Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-12-11 / 34. szám

Budapest, 1899. VIII. évfolyam 34. sz Vasárnap, Karácsonyhava (Deczember). BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓ~HlVRTAH, hol előfizetni lehet és hirdetések fielvé tetneh : Budapest, I., Városmajor-u. 28. A székes fővárosi törvény. cKeltái VDerencz egyik legmunkásabb, ‘legszorgalmasabb tagja a székes főváros tarvényhatóságának Nem csak szorgalmas, de lelkiismeretes is, ki sokat tud és van érzéke a közigazgatáshoz. TPerczel 'Dezső a volt belügyminister bizta még meg Heltai Ferencz országgyű­lési képviselőt, hogy a fővárosi törvény reformjának törvényjavaslatát dolgozza ki. cKeltái (Derenez emlékirat alakjában tárgyalja a fontosabb elvi kérdéseket. Ezek megoldása nem újítás, hanem újjá alkotás. A székes főváros újjászervezése a vidéki vámokat is érdekli, mert Budapest a vámok rendezésének és igazgatásának mintája. Szerettük volna, ha Heltai emlékira­tában a kerületi elöljáróságok, szóval a kerületek függetlenségét szélesebb keretűvé tette volna. A székes főváros jövőjének biztosítéka a hatáskörök megosztásában van, az az a decent" ,j'isatiób^n ... Sok bába között elvész a gyerek. Ez a közmondás illik a 400 tagú törvény- hatóságra. Sok beszédre van itt alkalom, sok beszédnek pedig sok alja van. Az is hiba, hogy politika uralkodik a közgyűlé­sen. Ezt a korcs állapotot gyógyítani kell. A magánérdekek képviseletének sincs helye a törvényhatóságban s erre nézve is üdvös indítványokkal szolgál JCeítai. Mi a magunk részéről helyesnek tart­juk a városi választmány rendszerét s nem Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉ G: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. aggódunk a felett, hogy a választmány munkássága a székes főváros javára ne szolgálna. A bizottsági tagok számának leszállí­tása nagyon jó eszme. Megszűnnek a túl­ságos pártoskodások, a tettnek több tér nyilik s meghonosulhatnak a kerületi egy­letek, hol a beszédre alkalom nyilik s ezzel megerősödik a városi élet . . . Heltai javaslata olyan, hogy csak sza­kaszokba kell szedni és készen van a tör­vény. Minél hamarább lesz belőle törvény, annál jobb. Az emlékirat a következő kérdéseket tárgyalja: 1. A választó jog, 2 a közgyű­lés és a bizottsági tagok választása, 3. a főpolgármester és a tanács 4. a közgyűlés hatásköre és 5. a városi hatóság viszonya más hatóságokhoz. A választó jogra vonatkozólag azt bi­zonyítja, hogy a mostani törvény ama kö­vetelése, hogy a községi választónak jelent­keznie kell, aránytalanul csökkenti a községi választók ~ számát, i 897- ben .Budapestéi 36,233 országgyűlési választóval szemben csak 22.555 községi választó volt. Ismer­teti az angol, belga, franczia, olasz, német és ausztriai választójogot s arra' a konklú­zióra jut, hogy mindenütt a szocialisták javára vált. A cenzust mai alakjában fönn akarja tartani s azt az elvet kívánja ki­mondani, hogy a város képviseletében, mint gazdasági és kulturális testületben csak azok vehessenek részt, a kik a városi szol­gáltatásból is kiveszik a részüket. Az ál­talános vagy nagyon kiterjesztett szavazat­jog a birtoktalanok gazdálkodását jelenti a vagyonosok rovására. Az önálló nőknek meg akarja adni a választó jogot, de sze­mélyesen kell gyakorolniok. A törvény ama rendelkezését, hogy csak az Írni és olvasni tudók lehetnek községi választók, oda kí­vánja módosítani, hogy a magyarul írni és olvasni tudók legyenek választók. A két évi tartózkodást fönn kívánja tartani. Java­solja annak a kimondását, hogy a főváros tisztviselői vagy alkalmazottjai választójog­gal ne bírjanak. Az állami tisztviselők választójogát azonban föntartja. A törvényhatósági bizottságra s a városatyák választására vonatkozólag azt mondja, hogy 400 városatya sok. A mos­tani közgyűlés . valóságos népgyülés, a mely gyakran még az előadót sem engedi szóhoz jutni. A 400 állás csak arra jó, hogy a politikai és személyi érdekeket kielégíthes­sék. Javasolja, hogy csak 120 városatya legyen. Valamenynyit a polgárság válaszsza a virxlizmust töröljek el. Ki akarja kötni, hogy a városatya csak nagykorú lehet. A 120 városatyát igy osztja meg: I. kerület 8, II. kerület 8, III. kerület 4, IY. kerü­let 14, Y. kerület 16, YI. kerület 20, YIL, kerület 20, YIII. kerület 18 és IX—X. kerület 12. A kisebbség képviseletét igaz­ságosnak mondja, de nem kívánja törvénybe vétetni, mert Budapesten nincsenek városi páitok. Az összeférhetetlenséget illetőleg az akarja kimondani, hogy a ki a várossá^ A „Buda és Vidéke" tarczája. Hol a vad le ány ? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. HATODIK FEJEZET Olimpia. , (Folytatás.) — Azt hiszed, hogy Olimpia méltó a te szerelmedre? Jobb most csalódnod, mint ké­sőbb, midőn még jobban beleélted volna ma­gadat és életetek jobban összeforr. De nem is nyilatkoztál. -fi ' — Hát nem nyilatkozat az, midőn kérve- kérem, ne legyen más, mint eddig volt. Hát nincs a szavaknak zenéje? Láthatott, hogy szeretem. \ * — Ezt észrevenni kellő szavak nélkül csak műveltebb képes. — Hát nem látta, hogy bementem vele az oroszlánok ketreezébe ? Hisz magad mond­tad ezt szerelem vallomásnak. Nem igy mondtad ? — Igen, akkor. De látod, te adtad ne­kem a pápaszemet, a min a világot nézem és jól látok rajta, jobban, mint azelőtt. Vissza­adom, nézz te is úgy, mint én. — Mit látnék én már szépet? — Menj vissza tudományodhoz, mely már is szemrehányva kérdi, szeretsz-e még ? Hadd Olimpiát és a szédelgőket, kik úgy fog­nak járni, mint a habok, hogy önmagukat j törik össze. —- Ha megtudnék nyugodni, de vihar vagyok egészen — A vihar hamar múlik . .'. Nem is kell a végét várnod. Zendehelyi István báró közönséges zsákmánynak nézi Olimpiát és el is ejti s romokban kerül a bódéba vissza . . . — Akkor megölöm Zendehelyit, — Jobbat tanácsolok annál. Ne törődj velük. Keress magadnak más kört. Hiszen te mondtad, hogy ők milyen álarezosok és kép­mutatók. Neked hivatásod van. Töltsd be. Látod, ón is csalódtam, én is lobbanékony vagyok. Előbb Agatha, most Olimpia. Nekem is tetszett ez a leány. Tréfásan indultunk a versenyre és most milyen komolyan veszed. Róbert, légy eszeden. — Te is szeretted? — Szeretni . . . Arról a költők másként beszélnek; lehet, hogy szerettem, szeretem, de hátha csak a vér lángolása ez? A vér lángolása ! — Igen, a vér lángolása. Nézz másra és elmúlik. Kerüld és elveszted, az igaz szere­lemre pedig tűz, ha kerüli tárgyát. — Igazad van, ezzel az álakkal nem lehet szeretni. Tudós barátom,’tévedsz. A ki megért téged, az szeretni fog. És hátha van olyan, a ki ért, a ki szeret. Hidd el, az szeret igazán, a ki titkolja . . . — Már én bezárom szivemet, e sebbel halok meg. — Hohó, nem azért neveztél ki engem a szív mártanának művelőjéül, hogy ezt el­fogadjam. A szívnek nem lehet parancsolni. Mikor nyilik, mikor zárul; egy kép fór-e eí benne, vagy több, ez egy nagy titok, mi csak idők folytán pattan ki. A főhadnagy beszélt, de tudta jól, hogy egyelőre kevés sikere van vigasztaló szavai­nak, mert barátja szivében mély a seb. Tudo­mánynyal, költészettel foglalkozó emberek sokkal érzékenyebbek. Az a kérdés, vájjon meghalt-e az az eszmény, melynek Berdár Róbert alakot keresett, a nő a maga ősegy- szerüségóben, romlatlanságában ? Nem halt meg, mert még sem találta, vagy észre sem vette, ha látta is. Az egy nagy talány, bíbort

Next

/
Thumbnails
Contents