Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-10-00 / 26. szám

2. oldal. BUDA ES VIDÉKÉ. 26. szám. minden vasárnap d. e. Kádár Lajos vallástanár űr tart istentiszteletet. A vasárnapi iskolázást a gyermekek lelkének énekkel, imával és bibliai történetekkel, biblia magyarázattal táplálását is megkezdtük; a melegebb időben ez a tanítás a templomban, a hideg idők beálltával pedig a lelkészi hivatalban folyt mindig d. u. 172-től 272-ig. Az Úr beszédjét, e lelket rázc vihart, e lelket termékenyítő csendes esőt gyarló erőnk szerint vinni igyekeztünk mindenhova; milyen lesz az eredmény ? az aratás ura tudja. Az urvacsorai kenyeret ez évben Balogh Jánosné, Boné Gézáné, Dr. Kocsis Alajosné, Nagy Gyuláné, Sassy Frigyesné, Szőts Albertné, Török Árpádné és Válkay Bertalanná urhölgyek, az urvacsorai bort pedig minden alkalommal Dr. Darányi Ignácz ur Ő Exja, helyi bizottságunk tiszteletbeli elnöke volt szives adni. Gróf Nemes Jánosné gróf Bethlen Polyxena úrnő Ő Exja, egy ararny hímzésű „Uram mely nagy a te kegyelmed mi hozzánk“ feliratú fehér selyem, keresztelés alkalmával használható asztalterítőt, Sassy Mariska k. a. pedig két hímzett kehely és tálczakendőt volt szives ajándékozni. Fogad­ják a kegyes adakozók ez utón is hálás köszö- netünket; a dicséretes cselekedet, az adakozás, mint követésre méltó példa álljon a buzgó hí­vek előtt. Gyülekezetünkben a népmozgalmi adatok a következők; született: 101 hu, 81 leány; házasságra'lépett 50 pár; meghalt 70 férfi és 44 nő ; tőlünk kitért 4, hozzánk áttért 5' és meg- kereszteltetett 3 izr. férfiú; konfirmáltatott 37 fiú és 30 leány. A közös czél felé törekvés, az atyafiság- nak édes érzése sokkal erősebben fűzött ben­nünket össze, hogy sem elhallgatni tudnánk örömünket, a melyet egyházunk némely veze­tőinek kitüntetése felett érzünk; főgondnok, Hegedűs Sándor ur Ő Exja ebben az évben lett kereskedelmi miniszterré. H. bizottságunk elnöke Dr. Kiss Áron ebben az évben állíttatott az országban egyedül álló nevelési intézet, a budai 1. kér. áll. polgári tanárképző intézet élére. Ádám András h. bizottsági tag ebben az évben foglalta el a felső baranyai egyházmegyének gondnoki székét. Az ország gazdasági érdeke két szivünk szerint való férfiúban, egyházunk főgondnokában és h. bizottságunk örökös tisz­teleti elnökében találta meg az erős, a bölcs, a kívánatos védelmezőt s mi örömünket el nem titkolhatjuk, mert a kit királyunk bizalma s nem­zetünk osztatlan öröme állított annak a nagy hajónak a kormányrudjához, a melynek rendel­tetése hazánkat a boldog megelégedés, az álta­lános jólét kikötőjébe vinni, a tapasztalt kormá­nyos a mi kis hajónkat Isten kegyelméből biz­ton úgy vezérli, hogy révpartra jusson. Helyi bizottságunk ez idő szerinti elnökét mindenki ismeri, a ki csak homályosan is ismeri egyházrészünk történetét s a ki csak némi érdek­lődéssel viselkedik az egyház társadalmi munkák iránt, mert elnökünk neve, lelke e munka egyik legszebb alkotásával a Nagypénteki Ref. Társaság­gal szinte egybeforrott. A nevelésnek egyik kipró­bált bajnoka a nevelés bajnokainak vezérévé lett, hogy még szélesebb körben munkálkodjék a köz, a haza javára. Az atyafiságnak érzése még a tengereken is hidat ver, viszi rokonszenvünket, együttérzésünk messze tartományok idegen népéhez : mennyivel inkább részt veszünk felső baranyai testvéreink örömében, a kik .egyházmegyéjük igazgatására egy oly férfiút nyertek meg, kinek lelkében a bölcsesség és szetetet az igazság és jóság fog­nak kezet. Az Isten adjon áldást, minden munkára, a mely anyagi, szellemi jólétet előmozdítani, az erkölcsi életet tisztítani, ama fundamentumra épí­teni igyekszik. Itt kell megemlékeznünk a gyülekezetünk kebelén alakult jótékony egyesületek munkáiról is. Az egyik a Nagypénteki Ref. Társaság, a melynek folytonos, czéltudatos, minden zaj nélkül való munkálkodás után megadatott, hogy lát­hassa első otthonának épülését. Az eljövendő Messiásról mondja a próféta, hogy „királyok lesznek táplálói“ ; a Nagypénteki Ref. Társaság­valójában messiási ‘eszméjének táplálására is a világ legbölcsebb uralkodója, alattvalói hűséggel, szeretettel körülrajongott királyunk adott példát kegyes adományával. Sokan megértették, sokan érzik a Társaság által kitűzött czél fontosságát a munka szükségét: a társadalom minden réte­géből kerültek ki e czél felé törekvők, a munka segítői. Ott vannak az állam, a székesfőváros a maguk kegyes adományával. Az egyesek között hatalmasok, a gazdagok, az előkelő hölgyek és férfiak mellett ott van a szegény fürdőszolga és neje 100 frtnyi tagsági dijukkal; a fényes gazdag gyülekezetek mellett az egyszerű falusi templomok látogatóinak fillérei. Társaságunk jel­szavának megtestesülését látjuk : „A szegény és gazdag összetalálkoznak mindkettőt pedig az. Ur szerzi.“ így történhetett meg, hogy a budaeörsi kamara erdőben már tető alatt áll az elzüllött gyermekek menhelye, a Nagypénteki Ref. Társa­ság háza s ha Isten segít 1900. őszén már meg­indulhat a javító nevelés munkája. De, hogy ez a munka zavartalanul folyhasson, sok jó ember­nek közreműködésére, sok buzgó embernek áll­andó támogatására, sole kegyes adományra van szükség. Innen is azért erre a támogatásra és közveműködésre szólítjuk fel híveinket. Fel­világosítással készségesenszölgál Dr. Kiss Áron elnök (lakik I. Győri-ut 9.) Takách László gond­nok (lakik: II., Margit-rakpart 45.) és Haypál Benő alelnnök (lakik : 11., Fazekas-tér 3.) lelkész, A másik jótékony egyesület a. Budai Ref. Nőegylet, a mely kisebb körben, szerényebb eszközökkel ugyancsak tiszteletreméltó munkát végezett: a szegény iskolás gyermekeket téli ruhákkal, könyvekkel látta el, am unkára képtelen öregeknek, betegeknek és szegényeknek sorsát pénzbeli1 adománnyal igyekezett enyhíteni. Alkal­munk volt a szegények látogatása közben arra, hogy egy gyermekágyas asszonyt ismerjünk meg, a kit a testi táldalmak mellett az életfentartás gondjai is gyötörtek: segélyeztük, a beteg orvos­ságot vehetett, a gondoktól gyötört lélek pihenést talált. Micsoda öröm volt neki, mennyivel foko­zottabb volt a mi örömünk. Imme a jótékony­ság, a mely mindenütt örömet és boldogságot teremt. A nymoruságnak szomorú képeit látva nemcsak ejfacsarodik az embernek szive, nem­csak részvét támad abban, hanem könyőrület is, a mely munkában, segítségben nyilvánul, a ki a szenvedőt megvigasztalja, a ruhátalant meg­ruházza, az éhezőnek kenyeret ad : többet nyer, a mennyit adott! Nőegyletünkről felvilágosítással készségesen szolgál, Boné Gézáné, elnök (lakik: I., Szt. Háromság-utcza 4- sz) és Haypál Benő lelkész, titkár (lakik : Eazekastér 3. sz.) A budai református egyház tagjai leginkább szegény emberek. A hitbuzgóság hanyatlását bizonyítja az, hogy a budai reformátusoknak csak egy harmadrésze tagja az egyháznak. Javuljunk, legyünk buzgóbbak és ne széledjünk el. Zimándy búcsúja. Török Bálint jótékony lelkésze Zimándy Ignácz leköszönt. Zimándy és Török-Bálint köz­ség élete egészen összeforrt Igazi atyja volt a községnek, s buzgó munkása a magyarosodásnak. Nagy összegeket áldozott a községben jótékony ez élokra s ő igazán őrködött hive lelki üdvére. Zimándyt a község apraja és nagyja szive mélyéből szerette, mert nincs ott senki, kivel jót ne tett volna. Megható jelenet volt az midőn Tauninger Nándor . atyja őt a templomban híveitől elbucsuztatta szeptember 30-án. Az egész gyülekezet hangosan zokogott az emelke­dett hangú szép beszéd alatt s a végén min­denki igyekezett szeretetét, tiszteletét kimutatni. A község képviselőtestülete ülést tartott s egyhangú határozattal a következő levelet intézte szeretett lelkipásztorához : Nagyságos és Főtisztelendő Urunk! Midőn sajnálattal értesültünk szeptember hó 14 napján kelt nagybecsű soraival a törökbálinti plébániáról való lemondásáról, engedje meg Nagyságod, hogy ismételten ez alkalommal is fejezzük ki a község lakossága nevében hálás köszönetünket ama párját ritkító nagylelkűségért és áldozatkészségért, a melyben huszonnyolez hosszú esztendőn át úgy egyeseket, mint magát a községet részesíteni kegyes volt. A község lakossága mint a múltban, úgy a jövőben is szeretettel és hálával fogja említeni kiérdemült plébánosát. Az Isten áldása kisérje Nagyságodat a magán életben ! Egyebekben maradtunk Nagyságodnak Törökbálinton, 1900 évi szept. hó 22-én. Bunth András Győri Sándor bíró. ' jegyző. A megkerült Széchenyi szobor. A zsidók merészsgéről sokat lehet írni, de azt képzelni sem mertük volna, hogy anynyira elvetemednek, hogy gróf Széchenyi István a legnagyobb magyar érezszobrát a Széchenyi hegyről ellopták. A zsidó csillagok, a kereszt tördelések koronája volt ez a merénylet, mely nem csak lopásnak minősítendő, de hazaárulás­nak s nem valószínűtlen, hogy annak a Széchenyi­nek emlékét akarták láthatalan kezek meggy alázni, ki a zsidó egyenjogositást nem tartotta helyes­nek ... A Széchenyi tisztelet emelkedik s ez nem tetszik sokaknak, különösen a zsidóknak. Kitüntetés. Gróf Karácsonyi Jenőt, a kitűnő és áldozat­kész főurat, a példás hazafit az uralkodó máltai rend vitézévé választotta. A grófnak kitüntetésé­hez minden jót kívánunk. Egy jó kép. Szemere Miklós győzelmes lovát, Stern buskot lefestette Ábrányi Lajos-sal, a kitűnő festőművészszel. A kép igazi művészi.alkotás és méltán sorakozik Ábrányi Lajosnak, válódi tehet­ségre valló képeihez. A kitűnő művész mint versenyló-festő is bebizonyította, hogy jól tud festeni s-istálló-tulajdonosaink sűrűbb bizalmára méltó. Gróf Széchenyi István hagyománya. (Taschner Antal leveleiből.) Széchenyi, hagyománya áll ezekből: 1- ör. Nyomtatásban még éltében megjelent minden könyvei és röpiratai. 2- or. Nyomtatásban ugyan életében a hír­lapokban megjelent minden czikkei, különösen „Minervá“-ban és „Jelenkoriban. 3- or. Naplói. Ezekből eddig 15 darab van nálam. Mint ezekből látom, ő 1816-ban kezdett naplót írni. Nem jutottak még kezemhez a következő évbeliek: 1816—17, 18, 20, 21, 48, és a döb­lingi időből; ezen két utolsó a rendőrség kezé­ben van a többi Czenken. A kezeim közt levő naplókban a gróf kíván­sága szerint minden megsemisitendőt már meg- semisítettem részint kitörlés, részint elégetés által. 4- er. Kéziratok és jegyzetek. A kéziratok­ból a „Hunnia“, „Pesti por és sár“ (vagy. „Job lak“) és „Töredékek“ czimüekkel még a gróf éltében és megegyezésével Török János barátom­nak kedveskedtem. A „Hunnia“ és „Töredékek" már kezei közt vannak, a „Pesti por és sár“ czimüt is átadom neki, mihelyt megkapom, 5- ör. Jegyzékek s mindenféle egyéb iromá­nyok s levelezések stb. Az iratok egy részét is megkaptam már, a többi részint még a rendőrségnél, részint Czenken, részint Sopronban Paur Iván őrizete alatt van; ezen utolsónál különösen négy egész ládával és még azonkívül is.

Next

/
Thumbnails
Contents