Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-01-21 / „A Magyar”
Budapest, 1900. (2) A MAGYAR tud megválni. Nem járta már a lelkem, galambom ; a bakabibi ából kapta a legszebb titulosokat. Nem fogott már ő rajta semmi, oda se nézett neki, akár a tótkalap a ragya esőnek. Most azt cselekszi, bogy rámos a baka- ságra, pogácsát süt, azt is hitelbe árulja. Ha ibunkszmars vau, ott lóstat a regement nyomá- I ban a pálinkás butykossal. Ha beteg a baka, tud neki orvosságota spitalba becsempészi azt, a mire szüksége van a legénységnek és gondoskodik róla. Baka-dajka lett már belőle. Ha szidják is néha-néha, a szivök belülről azt diktálja : áldja meg az Isten a szegény Kaszárnya Klárit. Mivé lennénk, ha ő nem volna, És mikor majd meghal, nem sajnálják az asztalostól azt a pár garast — ne fakó, virágtalan koporsót csináljon neki, hanem főssé be glanczos feketére, pingáljon is rá néhány rózsaszálat, olyat, a milyen hajdanában pirult az orczáján, mikor Százszorszép Klári volt a neve. Erdélyi Gyula. Sgy csirkefogó sóhajtása. Irta : Tomer Ferencz Abankrablókat, bizalommal vissza kik élnek S a hitelökre bízott pénzeket elkezelik, Egykét száz ezerért, miliőért egy rövid évre Zárnak el irgalmas szioii bíró uramék; Vagy bizonyítékok bián szárnyukra eresztik A keztyüs rablók úri pofáju hadát. S olcsó csirkefogók, vagy hitvány kapcza betyárok Évekig ülnek Vácz s Illává börtöniben Apró pénzzel telt tározóért, kis zsiradékért, Kóczos bürgéért vagy csutorányi borért, S több efféle szegény ember torkába valóért. Akit az éhség hajt, avvagy az ostobaság. Hol vagyon itt arány, hol a mérték és az \ igazság ? így tolvaj, rabló bár ki lehet szivesen. Egy-két évi uras rabság . . . azután a ragad mán y Bő jövedelme jogán még . . . virilista leszen. Örökké igazmondó naptár. Több mint 300 évvel ezelőtt dr. Fisch art János német nyelven egy humoros naptárt adott ki. amely mindig igazat mondott s a jövőben sem fog hazudni soha. Ebben olvassuk egyebek közt: Ez az év karácsony estétől számitva nyolcz nap múlva veszi kezdetét. — Karácsony és bolondok estéje között az éj nagyon rövid és a nap nagyon hosszú lesz a szerelmeseknek s a dologkerülőknek. — A hold ez évben láthatóan vekszálni fogja a világot s az idősebb embereket telésével fogyatkozásával, mint engem et az ón tárczám. — Ha a nap korán alászáll, nem későn lesz az éj, ha későn száll le, korán felhagyhatsz a munkával. Szél után többnyire eső következik ; ha esik nedves lesz. — Az őszt nyomban követi a tél fehér hóval és fekete szénnel, hideg jéggel és meleg kályhával — ha nem spóroljuk a fát. — Ez évben a rákok egymásután hátrafelé másznak s a kötélverők és sodrony húzók karolnak. Ez évben aki ráklyukba nyúl, emberkezet fog onnan kihúzni. — Ha januárban fagy, hűvös, hideg, friss és száraz idő lesz s a szegény ép oly hűs italt kaphat, mind gazdag, csakhogy másfélét. — Akinek nincs kertje hagyja abba a fák tisztogatás t. — Márcziusban sokan meg fognak halni, akik tovább már nem élhetnek. — April nagy nedveséget hoz főleg ha istenigazában esik. — Júliusban a tüskék nagyon szúrósak. — Augusztusban oly roppant meleg lesz, hogy a rák ha főzik egészen megvörö- södik, mindamellett a legsoványabb tehén több tejet ád, mint a legkövérebb ökör. — Ez évben a gabona nem lesz elég olcsó annak, akinek nincs és nem lesz elég drága annak, akinek van. Az idén az lesz a legjobb bor, a melyben legkevesebb a viz. — Ahol az emberek nem esznek kenyeret, olcsóbb lesz a búza. — Az idény előbb lesz a fákon a virág s csak azután a gyümölcs ; egyszersmind sok piros alma férges lesz. — Az egész esztendőben több lármát fog ütni a menny dörgés, mint a villámlás stb. Wincze Mihály.*) A szerelem a pechgógiában.**) Budapest, jan. 11. A minap egy Magyar Olvasókönyv kero, t a kezembe, melyet fíöőz József dr. szerkesztett több tanférfiu és szakiró közreműködésével. Azt hiszem, az érdemes pedagógus maga is megtudta volna szerkeszteni, ha ez az Olvasókönyv nem a polgári leányiskolák számára készült volna. De így az Olvasókönyvnek az a része, mely lírai költeményeket tartalmaz, szükségessé tette a tanfórfiak és a szakkörök becses köztemüködését. A li rai költemények ugyanis már néhány ezer év óta nagy előszeretettel foglalkoznak az úgynevezett szerelemmel, s a világköltészet legjelesebb alkotásaiban is sűrűn találkozunk ezzel a régi, hogy ne mondjam, el- kcptatott motívummal. A tan- és szakférfiak, vagy mondjuk röviden, a tanszakfórfiak kíméletlen probléma elé kerültek : egyrészt ugyanis kikerülhetet- lennek mutatkozott a lírai költészet lényegére és formáira oktatni a felsőbb iskolai leánynövendékeket ; másrészt viszont veszedelmesnek ígérkezett a lírai költészettel kapcsolatos s fentebb említett szerelmet nyilvános oktatás utján a fogékony leányszivekkel megismertetni. Végig lapoztam az Olvasókönyvet s mondhatom, hogy a tanszak-férfiak, vag}^ mond juk még rövid ebben a tanárok fényesen oldották meg a súlyos problémát. Óvatosan kiselejtezték a költeményekből mindazt, mi a szerelemmel bárminemű vonatkozásban áll. Ann}ü szerelem sincs abban, mint egy tekenős béka szivében. Például: Petőfinek Falu végén kurta kocsma czimü költeményéből kihúzták azt a strófát, mely igy hangzik : Korcsmárosné, arany virág, Ide a legjóbbik borát! Vén legyen, mint a nagyapám, De tüzes, mint ifjú babám. Nagyon helyesen. A polgári és felsőbb leányiskolát látogató növendékeknek, nem illik tudnia, hogy a korcsmárosné bizonyos körülmények között, mint aranyvirág szerepel s még kevésbé illik a felöl tájékozódnia, hogy valakinek ifjú babája van, aki esetleg tüzes. De a tanárok, magasabb ethikai kényszertől űzve, nem állottak meg ennél. Megkorrigálták Arany Jánosnak Ttákhel siralma czimü költeményének ama kifejezését is, mely eredetileg igy hangzik: Unszoló emlőmet elfogadni késtek. Az olvasókönyv az emlő helyében étket iktatott, vagyis : Unszoló étkemet elfogadni késtek . . . Ezt mindenki méltányolni köteles, mert figyelembe kell venni, hogy a leánynövendékek különben is tele vaunak oktalan kíváncsisággal. Minek azt idő előtt fitos orrukra kötni, hogy a csecsemő honnan szívja az anyatejet magába. Jófermán a tej ismertetését is mellőzni kellene. Szóval, nem győztem eléggé dicsérni magamban a tanárok pedagógiai rendszerét, de önkénytelenül éreztem, hogy ezzel az etikai felfogás nincs kimerítve. Eszembe jutott a többek között a biblia, mely tele van a *) Az Időjárásból. **) Hazánk. legkülönbözőbb fajtájú szerelemmel, s a történelem, hol ez a kárhozatos érzés szintén elég gyakran felbukkan. Mit csinálnak ezzel a tanárok ? Egy lírai költeményt meg lehet valami kép gyomlálni, de a könyvek könyvét s a világhistóriát a prüdség szempontjából elformálni igen komplikált feladat lenne. Különösen a bibliát, mely azonnal megszűnik biblia lenni, mihelyst egy szót elvesznek belőle vagy hozzátesznek. Ezen tűnődve, mondhatom, nekem fájult meg a tanárok feje. De még egyéb is eszembe jutott: az ifjúsági előadások, melyet a felsőbb leányiskolái növendékek szorgalmasan látogatnak. Honnan vegyen a Nemzeti Színház szerelem nélkül való színműveket? Csak nem adhatja elő az Ármány és szerelem czimü drámát azzal a czimmel: Ármány és sütemény ? A töprengés még ennél is tovább vezetett. Ha a pedagógia a prüdséget a végső konzekvenciákig fejleszti, akkor világos, hogy leánynövendékek előtt a miloi Vénuszt csak princzesse-ruhákban s a, belvederi Appolót frakkban, klakkban és lakkban mutathatja be a múzeumok látogatása alkalmával. Egészen megijedtem a konzekvenciáktól s kelletlenül dobtam félre az említett Olvasókönyvet. A béke. — Az angol-bur háború alkalmából. —^ Irta : Cz, Czakó károly. Szűz-fehér, szép madár Szentlélek galambja, Ki földieknek a, Békességet adja, Mondsza hová szállsz ? . . . Hisz’ máskor lyenkor Eljött volt bár telünk, Nem vágytál el innen Itt maradtál velünk, Mondd most miért mégy ? . . . Melegebb tájakra És jobb emberekre Nem galambduczra, de Enyhe lomb, berekre Vádgyódol talán ? . . . Hűtlenné lett hozzád A régi környezet ? . . . Vagy meguntad mindazt, Mi eddig környezett ? . . . Mondd hát miért mégy ? . . . Elmegyek, elmegyek Ámde visszatérek, És akkor vigabb lesz A pacsirta ének Szebben fog viritni A liget, kert, berek Es örülni fognak Majd a jó emberek . . . Ó tetszik énnekem A régi környezet És hogy el kell mennem Szomorún könyezek . . . Örömmel szemlélem Itt a békességet De egy távoli kép Oly nagyon bánt, éget . . . * Messze innen messze . . . Ott, hol a napsugár, Töretlenül, forrón Mindig a földön jár, A hol az embernek Soha sincsen tele, A hol a föld gyomra Kincsekkel van tele :
