Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-08-21 / 24. szám

Budapest, 1899. (2.)

BUDA ÉS VIDÉKE

gel meg nem jelenik, könnyű szerrel magát ennek uralma alá hajtja. Hol maradnak azonban a Scythák ivadékai, a vitéz sar- maták s a hunnokkal egyforma vitézségü herulok stb. nemzetségüek?

Vessünk nehány pillantást most már a hontfoglalé magyarok harczi tényeire; Zsolt fejedelem megveri (német kútfők szerint tetemes veszteséggel) Lajos német király támadó seregét az Ennsburg mellett vivőit nagy csatában (907), valamint a későbbi Augsburg melletti ütközetben (910); viszont I. Henrik, Riad és Merseburg mellett teljesen tönkre teszi a magyarok — német kútfők szerint állítólag 200 ezernyi seregét, 30 évvel a honfoglalás után.

Zsolt utódja Taksony alatt, mig Botond a Rajna vidékét szorongatja Bulcs és Lehel vezérlete alatt az Augsburgot ostrom alá fogó magyarokat I. Ottó lepi meg s a Lech mezején vívott nagy csatában (955. aug. 10-én) a magyarok seregét teljesen megsemmisíti.

Honnét ered hát az a szaporaság, melylyel 50 esztendő időközében a magyarok — daczára szenvedett nagy veszteségeknek — újra meg újra ily tömegekkel felvonulhatnak, csak nem abból a 30 ezer főnyi népecskéből, melylyel Vámbéry szerint honunkat elfoglalták ?

Többek közt a czikk arról is említést tesz, hogy a magyarok vándorútokban Besszarábiában jelentékeny mennyiségű zsidót is felvettek és hogy ennek a zsidókeveredésnek jelentékenynek kellett lenni, mert a vándornépnek elég nagy része a zsidóvallást is bevette, sőt még a nyelve is megérezte a héber hatást.

Ez a következtetés meg nem állhat; nem pedig azért, mert az időtájt a zsidóság Besszarábiát nem lakta, oda csak a XIV-ik század 2-ik felében vándorol ki tömegesen akkor, a midőn Portugal és Spanyolországból (a hova a 3-ik században vándorolt be) kivonulni kénytelen

Az arabsok harmadik sectájaaz izmaeliták, kik a ritka mértékletesség, kiváló bátorság és vitézség, végre lángoló vallási fanatismusuk által tűntek ki, ezeknek egy törzse igen is csatlakozott Besszarábiában Árpád népéhez s ők voltak azok, a kik, midőn a pannonok közt lakó zsidók Árpád megjelenésének hírére a mai Ó-Arad helyén levő földvárba bezárkóztak, az ezt ostromló magyarok csapatja közül hártyára írott leveleket lőttek be nyilaikkal, melyben a zsidóságot megadásra szólítják, a mi aztán meg is történt.**)

Errare humánum est! -- Nagy tudósok is tévedtek már elegszer, teszem azt Vámbéry is az ő Izlam czimű művében, melyben a mozlimekhez való fajrokonságunk kimutatja s azóta ez az állítás mégis tárgytalanná válott.

cTCaeffler Jstván.

Kossuth s a hatodik hatalom.

Zimán dg Ignácz negyedik könyve — egy vaskos kötet — jelent meg Kossuthról: „Kossuth Lajos a Hatodik Nagy Hatalom itélöszéke előtt“ czimen.

Széchenyi István gróftól, a legnagyobb magyartól kezdve, 115 hírlapi és irodalmi véleményt közöl Kossuth Lajosról, a mivel a Kossuth kultuszt alaposan megingatta.

Komoly bírálatok és igazságok ezek, mel ekhez komolyan kell szólni s nem lehet czimek osztogatása és ócsárlásokkal megdön- teni. Czáfolatra, történeti hangos czáfolatra van szükség, a melyre ÍOOO koronát tűz ki Zimándy. Fenyegetések, ijesztgetések nem csökkentik a munka történeti adatait.

A Buda és Vidéke a történet terrorizálása ellen mindig síkra szállt és síkra fog szállani. A kinek eszménye gróf Széchenyi István, az nem zárkózhatik el, a politikai tőkének tartogatott Kossuth kultusz miatt históriai szembekötősdit nem játszhatik.

Gorombasággal nem lehet a ^ történetből a komoly igazságokat kitörölni. Érvek ellen, érvekkel küzdjenek. A történet lapjait ki**) Hadtörténelmi közlemények.

tépni nem lehetne ezzel a Kossuth kultusz hanyatlasat fenn nem tartóztatják. Zimándy új könyve ügyes csoportosítása, rendszere meglepő. Históriával számoljon a história.

Ez a könyv, mint történeti munka számot tesz s bajosan lehet megczáfolni.

Adjuk a komoly körökben feltűnt munka tartalmát:

I. Előszó. Dembinszky Henrik magyar honvédtábornok nyilatkozatai, Klapka György nyilatkozatai, Mészáros és Vetter tábornokok nyilatkozatai, Görgey Arthur honvédtábornok nyilatkozata, Levitschnigg a magyar hadsereg vitézségéről. II. Bevezetés. Mennyit hihetünk a sajtónak. III. A Hatodik Nagyhatalom Kossuth-ellenes állásfoglalása: Kossuth Lajos iskolája, A Figyelmező, A Times, A Pesti Hírnök, A Pesti Hírlap, A Kelet Népe, A Szellemiség Kincstára, A Budapesti Újság, A Religió, A Ludas Matyi, A Magyar Korona, A Zombori Hírlap, A Verhovay — Álarc korszaka, Ötven év alkotmányos egyházpolitikája, Á Pester Lloyd, Amerikai lapok Kossuthról, A Budapester Tagblatt, Az Uj kath. Társadalom, Egy Anonymus Reformer Mozaikja, A Constitutioneller Hans Jörgei, A Borsszem Jankó, A Magyar Enciklopédia, A Polit. Correspondenz, A Religió és Nevelés, A Nemzet, A Reform, A Magyar Állam, A Népszava, A Nemzeti Újság, Á Borsodmegyei Lapok, Kossuth Levelei, A Négy esztendő, Gr. Széchenyi István levelei, Gr. Teleki László két levele Klapka György tábornokhoz, Klapka György két levele gr. Teleki Lászlóhoz, A Magyar Aéplap, A Magyar Hírlap, Az Alkotmány, A Budapesti Hirlap, Grigorov ezredes emlékiratai, A bécsi Kikeriki, A Press- burger Zeitung, A Pecsovicsok, Az Ébresztő Hangok, A Herkó Páter, A Magyarország, A Le a szabadkőművesekkel A Buda és Vidéke, A Magyar, A Magyar Nép, A Vasárnapi Újság, A Szegedi Hirlap, A Füstölő, A Budapesti Híradó, Kovács Lajos vélekedése Kossuth Lajosról, A bécsi Deutsches Volksblatt, Még egyszer a Pester Lloyd, A Központi Szabadkőművesség, A Kölnische Zeitung, A Budapesti Szemle, A Journal de Debats, Még egyszer a Religió és Nevelés, Busbach Péter dr : Egy viharos emberöltő, Áz Examiner, A Bolond Istókí A bécsi Soldatenfreund, A Lehel Kürtje, A Világ, A Westungarischer Grenzbote, Az Independance Beige, A Jelenkor, Az Erdélyi Híradó, A Március 15-ike, Kossuth and Görgey, A Szabadság, A Pester

békés egyetértést És jaj a nőnek, a ki üres szivü léha emberhez köti sorsát. Az megmérgezi napja minden perczét, álmainak minden óráját.

Ha áll Petőfinek az a hasonlata, hogy : „Ha a föld Isten kalapja, Hazám a bokréta rajta“ úgy áll az a hasonlat is, hogy ha a szív Isten kalapja, úgy szerelem a bokréta rajta. E nélkül a szív csak mindennapi élet, a lüktető vér puszta kamarája, mig a szerelem kincsesházzá teszi, mely a tiszta érzésekre, örömre és boldogságra nézve kimeríthetetlen, mint a bibliai korsó.

Legyen bár szegény az a férfi, a ki szivéért eseng, szegény, de becsületes, a ki nem a jólét suhogó selymét, vagy ragyogó gyémántjait szereti kegyeden, hanem azt a derűs, tiszta napsugarat, a mely jóságos leikéből árad ki mosolygó szemein át. — A nő igazán boldog csak egy hűséges odaadóan szerető férfi oldalán lehet, a ki gondolatát is eltalálja, mert úgy érez és gondolkodik, mint ő. A mig kegyed ilyen férfira nem talál, ne nyújtsa oda a kezét, ha mindjárt azt tudná, királynővé is teszi kérője. Mert valamint a múltat nem lehet feltámasztani, úgy nem lehet egy meggondolatlanul eljátszott élet boldogságát se feltámasztani, ha tenger könynyel áztatja is sírját: a szerencsétlen házasság bilincseit!

Bartalits Zoltán.

Hol a vad leány?

— Regény. —

Irta: Krdélyi Gyula.

HARMADIK FEJEZET.

Változatok.

(Folytatás )

Berdár Róbert, a tudós, pontosan érkezett. Háromnegyed volt ötre.

— Derék ez a pontosság, nagyon tetszik nekem.

A legnagyobb sértés az, ha valaki egy légyottot nem tart meg

Én mindig megtartottam.

— Magam is.

— Szép, hogy az elveink találkoznak. Most már, pajtás, — engedd meg, én nem szeretek senkit sem magázni, — mielőtt kivonulnánk, szőjjünk tervet. Hova, merre ? . . .

— Ezen nem jó sokat tanácskozni. Nagy program mokkái rendesen felsül az ember. Bízzuk magunkat sorsunkra.

— Nem bánom. Sétáljunk egy kicsit

— Igen! Sétáljunk és azután elmenjünk egy pohár borra.

— Számból vetted ki a szót, pajtás . .

Karöltve járkáltak az utczákon. Néha

megáltak kirakatot bámulni és élvezték az utcza zaját, (nyüzsgő a járó-kelőket. Közben- közben társalogtak. Nemcsak közönyös., divatos tárgyakra került a szóbeszéd, de érzelmeik, gondolataik utján igyekeztek egymáshoz közeledni.

A főhadnagy hamar belemelegedett a bizalmasságba és elbeszélte nemcsak életét, de az Agatha-féle regény-epizódot is.

Berdár Róbert ismerte Agathát. Rezeg Kálmánnak, a lapokban annyit emlegetett tudósnak volt a leánya. Szintén foglalkozott a tudománjmkkal; egy tudós leánya nem tehet másként. Berdár azonban úgy vélte, hogy olyan vad leány, kit érdemes idomítani. Megígérte uj barátjának, hogy majd bevezeti a Minerva-szalónba.

A főhadnagy hallgatta ezt a beszédet, de másfelé kalandozott gondolataival. Olimpia érdekelte. Hiszen versenyre keltek Olimpiáért. Nem tehetett róla, ő Agathát is oda képzelte Olimpia mellé.

Két nő, mindakettő elég csinos; egyik sokat tud, a másik embert nem, csak állatot ismer. Az egyik hirt, nagj^ságot keres, a másiknak még nem is jutott eszébe rendeltetése. Csak az állatok regényeit ismeri, az emberekéről semmit sem hallott.

A kis púpos ember szintén Olimpiával foglalkozott képzeletében.ét az az ötlete támadt hogy milyen izgalmas élvezet lenne, ha ez a leány őt bevinné az állatok közé. Ez a szelíd vad leány. . . .

Milyen boldog, kit állatok téphetnek csak szét és nem az emberek, kiknek irigysége, vetélkedése, önzése jobban szétmarczangolhatja az erkölcsi létezést, mint Alexandró a húst.

— Nini, hiszen itt az etetés ideje.