Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-03-00 / 8. szám
Budapest, 1900. IX. évfolyam 8. sz. Vasárnap Bőjtmáshaya (Márczius) BUDA ésVIDEKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. f^IRDO-HlVílTAIi, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Budapest, t., Városmajor-u. 28. Erdélyi Gyulának. (Ifjúkori emlékül.) Igaza cl van Gyulám, hogy ma már oly ritka, Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési ónak : Egész évre 12 korona, félévre (> korona, évnegyedre 8 korona. SZERKESZTŐS I., Városniajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A Magyar Hírlapnak. Az önzetlen s tiszta baráti szeretet, Melyet bajainkban enyhítő vigaszul Írótársaink közt találnunk lehetett. A kegy és pártfogás szolgálnak évközül, Hogy a költő s művész gondtalan élhessen, A lelik istállója eszközt nyújt társinak, Hogy fel a Parnaszra lóháton mehessen. Ha tele van zabbal s szénával a jászol, Az abrakoláshoz csak azole juthatnak, A kik sokszor komisz es hitvány munkához Szolgai készséget s jó pofát mutatnak. A hir, név s dicsőség nem kerülnek pénzbe. Azt egymásnak ingyen szívesen megadják, Ha akad versenyló a melytől félhetnek. A teli erszényt a zsokénak mutatják. Ha aztán valahogy sikerült az alku, A hunezut ánglius, úgy üli, a lovat. Hogy nem a telivér s strenirozott agár, Hanem egy rossz kopó fogja el a nyulat. A verseny dijakból, a melyeket nyertek A szolgák is kapnak annyi borravalót, Hogy legalább kissé megvigasztalhatják A pinezért, a szabót, susztert s szállásadót. A halhatatlanságnak aszfaltos útjáról Göröngyösebb útra csakis akkor térnek, \\a arany s ezüstben buzogobb forrását Szimatolják egyik vagy másik erszénynek. Mondjanak akármit, annyi tagadhatlan, Gogrfmi talán mégis szebb világot éltünk A gőgös hatalmú s buta nagyság előtt, Soha sem hajolt meg derekunk és térdünk. Mint igaz barátok és közel rokonok Segítettük egymást, a hogy csak lehetett, Mert bennünket a szív önzetlen mozgalma S nem a haszonlesés és érdek vezetett. » Várjuk be a végét« ! Szokta volt mondani Irodalmunk egyik ragyogó csillaga, Mert a régi s nagyobb időknek válts ág át Többször fájdalmasan érezte ó maga. Lauka Gusztáv. A „Magyar Hírlap“ méltóztatott azon felháborodni, hogy Zimándy ignácz könyvét hirdetjük a Buda és Vidéké- • ken. A hirdetésről emlékezve erős czimekkel emlegeti Zimándyt. A Magyar Hírlap is csak híréből ! ismeri Zimándy könyvét, mert ha ismerné, úgy nem adna olyan cziinet Zimálldynak, mint ad Zimánay, Széchényi, Desstwfy, Kemény Zsigmond, Eötvös József, Szemere <Bertalan, Kazinczy Gábor, Derczel, Vetter, Dembinszky, Görgey, Damjanich, Pöltenberg, Kovács Lajos, boros Mihály, Klapka, Mészáros, Fáik Miksa, Hagy Dál, Gróf ‘Ieleky László, Asbóth János, Deksics Gusztáv, Deák Ferencz, Egressy Gábor stb. Ítéleteit közli Kossuthról; sőt közli a Magyar Hírlap czikkét is. Ha Zimándy megérdemli azokat a czimeket, melyeket a Magyar. Hírlap rászab, úgy ezek a halhatatlanok is megérdemlenék. Ez a kérdés sokkal komolyabb, minthogy durvaságokkal lehetne elintézni. Tessék czáfolni a történettel a történetet, ha lehet. Zimándy ezer koronát tűzött ki a czáfolatra, tessék rá pályázni és czáfolni, ha lehet. A mi a hirdetést illeti, mi hirdettünk és hirdetünk mindent a mit feladnak még a Magyar Hírlapot is szokott árszabásaink mellett Most pedig díjtalanul e helyen is nem hirdetésben idézzük a Magyar Hírlapot minden czim osztogatás nélkül s kérdjük, dicséret van-e ebben a czikk* ben Kossuthra? Ezt a czikket dolgozta fel Zimándy első kötetében is. Kossuth Lajos 1894. márczius 20-án halt meg. 1894. márczius 21-iki számában, Kossuth Lajos életrajzának „fiatal évei“ czimű fejezetében, ezen fejezet második kikezdésében szóróLszóra ezeket irta a Magyar Hírlap: „Finom modora, eszes magatartása és csinos külseje megkedveltették özv. gr. Szapáryné, sz. Csáky grófnővel, vagyonának kezelésével is megbízta. A nagv bizalom azonban kellemetlenségeknek lön kutforrásává, mik jellemére is némi árnyat vetettek, Kossuth ekkor mulató társaságokba járt s gyakran látható volt a kártyaasztalok körül. Már sárospataki, majd pesti főiskolai tanuló korában, többször részt vett tanulótársai zajos mulatozásaiban s noha megtudta óvni magát a kicsapongásoktól, mindamellett a hajlam az ily mulatságok s különösen a játékok iránt megmaradt benne. így történt hogy, uradalmi ügyvéd korában, egy alkalommal, játékközben, sokat vesztett s a veszteséget a grófné rábízott pénzéből fedezte. A grófnőnek tudomására jutván az esetmegharagudott rá, számadásra hívta fel, s vagyonával való visszaélésről vádolta. Kossuth, hogy gyanúsított becsületét megvédje, felmutatja a grófné leveleit a törvényszék előtt, melyekben az felhatalmazta, hogy vagyonával rendelkezzék. E gyengédtelenség, ha némileg igazolta is eljárását, a lovagiasságkövetelményeit sértette, melynek hatását érezte is, úgy, hogy távozni volt kénytelen Zemplénből. Pedig nyilvános szereplése már bizonyos tekintélyt szerzett nevének.“ Xlll. Lteó pápa és K^neipp Sebestyén.*) Dr. Baumgarten Alfréd wörishofeni főorvos öcscse, dr. Baumgarten Pál, Rómában végezte a tbeologiat, de többször ellátogatott Wörishofenbe bátyjához, Ott megismerkedett Kneipp prelátussal, a kit megkért arra, — hogy Rómában tartandó első miséjén jelenne meg. r Általános meglepetésre Kneipp ezt minden gondolkozás nélkül rögtön megígérte és egyrészt e miatt, másrészt pedig, hogy ő Szentségének a prelátusi czim adományozá- ért köszönetét kifejezze, 1894. évi febr. 15-én Rómaba utazott. 1894. febr. 18-án Rómában, a Péter templomban, ünnepélyes nagy istentisztelet volt, a melyen a pápa is funkczionált. Mikor a templomból kijöttek, dr. Baumgarten azt kérdezte Kneipptól: -Hogy tetszett önnek a szt. Atya ?« «Jelenleg nincs rossz állapotban«, válaszolta Kneipp. Dr. Bauragarteu: »Miből következteti ezt ?« Kneipp: »A fülei még meglehetősen jó állapotban vannak és ez jó jel.« 1894. febr. 21-én d. e. 10 órára lett Kneipp a pápához kihallgatásra rendelve. Közte és a pápa közt dr. Baumgarten Pál volt a tolmács és köztük a következő beszélgetés folyt le : A pápa: »Baumgarten avete, portato Kneipp ?« Baumgarten: »Si, padre Santo.« Ez a nagy vizorvos és az emberiség jótevője.« A pápa : »Bravo ! Tehát ez azon férfi, a kiről már oly sokat hallottam. Jöjjön ide, üljön az oldalam mellé.« Kneipp zavarban volt, aggodalmasan foglalta el a neki kijelölt helyet, Baumgarten pedig térdelve maradt. * Kneipp-Ujságból
