Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-10-00 / 26. szám
.Budapest, 1900. IX. évfolyam. 26. sz. Vasárnap (Mindszent hava) Október. SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre Ili korona, félévre (5 korona, évnegyedre 3 korona. — Egy szám 1 korona. =-"■ SZERKESZTŐSÉG : ~ Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Zsidó golyó. Eg an Ede bátor harczát nem jó szemmel nézik a zsidók. Egan lelkes munkássága kivándorlásra kényszeríti őket Rákóczy népe földjéről. Most már nemcsak szertartásos gyilkosságokba keveredik ez az ártalmas faj, mely ma már kezdi látni azt, hogy a föld védelmében a keresztény törekvéseket siker koronázza. A hitel-és fogyasztási szövetkezetek valóságos zsidó füstölök. Az ügynökök megrendszabályozása, az állami biztositás behozatala, a hamisítók szorgalmas üldözése a kegyelemdöfést fogja megadni a zsidóknak. Megkísértenek mindent, még a merényletektől sem irtóznak, de reájok jön a dér. Nem kell megijedni. Összetartás kell csak s meg fognak törni s a keresztény államban nem képezhetnek zsidó államot. A zsidó golyó története különben ez : A mit azok előre mondtak, kik az északkeleti Kárpátok bevándorlottjainak vad, indulatos, bosszúvágyé és semmitől vissza nem riadó természetét ismerik, — most bekövetkezett. A földmivelő nép megmentésére a kormány által megindított u. n. ruthén akcziónak áldozata van. A félév óta fennálló zedenyovai hitelszövetkezeti áruraktár már régen szálka volt az itteni uzsorások szemében, mert olcsó és jó portékája által a legrövidebb idő alatt közkedvelt lett a népnél, úgy hogy az ottani lakosság majdnem kivétel nélkül csak az ,,államszki bolt“-ban mint ők hijják — vásárolt s az uzsorások boltjai üresen állottak. Az érdekeikben megsértett népszi- polyozók dühe tetőpontját érte el, midőn múlt héten a szövetkezeti áruraktár zárt edényekben kezdett pálinkát is árulni, hogy kivegye a népet a korcsmák, demoralizáló hatása alól. Kedden éjjel a zedenyovai áruraktár újabb áruszállitmányt kapott a szolyvai központból és a többek közt két hordó pálinkát is. A kocsist egy vele utazó felbérelte a gyilkolásra. Zedenyováczra érve a boltkezelőt fölkeltette és az útközben kikölcsönzött forgópisztolylyal kétszer lőtt rája. A második golyó a tüdő mellett a szerencsétlen boltkezelő mellébe fúródott, a ki most a munkácsi kórházban fekszik s e pillanatban már valószínűleg meg is halt. A bűntettnek meg volt a maga kihatása a lakosságra, mely ismerve a bevándorlónak vad természetét és visszaemlékezve azon pár hét előtt hangsúlyozott fenyegetésre, hogy ha nekik már az állami akczió folytán el kell pusztulniok, előbb az urakat fogják elpusztítani — most annyira meg van rémülve, hogy nap-nap mellett újabb merényletet várnak. Állítólag a gyilkolásra-' felbérelt kocsis is azt mondta: ,,Czélomat csak részben értem el, mert volt még egy golyóm, melyet másnak szántam volt.“ Egán kormánybiztos a helyszínén megjelenvén rögtön táviratilag biztosította a lelkész és jegyző mint leginkább veszélyeztetett hitelszövetketi elnök és alel- nök életét államköltségen 10 —10.000 koronáig két évre. Továbbá megnyugtatta a boltkezelő anyját, hogy fia halála esetén az állam fog az ő fentartásáról gondoskodni. Miután pedig a helybeli járásbíróság a bevándorlótoktól való félelmében hajlandó volt a bérgyilkossági bűntettet elpalástolni és véletlennek nyilvánítani, táviratilag intézkedett az iránt, hogy a vizsgálat a helybeli hatóság kezéből kivétessék és a központból intéztessék. Az intézkedések által a lakosság meg- nyugodottnak látszik s valószínű, hogy a merénylők még sem fogják czéljukat elérni, mely nem lehetett egyéb, mint a földmivelőnép megmentésére most Már- maros, Bereg, Ung és Ugocsamegy ékben folyó akcziónak útját állami és odahatni, hogy e vidék fogyasztási szövetkezeteibe ezentúl senki ne merjen boltkezelőnek be- állani. A budai református egyház. — Visszatekintés az 1899-iki esztendőre. — „Ismét egyik esztendeje Istentől kimért ideje Telék el a múlandóságnak.“ Egy esztendőnek végére jutottunk, elérkezett a számadás ideje. Ugv tetszik, mintha nemcsak saját lelkiismeretünknek, de az egész gyülekezetnek szava szólna hozzánk, elöljárókhoz, a kikre az Úr kegyelme az egyházrésznek gondozását bízta: adj számot sáfár! mintha a hajó utasai kérdezősködnének a kormányosoktól: mely irányban, meddig haladtunk ?! Egy esztendőnek végére jutottunk; a határdombon az ember lelke önkénytelenül visszanéz a befutott útra és előre tekint, a jövendők felől tudakozódva; emlékezet, remény, múlt és jövő foglalkoztatják lelkünket. Boldog, a ki a múló esztendőre emlékezve % . . „csendes lélekkel És nem könvező szemekkel. Tekinthet vissza folyására," boldog, a ki-a jövendők felől kérdezősködve, hallja, megérti a kegyelemnek biztató reménységet tápláló szavát. S nekünk az Úr adott örömet, boldogságot a múltban s ha a mult a jövő tükre, adott reménységet a következendő időkre. Ebben az esztendőben végeztük be egyházunk fazekas-téri három emeletes bérházának építését, állítottuk fel templomunk szép orgonáját. Mindkettőről részletes jelentést terjesztünk a füzetben a m. t. olvasó elé. De ezek csak külső bár mindenesetre nagyon fontos dolgok. Az uj házról — bár a jelen, nyomasztó körülmények közt is sikerült vállalkozásnak mondható az építés, mert a hivatalos helyiség és lelkészlakáson kívül némi bérjövedelmet is hajt s az építés költségeit fedezi: mégis mivel a teljes jövedelem csak a kölcsön törlesztés befejeztével lesz élvezhető, azt mondhatjuk, hogy a most élő nemzedéknek dicséretes alkotása, elismerésre méltó buzgósággal folytatott munkája az unokákért. Az orgona, bár hathatós, de csak külső eszköz abban, hogy templomi éneklésünkben rend és egyöntetűség legyen. Ha meggondoljuk, hogy gyülekezetünk tagjai az országnak sok különböző vidékeiről kerültek együvé s a különböző vidékekről a templomi éneklésben is egymástól sokszor eltérő szokást, tudást hoztak magukkal s ha visszaemlékezünk arra, hogy istentiszteletünkön eddig az éneklésben lehangoló zavar és rendetlenség szinte a buzgóságot is megháboritotta egy-egy pillanatra: hálás szívvel kell megemlékeznünk e helyen az egyháztanács mély .bölcsességéről 'és nagy jóindulatáról, hogy a rég érzett szükségnek kielégítésére segítségünkre jött. Mindenesetre az új ház, az új orgona egyházrészünknek még ifjú életében egy-egy jel, a melyről hálaadó szívvel olvashatjuk: „Mindezideig megsegített az Isten!“ De számoljunk arról is, hogy történt-e valami arra nézve, hogy beteljesedjék, a mit az apostol a legjobb kívánságnak'tart, hogy t. i. lelkűnknek jól legyen dolga ? Ünnep és vasárnapokon d. e. 10 órakor, d. u. 3 órakor volt Istentisztelet mindenkor praedikáczióval; hétköznap szerdán s bűnbánati heteken mindennap reggel 9 órakor könyörgést tartottunk a templomban ; csütörtökön este 6V2 órakor a lelkészi hivatalban részint bibliamagyarázatokkal, részint a magyar prot. egyház történetéből vett előadásokkal, énekléssel és imádsággal igyekeztünk a hi vek lelkét építeni, hitét erősíteni, szeretetét munkára indítani s reménységeit éleszteni: a tanév kezdetén és végén s reformatio ünnepén ifjúsági istentiszteletet tartottunk. Csak ennyiről adhatunk számot, a továbbiakra nézve pedig olvasóinkat kérjük, hogy ők is kérdezzék meg maguktól és szigorúan vizsgálják meg, hogy az elhintett magvak útfélre, vagy köves talajra, tövisek közé, vagy jó földbe hullottak-e ? A vörös kereszt egylet Erzsébet kórházában negyedévenként, a lipótmezei országos elmegyógyintézetben pedig ez év julius havától kezdve havonként két-két ízben tart lelkészünk istentiszteletet. A Sváb-hegyen a nyár folyamán Moody András skót ref. missiói lelkész ur rendezett az Eötvös-villában istentiszteleteket; a a székesfőváros nemes tanácsát azzal a kéréssel kerestük meg, hogy a svábhegyi községi iskola egyik termét engedné át nekünk istentiszteleti czélokra ; kérésünket a nemes tanács szívesen és örömmel teljesítette; az iskola egyik termében advent első vasárnapja óta rendszeresen, Hazai ásványvizeket igyunk. — Pántoljuk a hazai fürdőket.
