Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-07-00 / 19. szám
4 BUDA ES VIDÉKÉ. Budapest, 1900. A szőlős gazdák. Darányi Ignácz, földmivelési miniszter már évek óta fényesen bizonyítja meleg érdeklődését minden oly kérdés iránt, mely az ő tárczája körében a magyar nemzet életerét képező földművelést érinti. Legújabban egy füzetet bocsátott ki, mely „ Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére11 czimmel felöleli mindazon hasznos tudnivalókat, melyek különösen a kisebb szőlőbirtokosok számára igen érdekesek. E munka czélja az, hogy abból a szőlőgazdák must, illetőleg bortermésük előn}'ös ér-, tékesithetése végett hasznos tanácsot meríthessenek az azok hetyes kezelésénél követendő eljárásra, amire kivált az e részben általában hátramaradt kisgazdák közt nagy szükség van. Ebben az útmutatásban különös figyelemre vannak méltatva a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893 : XXIII. t.-cz. mindazon rendelkezései is, amelyek a szőlős gazdákat érdeklik. A miniszter intézkedett, hogy ezen „Útmutatás“ a gazdasági, továbbá a szőlészeti és borászati egyesületeknél, az állami vinezellér- iskoláknál s a szőlészeti és borászati felügyelőknél jutányos áron, (40) negyven fillérért legyen kapható. Intézkedett továbbá az iránt is, hogy azoknak a lelkészeknek és néptanítóknak, akik aziránt a vezetése alatt. álló minisztérium borászati osztályához fordulnak, ez a munka ingyen küldessék meg. A mii 8 fejezetre oszlik. Az első fejezet szól a szüretre való előkészületekről. A második a szüretelésről. A harmadik a must alkatrészeiről. Negyedik a bor erjedéséről (forrásáról). Ötödik a különféle borok készítéséről. Hatodik a bor kezeléséről. Hetedik a must és bor javításáról. Nyolczadik a bőr betegségéről. A platánok alatt. Busan járok a Császárfürdő platánjai alatt. Keresek valamit, a mi nincs, a régi fürdőéletet. Évtizedekkel ezelőtt díszes közönség üdült és szórakozott itt s ma bizony kevesen vannak ott, pedig kényelemben, mindenben emelkedett a fürdő. Igazgatója Andrássy Mihály rendet, fegyelmet tart s a köztisztaság minden törvényét végrehajtja. Nincs magyar társadalom, nincs magyar élet. A régi, melyre gróf Széchenyi István építeni akarta az erős és oszthatlan magyar keresztény nemzetet, szétfoszlott s az uj ugyan forr és forr, de ki nem forrt. Nemzetet igazi társadalmi élet nélkül a legnagyobb magyar nem tudott képzelni. A bomló faj hazája ingatag. A szalmaláng is végsőt lobban a minden idealizmust, erkölcsét és szokásait elvesztett fajnál. A szabadság képzelt, miután nem a valódi szabadság és függetlenség után való vágy uralkodott, de üres álomképek kergetése. Építünk mausoleumokat szabadság szóvivőinek s nem vesszük észre, hogy az utolsó magyar kunyhó is elpusztult. Szokásaink kivesztek, életünk sarkából fordult ki S visszahódítani csak gróf Széchenyi István utjain lehet. A Császárfürdő platánjai ma már csak emlékek, de a történet emlékei. így van a többi fürdő is. Nem olvasunk fürdői leveleket, sem a fürdővendégek névsorát, csak hirdetésekből tudjuk', hogy magyar fürdők vannak . . . Tanácskoznak a magyar fürdőügyiül sok jó akarattal, de nem ütik fején a szeget. A magyar társadalmat, fajunkat mentsük meg és megmentettünk mindent. Mentsük meg ősi erkölcseink kovászát s azután minden magától jön. A fürdőügynél is első a Széchenyi István törvénye: kevés szó, sok tett és sok áldozat. A legnagyobb magyar szellemét kövesse a falusi biró ép oly lelkesen, mint a kormányelnök s úgy talán nem veszett el minden. Feleségem névnapjára. Mint irigyelt bál-szépséget Sokan köszöntöttek téged Ünnepelve névnapod. Ott ültél a nagy erkélyen Egy dalba merülve mélyen Amit küldött lovagod. * Mint a méhraj körül zsongott Megeresztve egy-egy bókot Sok czifra divatmajom, S te hallgattad türelemmel . . . Ámde tiszta szerelemmel Rám gondoltál angyalom ! * Ha majd eljön vig poétád Hoz virágot, disz-bokrétát, Lelke kincsét hozza el ! Ajkán fölcsendül a vig dal, S te hallgatod áhítattal . . . Hiszen neked énekel! *- / S lelked röpült tündér-szárnyon, Hegyen, völgyön, rónaságon, Távol tengereken át, Lagúnák kies honába, Honnan lelked rabszolgája, Hozzád irta hő dalát! ' ¥r Évek teltek el azóta, Most is hangzik még a nóta, De nem magam zengem el. Bús szived fölvidul rajta, Ha három hajtásunk ajka, Velem, rólad énekel! líórand János.- ' ' yr . V‘: • A fővárosi tanács és az 1848—49-iki muzeum. Báró Helfert József titkos tanácsos 1848— 49-ik történész, és az ausztriai összes történelmi gyűjtemények bizottságainak elnöke, ki mint az osztrák főrendiház delegátus tagja, jelenleg Budapesten időzik, a napokban részletesen megnézte az 1848—49-iki és Kossuth-muzeumot és kijelentette', hogy ez a gyűjtemény sokkal értékesebb és nagyobb, mint a nemzeti muzeum birtokába jutott előbbi 48-as gyűjtemény, melyet Helfert annak idején százezer forintra becsült. Gróf Kreith a napokban levélben kérte Helfert bárót, hogy véleményét az 1848—49-iki és Kossuth-muzeumokról adná meg írásban is, válaszul Helfert báró a következő levelet irta gr. Kreith Bélához y Méltóságos Gróf! Nem mint politikus, hanem mint történész a lehető legnagyobb érdeklődéssel vizsgáltain meg gyűjteményeit, amelyek az 1848—1849-ben Magyarországon történtekre vonatkoznak. Mostani gyűjteményének szinte beláthatatlan gazdasága fölött annál nagyobb volt a csodálkozásom, mert még igen élénken • emlékszem előbbi -gyűjteményére, amelyet pár éve a Nemzeti múzeumnak adott át, s amelyet a mostani gyűjteménye úgy a képek és emléktárgyak számbeli mennyiségére, mint sokféleségére és történelmi becsére nézve, messze túlhalad — Kiállítása egyes részeinek fénykép- felvételei, amelyeket nekem megküldeni szíveskedett, részben alapot nyújtanak arra, hogy az egésznek értékét és gazdagságát megítélhesse az ember. Fogadja egyszersmind köszönetemet azért is, hogy Petőfi-Bem körképét megmutatta Könnyen érthető okokból ezen kép engem, mint osztrákot feszélyezett ugyan, de művészeti szempontból elég tárgyilagos vagyok, hogy teljes elismeréssel adózzák a rendkívül élénk csatakép mozgalmas és élethű ábrázolásainak. Tisztelt családja tagjainak is kedves emlékébe.ajánlva magamat, maradok Igaz tisztelője Bécs, 1900. június 11. Helfert. Szent Gellért szobra. A közmunkák tanácsa a legutóbb tartott ülésén' a Szent Gellért-szobor gipszmintáját kivitelre elfogadta. Mindössze az az észrevétele volt, hogy a szobor helyét hátulról övező per- golaszerü építmény arhidrával nyerjen befejezést, a barlangszerü nyílással kapcsolatos vízesés pedig még homorúbb, sziklahasadékhoz hasonló megoldásra jusson, hogy kellőleg hathasson akkor is, a mikor a vízesés nem működik. A műszaki osztály a végrehajtásnál ezeket az észrevételeket figyelembe fogja venni és egyéb érdekesebb részletekről is előre fogja a tanácsot tájékoztatni. Egyúttal elhatározta a tanács, hogy az elfogadott terv kiviteléhez szükséges földmunkákhoz és sziklarobbantásokhoz már most fogjanak hozzá, hogy azokat a följáróknak a közforgalomba való átadásáig befejezhessék. Az ügyet hozzájárulás végett a fővároshoz fogják áttenni. S minthogy e terv szerint a Gellérthegyre való gyalogközlekedésről a legczélszerübb módon gondoskodva van, elesik annak a szüksége, hogy a régi gyalogút megszűnt részének pótlására külön gyalogutat építsenek, a mi mindenesetre igen költséges is volna. Fölkéri tehát a tanács a fővárost, hogy e részben előterjesztett kívánságától álljon el. A másik kívánságát a fővárosnak a tanács elfogadta és ehhez képest a Rudasfürdő gazdasági épületének udvara előtt keritésfalat fognak építeni. Pilis-Csaba. (Egy festő levele.) Hivatásom az, hogy a szépet keressem, s Olvasva a Buda és Vidéke czikkét, kirándultam Pilis-Csabára. József főherczeg tündér-erdejét keresztül-kasul jártam ; felmentem a hegyre, lenéztem a völgybe, s a természet oly ritka szépségei, oly panorámája tárultak elém, hogy hiszen ez a- látvány a beteg kedélyt gyógyítja, a bánatost vigasztalja, s kiengesztel mindennel. Valóban festőnek és művésznek való ez ,a hely, hol olcsó szerrel és könnyen szervezhetünk egy művész-telepet. A mi legdrágább és legnehezebb, a termelése, a fa, már megvan. Remek parkja van a természet kegyelméből, a ki a legkisebb telket vásárolja is. József főherczeg tündér-erdeje a Klotild-telep. József főherczeg áldozatkész kezdeményezése megérdemli a magyar nemzettől azt, hogy az ő nevének és tetteinek avval rój ja le háláját, hogy ez a tündér-kert égy valódi Helikon legyen, hova a társadalom és szellem előkelői települjenek . . . Költészetet, művészetet suttog itt csakugyan minden fa s a szellemi munkában magát legjobban megerőltetett ember is gyorsan ki pihenheti magát és csodás erőt gyűjt testében, lelkében. Mindenki arról győződhetik meg, a mint én, ha' a tündér-erdőbe kirándul, és a legtöbb sietni fog telket szerezni, mit a Buda és Vidéke kiadóhivatala utján tehet, hol minden felvilágosítást megkap. Pilis-Csabán az intézőségnél, Dezső fi József urnái, vagy Dr. Gallovioli Zoltán urnái s azonnal tájékozhatja magát a kedvező épjtési viszonyokról. Tehát művész-társaim el Pilis-Csabára ! Festő. Halálozás. Múlt számunk lezárása után jelent meg Dávid Béla halálhíre. Dávid Béla halála nagy veszteség a magyar gyáriparra, mert mint a világhírű Dávid-féle dobozgyár egyik ezég társfőnöke a hazai dobozgyártás tökéletesítésében és gyáruk felvirágoztatásában fáradhatlanul működött közre. Minden hazafias ügyért áldozott s a budai érdekeket is szivén viselte s a jó társaságokban kedvelték. Polgári kötelességeit híven teljesítette. A derék férfiút 36 éves korában ragadta el a halál. Nagy részvéttel temették el. Nyugodjék békével.
