Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)

1900-07-00 / 19. szám

Budapest, 1900. BUDA ES VIDÉKÉ. 3 D) Szükséglakások. A fővárosban létező 9- szükséglakásban levő családi szobák közül a hónap végén ‘249 volt elfoglalva, még pedig 120 fizetés mellett, 129 pedig ingyen. Ezen szobákban 491 felnőtt egyén és 670 gyermek lakott. Használati dijak­ból 1162 korona folyt be. Közös éjjeli termek csak 5 szükséglakásban vannak ; ezekben a hónap folyamán 8592 egyén hált meg, még pedig 7490 férfi, 1040 nő, 31 fiú és 31 leáay (14 éven alul); ezek közül volt 81 ingyenes és 8511 fizető. Hálódijakból (522 kor. 50 fill, folyt be. E) Népkonyhák. A létező négy hatósági népkonyhában a hónap folyamán összesen 17.409 egyén étkezett, még pedig 11.075 felnőtt és 6.334 gyermek. Az étkező egyének között volt 2538 fizető, 8.791 a hatóság költségén, 6.080 pedig jótékony egye­sületek költségén étkezett. A népkonyhák bevé­telei 5.566 koronára, kiadásai 3.228 koronára rúgtak. F) Zárt szegényügy. A községi jótékony intézetekbe való fel­vételre jelentkezett a hónap folyamán : szegény­házba 29 egyén, árva- és szeretetházba 10 gyer­mek. A fővárosi tanács által felvétetni rendelte­tett : szegényházba 16 egyén, árvaházakba 1 gyermek. A két szegényházban a hónap elején 1213 egyén volt elhelyezve; a hónap folyamán fel­vétetett 20, elbocsáttatott 4, meghalt 36. A hó végén volt tehát a létszám 1.193, közte 515 férfi és 678 nő. A szegények közül 456 volt beteg, az ápolási napok száma 12.729 volt. A négy árva- és szeretetházban a hónap elején 320 gyermek volt elhelyezve, a hónap folyamán 1 gyermek vétetett fel, a hónap vé­gén tehát 321 volt a gyermekek létszáma, közte 231 fiú és 90 leány. A gyermekek közül 6 volt beteg, az ápolási napok száma 119 volt. G) Zálogházi forgalom. A két zálogintézetben 1900. márczius havá­ban előlegeztetett 96.298 tételre 728.646 korona, visszafizettetett 90.242 tétel után 712.933 kor. Az év eleje óta előlegeztetett a két intézetben 2,181.196 korona, visszafizettetett 2,078.011 korona. A múlt évben tett az előleg 2,111.940 koronát, a visszafizetés pedig 2,005.843 koronát. Zugliget. A zugligeti egyesület elnöksége a követ­kező érdekes jelentést terjesztette a közgyűléshez. Tisztelt közgyűlés! Csendben, zajtalanul s minden feltűnést kerülve dolgozó kis egyesületünk hatodik évét betöltötte, s immár jogosan vehetjük fel a kér­dést, hogy megfelelt-e egyesületünk azon czé- loknak, melyeket a megalakulás alkalmával ma­gunk elé tűztünk. Az alakulás óta 6 év alatt azon eszközökkel, melyekkel az egyesület ren­delkezett jelentékeny sikereket tudtunk felmu­tatni, mely sikerek azt a meggyőződést érlelték meg bennünk, hogy egyesületté tömörülve, váll­vetett munkássággal igenis nagyobb alkotásokra képesek vagyunk, s nyugodtan elmondhatjuk, hogy egyesületünk feladatához és czéljához képest abban a körben, a melyben és melynek érdekében fejté ki tevékenységet maradandó nyomokat fog hátrahagyni. Eddigi főtörekvésünk volt, hogy a Zugliget- felé való közlekedés hiányaira az illetékes körök figyelmét felhívjuk. Mióta a budapesti közúti vaspályatársaság vonalait villamos üzemre átala­kította, minden törekvésünk odairányult, hogy a közúti vaspályatársaság zugligeti vonalát a vas­kapuig meghosszabitsa. Kérvényeinkben — szak­emberek véleményével támogatva — kimutattuk, hogy a mai zugligeti végállomás vasutépitészeti szempontból nem felel meg a követelményeknek, kimutattuk, hogy a vaskapu mögött elterülő sik terület mennyivel inkább felel meg egy rendező pályaudvar feltételeinek, mint a mai lejtős vég­állomás. Sajnos, egy megrendítő szerencsétlen­ségnek kellett előbb bekövetkeznie, míg az ille­tékes körök belátták, hogy a zugligeti végállo­más ott azon a helyen, a hol van és mint van, életbiztonsági szempontból veszélyes. Azok az óvintézkedések, azok a rendkívüli szigorú rendszabályok, tilalmak, melyeket a hatóságok legújabban életbe léptettek, mind­amellett, hogy nem nyújtanak elég garantiát arra, hogy hasonló szerencsétlenség nem fog ismétlődni, nagyon is alkalmasak arra, hogy a nagy közönséget végkép elriasszák a kirándu­lásoktól. Közönségünk amúgy sem igen érdek­lődik a természet szépségei iránt. A legforróbb nyári vasár- és ünnepnapokon az Andrássy-ut kávéházai és vendéglői zsúfolásig telvék vendé­gekkel, az utczák poros járdái, mely port a sétáló hölgyek uszályai fölverik, telvék sétáló közönséggel: mig a budai hegyvidék gyöngye a Zugliget, a Normafa környéke és budakeszi erdő elhagyottan áll az ő ritka természetű szép­ségeivel, üde pormentes tiszta levegőjével. A mi közlekedési viszonyaink mellett ez nagyon természetes. Az intelligens, kényelmes kirándu­lásokhoz szokott közönségünk fél a rendesen bekövetkezni szokott nagymérvű tolongástól s az ezzel járó kellemetlenségektől; a munkás- osztály az meg nem bírja megfizetni az európai kontinensen páratlanul álló drága viteldijat. Igaz­gatósági üléseinken sokszor foglalkoztunk ezzel a kérdéssel s arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a közönséget a kirándulások eszméjével meg kell barátkoztatni, ellenkező hatást érünk el azonban akkor, ha a kirándulókat szigorúbb­nál szigorúbb szabályokkal megrendszabályoz- zuk. Véleményünk szerint a vasár- és ünnep­napokon a villamos vasút végállomásánál ren­desen bekövetkezni szokott tolongás nem fog megszűnni a kocsi állomány szaporításával sem, meg fog szűnni azonban, ha a közúti vaspálya­társaság több végpontot állapítana' meg a budai hegyvidéken, ezzel a kirándulók tömege nem egy czél, egy végpont felé törekednék, hanem inkább szétoszlana mi által a kocsik állandó túlzsúfoltsága magától megszűnnék. A közlekedési végpontok szaporítására ki­válóan előnyös alkalom nyílik a virányos-dülő szabályozása alkalmával. A székes-főváros Mér­nöki hivatala a kútvölgyi gyalogút irányában egy 12 öl széles utat tervezett, a mely a Zug­liget középpontjába, szivébe, a Fáczán köridő­kére nyílik. A mily hálásnak bizonyult anyagilag a hűvösvölgyi vasút kiépítése, oly hálásnak bizonyulna, ha a közúti vaspálya-társaság a kútvölgyi vasutat megépítené. Igazgatóságunk memorandum alakjába meg­kereste a nagyméltóságu kereskedelmi minister urat, hogy a felvetett eszme alapján, melynek kivitele óriási lendületet adna a budai hegy­vidék fejlődésének, indítsa meg a tárgyalásokat a székes-főváros közönségével és a közúti vas­pálya-társasággal. Sok reményt füzünk a minisz­ter ur jóindulatához, ki eddigi tetteivel is fénye­sen beigazolta, hogy az uj és nagy alkotások embere. Mióta a főváros a kincstártól megvette a budakeszi erdőt, folyton hangoztatjuk, hogy ezt a remek kiránduló helyet, mely annyi természeti szépségben bővelkedik, megközelíthetővé kell tenni a nép számára. Hány ember van Buda­pesten, ki az igazán remek, elragadó kilátással biró Normafánál, a Jánoshegyen nem volt, mert gyalogszerrel bizony nehéz oda feljutni. Igaz­gatóságunkban felmerült a fogaskerekű vasút továbbépítésének eszméje is. A fogaskerekű vasút meghosszabbíthatná vonalát a Normafa-utra, a budakeszi erdőn lefelé Budakeszre, onnét tovább köralakban a szép Juhásznéhoz, onnét be a mai városmajori végállomásig. Ez a körvasút bejárva az egész budai hegyvidéket, ' érdemes neveze­tessége lenne a fővárosnak. Még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a felvetett eszméről s annak tárgyalásáról jelentést tehessünk — előbb beható megvitatás és megfontolás tárgyává kell azt tennünk, — csak annyit jelezhetünk, hogy az igazgatóság a nyár folyamán fokozódott mértékben fog a dologgal foglalkozni. Egyesületünk igazgatósága felismerve a Zugliget előkertjének a Virányos dűlőnek szép jövőjét, múlt év folyamán küldüttségileg tisztel­gett a székes-fv. polgármesterének helyettesénél Matuska Alajos alporgármester urnái, hogy a Virányos dűlő szabályozási tervének elkészítését a székes főváros mérnöki kivatalánál elrendelni szíveskedjék. A székes-főváros mérnöki hivatala egy valóban minden tekintetben megfelelő sza­bályozási tervet készített, mely terv most a székes-fővárosi közmunkák tanácsánál van felül­vizsgálat alatt. A szabályozási terv szerint a kútvölgyi ut irányában a Zugliget-felé vezető 12 öl széles ut villamos vasúti közlekedésre is al­kalmas volna, mert igen csekély, alig 5%-os emelkedéssel bir. Ugyancsak küldöttségileg eljártunk a szfv. helyettes polgármesterénél, hogy az 1. kerületi elöljáróságnak, mint I. fokú közegészségügyi hatóságnak azon határozatát — melylyel a , nyaraló tulajdonosokat záros határidő mellett kötelezte, hogy szennyvizgödröket építtessenek, a szennyvizet időközönként zárt tartányu kocsik­ban elfuvaroztassák — megfellebbezzük. Ebben az ügyben is sikert érünk el, a székesfővárosi tanács módosított határozata az érdekelt tulaj­donosokat teljesen megnyugtatta. Az igazgatóság jelen évben tervbe vette egy képes útmutató szerkesztését, a Zugliget és környékének térképével, útmutatókkal, közúti vasúti és fogaskerekű menetrendekkel, tájképek­kel, hirdetésekkel. A munka még a jelen évad folyamán fog megjelenni. Az élelmezés drágasága itt nagyrészt oko­zója annak, hogy a nyaralók mindinkább elma­radnak a Zugligettől. A házaló kofák, kik kocsi­kon különösen Budakesz, Telki, Páty, Zsámbék, Tök felől jönnek a fővárosba, inkább elkerülik a Zugligetet, mintsem a hosszú tekervényes utakon jöjjenek fel a Zugligetbe, hogy piaczot keressenek áruiknak. Nagy fontosságot tulajdo­nítunk annak, hogy a szép Juhásznétól a Re- mete-uton át a közlekedésre alkalmas kocsi-ut létesitessék. Ebben az ügyben is kérvényt intéz­tünk a székesfőváros tanácsához, hogy a köz­munkák tanáesa a Zugliget szabályozásánál ké­relmünket figyelembe vegye. A múlt év folyamán egyesületünk is meg­kereste a székesfőváros tanácsát, hogy a János­hegyen az ott disztelenkedő fatorony helyébe egy kőtornyot építtessen s megdicsőült király­nénk emlékét ott is méltóan megörökítse. Örven­detesen jelentjük, hogy a székesfőváros e kő­tornyot megépíti s Erzsébet királynénk emlékére szobrot állít. Egyesületünk kitűzött czéljaihoz képest a zugligeti iskolákban élesztett hazafiui érzületet jutalmazások által igyekszik melengetni, s mint minden évben úgy a jeien tanév végével is a zugligeti úti iskolának 20 koronát, a labancz- uti iskolának 10 koronát küldöttünk a magyar nyelvben jeles előmenetelt tanúsított és jó maga- viseletü tanulók jutalmazására. Szomorodott szívvel jelentjük még, hogy egyesületünk buzgó igazgatósági tagja, Eisele József megszűnt élni. Halálával nemcsak szere­tett családját borította gyászba, gyászba borult kisded egyesületünk, gyászolja őt a társadalom is, mely a becsületes, kitartó munkát, a nemes előretörekvést méltányolni és becsülni tudja. Halálával a legnemesebb magyar szivek egyike szűnt meg dobogni, ki úttörő munkásságával a magyar ipar terén a külföld előtt is becsülést szerzett a magyar névnek. Egyesületünk az el­hunyt családjához részvétiratot intézett s emlé­két jegyzőkönyvileg örökítette meg. Ezek után bemutatjuk egyesületünknek folyó évről szóló zárszámadását és jövő évi költségelőirányzatát azzal a kérelemmel, hogy az jóváhagyólag tudomásul venni, az igazgató­ságnak és pénztárosnak a felmentvényt meg­adni méltóztassék. Budapest, 1900. junius 29-én. Eperjessy István, bátori Sigray Pál. titkár elnök.

Next

/
Thumbnails
Contents