Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-21 / „A Magyar”
Mindszenthava (Október) 21. BUDA és VIDÉKE szórakoztató lapja „A JVIAGYAH“ SZERKESZTI: mindszenti ERDÉLYI GYULA. R „Buda és Vidéke“ előfizetési ára : 6 frt egy évre. JL ^Rákóczi vén harangja. cA Mákóczi vén harangja, Ma megkondul cPanaszosan sir a hangja Meg nem értett fájdalomtúí. Síró szava elzúg, elszáll Messze, messze, — Mintha minden kondulása Sgy hatalmas sóhaj lenne . . . Mem igy szólott, nem ily busán Messze régen: CelkesitŐ honfi-tüz volt fKivogató ércz-nyelvében. ffugó szaván fölcsendült a Mála-ének, Szive dobbant győzedelmes Gabancz-verŐ hajdu~népnek. 0 még látta a régen mull Magy időket, Még látta a szabadságot fKősiesen ki küzd őket. Még a magyar dicsőségnek Gáttá fényét, Visszaverte egy hatalmas Szabad népnek szívverését . . . . . . Síró hangon szól Mákóczi Vén harangja, Vaj, de kevés szivet talál, Mi panaszát visszaadja. cfi szabadság, mely fölemelt Sgy világot, Megtagadva egy harangnak Srczkeblébe visszaszállott. S a hideg érez úgy megérti J3ús fájdalmát, Siratja a szabadságnak Slveszitett birodalmát . . . cfi Mákóczi vén harangja, Ma megkondúl, cPanaszosan szól a hangja Slj'elejtett hősi korrúl . . . (.Debreczen). cAdy Sndre. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I. kér., Városmajor«uteza 28. sz. Október 6. Október 6-dika estéjén az I. kér. szabad polgárikor is lelkes ünnepet rendezett, melyen egy 1848/49-es öreg honvéd méltatta a nagy idők eseményeit. Együtt és egyszerre ünnepelte a haza és szabadság védelmében elhullott százezer hőst és a vértanukat, mert ez utóbbiak csak világitó magvát képezik a nagy aszteroid-csoportnak, mely menydörgés, villámlás és földrengés morajától kisérve vonult át a szabadságharezok történetének naprendszerén. A nagy csillaghullás után Világosnál már bealkonyult; a vezérlőcsillagok kioltásával csak sötétebb lett az éjszaka. A hazafilelkesedés mennyei tüzével köszöntött be a nagy idők reggele. De csakhamar elhomályositá azt a bécsi álnokság fellege. Ránk uszította a magyar vendégszeretettel dédelgetett, magyar kenyérrel tapiált és magyar türelmen neki bátorodott hálátlan nemzetiségeket. Bérencz hadával is a magyarra tört. A rémkiáltásra hogy „veszélyben a haza!“ kigyult és a csillagokig lobogott a hazafiul és a honleányi lelkesedés lángja. 60 éves öreg családapák fogtak fegyvert, anyák küldték gyermekeiket s arák követték vőlegényeiket a szent háborúba. Az volt a legkisebb áldozat, ha honleányok összes ékszereiket a haza oltárára rakták. Az öreg aztán ecseteli a véres csatákat, „melyeket“ rongyos, sőt ruhátlan honvédek dermesztő hidegben, gyarló fegyverzettel, sokszor éhen, szomjan, fagyos lábakkal; de honszerelemtől izzó szívvel győzelmesen vivtak meg csillogó zsoldos hadakkal. A magyar fegyverek fényes győzelme az északisarkot is kiforditá helyéből. S ez a kétségbeesett nyugoti zsarnoksággal szövetkezve, sötét éjszakát boritott szép reményeink napjára. A haza egy nagy temetővé változott. A győzelmes honvédsereg elől gyors futással menekült ellenség, szövetségese által megkötözött hőseink legyilkolásával boszulta meg a csatatéren felejtett vitézségét. Minden lépésök után egy sirhalom emelkedett. Lelki szemeink előtt ma, ama félszázados sirok megmozdulnak. Ébredjetek fel! ha csak egy perezre is ti 50 év óta alvó hősök és vértanuk ! Nézzétek a hajnalt, melyet kiömlött drága véretek festett a haza háromszázados fellegbe borult egére! Ah ! ébrednek. A kegyelet szózatára feltámadnak. Látni fogják az életök árán megváltott haza hálájának a szivek oltárán égő lángjait. Hallani fogják imába szőtt neveik és hőstetteik dicsőitését. És feltámadnak hogy az alkotmány; eme vérrel irt nagy végrendelet végrehajtását az örökösökről számon kérjék. Feltámadnak, hogy a kegyelet nyilvánításnak megakadályozásáért felelősségre vonják azokat a hűtlen sáfárokat, akik az ő véráldozataik hatalmi és jogi eredményeit méltatlanul maguk számára foglalták le s azok anyagi hasznait a közjó megkárosításával zsebre rakták — és hogy felelősségré vonják R „Buda és Vidéke“ kiadása a „JVIagyar“ egy évre 1 frt 20 kr. azokat, akik a hatalomért vagy egy felséges vállveregetésért minden perezben készen voltak e hon szabadságát és jogait darabonként az alkotmányéhez hatalom torkába dobálni. A magyar anyák vértanúink szent neveinek emlegetésével tanítsák beszélni gyermekeiket ! A nemzet nagylelkűsége folytán boritott a múltak bűneire s az engesztelődés és a krisztusi bünbocsánat himporával vonta be a kegyelet ünnepét. Ez nem baj. De komoly baj az, hogy a hitvány gyakorlat és a erkölcstelen hízelgés azt a drága fátyolt a múltak nagy erényeire is rá akarja erőszakolni. Ez a legrutabb hálátlanság kultusza, — egyértelmű a hazaárulással. Megbocsátani igen ; de feledni nem szabad. — JJ nagy érdemek elfelejtésében és a kegyelet elhanyagolásában nyilvánuló hálátlanságot a szenvedések ismétlésével szokta megtorolni a nemzetek végzete. Vesszük elménkbe és sohase feledjük tehát ama nagy idők gazdag tanulságait ? Mik azok? Ha 300 év alatt 12 nemzedék szenvedéseiből meg nem tanultunk, hát 1848/49. történetéből megtanulhattuk, hogy nagy megpróbáltatások idején csak saját erejére támaszkodhat a magyar. Megtanulhattuk, hogy azok az úgynevezett testvér-nemzetiségek, melyeknek a magyar nemzet, e véren szerzett hazában otthont, védelmet és szabadságot adott; nagy válságok idején mindig hívek maradtak önmagukhoz t. i. mindig azt a kart iparkodtak megbénítani, mely őket századokon át védelmezte s hála fejében az ellenség előnyére mindig azt a kezet marták, mely nekik; az éhezőknek kenyeret adott. Megtanulhattuk azt, — amit ugyan azokból a századokon át oly sokszor fejünkhöz vagdalt bécsi leczkékből már korábban is megtanulhattunk volna, hogy a magyar hűségre és áldozatokra, az esküről való megfelejtkezés a rendszeres felelet. Megtanulhattuk, hogy Bécsben szentesített alkotmányos jogaink tisztelete csak a készletben tartott nemzeti erő határáig terjed; mert azontúl a törvényt és az adott szót csak lefelé tekintik kötelezőnek. Megtanulhattuk, hogy a politikai haramiákkal szemben gyakorolt nagylelkűség: nem erény és hogy az azokra tékozolt áldozat megérdemli a hálátlanságot. Eiról-fira, nemzedékről-nemzedékre mindenha e drágán fizetett tanulságok képezzék e nemzet magatartásának és eljárásának politikai evangéliumát. Ugyanazon mély forrásból fölfelé is kínálkozik egy jókora adag tanulság. Megtanulhatták, tapasztalhatták, hogy bizonyos nagyhatalmi és családi biztonság avagy gyöngélkedés, ok- és okozati összefüggésben van a magyar nemzet ragaszkodásával vagy neheztelésével. Nemcsak oktalanság, hanem veszedelmes is, tehát ez utóbbit előidézni; kivált mikor oly könnyű amazt megtartani.
