Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-12-11 / 34. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA ES VIDÉKÉ nyereségre irányuló üzleti viszonyban van, az nem maradhat a törvényhatóság tagja, nem lehetnek városatyák azoknak az intézeteknek, vállalatoknak tulajdonosai, igazgatósági, felügyelő-bizottsági tagjai és tisztviselői, a melyek üzletük folytatására városi vagyont, közterületet szerződés utján vesznek igénybe, a menynyiben a szerződésben üzleti nyereségtől függő szolgáltatások vannak kikötve vagy a lakosság által fizetendő dijak időnkint való meghatározására a törvényhatóságnak befolyása van. Az állami tisztviselők városatyák nem lehetnek. A főpolgármesteri állást, mint fölöslegest meg akarja szüntetni. Nem tartja helyesnek azt sem, hogy a polgármester, tisztviselő legyen, a kinek 20—30 évi városi szolgálatban meggörbült a dereka s nincs a közgyűlésre sem befolyása. A polgármestert és az alpolgármestert a közgyűlés a maga kebeléből szabadon választja s a választást a kormány vagy a korona megerősíti. A polgármesteri állás tiszteletbeli állás. A közigazgatási funkciók államosítását tartja megengedhetőnek. A tanácsot mai szervezetében a legképtelenebb alkotásnak mondja. A közgyűlésnek fönn nem tartott ügyeket egy állandó bizottság, a városi választmány intézi, a melynek 20—25 városatya a tagja. A tanácsosok pedig csak osztályvezetők legyenek s mindenben egyenrangúak a kerületi elüljárók- kal. A közgyűlés választja, még pedig élet- fogytiglan a tanácsosokat s a főtisztviselőket, a többit a polgármester nevezi ki. A közgyűlés választását a belügyminiszter megerősiti. A számvevőséget egészen beolvasztja az ügyosztályokba. A közgyűlés hatáskörét redukálja, mert a kisebb ügyeket a választmány intézi el. Szükségesnek tartja azonban, hogy a közgyűlés jogkörét kitérjeszszék s csak bizonyos redukált ügyekben legyen meg a belügyminiszter jóváhagyási joga. A város háztartására vonatkozólag törvénybe akarja iktatni, hogy adókból a háztartásnak csak az a része födözhető, a melyet a városi vagyon jövedelme, az illetékek és járulékok nem födöznek. A város, külön jóváhagyás nélkül az egyenes adók után 40°/o, a házbér után 10%-ig szedhet városi adót. A kövezetvámot el akarja törölni. A városi háztartás szégyenfoltjának mondja, hogy a nyilvános területek igény- bevétele utáu csak 181.000 frt bevétele van. Yégül a fővárosnak a társhatóságokhoz való viszonyát tárgyalja. A közigazgatási bizottságnak miniszteri tanácsos lehetne az elnöke. A közmunkatanácsot föntartja, de hatáskörét szervezni kivánja. A kerületi elüljárósági törvényt be akarja olvasztani az uj törvénybe, a város és a rendőrség viszonyát tisztázni kivánja és végül föltétlenül szükségesnek tartja, hogy az állami közigazgatás kö tségét az állam fizesse meg. Budapest régiségei. Elfogadjuk a „Magyar Szemle“ szemrehányásait, hogy O-Buda kincsével Akvinkumot épen székes-fővárosunk lakoss ga törődik legkevesebbet Az akvinkumi régiségeket ma is több külföldi nézi, mint budapesti. Bizony kevesen élvezik a klassikus kor emlékeit — ingyen Külföldön azok a városok, a melyek helyén vagy környékén a római kultúrának némi emlékei megmaradtak, büszkék e romokra, mint a régi családok őseikre; a németek, francziák legendákat fűznek köveikhez, az olaszok elkerítik és b e 1 é p t i d i j mellett mutogatják . . . Még a tanulókat sem viszik ki az ó-budai régiségekhez, pedig az idén gazdag eredmények vannak és pedig művészi szempontból egy néger bronz szobrocskája, néhány sírkő, kulturhistóriai szempontból a Papföldön kiásott magánházak voltak legnevezetesebb eredményei, topográfiái szempontból egy mértföldkő, a melynek feliratából Akvinkum központja s ennek megfelelően az ásatásoknak még nagyobb reményekkel kecsegtető iránya is megállapítható. A tanuló ifjú'ág figyelmébe ajánljuk az Akvinkumi romokat. Magyar női munka a párisi kiállitáson. A jövő párisi kiállításnak érdekes látványossága lesz egy gyönyörű szőnyeg, a melyet Fadrusz János szobrász neje készít. Fadrusznó nemcsak ügyesen fest, hanem művészi kivitelű női kézimunkákat is készít. A kiállításra szánt szőnyeget, a melyen már több hónap óta dolgozik, tiszta magyar motívumok után készíti Fadruszné. A szőnyeg mintáját maga festette régi szőnyegek és hímzések után. Az iparművészeti muzeum, a mely a szőnyeget megrendelte, egy ősrégi magyar szűrt is bocsátott a művésznő rendelkezésére, hogy mintául használja. A szőnyeg egy méter széles, hosszúsága pedig egy méter 30 czentiméter. A szövet alapjában szmirna-módra készül, de nemcsak sokkal nemesebb anyagból való és kivitelre sokkal fárasztóbb, hanem egyúttal összehasonlíthatatlanul művészibb szerkezetű is, mint a közkézen forgó perzsa szőnyegek. Fadruszné remeke tiszta selyem. Alap vázát több méter hosszú, nyersszinü selyemfonalak szolgáltatják, melyek — számra nézve 420U-an — egy szövőszékforma, meglehetős komplikált rámára feszülnek, párhuzamos sorokban. Erre az alapra harminczötféle színes selyemfonalak garmadájából 750 ÜUO kötést kell végezni, egy-egy kötésnek pedig két öltés felel meg. A tű e szerint másfélmilliószor megy keresz- az alapfonalak szövedékén. Ezt a rengeteg kézimunkát Fadruszné két segéddel fölváltva végzi. Szeptemberben fogtak hozzá és február végére elkészülnek vele. A szövés naponkint hat kötéssorral, hetenkint ö—6 czentiméterrel halad. Fele a munkának már kész. Számos szakférfiú és műértő, a kik a készülő remekművet megnézték, igen nagy elismeréssel nyilatkoztak Fadruszné művéről. Minket ez a remek női munka közelebbről érdekel, mert Fadruszné urhölgy ezt Budán naphegyi palotájában készíti, tehát mi azt, mint a budai müipar alkotását méltathatjuk. A mennyire örülünk ennek a diadalra hivatott munkájának a női tündér ujjaknak, kesereghetünk azon, hog, fehér üolló ritkaságba megy a családi élet egyik megőrizője, a női munka. Penelopónek még férje oda járt, a női munka volt vigasztalása és őrzőangyala. Azt mondják hét évig dolgozott egy szőnyegen- A magyar történet legkiválóbb nő alakjai, oltárteritőt, urasztal kendőt, mise mondó ruhákat hímeztek. Ma a nők legtöbbje hímez és hámoz a semmit nem tevésben Hajdan a királynék is odaültek a rokka mellé, vagy dolgoztak kézimunkát. Ma kötelezett tantárgya a magasabb nő képzésnek, de nem életszükség, nem élvezet. Deák Ferenczet a magyar nők egy hímzett székkel lepték meg. A családi körben a női munka volt az ajándék s bizony kevés diszműkereskedés élhetett volna meg. Le a kalappal Fadruszné urhölgy előtt. ölt-e vagy daróczban él ; az az egyszerűség és eredetiség. Hirtelen megebédeltek és ők is elmentek a Minerva-szalónba . . . Elég uriasan és nagyvilági módra jelent meg Olimpia és Kalip- szánó Balzamó mester. Zendehelyi István báró melegen üdvözölte az uj tagokat és Olimpiát mindjárt maga mellé ültette. Nem a tudós csigász, a kedves elnök beszélt, hanem az ügyes udvarló, ki merész, bátor és biztos, hogy olyan kártya van a kezében, melylyel megnyeri a parthiet. Valóságos ember- szeliditő volt, leginkább asszonyemberszeliditő. Sok vad leányt idomitott ő már a maga czéljaira. Az ő elve az, hogy átélvezze a világot és ezeket az élvezeteket mások fizessék. Csinos, jómodoru ember. Ez a példány az, a mely legjobban tetszik a nőknek. Csengő, dallamos hang, nyugodt tekintet, mosoly az djk körül folytonosan. Egyszerre csak rácsap valakire a tekintetével, azután lesüti szemét, de oly művészettel, hogy lássa, milyen hatása van tekintetének. A főhadnagy érdekkel tanulmányozta ezt a nagyméretű szivet. Ezt a ki- gyó-embert, ki Összezúzza azt, a kit megölel. Berdár Hébert egy sarokba vonult el és összehuzódva, nem gondolva púpja elrejtésére, nézte Olimpiát, az ő szemeiben a világ legremekebb teremtést. Átfutotta a főhadnagy- szavait, a ki ugyancsak idézgetett az életbölcsességből, de nem tudott megfelelni rá, vérlángolás vagy szerelem érintette-e szive idegeit. O csak azt látta, hogy ez a leány szép, nagyon szép és a tudós nők között minden tekintetben kiváló. Egyszer észrevette azt is, hogy barátja is abba az irányba néz. Nini, hátha ez a katona csak azért beszélt úgy, hogy őt a versenyben megelőzze. Nem, az nem lehet, ez a fiú teljesen őszinte. Ha ő komolyan versenyezni akarna, úgy bizony Olimpia nem mondana nemet. Megszégyen- lette ezt a sértő gondolatot Jobban odanézett és azt látta, hogy Olimpia egészen megfeledkezve arról, hogy mások is vannak a teremben, le nem tudta venni szemeit Zendehelyi István báróról és ugyancsak tüzelte a tudományos láz . . . Szegény leány ! Őt is megvesztegeti az a kigyótekintet, őt, a kinek a nézésére az állatvilág királyai félénken lapulnak meg. Felállt, kinézett az ablakon. Gyermekek labdáztak az utczán. Ö sohasem labdázott, sohasem volt gyermek. Szerencsétlen kinövése miatt nem vehetett részt a játékban. Inkább leány-gyermekekkel játszott, a kik védték is őt a szeles fiuk durva tréfái ellen. így telt el diákkora is. Mindig súlyos volt az a kis ferdeség. Igaz örömet ritkán élt meg, de azért kedélye néha csillámlott és kifejlett benne a gúny s az éles ész. Vivott, úszott, csónakázott később, hogy ki- fejleszsze izmait, ßonvivant-fiuk társaságában élt, egyideig nem is vette észre a kinövést. Pajtásai szerették. Elénk, vidám, kedélyes volt a társaságban. Sziporkázott ajkairól az élez. Egyidőre elaludt benne az a fájdalom, mely teste fogyatkozása miatt kinozta, hogy azután nagyobb erővel törjön ki. A nők jó czimborának nézték és sohasem férfinak. Nem mindig vette észre, de ha észrevette, egyidőre kerülte a világot és a legrendkivülibb helyeket kereste fel. Állatkert, állatsereglet, czirkusz mutatványok kicsit izgatták s elfelejtették vele töprenkedéseit Maga a Minerva-szalón, hol nála nagyobb tudós nem volt, állatseregletnek tűnt fel előtte, hol elszunnyadtak önmagával harezoló sejtelmei, aggasztó érzései . . . Itt féltek tőle, mert leleplező hajlamokat is mutatott. (Folyt, követ,)
