Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-05-21 / „A Magyar”
Budapast 1900 (2) készteti, semmit mondó szólamok. Mit jelent az, hogy vére forr valamely fajnak? semmi egyebet minthogy meg van, nem enyészett el. De azt kell megfejteni, hogy miért nem enyészett el? Ekkor megint egy sereg üres frázissal állanak elő, hogy a faj fenmaradását őserejének, hatalmas szellemi képességeinek, visszataszító szagának és hasonló okoknak akarják tulajdonítani. 1880, körül és óta nagyon sok ilyent olvashattunk. A zsidó mint ország, mint nemzet rég megszűnt, de kalmárkodásával megél a kevésbbé czivilisált nemzetek között. A müveit népeknél alig találkozunk velők. Angol, frauczia. német, olasz, spanyol stb. községekben nem tűrik meg a zsidót. Ha nálunk és a szlávoknál nagyobb lesz a műveltség, itt is tarthatatlan lesz a helyzetük. Csupán nagyobb városokban húzódhatnak meg. De hát miért üldözik, miért bántják? Azért, mert annyira a tekintély elvéből látják a zsidók az erkölcsi világot, a mennyire négy ezer év előtt látta az emberiség. Ily felfogással pedig nem fér meg az ! ember mai rendes gondolkodása. Elmagyarosodhatik a zsidó, úgy hogy tős-gyökeres magyarsággal beszélhet; mégis, ha társalgunk vele, ha okoskodását, eszejárását hallgatjuk, ha szellemes megjegyzésein nevetünk, mind ezeken megfigyelhetjük, hogy nem igy érez és gondolkodik a magyar, a német, a tót stb. A mai antropologia tele van .helytelen frázisokkal, ilyen például az is, mikor ilyeneket állít: »A mely faj az evőin,sió bizonyos jogáról lemond: abban a pillanatban elveszti nemzet- alkotó és fentartó erejét. Legszerencsésebb faj az, melynek természeti kiválása mindvégig azonos marad történeti kialakulásával«. Mikor mondott j le valamely faj az evolusio bizonyos jogáról ? j És melyik az a bizonyos jog, melyről a faj lemondhatna? Nem egyszerűbb, világosabb és történetileg igazolhatóbb, ha azt mondjuk, hogy változhatlan jelleménél fogva nem tudván simulni a növekvő realismushoz, hanyat- lania s végre pusztulnia kell ? Megértethetie- nebb és helytelenebb a másik frázis, hogy a szerencsés fajnak természeti kiválása azonos marad történeti kialakulásával. De nem maradhat, mert az idők árjával mindig reálisabb lesz gondolkodásunk, a mi évszázadok és ezre- dek alatt pusztító hatású lesz a nép faj életére. Bodnár Zsigmond. A letört virág. (Munkácsy halálakor.) Sürü, apró csöppekben zuhog alá az eső. Á szellő néha-néha az ember arczába csapja a hideg vizet. Sötét fátyol borítja az eget s borit mindent. A természet gyászol. Gyászolunk mi is. Kiterítve fekszik közös halottunk; közös halott, mert művész volt. A természet barátját vesztette el, mi jó harczosunkat, ki bárhol megállta helyét. Hányszor futja be útját a nap, hány év száll el, inig ily harczosunk születik!? És midőn utolsó útjára kisérjük mesterünket a harangok szomorú hangja mellett, sokat fognak azok mesélni nekünk. Az idő ép ily szomorú lesz, mint ma, eszünkbe jutnak majd elesett vitézeink. Látjuk kertünket, melyben egy-egy virág magasabbra emelte kelyhét, mint a többi s a szél rendre letörte azokat. Eszünkbe jut az a szép virág, melynek kissé több hely kellett, mint a haszontalan virágoknak s mi ezért szomszédunknak ajándékoztuk azt. A szomszédnál száradt el virágunk most haza hoztuk s keservesen megsiratjuk. De hiába! Mindenkinek díszesebb utolsó útja azoknál, melyeket éltében tett. Ha majd nemsokára a föld pora is borítja halottunkat, még sokáig siratjuk őt. Sírj te is természet! A te sirásod őszintébb, dicsőbb a mienknél s ő ezt is megérdemelte. A MAGYAR Temetőben. — Egy öreg iró naplójóbó!. — Az ősznek csúnya első részén túl vagyunk ; már reggelenként sürü, csipős köd borítja a határt s a napok is rövidebbek lesznek. Most nyújtja a gazdag természet legszomorubb és legszebb képeit. A bearanyazott fák között néha délig is nyugszik a lomha kod s ha majd lassan-lassan oszlani is kezd teljesen nem vonja le fátyolét a vidékről. Oh szép őszi hangulatok ! Mint talál hozzátok a temetőnek szomorú képe. Az emberi termeszét az összhangot szereti. Tavaszai a réteken, folyók partján szeretünk járkálni, ősszel a temetőben, az előbbi tágas s üde levegővel telt, kilátást enged bármerre, eszünkbe juttatja az előttünk álló évet egész jövendő éltünket, az utóbbi a múlton álmodozni késztet, ez az enyészet helye. Ha az ősz derekán, mely az év legszebb szaka, a temetőben járunk önkénytelen eszünkbe jutnak régi emlékeink. Újra átélünk mindent. Magunk előtt látjuk a kis, boldog gyereket, ki nem sejti mi vár reá. Az erőteljes ifjú, ki reményekkel telten fog küzdelméhez, a tetterős férfit, ki küzd reménytelenül s a tehetetlen öreget, ki megnyugszik a biblia szavain. A temető azonban eszünkbe juttat egy mozzanatot jövő életünkből is. Eszünkbe juttatja, hogy mi is felébredünk egykor nehéz álmunkból. Akkor a mi testünk is itt fog pihenni s emlékünk egy ilyen sírkő lesz, mely maradandóbb kiküzdött emlékeinknél De most Isten veletek, ti nyugvók! Visszatérek én nemsokára hozzátok, de akkor testemet más hozza ide. Addig is nyugodjatok csendesen. Elczy G. Merengés . . . (gfhonyaf nem, Éffkoiryaf ran ©Euffnah a tarátok . . , (ßlz erdőkéit, Uernefőken éggediif én járok. ©Jfideg éj uan ekiideg éj van, Heim a kofd uifága. 8)íCegs2erefféf, <ClCegt>efeffef Színtelen leányka. ‘CÍCegszerefféf, ‘CdGegnefefféf Sdes rózsám, engem. (áldjon érte Merjen érte @1 teremtő Üstén. iff. Ilatala dpéter. Egészség, betegség a magyar közmondásokban. Egészség, betegség a magyar közmondásokban. Az él soká, ki jól él. A ki jól él, királyt sem fél. Sokáig élni s meg nem vén- hedni, nagy mesterség. Olyan az élet mint a hold: néha telik, néha fogy. Az életet inkább szereti az öreg, mint a fiatal. Kurta az élet, de a nyomorúság hosszúvá teszi. Elég szép, a ki ép. Ép testben ép lélek. Nincs jobb, mint a jó egészség. Eb az élet, egészség nélkül. Kelletlen ott a kincs, hol jó egészség nincs. Bíbor, bársony, vendégség. — jobb egy napi egészség. Az egészség izét a betegség adja. Addig gondolkodjál egészségedről, inig egészséges vagy. Tisztaság és csinos viselet második egészség. Élégség — egészség. Jó mód — kivont egészség. Mértékletesség — legjobb örökség. Többet ér orvosnál a mértékletesség, Kinek szűkös bora, elesége, annak jó az egészsége. Három dolog egészséges: eleget nem enni, munkától nem futni, s nem bnjálkodni. Ép és egészséges testtel jó aludni, Jóból is megárt a sok. Egy-két napi di- nom-dánom, holtig való szánom-bánom. Többet öl meg a rendetlen eszem-iszom, mint a kard. Többen laknak a borban, hogysem a tengerben Mértéktelenség több embert viszen el, hogy sem a fegyver. Török, torok sok kárt tett az országban. A mértéktelen ital minden betegségnek anyja Bor be, ész ki. Kinek reggel fáj a feje, jele, hogy múlt este nem tartott jó mértéket Kevés vacsora, jó éjszaka. Legjobb fűszer az éhség“. Az éhség jobb izt ad az ételnek. Éhes ember semmiben sem válogat. Éhes gyomornak mézes falat a zabkenyér. Az éhség kihajtja a farkast a bokorból. Legjobb enni, ha éhes vagy. Munka után legjobb izü az étel. Evés közben jön meg az^ étvágy. Nehéz éhező embernek a várakozás. Éhes embernek csel gyanánt esik az alvás. Nem jó éhnek az ének. Legjobb étel az anya teje. Fehér czipó, sós túró, éhség ellen igen jó. Kenyér, sajt két tál étel. Kenyér mellé sajtott is kell. adni. Annál jobb a kenyér, mennél több a szeme. Ki sok zsírost eszik, elcsapja a hasát. Jól megrágd, aztán nyeld. Be ne fald azt egy nap, a mit esztendő-nap meg nem emészt gyomrod. A ki zabái, maga fogával ás magának sirt. Nem azért él az ember, hogy csak egyék. A rossz gyomornak becsülete a kevés eledel. Vén embernek bor az orvossága. Egészséges és a beteg nem egy ételt szeretnek. Nem egészséges, étel után az álom. Tele has nem örömest tanul. Kövér has meg nem szokja a járást. Rákevésben sok a munka, kevés az étel. Nem minden gomba jó gomba. Étel, ital álom: szükséges e három. Szomjúság ellen ital az orvosság. Megjobb a víz forrásban. Forrás jobbika száraz időben tetszik ki. Ha forrásod van, ne igyál patakból. A forrást föl ne zavard. A hideg viz sok bajt elvisz. Mosdatlan kézzel ne nyúlj semmihez. A mint mosod kezed, veszed le a szennyet. Télen kenyeredet, nyáron gúnyádat el ne hadd. Egy jó álom minden fáradságot helyre hoz. Ki ülő munkát végez, járva pihen. Jó pihenni olykor, de henyélni, vétek. Heverő testben bujdosik az elme. Ki erősen fújja orrát, vért fuj ki belőle. A fog is végtére csak elkopik. A hol sürü a pép, ritka a fog. Méreg kóstolóba sem jó. Módjával méreg is orvosság: Orvos és gyóntató előtt káros a titkolás. Ritka kigyó méreg nélkül. Veszett kutya- harapás, más világra talpalás. Egy rühes juh az egész nyájat megvesztegeti. Ki rühessel hál megrühesedik. Minél rühesebb, annál vakarósabb Könnyen reá ragad a nyavalya, ki beteg körül forgolódik. A mint tartod tehened, úgy ihatod tejedet. Könnyű sebet ejteni, de nehéz gyógyítani. Az uj sebet ne körmöld. Nem lehet minden sebet egy irral gyógyítani. Könnyen gyógyul az uj seb, de a régi könnyebben elfenül. Ha begyógyul is a seb, megmarad a helye. Ritka egészség betegség nélkül. Nem mondja a gyermek, ha nem beteg. Mindég valami nyavalyája van a szegény embernek. Nem kell nyavalyáért követet küldeni. A nyavalya lóháton jön, gyalog megy el. A nyavalya párosán jár. Egy nyavalya a másikat ott éri. Minden nyavalyának bokros az örvénye. Megtanít a nyavalya jámborságra, A nyavalya a bolondot is eszére hozza. Kiki legjobban érzi a maga nyavalyáját Akkor van legrosszabbul a beteg, mikor nem érzi, hol fáj. Nagy nyavalya az éhenhalás. Öregség mindennapi betegség. Betegséget nem lehet titkolni. Kedvetlen, mint a beteg ember. Kopasz, mint hagymáz után a beteg. Sápadt, mint a beteg. Ki betegen él, sokáig vonaglig. Mig egy beteg sinlődik, száz egészséges meghalhat. Nehéz betegségnek Isten az orvosa. Hosszú betegségnek ásó-kapa vége. A betegség sem tart mindenkoron holtig. Megorvosolja az idő, a mit az ész
