. Még kevésbé szándékozik a Casinó vivmányai közé sorolni azon nyagyobbszabásu városrendezési és út- szabá/yozási munkálatokat, melyek részben az uj fjranai hidak, részben pedig a királyi palotá­nak tündérvárszerü építkezései folyamatján létesültek. Azonban ezeknek ellenében a becsü­letesen elvégzett munka férfias önérzetével fölsorolhatjuk az üdvös eredményeknek, vív­mányoknak hosszú seriáját, melyek csakis egyedül a Casino harmonikus kezdeményezése, mozgalma folytán létesültek, illetőleg melyek csupán csak a Casino lelkes támogatása követ­keztében nyertek határozott alakot. Ezen föltevésem kiszinezése czéljából méltóztassanak megengedni, hogy becses türel­müket egy néhány pillanatig még igénybe véve, a múltakból és a jelenből egynémely konkrét esetet szives emlékezetükbe vissza­idézhessek : Mindnyájan visszaemlékezhetünk még a budai köroa^ut éjjeli forgalmára, mely nemcsak a Krisztinaváros éjszakai nyugalmá­nak megrablója volt, hanem az itteni lakosság életbiztonságát is nagymértékben veszélyez­tette ; évekig szenvedtük alattvalói türelem­mel ezen tarthatatlan állapotot; ha voltak is kisebb polgári csoportok, melyek ezen vonal beszüntetésére agitátiót folytattak, petitionál- tak, a sajtó védelmét fölkeresték, czéljukat el nem érhették, az éjjeli vonatok tovább is dübörögtek, zakatoltak. Végre bizalommal fordult az érdekelt polgárság a Casino oltal­mához és a kereskedelemügyi miniszter Casinonknak, mint a I. kerület társadalmi súlypontjának megkeresésében fölhozott indo­kok és érvelések fontossága elöl, ki nem tér­hetvén ezen köz'ekedési vonalforgalmát, habár ezen vasúti összeköttetés a főváros áruforgal­mának lebonyolítása szempontjából rendkivüli fontossággal birt, azonnal végérvényesen be­szüntette. Egyebekközt méltoztatnak visszaemlé­kezni még a szomorú emlékű ördög-árokra. Ezen a Krisztinaváros bűzt terjesztő nyílt cloakájának beboltozása szintén Casinonk energikus aktiojának következménye. Azon­ban a történelmi küség megóvása végett nem szabad' elhallgatnom azt, hogy ezen üdvös törekvésünk csakis oly módon sikerülhetett: hogy a Casino szeretett elnöke fölkereste a közmunkák-tanácsának érdemdús előadóját és lelke melegével, az ügy iránti szeretetének teljes súlyával addig kapaczitálta, amig ezen hatóság az óriási költségek viseléséhez maga részéről is hozzájárulván, régi óhajunk mi­hamar teljesült. Hasonló módon támogatta a főváros közmunkák-tanácsa azon beadványainkat is, a melyeket a fő- és székváros tanácsához intéztünk s melyek a régi János-utcza— Krisztina-tér—Krisztina-utczai útvonalszaka­szának gránittal való beburkolázását sürgették. Azok, kik ismerik a főváros háztartásá­nak jelenlegi mostoha viszonyait, teljesen egyetértenek velem abban, hogy ezen bead­ványunk talán még ma is elintézetlenül fek­szik a műszaki osztály valamelyik referensének asztalán, ha a közmunkák-tanácsa személyes tapasztalatok révén szerzett meggyőződés által vezérelve és egyúttal a főváros egyik legszebb kőrútjának tarthatatlan állapot]án is segítendő, ezen utrendezésére szükséges költ­ségek fedezéséhez felerészben hozzá nem járul, sőt mi több, önszántából még azt is kijelenti, hogy a mennyiben a Krisztina-körut a Kék- golyó-utcza irányában végleges szabályozást nyerne, kész ezen útvonal rendezési költségeit is hason arányban szintén fedezni Kevesek előtt ismeretes azon eredmé­nyében gazdag mozgalom részletei, a mely alkalommal sikerült Casinonk egy néhány lelkes tagjának, szeretett Elnökünk és nagy­nevű országgyűlési képviselőnk közbenjárása folytáa a Budai I. kerületi gymnásiumot egy velünk rivalisáló kerület kezei közül, mondhatui a 12-ik órában, úgyszólván erő­szakkal kiszakítani. Közvetlen a minisztertanácsnak döntése előtt, akkor a midőn a gymnasiumnak a vár- fok-utczában való létesítése már mintegy be- végzett ténynek volt tekinthető, Glarancsy Mihály alelnökünk vezetése alatt átgyalogolt a kultuszul niszteriumba egy küldöttség. Fölösleges megjegyeznem, hogy nem voltak telektulajdonosok, még kevésbé virilisták, hanem — apák voltak. Gyermekeik egészségé­ért aggódó szülők. Nem kisérte az audien- cziára őket sem miniszter, sem képviselő, hanem elvitték magukkal a közösügy iránti lelkesedésüket, a megtámadott jog legélesebb ellenfegyverét az igazságnak, a méltányoság­nak érzületét. És kérelmük meghallgatva lön. Mert a miniszter kimagyarázható rosszkedvű- seggel fogadta ugyan a kis deputatiónkat, sőt kijelentette, hogy mindazon intézmények elbírálását, melyek egyedül az állam pénzéből létesülnek a polgárság részéről perhoreskálja, a töviseket és vögöket, melyekkel az élet mere­dek útja oly sűrűn be van hintve, eltávolítani. S ha a férj ezeket átérzi, iparkodik ezt az odaadó szeretetet és gondoskodást hasonló­val viszonozni, mely ha megtörténik, a bol­dogság, a mennyiben itt e földön boldográg ról szó lehet, elmaradhatatlan A férj boldog, hagy egy szerető lényre tett szert, — a nő boldog, hogy szerelmével párosított fáradozá­sait siker koronázta. A boldogságnak oroszlányrésze azonban mégis csak a nőé, mert tudja, hogy híven betöltötte azt az állást, melyre akkor emel­tetett mikor asszouy lett s melynek női hiva­tása a neve. Ezek mellett nem szabad elfeiejtkzeni becsülésből sem, -a melyben embertársai része­sítik, mert az asszonyt már nagyon kevésre kell becsülnie annak, a kik kedvezőtlen dol­gokat mer neki mondani férjéről. így éive és gondolkodva meglehet vál­toztatni nem egy család, hanem egy nemzet jelemét s akkor nem lesz szükség arra, hogy ,,Szeczesió,l ez. szatirikus könképekkel ront sák a müveit közönség jó Ízlését. Gáspár Frigyes. szívesebben időzik a clubbok, kávéházak és korcsmák füstös levegőjében, a feleségét magára hagyja, ki azután fűnek-fának panaszkodik az ő nagy boldogtalanságáról, s óva int min­denkit, hogy ja! férjhez ne menjenek soha, mert ilyenek a férfiak Az én válaszom erre, hogy nincs az a vad, az a rossz és minden névvel elkeresztel­hető férfiú, a kit egy szerető női szív az ő tapintatos óvatosságával a jó útra ne térítsen. Ha pedig a férj már alapjában véve jó, úgy, a feleségnek nagyon könnyű őt, úgy önmaga mint a család számára mindvégig megtartani. Es itt kezdődik el a nőre nézve a komoly munkakör Ez abban áll, hogy édes, puha, meleg fészekké varázsolja át azon otthont, melynek caaládias és barátságos voltát csak a szerető nő, a hitves, a feleség, az anya ad­hatja meg. így kész örömmel marad otthon a férj, az apa, mert látja, hogy azt a jóleső szeretetet, melyben otthon édes felesége mel­lett részesül, sehol, de sehol sem találja meg. A nő nagyon könnyen elérheti ezt, ha szivecskéje el van telve szerelemmel férjéhez, mert akkor nem idegenkedik attól, hogy férjének ne csak a szó szoros értelmében vett felesége, hanem barátja, vigasszá, őrangyala legyen. Az élet ezernyi apró-cseprő bajaival járó gondok, néha súlyosabb természetű bajok egy-egy időre ránezokba szedik a családapa homlokát s borúsak lesznek az egyébként derült szemek. A nő feladata ilyenkor meg­osztani á férj gondjait; édes szavaival meg­vigasztalni, ha szomorkodik s anélkül hogy ezzel tán férjének terhére lenne, segitőkezet nyújtani az élettel járó nehézségeket leküz­désére. Nagy munkája ez a nőnek. Sokszor saját énjének, nyugalmának és érzelmeméinek feláldozásáról van szó. De ha a férj látja ezt a meleg részvétet, ezt a minden gondot és bajt megosztani törekvő igyekezetei a nőben, akkor kedélye, ha nem is vig, de mindenesetre derültebb lesz. Ennek azután a közlékenység az első következménye s tudja Isten, hogy s mint van, de ha az ember baját és keservét egy résztvevő szívnek megmondhatja, köny- nyebben érzi magát. Mennyivel jobban esik az a tudat, hogy ez a résztvevő szív az édes feleségé, a ki minden viszontagság közepette is hűségesen a férj oldala mellett marad és segíti

Next

/
Thumbnails
Contents