Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 8. szám
Budapest 1900 (4) mert mindenki látta, hogy nemzeti önnállóságát ilyen erélyesen védő nemzettel nem lehet tréfálni. Mi pedig, kik azt a népet védjük, mely a földet irtotta és termékenynyé tette, mely jó es rossz időben, Rákóczy előtt és Rákóczy után mindig híven e haza zászlójá alatt vérzett, mi tartanánk attól, hogy Európának más felelete volna, mnit az, hogy applaudirozna és hogy azok száma, kik a bécsi főpolgármesterrel együtt Magyarországot már elveszettnek tekintik, ezen öntudatos lépés következtében talán lényegesen fogna csökkeni. De nemcsak Európa közvéleményétől ne tartsunk, de ne tartsunk saját magyar zsidó polgártársaink véleményétől sem. Az első, ki a galicziai zsidók bevándorlása ellen a magyar parlamentben már évtizedek előtt szót emelt, egy keresztények és nem keresztények előtt egyaránt nagy tiszteletben álló zsidó volt: Chorin Ferencz ! Maguknak a mi magyar zsidóinknak ezen proletár népnek beözönlése sohasem lehet kedves sem azoknak, kik az ország más részében laknak s kik többé-kevésbbé szintén az alatt szenvednek hogy azok bűneiért ők is felelőssé tétetnek. Sem pedig azok, kik közvetlen a határmegyékben laknak s kik a zsidóknál elterjedt ismert nagy jótékonyság következtében itt ezen koldusok fentartása által kénytelenek oly mértékben áldozatokat hozni (arról sok zsidó panaszkodott nekem), melyek már majdnem elviselhetetlenek. De ne várjuk, hogy ők maguk vegyék a kezükbe a bevándorlás elleni erős rendszabályokat. Elég ha ők a veszélyre rámutatnak, a többi legyen az állam dolga. Itt van a kezemben egy a beregszászi törvényszéknél múlt év november 11-én tárgyalt peres ügy. A vádlott: Jäger Hersch bukóczi lakos, ki ellen 52 uzsoraeset lett bejelentve. Csak egyeseket fogok felolvasni. Jäger Hersch alsó-vereczkei születésű, 47 éves izraelita, vagyonnal biró, írni, olvasni tudó. büntetlen előéletű bukóczi lakos az 1883. évi 25. t.-cz. 1., 2. §§-ba ütköző uzsora vétsége miatt vád alá helyeztetik. Figyelmeztettetik vádlott, hogy ezen végzés ellen ennek vételétől számított 8 nap alatt jogában áll íelebbezéssel élni, ellenkező esetben végtárgyalásra határnap fog kitüzetni, 1. Panvkulics György ezelőtt 18 évvel 10 frtot vett kölcsön Jäger Herschtől 25°/0-os kamatra, fizetett összesen neki mintegy 168 frtot, azután kiegyezett 90 frtban, erre fizetett ismét 47 frtot, most Jäger Hersch tőle 77 frtot követel. Jäger Hersch tagadja, hogy ily nagy kamatot szedett volna. 2. Popelics Vaszily 20 évvel ezelőtt 10 frtot vett kölcsön Jäger Herschtől, aztán vásárolt bolti czikkeket. ezelőtt 16 évvel összeszámoltak s a tartozás a kikötött 25% kamat mellett 100 frtban állapíttatott meg, ezért fizetett 8 éven át 200 frt kamatot, ennek daezára őt Jäger Hersch 150 frt erejéig beperelte, 145 frtban kiegyeztek, azóta ismét fizetett 6 éven át összesen 162 forintot, s .Jäger az egész tőkét követeli. — Jäger Hersch szerint apróbb kölcsönök és bolti vásárlás fejében tartozik neki Popelics Vaszily ez idő szerint 105 írttal, a kamat magasságát tagadja. 3. Rjaskó Vaszily Mári ezelőtt 15 évvel 5 frtot vett kölcsön Jäger Herschtől, mert az abban az évben megfizetni nem tudta. Abban egyeztek meg, hogy 40 frtot fog a jövő évben fizetni. E követelésre adott már pénzben s lóban és ökörben 350 frtot. 5 darab tehenet és 15 drb juhot, összesen tehát mintegy 600 frt értéket! ! ! Jäger Hersch állítja, hogy ő neki Rjaskó Vaszily már nem tartozik, nem tudja, hogy mennyit adott neki, mennyit vett át tőle, de valótlan, hogy csak 5 frtot adott volna, s hogy ezért 600 irtot hajtott volna be. Hol van az a tisztességes magyar zsidó, BUDA Éíá VIDÉKE ki ilyen emberi alakot öltött vadállatnak védelmére akarna kelni. (Úgy van!) Tisztelt értekezlet! Azon, már egy helyen említett egyszerűnek és természetesnek látszó törekvésemből, hogy mint a földmivelésügyi miniszter e videkbeli képviselője az általunk alapított hitelszövetkezeti áruraktárak részére az italmérési jogot szeretném megszerezni, illetőleg miután oda törekszem, hogy a népnek a pálinka, mely ezen elcsigázott szegény nép éle- tében a tápszer fontos szerepével bir, a parasztnak hamisítatlan minőségben nyujtassék s hogv a népet a korcsmák demoralizáló hatása alól felszabadítsam, az ez által érdekükben mélyen sértett regalebérlők s azok czinkostársai ált ad most az egész szolyvai járásban, de különösen annak galicziai határmentén levő községekben egy oly elkeseredett harcz támadt s oly vérlá- zitó állapotok keletkeztek, melyek, azt egészen bátran mondhatom, az egész Oroszországon kívül Europa akármely részében még 150 év előtt sem voltak képzelhetők. Erőszak és megvesztegetés az egész vonalon, Egy-egv paraszt-szavazat 5—25 forint, á lelkész 100—2000 forintig terjedő összegekkel kináltatnak meg, hogy az állami aktióval szemben szavazzanak. Egy jegyző egyik képviselő- testületi gyűlésen az ő szavazatával ellenem döntötte el a határozatot s mtnt egyedüli mentséget, azt hozta fel, hogy neki tudtára adták, hogy még ugyanazon éjjel fog meghalni, ha mellettem merne szavazni. (Gyalázat! Börtön nekik !) Egy, az ottani vidék már elcsüggedt, papságának segítségére más vidékről oda küldött lelkész, kit fent névleg megneveztem, kénytelen volt az éjszakákat nem a paplakásban, hanem a csendőrségnel tölteni, mert nem akarta, hogy — mert az ő életére törnek, — az illető papcsaládja is veszélyeztetve legyen. Már hetek előtt kénytelen voltam az ő életét baleset ellen államkőltségen biztosítani, mert ő 5—6 gyermek apja, kik fenfartójuk elvesztése esetében joggal engemet okoznának. Tisztelt értekezlet ! Ezt az országot, úgy tudom, ma még Magyarországnak hívják! De váljon ezt a Magyarországot képzelték-e azok. kik e hazát megállapították és vérükkel ellenségek ellen megvédték ? Arczulcsapása lenne a magyar érzelmű tisztességes zsidók kipróbált hazafiságának. ha valaki attól tartana, hogy egy magyar zsidó ilyen rablóknak és gyilkosoknak fogna védelmére kelni. A búroknak, a kik csak aránylag rövid idő óta bírják azt a földet, melynek védelmében most oly hőstetteket visznek véghez, az egész világ tapsol és nekünk valaki rossz néven venné, ha mi a mi vérünket védjük? A minek nálunk az északkeleti határvidéken okvetlenül történnie kell. az sem felekezeti kérdés, sem pártkérdés az egy országnak, mely jövőjében bízik s egy nemzetnek, melynek lét- jogosultsága van az európai népcsaládok között, önfentartási kötelessége! (Hosszantartó, meg- megujuló éljenzés és taps,) Hangverseny. A »Budapesti, népszerű felolvasásokat rendezendő társulat« 25 éves fennállásának alkalmából, Pora Ferencz felsőbb leányiskolái igazgató, a magyar nyelv úttörője tiszteletére folyó év márcz. 4-én vasárnap este 6 órakor, a százas hölgybizottság a budai vigadó nagytermében egy fényes hangversenyt adott. Ezen hazafias vállalatnak jubéliumát a százas csupa volt tanítványokból álló, hölgybizottság Dr An- derko Aurelné ő nagysága, tanárnő ügyes és remek vezetésével méltóbban és illőbben meg nem tarthatta. Fényes és intelligens közönség foglalta le a tömött széksorokat és élvezet volt nézni, mint rendezgették és igazgatták az egészet a piros kokárdával ellátott fehérruhás leánykák — A hangversenyt látogatásával megtisztelte, Darányi Ignácz miniszter, kit Pora Ferencz fogadott és vezetett be a terembe — Hat órakor már mindenütt tömve volt a terem s feszült figyelemmel várták az első pontot. A műsor Major Gy. »Alkonyat« ez. dalaival kezdődött, melyet a női kar élén Gross Adél urhölgy énekelt. A zongora kíséretet az énekhez Dr. Anderko Aurelné játszotta. »Allegro Appassionasa« Sairs Saénstől Koffler Kamilla játszotta a zongorán, ki ezt a szenvedélyes gyors tempóba siető kis darabocskát valóban remekül játszotta. A darab symp- honiája nem hálás s minélfogva játéka kétszeres nehézségekbe ütközött, melyet azonban brilliáns játékával csakhamar leküzdött s a né- züt fanatikus tapsokba ragadta. Kneifel Irma úrhölgy Bizet Gy. »Pastoral«- ját és Bánfi S. »Lili« keringőjét énekelte. A pásztori idillikus életet és dalvilágot ideálizált énekszám, megértette velünk Kneitel úrhölgy organikus tehetségének nagy voltát. Sok ízlés és fülcsiklandozó részek mesteri dallamokkal voltak reprodukálva. »Lili keringőjét«, melyet Hegyi Aranka és Blaha Luiza tett világhíressé remek könnyedséggel mérsékelt temperamentummal adta elő. Liszt: »Rhapsodiáját« zongorán Durigo Ilona játszotta. Nincs oly hangverseny, hol Liszt rapszódiát nem játszanál ak. Ez aggodalomra adott okot, mert mi ezt már igazán nagy művészektől hallottuk s igy kételyek támadtak ezen uj csillag fellépésénél. Az aggodalom csakhamar szétoszlott. Durigo kisasszony biztos és művészies technikával játszott. Nem csupán külsőségek után Ítélve remek, de képzeletünkre remek genialitásával annyira hatott, hogy midőn felhagyott játékával egy pillanatnyi csönd és azt mind egy elragadtatástól elkábulva, oly erőá tapsba jött a publikum. Egy kis darabocskával kellett megtoldania művészi játékának hatásos voltát. Utána Ábrányi Emil, »Magyar nyelv« ez. költeményét Szabó Miczi urhölgy hatásosan szavalta. Az andalgó lágy érzés és a heves tűz, a fájdalom üs öröm, a büszke érzet és nem csüggedő remény párosulva hangzott szét a teremben. A czimbalmon Császky Cornélia úrhölgy remekelt. A czimbalom és népdal az egy. Nincs oly hangszer hol úgy lehet előadni magyar dalokat mint épen a czimbalmon. A hetedik pont Flofow: »Mártba« operájából egy kettős, énekli Nagy Margit és Durigo Ilona úrhölgyek. »Mártha vagy a richmondi vásár« ez. operából egy kellemes duettet hallottunk elhangzani és az üde, friss és elevenség leleményesen jellemzi a két hölgytag énekét Egy kedves kis piros virágkosárral is kedveskedtek nekik. Ezt követte Liszt »Etüde de Concert«-jét és Chopin »Polonaise Asz dur«-ját zongorán Ripper Alice úrhölgytől. — Liszt és Chopin alakitója! Mesteri könnyedséggel játszotta le Liszt genialitásának remek szülöttjét és Chopin »Palonaise aszdurját«. Jó technikai és kellő előkészület mellőzésével igazán művészi lélekkel megáldott egyén. Most Tomincsics Janka úrhölgy jelenti be százhúsz hölgytag belépését és meleg szóval és átható érzettel tolmácsolta a mai nap, a budai magyarságra nézve nagyfontosságu jelentőségét. Utána Pora Ferencz mondott meghaló köszönetét az ünnepélyért és a jelen voltaknak s éltette az újonnan belépő tagokat. Egy ezüst babérkoszorút nyújtottak fel aztán neki, hol minden levélben voh tanítványainak neve van emlékül bevésve. A női kar Poldini »Vadrózsá«-jával zárja be a nagy jelentőségű ünnepélyt. Utána társasvacsora volt víg mulatozás között. Halpert Elemér.
