Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-08-00 / 23. szám
Budapest, 1900. Ve.mrnap (Szent István hava) Augusztus. r SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre (> korona, SZERKESZTŐSÉG: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. Budapest, I., Városmajor-utcza 28. évnegyedre «í korona. — Egy szám 1 korona. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Czivilizáíódjunk. A zsidó és zsidult sajtó vezetvén Magyarország művelődésének irányítását, ebben a kalácstalan országban sok tanácscsal szokott előállani. így szól neki: csak így van jól magyarom. Ez világosabb beszédre fordítva azt jelenti, hogy csak úgy cselekszik jól a magyar, ha úgy tánczol, a mint ők fújják. Nem tételezzük fel, hogy ezek a meghonosodást valló és magyar rajongást hirdető urakból a rosszakarat beszél, csupán a magyar faj sajátságai, jelleme ismeretének hiánya, és az irányítási viszketegség egyéb viszketegsé- geikkel. Azt is bevalljuk, hogy a hirlapembe- relc többségével tudnak bánni. Az újságolvasás mérgéhez hozzászokott emberek, ahoz az újsághoz formálódnak, melyet olvasnak. Elvesztik izlésök és véleményük önállóságát, s miután elvesztik, legelőször meginognak a keresztény s azután a magyar szellemben. Lesz belőlük valami nemzetközi gondolkodású keverék, az a bizonyos gebercs, mely egy uj fajt alkot a zsidókból és az általok megigézett nem zsidókból. Művészet, képzőművészet, irodalom, társadalmi modor és bánásmód, nyelv egészen az ő idomitások befolyása alatt van. Saját fajokra valló alkotásaik vannak ezen a téren, s ez minden más, csak nem magyar. Maga a regényírásban is kiválnak ezen a vonalon azzal, hogy a magyar fajt élhetetlen bűnösnek rajzolják s olyan tulajdonságokhoz szoktatják, melyben eddig része nem volt. Élesztik a nemzetiségi gyűlölködés tüzét. Velünk a hazában az első foglalás óta élő népfajokat ellenünk s minket ő ellenük izgatnak. A testvériség erényét lazítják s a legkisebb oláh pópa, vagy szerb kolompos, tót ügyvéd és mások szavaiból, miket sokszor öntudatlan állapotban mondanak, vezérczikkeket fújnak fel. A főispánokat, alispánokat sarkalják, hogy mindig vasveszszővel és soha diplomatikusan, vagy szeretettel ne bánjanak a nemzetiségekkel. A ki itt a józan középút politikáját hirdeti, arra rányomják a hazaárulás bélyegét. igen. mert a nemzetiségek között kevesebb a súlyok, mint a magyarnál, kivel könnyű szembekötősdit játszani. Magát az antiszemitizmust, mely egy cseppet sem veszedelmes szó, mint valami gyalázatot visszautasittatták, pedig ők antikeresztények, tehát az, aki az ő irányok ellen küzd, akármilyen nevei választ magának, antiszemita. Melyik keresztény magyar nem az, nyíltan vagy titokban az országban ? Sokan tiltakoztak és tiltakoznak az antiszemita czim ellen, mert a zsidósajtó az antiszemitákat czél- tudatlan, műveletlen, aljas bandának elnevezte. A sajtóra pedig rá van szorulva a fajában sok tekintetben gyengülő magyar, mert legyezi a hiúságát és kielégíti a kíváncsiságát. A magyar azelőtt büszke volt, de nem hiú és kiváncsi soha. Ez a gyengesége fokozódik most és ezért igézte meg a sajtó. A zsidó újságok sokszor is leczkéztették érte s a magyar kitartja a kezét s megköszöni a plágázó léniát. Ez a zsidó sajtó izgat Bécs ellen, kisebbíti s magyar gyűlölettel vádolja Luegert, ki Bécset felszabadította a zsidó hatalom alól* Mi, „jaj de hunczutoljuku a németet s azt várjuk, hogy a keblünkre boruljon, mi kitiltjuk a német portékákat (ezek keresztény portékák), német vigéczeget (többnyire keresztények) s azt kívánjuk, hogy a mieink Bécsben érdemrendet kapjanak. Mi Bécsnek nevezzük a birodalmi székvárost s követeljük, hogy ők magyarul nevezzék el a mi .székes fővárosunkat. Mi nekünk templomunk van Bécsben. Minden vasárnap van magyar szentbeszéd és Szent István napját is megülték. Mi görbe szemmel nézünk a pesti német templomra. A mi bécsi magyar egyletünket örömmel üdvözöljük s életéről, báljairól lelkesedve írunk. Az itt lakó németek egyesületeit pedig hazaárulók fészkének nevezzük. Ujjongunk ha a Népszínház vendégszerepei Bécsben s kifütyüljük a német színészeket. Hol itt a viszonosság. Beszállítottuk a német utczai dalokat, meghonosítottuk a német couplékat, hordtuk a színpad és irodalom számára a német és franczia termékeket . . . Ha egy valódi magyar ember évek előtt azt vitatta volna és ha arra ösztönzött, hogy ebből a talajból czivilizá- zódjunk és ne kölcsönözzünk mindent a külföldről, pár évvel ezelőtt _ ugyancsak járta volna a lénia kormos. És ha valaki arra ösztönözte a magyart, hogy fejlődjön önmagától, önmagától meg is kapta a magáét. A sajtó BiheracJijai azt mondották ez képtelenség, a magyarban nincs anyag, hogy magát czivilizálja. Ott van Bécs, Németország, Francziaország, mentsünk onnan. Importáljunk onnan művészetet, tudományt és mindent. Valóságosan túlterheltük művészetünk, irodalmunk, közéletünk, törvényeink, politikánk az idegen czivilizáczióval és átved- lettünk ősi fajunkból valami nemzetközi zűrzavaros anyaggá. És mi történik! A németek császárja a keresztény szellem apostoli hirdetőjévé erősítőjévé válva elmegy a Szentföldre, békejoírbot nyújt a pápának, a .zsidó szellemnek útját állja. Francziaország is az önérzetes és keztyüs antiszemitizmus terére lép. El merik Ítélni Dreyfust, miután ott nem játszhattak Tisza-Eszlárt. Lueger Bécsben indít keresztes háborút. Bibe- rachék elkiáltják az Extra Hungáriám non est vitat. Nagy frázisokban variálják a Szózatot : A nagy világon e kívül számodra nincsen hely. A magyar már megerősödött művészetében, irodalmában, tudományában, iparában, technikájában nem szorul a külföldre. Be nem kell bocsátani ide a világpiacz semmi áruját, de a miénket kötelessége a világnak megvenni jó áron. Megzendül a kar a világon és fújják mindnyájan. Francziaország, miután Dreyfust elitélte, nem méltó, hogy müveit államnak tartsák s a kitűnő kalkulust elejtve, secundába helyezik, és sorolják a mongolok után. Óva intik a világot, hogy ne menjenek Francziaországba, hiszen Gellén Mór sem vállalt ott hősszerepet. Elkezdik hirdetni a franczia színdarabok, képek, művészet, szobrok, regényekről, hogy ezek terjesztik az erkölcstelenséget. Minek olvasni Hugo Viktor verseit. Hugo csak csizmadia inas Kiss Józsefhez képest. Itt írták Sulamit és társait, minek nekünk Feuillet, Daudet, Ohnet és mások. Singer és Wolfner kiadásai elhomályosítják az egész franczia irodalmat. írnak itt a zsidók és a ge- bercsek sokkal jobbat. Mit nekünk a német tudományosság a bócherekhez képest; azok csak tanon- ezok. Csak mindent azt, a mi hazai és zsidó, vagy zsidó szellemű, csak azt pártoljuk és ne merítsünk a külföld szelleméből, hanem czivilizáíódjunk: a Lipótvárosból. Ez is ízlés, de furcsa Ízlés s ajánlatos, hogy a kik tehetik, óvakodjanak ! tőle. Legyünk mi olyan magyarok, mint Hazai ásványvizeket igyunk. — Pántoljuk a hazai fürdőket.
