Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-02-00 / 4. szám
Budapest, 1900. (2) BUDA ES VIDÉKÉ császár keresztény kijelentéséig. Ünnepelt a bécsi Concordiával egészen a keresztény szellem ébredéséig és itt felállította a tilalomfát. Oroszországgal nem bíbelődött mindaddig, mig ott bizonyos kivándorlásokra okot nem szolgáltattak s az orosz nem kezdette el saját fajának védelmét. Papi birtok, hitbizományok ellen is összetart, a parasztbirtok megkötését is féli s ez ellen is dörög a czéh, mert ez a döntő csatának a kulcsa. A bűnesetekből csak azokat közli felczifrázva, hol egy-egy megfeledkezett ur piszkolja be ősi nevét. Valóságos ellensége a magyar fajnak és magyar gondolkozásnak. Nó de ezt egy kicsit álczázza, mert adja a nemzeti színű magyart. . . . Keresztényekből, zsidókból összevegyült faj ez, mely szenvedélyesen harczol önkénytelenül (tisztelet a kivételeknek, ha vannak) a magyar földből fakadó és ahhoz tapadt érzések ellen. A régi nemesség a legkedveltebb czél- tábla, a nemzeti és országos kaszinó. Kern mindig nyíltan, hanem kendőzve sorok között folyik a támadás és ritkán ezek, de a magok érdekében esküsznek össze kalákába. Társadalmi reformot hirdetnek, de a sajtó reformról nem beszélnek. Crdélyi <9yuta. Budai Széchenyi Asztaltársaság. A Budai Széchenyi Asztaltársaság legközelebb tartott összejövetelén a tagok örvendetes tudomásul vették, hogy Szemere Miklós a lelkes hazafi a mag}mr gondolkodás és jellem kiváló képviselője a tiszteletbeli elnökséget elfogadta. Az ő személye és közreműködése biztosíték arra, hogy az asztaltársaság szélesebb körben hinthesse el gróf Széchenyi István eszméit. Az asztaltársaság üdvözölte a Nemzeti Casinót közgyűlése alkalmával s elhatározta, hogy a Széchenyi lakomára is küld üdvözlést. Az asztaltársaság érintkezőbe fog lépni mindazokkal a körökkel és egyletekkel, melyek gróf Széchenyi Istvánról vannak elnevezve. nap rátüzdeli fényes szikráit; az ott ragadt jó fiuk némelyike elbágyadtan hajlik fegyvertusát tartó könyökére, gyöngyöző homlokát elfödi ^ cserfaleveles tábori sapkája. Órák múltán sem birnak meg a törökkel ; a sáncza mögött terülő sűrűben még egy tábor foglal helyet, a honnét rejtett utakon uj csapatokkal egésziti ki veszteségeit Vágtató huszárok érkeznek vissza a táborba, jelentéseik következtében nemcsak a tartalék riad fegyverre, hanem az imént messziről jött s pihenőbe szállt átvonuló hadak is; kürt harsanásra futólépésben indulnak a stájer vadászok a morva és cseh zászlóaljakkal, tűz mellett hagyva a félig készre főtt ebédet. Ezek is a gázlón át jutnak a harcz terére, ahová elég jókor még, nap- nyugovás előtt megérkeznek. Elkeseredett támadás kezdődik újra ; ropog, recseg az erdei avar s irtózatos robajt kelt a fokozodó fegyverdörej, a sürü ágyúzás végig rázza a rengeteget s az összefolyó zűrzavarból harsány vezényszavak, majd a robbanásokat követő jajveszékelés válnak ki élesen, miket a késedelmes erdei visszhang öblös torkával folytonosan ismételget. Egy rövidke óra múltán tizezer torok kiáltja a diadalmas „Hurrah“-t, a reggel óta tüzet álló s most rohamra indult szabolcsiak Az összejövetelek során Juristowszky Ödön szerkesztő ismertette Bernáth István jeles müvét a Gazdasági Decentralisat/óf. Hangsúlyozta, hogy gróf Széchengi István tételeiben ott van a vidék megerősitóse. Készleteket olvasott fel a műből, melyben a többek között ez a figyelemre méltó elmélkedés van : A gyáraknak vagy iparvállalatoknak túl- 1 nyomóan nagy része Budapesten központosul. Szemben Budapesttel, még az ilyen kiváló vidéki gyári czentrumok, mint a minő Arad, szerfelett csekély jelentőséggel birnak. S nemcsak a gyári vállalatok tetemes része van Budapesten, de oly vállalatoknál is melyeket odavinni lehetetlen, legalább az igazgatóságait viszik át. így a bpesti statisztikai hivatal közleménye szerint a múlt rvben nem kevesebb mint 65 olyan iparvállalat volt, a melynek igazgatósága Budapesten székelt, a telepe azonban a vidéken van, mert az lehetetlen volt a fővárosba áttelepíteni. Ennek a 65 vállalatnak egynémelyike igazán érdemes arra, hogy felemlittessék. Budapesten székelnek pl. az alábbi vállalatok ígazgatéságai : A temesvári gyártelep, sörfőzde, a fiumei rizshántoló, a nagy-surányi—selypi ozukor- gyár, a mármarosi faiyar r.-társaság, a csiki erdő ipari s beszterczei faipar r.-társaságok igazgatóságai stb Szóval még o!y vállalatok is, melyek az ország perifériáján feküsznek, igazgatóságaikat Budapesten lelik s itt van befizetett alaptőkéjük, igy fölszivja a főváros a vidéki városoknak ily nemű anyagi erejét is. 149 iparos részvény társaság alaptőkéje 324 millió korona, mely összeg nagyrésze Budapesten van. Arra nézve, bogy mily óriási város lett Budapest a mi viszonyaink között, s hogy mennyire fluctuál ott az élet s mily órási arányokban nyitják és csukják be az üzleteket, legyen szabad szintén néhány adatot fölsorolnom. 1898. évben 1040 italmérésre adtak engedélyt, ez azonban még nem a legnagyobb szám, mert az előző 1897. évben 1300 italmérés nyílt meg, megnyílik évenként 5—600 kávémérés, 300 szabó, 104 pék indul vállalatos útjára, közel 200 hentes és majdnem ugyanennyi mészáros. Az italmérők után legnagyobb kontingens^ adják a szatócsok, ezek átlag 5—600-al szerepelnek, t. i. ennyivel szaporodik évenként az e fajta üzletek száma a fővárosban. Érdekes, hogy Budapest, melyet nemrég egy előkelő franczia iró az ezer kávéház városának nevezett, sok tekintetben a borbélyok és fodrászok városa. Ezek közül „Hajráa harsogásába beleolvad az ellen utolsó „Allah“ kiálltása. Az alkonyra szálló nap bátyadt sugarai gyéren sürődnek keresztül az erdő lombsátorán s ráterülnek a rohammal elfoglalt sánszok peremére, miknek belsejéből kihallszik a győzök eleven raja, zsibongása. * Amodébb az erdő mélyét keserves világ járja, itt most küzködnek egymással nagy csendesen az élet és halál; az örök titok e két ikertestvére. Felgyürt ingujjban serénykednek az életért a halál felesküdt ellenségei az orvosok, velük szorgoskodik néhány egyszerű gyalogos is, kiket mint orvostanhallgatókat ért a mozgósítás s most ütközet után kisegitéskép érvényesítik gyógytudásukat. Egyre másra szaporodnak a sebesültek ; a távol eső tűzvonalákról két baj társ hozza az összetört harmadikat, ki élettelen nyugszik leveles gályákból két fegyverre összerótt párnáján, golyó ütötte nehéz sebe, mint öldöklő bilincs fekszik fiatal életére. Katonás sorokba helyezik őket a szabad ég alá ; az anyaföld suhogó palástja az erdő szolgál takaróul s a természet e nagy templomában oltárképet alkot a fehér lobogó vörös keresztje, melyet a felgyújtott szövétnekek lángja mrgvilágit a reá függesztett révederő szemeknek. átlag 2—300-an nyitják meg évenként üzletüket. Ezen és sok más irányban ugyan nincsenek számadatok a vidékkel való összehasonlításra, de a napi élet tapasztalatai szerint, el lehet képzelni az óriási különbséget, a niely a központ és a vidéki városok nagyobb- jai között fennáll. A közgazdasági életet ismerő egyének fölfogása szerint legfontosabb az osztrák-magyar bank működése. 1894-ben ez a központi bank a kezeink között levő adatok szerint Budapesten leszámítolt 43 millió forint értékű váltót, mig a vidéken csak 34 milliót, a különbség tehát 9 millió ; előleget adott értékpapírokra Budapesten 5.7 milliót, vidéken 4 6 milliót. Az egész ország takarékbetétekből 20°/'i, Budapesten konczentrálódik. Érdekes, hogy a m. kir. államvasutak kimutattak 1897. évben 30.5 millió utast, ezekből 3.1 millió a fővarosra esik. Még érdekesebb az adó aránya a főváros és a vidék között. A hivatalos kimutatások szerint 1894-ben az egész ország házadójából 30% esett a fővárosra, a részvénytársulati adóból 45°/o folyt be Budapesten, a kereseti adóból 14°/o ; ennél föltűnő, hogy rendkívül alacsony progresszióban emelkedik. Ezek az adatok vonatkoznak a fővárosnak gazdasági czentralizicziójára, természetes, hogy ekként önként kifejlődik a szellemi, erkölcsi intellektuális és ezek alapján po'itikai czentralizáczi is. A szellemi czentralizáczió adatokat felhozni lehetetlen, de vannak tünetek, melyek mutatják, hogy az összpontosítás e téren is nem kisebb, mint a gazdasági téren. így a kimutatott adatok szerint Magyarországon mintegy 1200 újság jelenik meg s közelebbi adatok nélkül is merem mondani, hogy ezek túlnyomó nagy része Budapesten lát napvilágot. — A könyvek megjelenése is arra mutat, hogy Budapesten van a legtöbb könyvkiadó s vidéki kiadó alig van, mert a mostoha körülmények nem engednek nekik nagyobb üzleti tevékenységet kifejteni. A mit Francziaországban konstatáltak, hogy jóformán minden fiatal tehetségnek Pá- risba kel menni, épp igy van ez Magyarországon. Hogy ez a dolog nem jó. nem helyes, azt hiszem további indokolás nélkül is el lehet fogadni, valant el lehet azt is, hogy a főváros e czentralizáczió folytán oly nagy súlyra tesz szert, a mely őt nem illeti meg. A politikusok, törvényhozó, szereplő fiérfiak ebben a milieuben élve, beszivják az ott uralkodó ideákat és öntudatlanul is nzok érvényesítői lesznek, holott nekik tán egészen más ideákat kellene érvényesíteni. Hit és kétely között imátkozik az édes szülőföld felé tévelygő lázteli elme, enyhítő gondolatot keresve a pusztulás képe ellen, meliertes bajtársa elcsendesedett, sóvár tekintettel szemlélgeti ennek arczát a félhomályon keresztül s újra megborzad az elmúlás gondolatától ; vajúdó benső áhítozik a kedves szulőanya után, beezérgető szavakat intéz hozzá, bocsánatát esengi, könnybe fűlt orczával eltikkad aztán ..........................talán mély álo mba merült.................talán kezet fogott a h alállal. Mások szidalomra fakadnak nyomorúságukban, átkos szemrehányással birálgatják a sorsnak ezt a keservet ontó munkáját s kevert nyelven jobbulással biztogatják egymást a holnappal; az élet bűvös ereje fellángolva önti vásárra a szomorúság keltette emberi érzelmeket s e pillanatban nem kell nekik semmi a világon csak az élet .... az eleven lélek ez egyedüli boldogsága, miért szívesen tekinti múló káprázatnak a kiállott szenvedéseket. * Keggelre kelvén sokan — nagyon sokan maradnak a letiport füvön, akik átverték az elmúlás csendes örökét, — ki tudná azt megmondani, hogy ..... miért ? Haeffler István,
