Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-08-21 / 24. szám
Budapest, 1899. Vili, évfolyam 24. sz. Vasárnap, Szent-Mihályhava (Szeptember). BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓHIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek: Budapest, I., Városmajor-u. 28. Magyar, nem — magyar. A Budapesti Hírlap augusztus hó 4-iki (214.) számában ily czimmel a magyaroknak más nemzetekkel való összeolvadásáról elmélkedik. Teljes figyelemmel e tárgynak etnolog — etnográfiái fejtegetésére — mégis annak hadtörténelmi részéhez, ugyancsak hasonló következtetésekkel okoskodván, sok szó fér. Tartsunk azonban sorrendet a következtetésekben. Az Etelközben csatlakozott Kazar törzs fejével levelező Ibn Dasta egykorú arabs iró húszezer lovasfegyveresnek mondja Árpád seregét, amely czikkiró szerint 120 ezer léleknek felelne meg, de Yámbéry, igen jó okok alapján azt csak 30 ezerre becsüli; ha tehát (és elég bőven) a népesség 15°/o-át vetjük ki hadakozó fegyveresnek, Vámbéry szerint csak 4500 harczosa lett volna Árpádnak. És ezzel a maroknyi harczossal nemcsak uralma alá hajtja Pannónia összes népeit — hanem mindjárt kezdetben elfoglalja Stájert is az Alpokig s Szerbiát és Boszniát is a hegyekig s czikkiró szerint e földnek ura is marad több századon át s aránylagosan telepedik le ezeken is. Lehetetlen azt következtetnünk, hogy Árpád hadra indulása előtt hirt ne szerzett A „Buda és Vidéke“ tárczája. Levél egy barátnémhoz. Szél zúgott végig az erdőn s a fák, ezek az eleven, zöldbeborult fej fák susogni kezdtek körültem. Nem tudom micsoda gyászének sir föl az erdőzúgásban, de nekem mindig úgy tetszik, mintha az elköltözött lelkek sóhajtanának benne. Még nyár van és a susogó fák elsárgult leveleket hullatnak reám. Úgy elnézem e fonynyadt halottszinü leveleket, a melynek oldalára mintha csupa aranyigazságokat irt volna a perzselő napsugár az életről, mely elröppen, mint a dal; a gondról, mely örök árnyéka a létnek ; a boldogságról, mely Pindar szerint: az álomnak is csak árnyéka . . . Minek is van az élet, ha lebukik, mint a hulló csillag a sir éjjelébe! Minek szakad homlokunkról a küzdelmek verejtéke, ha az elmúlás szele ránk lehel, s mindenre azt kiáltja: vége! . . Yan-e boldogság az ég és föld között, van-e tiszta öröm, mely foltot nem hagy lelkűnkön, van-e igazi gyönyör, a miért érdemes végig harczolni ezt az életet? .... Ilyen és ehhez hasonló gondolatok nyi- lazzák szivemet, a mikor a rég lehullott falevelek szemfödelén állok és fölöttem a remény zöld szinének széles ernyője leng, közötte pedig a madarak hangversenye zeng ............ Önre gon dolok és azt mondom, hogy: van! Az élet boldogsága a nő, tiszta öröme Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 8 korona. az ő ártatlansága és gyönyöre az ő szerelme . . . Egy szelid, jóságos lelkű nőnek egyetlen tekintete sokszor gazdag jutalom minden szenvedésért, minden vérző sebért, mit a férfi kap az élet harczában. Mert nem rózsákon visz keresztül az élet útja, hanem a csatatéren, a hol minden talpalattnyi, földre a küzdelmek véres verejtéke hull. És hánynak folyik el a szive vére, hánynak szakitja foszlánynyá a lelkét a meddő harcz a boldogságért. A győzelem, a mit a lét nagy harczában nyerhetünk: a megnyugvás, a tiszta öntudat s az a gondolat, hogy nem éltünk hiába. Mi férfiak az élet közkatonái vagyunk mindannyian. A zene, a mi az élet harczában lelkesit: a női ajkak édes zengő szava; a zászló, a mi előre visz s a miért halni kész a férfi: a nő boldogsága .... Mert sivatag lenne nő nélkül még a mennyország is, valamint pokol lenne a magányra kárhoztatott nő élete is. Ezért mondja a példaszó, hogy a nő sorsa a férfi — és viszont. S ez az, a mi eldöntő az egész életre nézve. A ki érdemet- lent emel magához, a ki későn tudja meg, hogy szive választottjának szive nem arany, hanem hitvány útszóli kavics, az úgy jár, mint az eltikkadt vándor, a ki a patak vizéhez hajlik egy üditö kortyért, de megszédül és belebukik. Kap ugyan vizet, de meg is hal tőle ! A nő virág, melynek az igaz szeretet a fakasztó verőfénye, mig a képmutatás elherSZERKESZTŐSÉO: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. vasztja, mint a dér a falevelet. És a mai anyagias korban a férfiak többsége nem az igaz szerelmet, hanem a pénzt szomjazza, a pénzt, mely repül, mintha szárnya volna és eltűnik, mint az őszi párázat. Ha aztán nincs többé, akkor megszűnik vele együtt a férfi gyöngédsége, nyers és durva lesz, mert nincs a szivében a képe ; s nem tudja, hogy a nőt nem durva szavakkal, de még virággal sem szabad megütni. És nem tudja mindennek felett, hogy mindig fájóbb ütést lehet mérni szóval az ember szivére, mint kézzel az arczára .... De ki tudja elolvasni az ember szivének redőit ? Tanulmányozni kell azt hosszan és türelmesen, mint a tudósok az egyptomi hyeroglifeket. A férfi nem szavakkal, hanem tetteivel és jellemével bizonyíthatja be, hogy igazi férfi. A szó elrepül, de a tett, mint az irás megmarad. A munka és becsület, a szorgalom és tisztesség ezek azok az iránytűk, a mik párosulva szivjósággal és lelkinemességgel, odavezérlik a nőt az álmodott boldogság kikötőjébe. — Nincs csúnyább, mint a szépségére, vagy daliás termetére büszke férfi. Mert férfinak egyedüli szépsége : a becsület; s büszkesége egyedül csak nemes tetteiben telhet. A ki csak önmagát, vagy előnyös tulajdonságait emlegeti, az hiukérkedő, a ki lelki fogyatkozásait üres szavakkal akarja leplezni. Őrizkedjék kedves barátnőm az ilyen emberektől! Mert ezeknek szivében örvény van, mely elnyeli az élet legfőbb üdvét: a volna arról az iszonyú dulakodásról, mely ép ez időtájt zajlik Pannóniában a hatalomért, az itt lakó különféle nemzetiségek között. Egy kis utánszámitással az akkor itt lakozó Geta, Alán, Jazyg, Quod, Gepida, Goth, Germán, Illír, Dák, Római, Herul, Hunn, Avar, Sarmata nemzetiségűek és egyéb Pannonok sokadalma talán mégis többet tesz ki a czikkben jelzett 500 ezernyi lakosságnál. Hogy a hunn törzsek ázsiai lakóhelyeiket a IY. század közepén elhagyva az Ural és Kaspi tenger közötti nagy kapun át Európába törtek és szomszédaikat az Alánokat és Góthokat elűzvén a népvándorlást megindították s 370 közülaYolga, Don és Kaukázus tájékán megtelepedtek, e birtokukat a hunnok később egész a Dunáig kiterjesztik és abban nyugodtan élnek mindaddig, mig 433-ban a Pannóniában lakó hunn törzsek Rugilas halálával Munzuk fiait Attilát és Budát fejedelemmé nem választották; Attila Budát megöletvén, ekl az összes hunn törzsek egyesülnek s a területén lakó Germán, Sarmata, Goth, Heruli, Gepida stb. törzseket is uralma alá veti. Hogy mekkora a hunnok népessége ezidőtájt, vonjunk magunknak arányt abból az 500 — más kútfők szerint 700 ezer főre rugó fegyveres seregből — melylyel Attila III. Yalentinián ellen 451-ben a Duna és Tisza vidékéről megindul és a catalauni síkon, Jornandes szerint 30 mértföld hosszúságban felvonul*) A népesség 15°/o-át foglalva be e hadseregbe — ez 5 millió lakosnak felelne meg — s ekkor nem szabad szem elül tévesztenünk, hogy az ország megvédelme- zésére is tetemes seregnek kellett honn maradnia. Jóllehet Attila halálával a hunnok uralma is szétfoszlott, de nemzetök nagy része továbbra is Pannóniában lakik, mert a hanyatlásnak indult, Római birodalom árnyékcsászárjai mindenütt fegyverüket és kegyüket keresik és hadrendbe állított légióik javarészt, legjobb harczosait a hunnok teszik ki egész 824-ig. Belizár 530-ban 25 ezer hunnból álló seregével, Dara mellett megveri a 40.000 főnyi lovas- persákat; Narses Yolturno mellett hunokkal teszi tönkre az Italiába tört 100.000 főnyi Frank és Aleman sereget stb. Mindebből azt láthatjuk, hogy a hun- jjLpkh^nem csak itthon verekszenek, de jó, szolid és még jobb zsákmány reményében, mint segélyhadak tetemes számmal a züllő rómaiak mellett, egyszerre több helyütt is felvonulnak, alig hihető tehát, hogy e folyvást harczedzett nép, egészben egyedül is, ha Árpád nagyobb és fegyverbiróbb tömeg*) Az egyetemes hadtörténetem vázlata. Hazai ásványvizeket igyunk!
