Buda és vidéke, 1900 (9. évfolyam, 1-35. szám)
1900-06-00 / 16. szám
4 BUDA ES VIDÉKÉ. hozzájárulnának, azt előbbre segítenék: nem gyámoktják, sőt mi több, iránta érdeklődést sem tanúsítanak. Ha valóban az volt az ok, mivel a katonai pályától való idegenkedést eddig mentegették : hogy a magyar ifjúság azért kerüli a katonai pályát, mert rálépve nemzetiségét kell feláldoznia, az 1897. évi XXIII. törvényczikk megszüntette ezt is, mert a honvéd nevelő- és képző- intézetek alapításával megadta a módot arra, hogy a katonai pályára készülő ifjúság magyar intézetekben sajátíthassa el a hadi tudományokat, s mint kifejlett önálló férfiú, lépjen a hadsereg kötelékébe. Mi tartja tehát mégis vissza az ifjúságot a katonai pályától ma, mikoi a létért való küzdelem minden pályán még ma is nehéz, sőt egyre nehezebbé válik, a katonai pályán ellenben a fizetésemelés tűrhetőbb állapotot biztosit. Immár magyar nevelőintézetek tárt kapui várják az ifjúságot, hog}i jórészt ingyen neveljék az előkelő tiszti pályára, hol maga erejéből magasra emelkedniük s mégis évről-évre fájdalommal tapasztaljuk a megdöbbentő tényt, hogy a Ludovika Akadémia növendékeinek számát betölteni nem képes. Kétszer irt már a honvédelmi miniszter a Ludovika Akadémiára pályázatot, két iskolaévben kellett volna már 50—50 ifjút felvenni az intézet kebelébe: fájdalom, az eredmény a várakozást egyszer sem elégítette ki. A törvény- hozás nemes szándéka tehát, hogy magyar nemzeti intézményekben nevelt tisztekkel foglaltassa el a hadsereg vezérletében ama teret, mely a nemzetet a véradó arányában megilleti: hajótörést szenvedett. Annak oka, hogy a nemzet ifjúsága a hadi pályát még most sem keresi, nem lehet más, mint vagy kihalt a nemzet géniuszából a harczi erények kultusza s a magyar, melyet annyi istenadta tulajdonság tett a hadi pályára kiválóan alkalmassá, ősi erényeiben teljesen megfogyatkozva, a züllés lejtőjére jutott, vagy hogy nem lévén még az ifjúság kellőképen tájékoztatva az uj honvéd nevelőintézetek s különösen a Ludovika Akadémiának a bécsújhelyi akadémiával immár azonos szervezetéről, azokat nem ismeri s így nem is keresheti. Az elsőt tagadván, az utóbbit kell elfogadnunk. A Budapesten alapított M. kir. honvéd Ludovika Akadémia jelen szervezetében első rangú katonai nevelő- és képzőintézet, mely keblébe évenkint ötven 1 7—20 éves olyan ifjút fogad, ki a középiskola nyolczadik osztályát elvégezte s az intézetben a felvételi vizsgát megállotta. A rendszeresített helyek legnagyobb része ingyenes. Valamennyi növendék benlakó, kiket az Akadémia, tekintet nélkül arra, vájjon ingyenes vagy fizetéses helyet töltenek-e be, egyenlő ellátásban részesít. A katonai nevelés három évig tart, melyből a növendék kívánságához képest a honvédség vagy közös hadsereghez a hadnagyi rendfokozatban léphet be, még pedig, miután az intézet úgy a gyalogsági, mint a lovassági szolgálatra egyformán kiképezte: akár egyik, akár a másik fegyvernemhez. Az akadémia tehát három év alatt fényes pályára ingyen segíti az ifjút, a kinek aztán 20—21 éves korában évente 2400—2(300 korona a jövedelme. Mivel pedig megvetette az intézet nála azt az alapot is, mely a tisztet a hadiiskola eredményes hallgatására képesíti, nyitva áll előtte az út a vezérkarba s ezzel a legmagasabb rendfokozathoz. Ha már most azt tekintjük, hogy más pályán csak 25—28 éves korában, sok anyagi áldozat árán, csekély kezdő fizetéssel juthat kevésbbé fényes állásba az ifjú, s hogy ha katonának való, a hadi szolgálat kötelezettsége alól meg nem szabadul, ez pedig nemcsak hogy a választotta pálya elérésében akadályozza, de anyagi áldozatot is követel tőle, továbbá hogy a szolgálati kötelezettség hosszú tartama miatt esetleg még 40 éves korában is fegyvert kell fognia s ott hagyva állást, vagyont, családot, háborúba vonulnia: éppen nem érthető tehát, hogy a katonai pályát oly kevesen választják élethivatásul. Vájjon oly nagy súlylyal nehezedik-e az összehasonlító mérték serpenyőjébe a kényelem- szeretet, hogy teljesen lenyomja a kötelességek súlyát ? A Ludovika Akadémiáról 32 illusztráczióval bővített ismertetés jelent meg, mely az intézet alapításáról, fejlődéstörténetéről, mostani szervezetéről, berendezéséről és működéséről, a rendszeresített alapitványos helyekről, továbbá a pályázatok és felvétel körüli eljárásról minden tekintetben kimerítő tájékozást nyújt. Az érdeklődők a füzetet az akadémia-parancsnokságnál 1 koronáért megszerezhetik. Szent beszéd. Az idén, a nagy hét legnagyobb napján, nagypénteken, dr. Walter Gyula, esztergomi kanonok, ismert egyházi író lélekemelő beszédet mondott arról a tizenkilencz század óta, évről- évre megújuló fájdalomról, a mely a keresztény egyházat betölti, isteni alapitója halála évforduló napjának alkalmából. Gyönyörű beszéde során ékes színekkel festi a tizenkilencz száz évelőit történteket: a kor romlottságát; az üdvözítőbe vetett reményt; Jézus felléptét és szereplését; azt a szellemi forradalmi, mit isteni tana előidézett, s végre a keresztfán elszenvedett halálát. „A pogány népek hagyományainak — fejti tovább beszédét a szónok — bámulatos megegyezése szerint a kereszt s túlvilág! élet, a halhatatlanság jelképe. Az ó-szövetségben mint a szabadulás eszköze és a menekvés záloga szerepel. Amit ez előképek csak sejtetni engednek, az az Üdvözítő keresztjén a legteljesebb mér- j tékben, a szó legszorosabb értelmében valósult. Az a kereszt, a melyen az atyának egyetlen Fia fenékig ürítette a legsúlyosabb szenvedések csordultig telt poharát, a gonoszság zsarnoksága alatt sinlődő emberiség váltságát hordozta. Az a vér, a mely patakként folyt az Üdvözítő sebeiből, nemcsak eltörölte a bűnök nyomait; nemcsak kiengesztelte a Mindenható haragját; nemcsak visszaszerezte számunkra a menny elvesztett örökségét: hanem a bűnbánat és töredelem, az igazság és erény vágyát is- becsöpögtette a szivekbe. Az a nagy seb, a melyet a katona gyilkoló fegyvere az Üdvözítő oldalán nyitott, nemcsak azon hűtlenségért és engedetlenségért saj- gott, a melyet az emberiség Isten iránt elkövetett: hanem a konyörület és irgalom, a segítség és oltalom kimerithetlen forrásává is lön az élet viszontagságaival küzdő emberiség számára. __ Az az elhaló tekintet, a melylyel az Üdvözítő végperczeiben az égre pillantott, nemcsak bocsánatot és kegyelmet esdett; hanem a szeretet és türelem, az önfeláldozás és engedelmesség gyakorlására is szólított. Ha tehát hitünket fogyatkozni, reményünket csökkenni, szeretet Linket hidegülni, jóra való készségünket gyöngülni érezzük: boruljunk a kereszt tövéhez, hogy javulásra, kitartásra buz- du Íjunk. Ha bánat emészt és elhagyatottság csüg- geszt ; ha nélkülözés gyötör és bűnveszély fenyeget : bizalommal emeljük szemeinket a megváltás vérrel festett fájára, hogy megnyugodni és tűrni, remélni és küzdeni tanuljunk.“ A szép alakzatokban gazdag, megindító beszéd a napokban gyönyörű kiállításban nyomtatva is megjelent. Holgyási Császár perenez. Gróf Széchenyi István követői és munkatársai egyik nagyérdeműjének, a kiváló Ízlésű és nagy hatású írónak és költőnek Kolgyási Császár Ferencinek emléke megtisztelésének fel- ujjkásával foglalkozik Tnrányi István Kerepes község lelkes jegyzője. Kerepesen nyugszik a temetőben Császár Ferencz. A nyaraló telepekre alkalmas község, mióta a helyiérdekű vasút odáig megy, az elöljáróság buzgólkodása folytán emelkedik s hogy érzéke van a múlt emlékeihez, bizonyítja az az ünnep, mit Császár Ferencz emlékének akar szentelni. _______________________^Budapest, 1900 Hon i Ipatí. A „Honi Ipar11 czimü folyóirat legutóbb megjelent negyedik száma is sok érdekeset nyújt az olvasónak. Heltaí Ferencz képviselő, az ipar- fejlesztéséről irt czikkében kifejti, hogy pusztán szavakkal, pénz nélkül nem lehet ipart csinálni. Az az összeg, a mit a millenniumi kiállítás rendezésére és a párisi kiállításon való részvételre fordítottunk — úgymond — sokkal nagyobb, mint a mennyit a magyar állam har- mincz év alatt az ipar fejlesztésére áldozott. Czikxében oda konkludál, hogy Hegedűs miniszternek meg kell adni e nagyszabású tervei keresztülvitelére szükséges anyagi eszközöket. Heltai czikkén kívül a lap még kimerítő szakszerű tudósítást tartalmaz^ a fonó-szövő kiállításról Gyárfás Oszkár tollából, alapos czikket Rózsa Kár oly tói az ipartörvény revíziójáról, továbbá olvasásra méltó közleményeket a seríozők helyzetéről, a kereskedelmi utazók megrendsza- bályozásáról a lap hírrovata oly élénkséggel van megírva, hogy már ez maga is elegendő Lord Albert és Sugár Ottó szerkesztők rátermettségének igazolására. A „Honi Ipar“, melynek szerkesztősége és kiadóhivatala Budapesten a „-Royal“ szállóban vall, előfizetési ára egész évre 10 koronába, félévre 5 koronába kerül. Hagypénteki Hefonmátas Társaság. A Nagypénteki Református Társaságnak, mely az elzüllött gyermekek megmentésére, a kormány, főváros és egyesek támogatásával — nem és valláskülömbség nélkül működő nevelő intézetet állít, annak védnöknője, Hegedűs Sándorné Ö Excellentiája kérelmére, Ő Felsége a Király kegyesen megengedte, hogy az intézet első menedék házát, boldogult Királynénk emlékére ),Erzsébetház‘í-nak nevezhesse. Egyúttal megbízta a Miniszterelnök urat, hogy az intézet fölavatásán — most októberben — legmagasabb személyét képviselje, Ez alkalomból szóllunk röviden a társaságról is. A társaság 1893-ban alakult, védnöknője Hegedűs Sándorné, elnöknője Festetits Andorné grófné Ő Excellentiáik; védnöke Dr. Jókai Mór koronásköltőnk, elnöke Dr. Kiss Áron — az állami pedagógium igazgatója ; “= igazgató tanácsa, ügyvivői, kipróbált szakférfiak, kik e tiszteletbeli hivatalaikat nagy energiával töltik be. Bizonyítéka a társaság fáradhatlan munkásságának, hogy a női osztály élén Hegedüsné Ő Excellentiájával, eddig 200,000 koronán felüli vagyont gyűjtött; és nem csak a múltban, de most is nagy tevékenységet fejt ki, hog}^ kitűzött czélját megvalósíthassa. Fölépítvén a múlt évben a két emeletes, impozáns „Erzsébet házát“ s annak két melléképületét, most már hozzáfogott a főépület belső berendezéséhez, melyben 25 fiú és 25 leány gyermeket helyez el és képezi kertészekké, vincellérekké, cselédekké, mosónőkké. Az épületek 80,000 koronába kerülnek, melyekhez 8 fővárosi téglagyár 170,000 darab ingyen téglát adott. A női osztály az idén is fáradhatlan a gyűjtésben, nyert; Orosdy Fülöpnétól 8000 korona ágy alapítványt, Rüpp Zsigmond 1000, Csetei Herzog Péter 400, gróf Almásy Dénes 200, Egyesült fővárosi tkp. 200, Bródy Zsigmond 200, pesti hazai tkp. 100, Mátéffy Béla 100, Eintracht egy let 100, Galilei páholy 100, Zipernovszky Károlyné 50, Országos központi tkp. 50 és számosán apróbb összegekkel, melyek eddig együtt 1500 koronára rúgnak, gyarapították a társaság vagyonát. A református egyházakban nagypénteken gyűjtés rendeztetek, melyből a pesti oldalon 650, a budaín 270, mig a vidéken 220 korona folyt be. Ezen
