Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-03-00 / 8. szám

BUDA ÉS VIDÉKE

letelepedettek segítsége nélkül sokkal lassab- 1 ban haladtunk volna s ma távolról eem volnánk azon ponton, melyen állunk.

QDe a mi a zsidókat illeti, bár mennyit is 1 köszönünk nekik, ők bennünket tönkre fognak tenni, ha 3 dolog meg i nem történik.

Az első a következő. Legyenek üdvözölve 1 a mi körünkben, mint népünknek igen egészséges faktora, kik állal sok a magyarban hiányzó tulajdonság mintegy kiegészítést nyer, azon zsidók, kik valóban magyarok, kik nemcsak a külső álfaireket ^majmolják, de kik ben- sőleg is jellemükben és moráljukban a magyar keresztény államba és az 1000 éves hagyomány által szentesített magyar typusba beleolvadnak (Úgy van! Úgy van! Taps), kik nem kivánnak «államot az államban» képezni (Úgy van ! Úgy van !), 'hanem. kik minden utógondolat nélkül és anélkül, hogy az első előforduló alkalommal titokban vagy nyiltan egy külön klikkhez csatlakozva velünk frontot 'csinálnak, kik őszintén és igazán velünk tartanak. (Úgy van!)

Ezen teljesen magyarrá lett zsidókat, kik ugyanazon fegyverrel küzdenek mint mi s kik ; önfeláldozóan, önzetlenül és fáradhatatlanul velünk együtt szolgálják a közügyet és a hazát az ország fokozatos kiépítésén velünk együtt fáradoznak, egy-szóval, kik teljesen a mieink és hiven velünk tartanak., velünk küzdenek és fáradoznak, pimaszság lenne részemről azokat a magyarral teljesen egyenjogunak el nem ismerni s velők őszintén mint barátokkal kezet nem fogni. f

De utálom azt a zsidót s azért félek a fentjelzett veszélytől mert ilyen sok van még az országban, ki a valódi magyar hazafiságot még meg nem tanulta. Sokan vannak, kik ki nem bontakoztak még abbói a külön hitfelekezeti zónából, mely elzárkózottsagnak merev fentartása, bevallom, nagy előnyükre szolgált a középkorban, sőt talán némely országban egész a legújabb időkig, de melyre nincsen okuk, nincs joguk Magyarországon, hol Európa összes államai között ma a legnagyobb szabadságot élvezik.

Azért nem magyarnak tekintem azon zsidót, akarmily hangzású legyen a neve, ki a párisi «alliance»-tól kapja és várja jelszavát; nem magyarnak .azt, ki másnak a pártját fogja, akármit követett el az illető a társadalmi rend vagy a magyar állam érdekével szemben, csak azért, mert zsidó, s ki ez által lépten-nyomon szembeszáll a mi benső meggyőződésünkkel, az országunk hazafias közvéleményének hát- gerinczét képező keresztény morál felfogásával.

Ha ők teljesen bele tudnak olvadni a mi nemzetünkbe, akkor mi nem fogunk a bejövő zsidóktól félni, hanem akkor a jövőben is sok jót fogunk nekik köszönni és ők állami eleiünknek és közgazdasági fejlődésünknek, melynek mindig a predomináló karaktéra kell, hogy tiszta magyar maradjon, egy nagyon értékes, megbecsülhetetlen tényezőjét fogják képezni.

A második, a minek meg kell történnie, az, hogy ezen határvidéken, hová ez utóbbi évtizedekben minden ellenőrzés nélkül betóduit a teljesen vagyontalan és minden lelkiismeret nélküli zsidó proletárság óriási tömege, ott. bár csak utólagosan is, ezen jövevényeket egy kicsit meg kell rostálni.

így pl. első sorban Munkács városában, melynek 14.000 a lakosa közt van 8,000 zsidó. (Úgy van!)

Ezek között kétségkívül van sok nagyon tisztességes elem és olyan, ki saját keze munkája után becsületesen es tisztességesen keresi mindennapi kenyerét, de ezen be- vándorlottak túlnyomó része, azt bátran mondhatom, oly egyénekből áll, kik kenyérkeresetük iránt nem tudnak felvilágosítást adni.

Ezen nincs mit csodálkozni, ha tekintetbe veszszük, hogy honnan jön a zsidóság ezen része. Tudjuk, hogy Oroszország kiszorította a maga zsidóinak a salakját, — jobbmóduak ott maradtak. Galiczia és Oroszországból érkezőket újból megrostálta s a kiket valahogyan csak értékesíteni lehetett, azok ott maradiak. A salaknak salakja .pedig tovább szorittatott es beözönlött ezen határvidékre hogy e szeguuy hegyi népek eiósködve azt kiszipolyozza és tönkre tegye.

Midőn az ember a munkácsi pályaudvaron megérkezik (igaz, hogy mi, kik ezt mindennap latjuk, mar lasaukeut hozzá szokunk, de kiki gondoljon vissza azon pillanatra, midőn először erkezett Munkácsra), mar a midőn elhagyja a vasúti kocsir, körül vau véve 10—15 ott lezengő naplopó által, kiknek semmi keresetük sincsen s kik keresve keresik az alkalmat a nem tisztességes kenyérkeresetre^ Az ember alig tehet egy lépést, akár az utczán, akár a szállodában, akar a kavéliázban, hogy körül ne legyen véve egy tuczat oly veszélyes physiog- nomiaju egyén által, kiknek arczárói le lehet olvasni, hogy kevés pénzért mindenre képes.

Tisztelt értekezlet! Ne legyünk túlságosan követelők és mindenek előtt ne legyünk e kérdésben ideálistak. Valljuk be, hogy minden nagy város egy bűnbarlang. Jól emlékszem, hogy midőn evekkel ezelőtt London hírhedt külvárosában az ejjeli órákban egyik odavaló barátommal tanulmányutat tettem, kezünkben, a barátom tanácsára zsebünkben rejtett revolvert felvont kakassal készen tartottuk. Csakugyan a mi régi bakónybeli állapotaink közbiztonság tekintetében ideálisoknak mondhatók ahhoz képest, mit London. Berlin vagy más fővárosban még ma is napról-napra tapasztalhatunk.

De a kis városok majdnem mindenütt az egész világon mentve vannak ily viszontól, sőt legtöbb esetben a tiszta erkölcsök mintaképe szoktak lenni. Ott, ha 8 órakor reggel erszényemet a nyílt piaezon elvesztem, 2 órával későbben már ott találom a polgármesteri hivatalnál. Ott nem fordulhat elő, hogy a város központjában lévő elsőrangú vendéglőben délben 12 orakor fényes nappal 20—25 tanú előtt átadott pénzzel megterhelt nagy terjedelmű táskát még az éj bekövetkezése előtt egy az udvarra nyíló, folyton számos egyén által körülvett irodahelyiségből ellopják.

De ez bármilyen különös eset, tán még másutt is előfordulhat Az azonban jellemző az itteni viszonyokra és ebben a tekintetben mi majdnem egyedül állunk és éppen ez képezi szégyenfoltját e városnak és az egész vidék közbiztonsági viszonyainak: hogy nem találkoztam senkivel ezen eset után ki meg nem lett volna gőződve, hogy a bűntény soha sem fog kiderülni s ki ne ismételte volna, hogy itt lopások és betörések napirenden vannak, anélkül, hogy csak egyetlen egy esetben is a tettest kiderítették volna.

Hozzáteszik, hogy még a nyomozás is a legnagyobb nehézségekbe ütközik, mert a hatósági közegek minden pillanatban készek lehetnek arra, hogy őket leütik vagy meggyilkolják.

Ha tehát, mint a jelen esetben.mindenki tudja, hogy kik valószínűleg a tolvajok, mert itt egy szervezett zsiványbanda évek óta működik, mely banda részeseinek nevei közismeretnek s ha ily égbekiáltó viszonyok csakugyan nem csak itt Munkácsott, hanem Máramaros-Szigeten és Ungvárott sőt az egész hegyvidéken uralkodnak s nem, hogy az állapot javolna, de evről-évre. sőt mondhatnám, naprólnapra rosszabbodik, akkor, úgy hiszem, csakugyan indokolt, hogy az állam komoly lepeseket tegyen. Hogy razziát tartson ezen jövevények sorában és tőlük kérdezze : ki vagy ? hogy hívnak? honnan jöttél? miből élsz? Hogyha birod magadat fentartani, ha képes vagy tisztességes foglalkozással kezed munkája után megélni, akkor szívesen látunk. Ha csak szegény vagy, de becsületes, még segítünk is. Ha az illető azonban nem birja kimutatni, hogy tisztességes módon él és.ha csak a mi népünknek kiszipolyozásával tartja fenn saját exisztencziáját s csak saját vérünk tönkrejuttatásával birja magát fentartani, akkor: ki vele ! (Úgy van! úgy van! — taps.)

Budapest 1900 (3)

Én ezen komoly aktióban sem vagyok a nyers erőnek barátja. Elvem ily tekintetben is az oly európaias eljárás, melyet a neraey ezen szavakkal jellemez: «Höflich, bis zur letzten Galgensprosse !» Bánjunk emberségesen a kiutasitandókkal is. de itt ne tűrjük azokat, kiknek itten létjogosultságuk nincsen és kik népünk vesztét okozzák. (Ügy vau! Úgy van!)

A harmadik, minek meg kell nézetem szerint történnie, a következő:

Mindenki tudja, bogy a föld nevelésügyi Miniszter több mint 2 év óta egy közgazdasági aktiót tart fenn. Ezen aktiónak czéljai is csak közgazdaságiak lehetnek, s ha mi ezen működésünkkel ez irányban azon eredményt el fogjuk érni, mire ma már minden kilátás megvan, hogy a Galiczia ban tartózkodó zsidó azt fogja mondani; «Én mégsem megyek Magyarországra, mert ott már nem olyan kellemesek ránk nezve a viszonyok!» Valamint ha az a hozzánk már beérkezett zsidó, ki itt állampolgárságot nem szerzett, kinek nincsen semmi érzéke a magyar állameszme iránt és kinek kenyérkeresetét a mi népünknek furfangos kizsákmányolása képezi, ha ez a zsidó lassanként magát itt nem jól fogja érezni és kereket old . . . , akkor, úgy hiszem, ezen közgazdasági aktiónak eredményével megelégedettek lehetünk (Úgy van! Ügy van !)

Ha mi kívánjuk s nincsen tán egy sem köztünk, ki ezen kívánságot hazafias kötelességének ne tartaná, hogy az antiszemitzmus jelszó nálunk eltűnjék s hogy a zsidó lakosság becsületes és tisztességes része csakugyan teljesen beleolvadjon nemzetünkbe, akkor ez ceak ug}^ érhető el. ha a gyanús és veszélyes elemeknek további bevándorlása a lehető legnagyobb elővigyázattal és a legszigorúbb állami ellenőrzés alatt történik. (Úgy van !)

Ezért kikerülhetetlenül szükségesnek tartok rendkívüli államrendőri intézkedéseket, melyek az egész északkeleti határvidékre állandóan kiterjeszkedjenek.

Miután ezen intézkedések tisztán csak a belügyminisztériumot illetik, nagy megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy ezen miniszte-. riumnak egy nagyon kiváló képviselője a mai gyűlésen jelen van s tán hosszabb időn át is tanulmányozni fogja ezen az ország belbékéjének biztosítására nézve oly főfontosságu kérdést, melyből kifolyólag remélni lehet, bogy a belügy miniszter is csatlakozni fog az eddig fentartott közgazdasági aktióhoz és szintén a tettek mezejére fog lépni. •

Sokan, tán még olyanok is, kik helyeslik ezen most hangoztatott nézeteimet s azok szükséges voltáról éppen úgy meg vannak győződve, mint én. azt fogják mondani: de vájjon Európa mit fog szólni?

Uraim ! Ne tartsunk attól, hogy Európa bennünket el fog Ítélni. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy Európa teljesen nyugodt leund.

Méltóztatik visszaemlékezni Bismarck sokat emlegetett kiutasitási rendeletére. Ezen nagy államférfi, tartva attól, hogy a Windhorst vezetése alatt neki súlyos parlamentáris kellemetlenséget okozó «centrumpárt» az Oroszországból és Galicziábol. Németország keleti részeiből beözönlő lengyelek által még nagyobb erőt nyerhetne, valamint tartva Posen. Nyugat- Poroszország és Szilézia mindinkább terjedő ellengyelesitésétől, kiadta az ő hires kiutasitási rendeletét.

Ezen törvény, bár politikailag Németországra távolról sem volt olyan fontos, mint a milyen fontos kérdés nálunk az, vájjon birunk-e rövid idő alatt egy egységes nemzeti államot alkotni, vagy nem? Csakugyan a lehető legkegyetlenebb volt.

És Európa mit mondott hozzá? Azt mondta, hogy a németek okosan teszik. Az európai közvélemény válasza az volt, hogy a német járadék a világ összes tőzsdéin x/4 vagy V2 Vo-kal feljebb szökött s Francziaország több ezreddel szaporiíotta hadseregét az elzászi határon,