Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-05-21 / „A Magyar”
Budapest, 1900 május 21. (Pünkösdhava) szórakoztató lapja „A jVÍAGYAH“ SZERKESZTI: ERDÉLYI GYŰ LA. A »Buda és Vidéke« előfizetési ara: 12 korona eőy évre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kér. Városmajor-uteza 28. sz. A »Buda es Vidéke« kiadása »A Magyar« egy éVre 2 kor. 40 fill. Szeretlek. »7 love you.« A tengereken Uralkodó angol nép Ily szavakkal vall szerelmet. Vallomása nemde szép? . . . Dicsérje az angol nyelvet Más: én téged dicsérlek. Téged, dicső magyar hősök Nyelve! Szebb a »szeretlek.« »Je fáimé,« mondják franciául. Mily szellemes, enyelgő, Finom nyelv ez! Olyan sima, Mint valamely drágakő . . . Árpád nyelve, ennél is én Téged többre becsüllek. Ez sem bírja oly édesen Ejteni ezt: »szeretlek« *Io f amo.« Az olasz igy Tárja fel hő szerelmét. Dalszerün szól, utánozva A csalogány énekét. . . . Rákóczy és Zrínyi nyelve Mégis jobban kedvellek Minden másnál jobban ! Csak te Tudod, mi az: »szeretlek.« Ich liehe dich.« szól rajongva A nagy német nép fia. Szót szaporít ő is, mint az Olasz, angol francia . . . Egy szó elég a magyarnak . . . Hazám nyelve, szívellek! Nincs oly nyelv mely annyi bájjal Mondhatná ezt: »szeretlek.« Thewrewk Árpád. A faj öserejéröl. Van-e valamely fajnak ősereje, és mi az az őserő ? Még nem ismertük az erkölcsi világ törvényét, melyet a szép, jó és igaz eszméjének egymáshoz való viszonyából vontunk le, joggal beszélhettek az evolutio és anthropologia hívei a fajok őserejéről és hasonlókról, melyeket alig értettek vagy félreértettek. Ma az ily7 őserő feltevése és belőle ma- gyarázgatása a tényeknek, sikereknek a mily haszontalan, épannyira fölöslegesek. Minden faj erős, ha kedvez neki az uralkodó eszme és gyönge, ha disharmóniában él vele. A történet mutatja, hogy a legnagyobb egység vagyis a tekintély elvéből hullámosán halad az emberiség a legnagyobb individulis- musig. Ezt a sok évezredes utat korszerűen, hullámosán ritmikus mozgásba teszi meg, vagyis folyton váltakozik az idealizmus és a realizmus, csakhogy minden jövő hullám realizmusa erősebb mint az előbbi volt. És gyarapodó realizmuson fordul meg a népek ereje és sorsa. Mivel a népfajok jelleme változatlan vagy legalább is nem tudjuk észrevenni a jellemeknek tetemes módosulását, semmiféle népfaj sem képes a gyarapodó realizmussal versenyt haladni társadalmi és családi, erkölcsi és jogi és más téren. Mikor az uralkodó eszme reális színvonala közeledik valamely népíaj jelleméhez, az szemlátomást kezd emelkedni, gyarapodni, utóbb hatalomra jutni, s mikor elérte délpontját és nem tud reálisabb lenni; az uralkodó eszme halad tovább, s a népfajnak hányatlania, pusztulnia kell. így pusztult el a népfajok egész sora, mint a történelem szemünk ele tarja Egyptom, Judaea, Assyria Babylonia, Perzsia, Graecia, Róma és több más nép eltűnt, elenyészett, mert nem tudott reálisabb lenni. Elgyengült és nem tudta visszaverni az uj hódítókat. Rómát nagy műveltsége, kitűnő hadserege, jeles hadvezérei es hatalmas császárjai sem tudták megmenteni a benyomuló barbárok ellen, mert a barbárok jelleme reálisabb \ olt, mint a minő a rómaiaké vala. Csak oly nemzetek, melyek más népektől elszigetelve éltek mint China, India népei tengődtek tovább; de egy maroknyi ellenségnek könnyen áldozatul estek vagy eshettek. Fontos kérdés, hogy mi a nép jelleme, mi a lényeges valamely nép életében ? Anthro- pologusaink, történetíróink, tudósaink idáig a mellékes dolgokból indultak ki, például az ilyen külsőségen kaptak: »A cziganyság jelleme a természeti szabadság feltétlen szerete- tében tükrődzik vissza Szereti a természetet a maga ősi mivoltában élvezni, az állatok közül a lónak használatát nem tudja nélkülözni és igy tovább - Az ily jellemzés nem érinti a lényégét, mert az e fajta sajátságok csupán következményei az illető nép lelki disharmoniájának. Hogy a czigány a turko- mán, a mai arab csak sátorban vagy a szabad ég alatt érzi tűrhetően magát, mely ke- vésbbé korlátozza féktelenségét, ennek oka nem a természet szeretete. hanem a szükség, mivel leikök diszharmóniája kergeti őket a szabad természetbe. Mi lesz tehát a faji jellem lényege, ha nem az ily külsőségek ? Az a felfogás, mely- lyel valamely népfaj a lelki világrend egységét és részeit Ítéli meg. Lelki világrendünk nagy erkölcsi intézményei: az egyház, az állam, és a családi melyekben a főpap, a fejedelem és az atya az egységnek, az egésznek, a tekintélynek képviselői. Minél ideálistább valamely népfaj, annál nagyobb e képviselők hatalma, befolyása, a nemzet élhetése és viszont minél reálisabb valamely népfaj gondolkodása, annál kevesebbet ad ezekre és többet az alkotó részek érdekeire, vagyis az egyházban a hívek, az államban az alattvalók, a családban a nő és gyermekek érdekei játszók a főszerepet. Mivel tulajdonkép a szép, jó és igaz eszméinek egymáshoz való viszonya [egysége, utóbb szétválása,J szerint módosul az ember érzése, gondolkozása, a haladás minden egyes hullámában gyöngülve tér vissza a tekintély elve. A czivilisatio mai haladásában már odáig jutottunk, hogy azon népek mennek elül. virágzanak, gazdagodnak, melyek nagyon kedveznek az alkotó részek érdekeinek is a haladás jövő hullámaiban bizonyos fokig növekedni fognak ezek az érdekek. Már pedig a czigány. az indus, a chinai, a turkoman, az arab, a török, a zsidó, az uj latin stb. nem, vagy alig tud belebocsátkozni e gondolkodásba, nem tudja magáévá tenni e feltogást es bomlott, meghasonlott életet él. Bomlásában, meghasonlasaban döntő szerepet játszik kisebb-nagyobb eltérése az uralkodó eszmetői, továbbá faji egyénisége, a nemzetek között legmesszebb áll az uralkodó reális gondolkodástól a czigány. ezért annyira féktelen a természete, bomlott a magaviseleté. A zsidó jóval közelebb áll hozza, de azért, hogy még mindig messze van, nemcsak belénk olvadásának nehezsege mutatja, hanem az a tömérdek zsidóvicz, melyek gondolkozásának eltérését rengeteg példával illusztrálják. A czigány7 és zsidóvicz dominál a társaséletben. Mellettük az anyós élezek szerepelnek a realizmus alkonyán és az idealizmus hajnalán, körülbelül husz-harmincz év óta. a mióta a nők féktelensége, zabolátlansaga boszantóva kezdett válni s oka a tömérdek válópörnek feldúlt házas életnek. Mikor nem vagyunk tisztában a dolgokkal, fejtegetéseinkben egy sereg homályos frázissal állunk ele. Például ha azt mondjuk a zsidókról, hogy a keletről természetszerűleg örökölték a kalmárszellemet, hogy a zsidók parasitasága a faji őserö megsemmisithetleusé- gét igazolja. Mi köze keletnek a kalmárszellemhez'? Talán más szél fuj keleten, más eső harmatozza meg a földet, más vegyi összetételekből alakult a talaj más csilagok fényiének és más nap ragyog az egen ? Haszontalan semmi mondás, ha napkeletnek tulajdonítjuk a kalmárszellemet. A czivilisatio bizonyos fokán, mikor a jobblét, a megélhetés, a kényelem, a gazdagodás vagya erősebben jelentkezik, mutatkozik a kalmárszellem. A dis- harmonikus fajokat pedig egyenesen lelki állapotjuk kergeti a kalmarkodasra mert vigasztaló, enykitö hatasu rajok nezve a kereskedés izgató szerepe. A czigány is, a zsidó is kitűnő kalmar, bomlott leiköknek eléggé szórakoztató pálya, élősdi existentiajok sem annyira a faji őserőnek, mint inkább rendkívül eltérő gondolkodásuknak a jele, s egyedüli oka annak, hogyT nem olvadhatnak belénk. Ha közelebb állna gondolkodásuk a mienkhez, már rég belénk olvadtak volna és nem lenne zsidó a világon. Ez épen a faji jellem változhatatlan- sága miatt lehetetlen A zsidó faj annyira a tekintély, a hagyomány, az egész, az egység szempontjából látja az erkölcsi világot, a hogy talán négy ezer év előtt látta az emberiség. Ezért gyűlölték már a későbbi és reálisabb görögök és rómaiak is a zsidót. Ezért üldözték a középkorban és üldözik napjainkban is, nem pedig vallása miatt. Pedig számtalan történetírónál, tömérdek gondolkodónál akadunk ily okokra, hogy például a középkorban azért üldözték a zsidókat, mert ők feszitették meg Jézus Krisztust. Ez az indokolás azonban csak a külső, a közelfekvő, az alkalmi, a helyi okból van véve, és nem az igazi ok. Az alkalmi ok helyenkint és egyénenkint változik; az igazi, az eszmei ok örök és mindenütt ugyanaz. A czigány- és zsidó üldözés eszmei oka pedig nem más mint fajuknak annyira idealistagondolkodása, mely messze elüt a miénktől. Kerülnünk kell az ily homalyu es üres frázisokat is. hogy a mig a faj vére forr, közös tulajdonságokat teremt benne, közös intentiókra GCazai ásványvizeket igyunk1. pártoljuk a hazai fürdőket!
