Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-08-00 / 23. szám
BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900. ezt tőlünk Széchenyi István gróf, Berzsenyi, Kisfaludy, Kölcsey stb. várták és a milyennek lenni ösztönöztek s akkor mi elég jó magyarok leszünk, ha mindjárt nem is lipótvárosi értelemben. Ne lidér- czeket kergessünk, s ne szalmaszálakért izgassuk magunkat, hanem legyünk jó magyarok és jó keresztények. Árpád népe ne pedig Mózes népe, sőt tőlük is azt várhatnánk, hogy Árpád népévé legyenek. Erdélyi Gyula. Isten és haza. A katholikus naggyülés alkalmából a kazár sajtó ismét azon tűnődik, hogy nekünk első a vallás és második a haza. Pedig nem úgy van. Nekünk egyedüli isteni a vallás, mig az emberiek közt nagyon sok egyébbel, a családdal és az egyes emberrel együtt osztozik szeretetünk- ben a haza, a melyet tehát nem imádunk, mert csakis Istent imádjuk. Csodálatos, vagy talán nagyon is érthető képmutatásra vall az, hogy a mind közt leg- türelmetlenebb zsidóság merészel arról beszélni, hogy előbb a haza és azután a vallás, mikor a zsidóknak széles e világon nincs hazája, csak vallása s mikor épen a vallás közössége teszi a magyar vérvád szerinti bűnsegéddé a franczia zsidót és a franczia hazaárulás vádja szerinti bűntárssá a magyar zsidót. Azért a lárma a honfentartó és hazaszerető katholikusok ellen, mert a zsidó mögött nincs meg a haza képe, mögötte csak az arany borjú vakít. Az emberiség történelme bizonyítja, hogy a haza fogalma nem egykorú az emberiséggel. Az emberiség kezdetben csupán családokból állt, a melyek közül a közös őstől eredők nemzetségekké, a nemzetségek törzsekké s végül az egy nyelvű és vallásu törzsek nemzetekké egyesültek. De még mint nemzetek sem ismerték sem a haza, sem a szülőföld fogalmát. A természetes szaporodás következtében szükségessé vált letelepülés, a nomád vadász és halász élettel tér híján való kénytelen felhagyás, a szilárd ház alapjául levert első czölöp teremtette meg a szülőföld s a közös főhatalom alatt meghatározott területen élő embersokaságnak egyesülése a haza fogalmát, a melyet újabb időben elkoboz az állam fogalma. Az állam jogintézményévé kifejlődött hazának hármas rendeltetése, nem csak czélja, de kötelessége van: a jogbátorság fenntartása, az anyagi jólét előmozdítása és a szellemi művelődés terjesztése. És e közül a három czél és kötelesség közül egyre sem tör az állam, egyet sem teljesít. A jogbátorság tekintetében természetes, hogy minden ember és ajtó elé nem lehet rendőrt állítani, de nagyon rosszul teljesiti kötelességét az az állam, a melynél a. büntetés végrehajtását nyolcz esztendeig lehet elhúzni s akkor szökés által végleg kikerülni, a mely a tolvaj postás kisasszonynál, mint nag}^ nyomort, enyhítő körülményül veszi azt, hogy apjának csak 0.000 korona nyugdija van s a mely ártatlan embereket 14 hónapig tart gyilkosokként börtönben. Az anyagi jólétet úgy mozdítja elő az állam, hogy a gazdagot minden kigondolható módon megadóztatja, a szegényt pedig éhen hagyja veszni, mert kénytelen munkát, megélhetést, kenyeret adni neki. Végül a szellemi művelődés kérdését úgy oldja meg az állam, hogy két évtizeden át engedi költeni a sok ezeret a szülőknek gyermekeik kitanitására csak azért, hogy azután oklevéllel zsebükben legyenek állás híján öngyilkosok vagy a gyűjtő-fogház lakói. Így néz ki annak az államnak a képe, a mejyet a kazár lapok szerint haza név alatt első sorban kellene imádnunk, bár ők maguk legkevésbé sem tisztelik vagy szeretik, nem hogy imádnák ! A hazánál magasabb és egyetemesebb fogalom az emberiségé. Ha talán ezer év múlva, talán előbb odaér az emberi nem, hogy egyenlő közmivelődéssel és egyenlő ráérettséggel bírva, az összeség által választott közös fővezetés alatt nyelv, vallás és faj szerint képzett kantonokban egyesül, akkor fog csak igazán kidomborodni az egyetemes emeriség mindent felölelő eszméje mellett a hazának szent képe, azé a hazáé, a mely bírni fogja az örök béke áldását és képes lesz összes tagjairól gondoskodni a szükséghez képest. A mint a hazának fogalma nem nyomta el a család eszméjét, az egyetemes emberiség fogalma sem fogja elnyomni a haza eszméjét. Es a haza eszméjének emberi eredetét legkitűnőbben bizonyítja az, hogy most, mikor gyakorlatban csupán a szoczialisták és anarchisták meghibbant eszében él az általános emberszeretet világának torzképe, ennek az egyetemes szeretetnek törvénykönyvét megadta, eszményi képét megrajzolta már tizenkilenczszáz esztendeje tanításaiban Jézus Krisztus. Arra szinte fölösleges rámutatni, hogy a haza merőben képtelen vigasztalni, gyógyítani, bánatot enyhíteni, béketürővé tenni. Erre csak a vallás, az élő hit képes. Tehát a haza másod- rangú, mert emberi alkotás, a válással szemben, a mely Isten alkotása. Mindezeket az általánosan tudott igazságokat talán fölösleges is volt elmondani, mert hiszen az egész kazár sajtó összes erőlködése ■ sem fog soha olyan helyzetet teremteni, a melyben a katkolikus valjás ellentétbe jöhet a magyar hazahsággal. Nekünk soha sem lesz alkalmunk válogatni a két kötelesség között. Mi mindkét kötelességünknek mindig és kényszer nélkül, önkényt és szívből eleget fogunk tenni: Imádjuk Istent és szeretjük a hazát! Zarandy A. G. Széchenyi István gróf, a legnagyobb magyar. Széchenyi István annak a Széchenyi Ferencz- nek volt a fia, ki a Nemzeti Múzeumot alapította. Bécsben született és a. többi ifjakhoz hasonlóan, idegen nyelven és szellemben nevelkedett. Az ország dolgaival nem is törődött, hanem a katonai pályára lépett és végig, harczolta a franczia háborúkat. A béke helyreálltával ott hagyta a katonaságot, beutazta a külföldet és hazatérve azon fáradozott, hogy szerzett hasznos tapasztalatait az ország javára fordítsa. Mikor az 1825-iki pozsonyi országgyűlésen azon tanakodtak a követek, hogy miként lehetne a magyar nyelv fejlesztésére és emelésére szolgáló tudós társaságot megalapítani, fölállott gróf Széchenyi István, ki akkor még huszár-kapitány volt, és 60 ezer forintnyi egy évi jövedelmét fölajánlotta a tudóstársaság megalapítására. A szép példát a többi főurak is követték és igy a magyar tudományos akadémiát megalapították. Ez időtől a főurak és jobb hazafiak Széche- nyit ismerték el vezérüknek és azon fáradoztak, hogy a mit ő a haza javára üdvösnek talál, az megvalósuljon. Jelszava az volt, hogy a magyar előbb legyen gazdag és művelt, azután szabad is lesz. A vagyonosodás előmozdítására azt óhajtotta, hogy a földbirtok legyen szabad, a nemnemes is szerezhessen birtokot, a nemes is fizessen adót és a jobbágyság szabaduljon föl. Addig is mig ezek törvénynyé nem lettek, a nemzet javára szolgáló intézkedések létrehozásában fáradozott. Megalapította az országos gazdasági egyesületet és a nemzeti kaszinót; a lánczhid építésére társaságot alakított. Az ő kezdeményezésére létesült a gőzhajózás, a Tisza és a vaskapu szabályozása. Megalakult az első takarék- pénztár, gyárak keletkeztek és fölépült a nemzeti színház. Széchenyi mondta ki, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz /“ és valóban alig húsz év alatt nagyobbat haladt az ország jóléte, mint azelőtt századok alatt. Kitűnő könyveket irt, melyekben megmutatta az irányt, a melyen a nemzetnek haladnia kell. Később, mikor a haza veszélybe jutott, a haza iránt való aggodalmában nagy elméje elhomályosodott és 1860-ban a nemzet szomorúságára meghalt. Nincs férfiú, a ki hazája javára annyit tett volna mint ő, és ezért méltán megérdemli a „legnagyobb magyar“ nevet, meg hogy minden igaz magyar tiszteletben tartsa emlékét. * Közöljük Győrffy István kitűnő müvéből a Széchenyi Istvánról szóló szépen megirt részletet. Nagyon dicséretes, hogy a népiskolák számára kiadott történetben gondot fordítottak arra, hogy a gyermek szivében helyet foglalhasson gróf Széchenyi István, úgy a hogy megérdemli. SfernSusk győzelme. 1900. augusztus 19. ((Emlékül Szemere GKiklósnak.) Győzelem a derék pályabérbe S nem mindég győz a ki fut. Embertől gyávaság, ha fut és első, A lónak ezért szép pálya-díj jut. Ló vagy ember, küzdésben, ha. első, Jó fajra rali és valódi erény. Csak előre! a hősök jelszava, Hátid jár az, ki gyáva legény. Az ember fajid, nemesedik a ló S kiválik náluk az igazi vér, Őrzik, hogy verők jól vegyüljön Csak a tiszta családfa a mi ér. Nálunk a vegyes párok regénye Partidé vadászat, és sok egyéb más Összekeverte hajdan igaz vérünk S az apa, ha fiára néz: Tamás. Sternbusk jól iktatta be nevét . . . S majd egykor a ló unokák, Hirdetik tetteikkel fényesen, Hogy nem czáfolják a nagy apát. Oh bár mint lovaink, mi is, Őriznénk meg régi jó fajunk S miként a múltban most, a jövőben, Mutatnánk, hogy magyarok vagyunk. Magyar vitéz vérére áhitson Minden királyi s tündér leány, S ismét az legyen a mi rég volt, Ur a magyar a saját hazáján. Erdélyi Gyula. Üzenet. Gebhardt Lajos fővárosi tisztviselőtől nyi- latkozatot vettünk Zarándy A. Gáspár kitüntetéssel képesített okleveles számvevő és levéltárnok urnák nem a minapi czikke, hanem személye ellen. Eltekintve attól, hogy a keresztéig érzést és gondolkodást s az antiszemitizmust mi érdemnek tartjuk, nem pedig bűnnek, mint Gebhardt Lajos írnok ur, legkevésbé sem tartjuk őt bírálatra illetékesnek, volt lapjának czimével és ügyével pedig nem szennyezhetjük be a mi becsületes lapunkat. Ezért nem közölhetjük nyilatkozatát s a jóknak tábora a mi részünkön fog lenni.
