Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-04-00 / 10. szám
század idealismusa alatt. Most is már csak Magyarországon van tűrhető helyzetük, másutt minde- n ü 11 g y ö t r i k, b á n t j á k őket. Ha valaki hisz a faji jellem változatlanságában, vagy legalább is észre nem vehető módosulásában, annak a zsidó és czigány évszázados vándorlását és el ósdi existennájcu kuli csak végig tekinteni és meg kell magát adnia e súlyos bizonyíték előtt. “ Bodnár helyesen jegyzi meg, hogy a világdrámájának egyik főszereplője a zsidó reális időkben kitűnő t o 1 - m ácsa féktelen bomlott leik i- állapotunknak. Ezért szállja mega sajtót, irodalmat és művészetet. Az idealizmus ébredésekor, mintán egységre törekszünk: ..fanatizmussal iparkodunk másokat is ami valláserkölcsi álláspontunkra téríteni. Csakhogy ilyenkor a zsidónak is nehéz vagy lehetetlen e 1 h a g y n i őseinek vallását, erkölcsi és nemzeti hagyományait. Felemlíti Bodnár azt is, hogy a spanyolok realizmus alatt lovagokká és nemesekké tettek sok zsidót s az idealizmus ébredésekor 800.000 zsidót űztek ki birodalmukból.“ Ez a feltevés is sikerült: „Talán azzal állhatnak némelyek elő, hogy idealisabb jelleme mellett mégis boldogul közöttünk a zsidó. Ez igaz, de csak mint élősdi boldogulhat. Mihelyt egy önálló Zsidóországban, mint nemzetnek kellene élnie, ép úgy tehetetlenség és nyomor áldozata lenne, mint más ideálista fajok, példáiul a szicíliai olaszok az Írek. Oroszország, Galiczia, Magyarország északkeleti vidékein, hol összezsúfolva, egymásra utalva élnek a zsidók, nagy nyomor van közöttük. Rámutat Spanyolországra, hogy zsidók nélkül is meglehet élni. A zsidók kiűzetése után még kétszáz évig virágzott Spanyolország. A polgári házasságról igy ir a tudós és tekintélyes bölcselkedő : „Mikor a polgári házasságot néhány év előtt nálunk behozták, igen sokan azzal érveltek, hogy megkönnyítik vele a hazai zsidóságnak a magyar fajba olvadását. E nézet teljesen hibás. Akkora távolság választ el bennünket a zsiliptől, hogy csak a realizmus alatt jöhet létre néhány zsidó-keresztény házasság“. Ideális időkben sem a keresztény •férfi vagy nő nem keresi a zsidó házasfelet, sem a zsidó a keresztényt. Ilyenkor nagyon idegenek egymás iránt. De nagy veszélyt is hozna a magyarra a zsidóság beolvasztása. A nagyon összefoglaló gondolkodású zsidó beleolvadása, a bomlottabb, ideálisabb török tatár elemet erősítené bennünk. Nekünk csak a német, a szász, a tót, a ruthén stb. elmagyarosodása lehet üdvös. Ez a biztos gondolkodás, ez a bölcsesség jellemzi Bodnár Zsigmond könyvét, melyben a legnagyobb gondolkodók, tévedéseit is kiigazítja s a világ BUDA ÉS VIDÉKa | bölcsészei között előkelő helyet biztosit ki magának. Minden részében csodálatra méltó gazdag agy az övé. Eszméi mindég világosak, talpraesettek, meggyőzők. A külföld tudományos irodalmában Inában keresünk hozzá hasonló világos és tartalmas elmét. Erdélyi Gyula. Gróf Széchenyi István levele Tasner Antalhoz. Január 30-ikán 1858. Török, ha nekem ir. röviden ceremónia I nélkül magyarul »üzérként.« Minden nekem küldendőt mindig nőmhez; ki tudni fogja stb. Török ne késsék az »előszót« megküldeni — mert annak legalább nvolcz napig itt kell beverni — mert fontos; és nekünk mindnyá- 1 junknak egy kissé lépcső eszünk és felfogá- ! sunk van. Gyest is mondjon Török : Noha a vén vagy inkább »régi Széchenyi« j igen világos is — mégis oly epedés és kin marczangolja keblét, — ha — — — a lefolyt idők tűnnek előtte fel — — — lelke, esze egészen elhomályosodik, — és igy nem versel- hetetett — — e most közlendő sorokon, politikáról távolról sem akar hallani, szive megtörnék és igy azoknak, — mert Anachronismus- sal telvék — legnagyobb érdekük csorbult — — de azért mégis! sat. sat. Munkáiban többször czitáltatik-------Dante azon verse »non ce piu gran dolore — — — sat. ricordari del tempo felice — — nella miseria — — ezt olaszul tán ki lehetne tenni Véber ur (miatt) daczára! — — — és sokszor ezen mondásnak kinait látja érezni. —--------Ö n em tudja-------hogy ezeket közöljük — mag yar könyveket sat. sat. sat. ugyan tart — de rendszerint nem olvas, — — mert ez a citált versre emlékeztetné, melyet N. hajós — — Othello zenedarabban Rossiniból — oly mély fájdalommal énekel. — — — — Mi az engedélyt tehát nejétől — és némileg Béla fiatul nyertük. — Nem hinné senki — mennyi jegyzetei, sőt félig kivágott, mint szobornál szokás, munkái vannak — — — — de még is közlendjük — — tant bien que mai, clopin dopant. Sollte was immer aus der Pesther Rumpel- Kammer leicht Transport table sein — fel keil hozni — — lassan-lassan, az egészet. Le keil irni — a »moslékot« stb. — — ? Vagy Töröknek magyarázni — — mennyi feldolgozható anyag van még — — vagy inkább innen vinni némieket le. Toldvval csak azon esetben sincerisálni, ha F. »not quite up to full confidence.« Török ilyeket is mondhat a bevezetésben, tudnivalóban, előszóban: — ez igen érdekes lehetne. A moslékban ily rubromokat (!; látunk, s pedig, tarka-barkán, minden nyelven, még olyanokon is. melyeket a Gróf alig ismert, mert mint (»Tasner«) mondja, az volt szokása véletlenül vagy rendszerint-------mindig olly szóval jel elni pro futuro gondolatát, mely leginkább kitüntété — érzelmet. Gondolatot k ö n n y ü kimondani. Érzelmet nehezebb; — ihletést — inspiration egészen tisztán lehetetlen. Például fortitudini, mely l\i. Th. keresztjén van nem lehet — — egy nyelven is, olly sulylval kitenni. Ä moslékban többek közt ezen rubrumok találtatnak: Mindenféle. Brücke. Gőzhajó és ezek nem Jegyeztek, Vigilansok stb. mert ezekben ■ más rendet tartott, de eszmedarabok. Logica. Pesti por és sár. Ez félben szakitva — ismét és ismét eljön — — úgy látszik, nagyon restelte ezt a két elemet — és meg kell vallani, — nincs egyikében is különös gyönyör. Az ostoba barát. Szokások. Philologia. Um Zeit zu gewinnen. Védelem. Szerelem. Szeretet SzeBudapest 1900 (3) rtncse. Boldogság Anomáliák Büszkeség. Hiúság. Ellenzékek. Visszásságok. Pathologiai szempontok. Verseny. Ál-Reformátorok. Engländer vie es Anders, aber Besser Juste milieu. Defter. Gebet. Vármegyei út. Theologia. Reactionen. Ehrlich währt am längsten. Pesti árvíz. Land- tagiana. Uj munka. — Magyar Gr. diagnosissa facienda in regno. — Mögliche Erfindungen stb. stb., ez csak kis része — (Damit ich Etwas nachgiessen möge). 1819-től — 184-8 — 20-nál több napi könyv, izek nincsenek használatomra; mind lakattal — a Grófnál — de e kivül. — — igen nagy halom. Vieles unintelegibel. Er hatte die Gewohnheit Alles aufzuschreiben. Nem volna-e jó, időnyerés végett valami újságba egyGolumnát állítani — »Széchenyiana«.- Valami jobb egyszerűbb név alatt például »István szava« — stb. Un annyit regélnek ki és újra teremtenék miként jótállók, egv-két havi kiállítást — csak »Bival« bírna el. — — Ezeket nem is kellene átnézni — — javítani — mert nem volt igényük mocskos vagy szennyes pongyolában megjelenni stb. később könyvbe lehetne egyesitni. — németre, angolra fordítani. Én mindig hozzátenném a dátumot, például Dower, Julius 19. 1838. stb. stb. s igy tovább — —: »Ich würde manches« i g e n furfangos- san. a né etek orra alá dörzsölni. Torma, paprika — — stb. stb. volna elég. I am quite confident of that. Én úgy érzem, igen sokat ; írhatnék stb. Egy bizonyos, es wäre ein sehr buntes, mitunter — amüsantes Wirrwarr! Velenczéről stb. Írjon nékem mindig magyarul — — és mindig nőmhez intézve! ily : adresse alatt A. S. E. Me la Csse Crescence Széchenyi stb. stb. stb. Török, m i n d e n t, mustra példányt stb. Nőmhez, az majd a (publicum számára!? ha szükséges, mit nem hiszek) Bélával közli — de valósággal velem. Miben van az Academia dolga? Toldi ha ir nekem — csak nőmhez. —■ NB. senki egy szót sem, szemet stb. stb. szúrhatna! Kissel lehet beszélni — de semmi ajánlással, Ígérettel, reményadássai — mert vannak íróim — Bélában, Geyza, Ödön, de Rezsőben is. Hogy vau kitéve németül Szt. Írásban, Máté 7: 12. Luk. 6: 31. quod tibi non vis fieri, alteri ne feceris. — — Szerezze ezt meg — ha lehet: február végéig Írja meg. gr. Széchenyi István. Báró Aczél Béla és Buda rendezése. Egy rendkívüli embert temettünk el, báró Aczél Bélát. Ritka sokoldalúság jellemezte s különösen fejlett ízlése volt csodálatraméltó. Ifjúsága elég küzdelmesen, eleg hanyatottan telt el. Az élet küzdelmei képeznek ki mindenkit legjobban. Ebből elég részt vett kora ifjúságában a szép dolgokért lelkesedő boldogult báró. A sajtó minden orgánuma az elismerés pálmáját tette koszorújára, ma a mily egy szívvel gyászolja az Otthon hirlapiró kör alapitó tagját a báróban, oly egy szájjal ítélte el mikor az ezredéves bandériumba nem akart bevitetni egy nem keresztény földbirtokost, oly egy szájjal és szívvel dicsérte mikor az. Országos kaszinóba hozzá igazgatói állását kötve be akart vitetni egy nem keresztény gyárost. A mily népszerűén halt meg, oly népszerűtlen volt sokszor p. o. jogász korában egész forradalmat okozott, midőn először ment czilin- derben az egyetemre Csak is revolvere elővétele mentette meg a nagyobb bajtól. Ilyenek vagyunk mi, majd agyonvernek valakit egy czilinderért és pár év múlva viseli mindenki. Ilyenek társadalmi, jellemi és politikai divatjaink így hullámoznak antipáthiáink és sym- pathiáink. Ezeknek a felsorolásával korántsem akarjuk az elhunyt bárót megsérteni, csak a sajtó mértékének elbírálását volt szándékunk a közönségre birni.
