Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-04-11 / 11. szám

Budapest, 1899. (2)

Italmérési reformok, *)

A regále-megváltás óta a konzum-adók rendszerében semmi sem állandó, csak a változás. Rövid 10 év alatt a bor-, sör- és szesz-ital mérési adók először gyökeresen átváltoztak, végre a múlt év végével teljesen megszűntek s helyüket a szeszforgalmi adó, továbbá a sör- és czukor- fogyasztási adó foglalták el, mely adókat a gyárosok fizetik, a mennyiben csak 50 hektoliternél vagy 50 métermázsánál nagyobb vételek esetében hárul az adófizetési kötelezettség a vevőre.

Az italmérési jövedékről szóló 1898. évi XXXV. t.-czikk az italmérés felett a kizárólagos rendelkezési jogot, kapcsolatban a regále-meg- váltással s rekompenzácziójaként ebből az államra hárult áldozatoknak, az állam részére tartotta fenn, az italmérést pénzügyi hatósági engedélytől tette függővé s az ital mérőktől kétféle szolgáltatást követelt: engedély-illetéket és hal- mérési adót. Az italmérési adók azonban minden vonalon megszűntek s ma az italmérő jogáért nem fizet mást, mint engedély-illetéket. Fizeti ugyan a boritaladót is, de ez most tisztán konzum-adó, melyet a magánosok szintén fizetnek nemcsak másoktól vett, de saját termésű boraik után is.

Már maga az a körülmény, hogy az italmérési adók megszűntek, szükségszerűen vonta maga után, hogy az italmérési jövedékről szóló törvény megfelelően módosittassék, de a 10 év alatt szerzett tapasztalatok s a gyakorlati élet követelményei is előtérbe tolták az italmérés reformját.

Ezek a szempontok bírták rá a kormányt, hogy az állami italmérési jövedékről uj törvény- javaslatot nyújtson be a képviselőháznak.

Előttünk fekszik az uj törvényjavaslat. Xem tartalmaz valami gyökeres átalakulásokat, de vannak olyan fontos intézkedései, melyek a közigazgatás menetét is érintik s jelentőséggel nyúlnak be az egyesek életviszonyaiba.

Az állami italmérési jövedékről szóló törvény megalkotása óta egymás után merültek fel oly esetek és szükségletek, melyekről a törvény nem intézkedett s beállott a szükségjog, hogy ezeket miniszteri rendeletekkel szabályozzák. Az uj törvényjavaslat törvénybe iktatja ezeket a kormányintézkedéseket s igy kimeriti az italmérés terén szabályozás alá tartozó összes jogviszonyokat. Ezért kiváló előnynyel fog bírni a gyakorlati kezelhetőség szempontjából, midőn egy kompakt egészet ád a mai két és egyes részeiben már hatályát vesztett italmérési törvény helyett.

Különben is ez a törvényjavaslatnak egyik bevallott czélja. A másik pedig az, hogy korlátozza a modern kor egyik legveszedelmesebb társadalmi betegségét: az alkoholizmust. E czélAz Orleansi Szüzet néhány év előtt adták a budai színkörben vagy tizenötször és Kocsányiként valóban kassza darabnak bizonyult, amint színészi magyarsággal szokták mondani! Hogy a következő években miért szorult le a színpadról, annak a titka meg az, hogy Balassy Menyhértként valami nembarátom elárulhatta Kocsányinak, hogy én ultrámon tán vagyok. És ez elég volt arra is, hogy még a kasszadarab is számkivetésbe jusson, mint magyar gazdája. Erről a számkivetésről majd máskor mesélek, ha a Szerkesztő ur megengedi.

De azt már most kell fölemlítenem, hogy a Nemzeti Színházban is ugyanaz okból nem jutott előadásra Orleánsi Szüzem, amely okból a budai színkörből kiszorult, pedig már a szerepek is ki voltak osztva, Hja! Ultramontán! bigott pápista, És ugyanez okból gyötrik a Nemzeti Szinház színészeit és közönségét egy-két dat abból összetákolt Stuart Máriával éven- kint.

Hogy milyen Stuart Mária az, azt röviden jövő levelemben fogom bemutatni. Mára elég, ugy-e Szerkesztő ur ?

Tömör Ferencz.

*) Magyar Közigazgatásból.

BUDA és V I D E K E

ból vannak a törvényjavaslatnak gyakorlati értékű intézkedései.

Nem szakit ugyan azzal a rendszerrel, hogy az italmérési üzleteket a közigazgatási hatóság meghallgatása mellett a pénzügyi hatóságok engedélyezzék, holott az italmérési adók megszűnése és a konzum-adók átalakulása után az italmérés engedélyezése első sorban közegészségügyi kérdéssé vált, de szigorítja az engedélyezés feltételeit, az italmérés váltságait szabatosan meghatározza s az italmérési üzletek létszámát- jpbb'an korlátozza.

'É czélra szolgáló intézkedések, hogy italmérési engedélyt csak magyar állampolgár kaphat, a mi a felvidékre való beözönlés szempontjából bir fontossággal, továbbá, hogy kizárja az italmérésből mindazokat, kiknek az engedély kiadásánál és az italmérés gyakorlásának ellenőrzésénél befolyásuk lehet, vagy a kiknek állása az italméréssel össze nem egyeztethető, igy jövőben nem nyerhetnének sem kimérésre, sem kismértékben való elárusitásra engedélyt az állami, törvényhatósági és községi alkalmazottak (községi biró, pénztárnok stb.), lelkészek es tanítók, valamint ezek nejei és kiskorú gyermekei, továbbá a gyakorló szülésznők. Feltétlenül helyeseljük ezt a kimérést illetőleg, de hogy kereskedésekben gyakorolt kismértékben elárusitásra szóló engedélyt se kaphasson a községi elöljáró, ezt aggályosnak tartjuk, mert ez által j a kereskedő osztályt teljesen ki fogjuk zárni I az elöljáróságból, a mi a községeink értelmi színvonala mellett alig lehet kívánatos.

Hasonlóan az alkoholizmus ellen irányuló intézkedés, hogy a pénzügyminiszter nemcsak a kimérések, hanem a kismértékben való eláru- sitások számát is korlátozhatja, továbbá, hogy kereskedésekben szeszt vagy ebből készült közönséges pálinkát pohározni és utczán át kimérni csak azokban a községekben engedhető meg, a melyekben korcsma nincs.

Különösen ez utóbbi intézkedést látjuk kiválóan fontosnak és szükségesnek. Az italmérés engedélyezéseinél kifejtett törekvések, befolyások, főként pedig a kizárólagos italmérési jog fennállása alatt meghonosodott gyakorlat oly állapotokat teremtettek, hogy most a legtöbb községben a szatócsboltok valóságos pálinkakorcsmák, holott a közrendészet a kereskedésekben való italmérést már régen elkárhoztatta. Ezzel a rendszerrel tehát szakítani kell. Jól tudjuk, hogy ez sok érdekbe ütközik, részben szerzett jogokat is érint, a mi megtetszik abból, hogy az illető körökben már most is nagy az ellenmondás, de ez intézkedést nem szabad a törvényjavaslatból kitörölni, különben az iszákosság ellen irányuló minden intézkedés élét veszti és hatálytalan lesz.

Figyelmet érdemlő intézkedés az is, hogy az italmérési engedély-illetéknek 7 és vidéken 5 tétele lesz, még pedig a mostaninál egy magasabb és egy alacsonyabb tétel. A javaslat szerint erre arányosítás szempontjából van szükség, mi azonban félünk, hogy a mostaninál magasabb tétel alkalmazása fiskális érdekek előtérbe tolását teszi lehetővé, pedig az italmérési illetékek mai nagy jövedelme erre jogos alapot nem nyújt. Ez intézkedéshez annál inkább szó fér, mert az engedély-illetékek kivetését a javaslat szerint első fokban a pénzügyigazgatóságok fogják teljesíteni, mig eddig e czélra kivető bizottságok alakíttattak, a mely kivető bizottságok kétségtelenül nem voltak tökéletesek, de az adózó felekkel szemben nagyobb garancziát nyújtottak, mint a kir. kincstár érdekeinek képviseletére hivatott pénzügyi hatóság.

A javaslatnak humánus intézkedése, hogy a kik italmérés gyakorlásából ki vannak zárva, ezeknek is lehetővé teszi az italmérési engedély elnyerését, ha 5 éven át teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletét anusitanak.

A büntető határozatok között uj intézkedésként vannak felvéve, hogy az engedély nélküli kimérő a pénzbírságon kívül a kimérés idejére eső italmérési illetéket is köteles megfizetni és hogy a pénzbírság behajthatatlanság esetében fogházbüntetésre is átváltoztatható.

Április 11.

Buda és vidékén a vendégi,ős ipar és az italmérés még ’ fontosabb, mint másutt, azért közöljük ezt a figyelemre méltó czikket.

Sipos Antal.

Sipos Antal, a valódi magyar művész, a mindé" izében igaz nagy magyar zeneköltő zene- akadémiájának növendékei a zeneakadémia 25 éves fennállását ünnepelték. Mint minden önérzetes tehetség, úgy Sipos Antal sem ünnepeltette magát és nem beszéltetett a lapokban magáról. Csendesen, szerényen élt s nem éreztette soha, hogy ő milyen kitűnő ember. Magáról sohasem beszélt, mások érdemeit nem kisebbítette. Lelke tiszta, szive nemes. Jó barát, jó ember. Hogy is lehetne más az, ki a magyar klaszikus zenének felkent apostola.

Sok nagy művészt nevelt ő, ki Lisztnek egyik legkedvesebb tanítványa volt. A mit tett, azzal soha nem kérkedett. Dalai örökre megmaradnak a magyar szivekben. Arczképét eddig még nem közölték soha, pedig sok képtelen arczot közöltek a lapok. Ma midőn tanítványai ünnepük, nem térhetnek ki az elismerés elől, s észre kell venni nekik is Sipos Antal hervad- hatlan babérait, ki soha a magyar múzsához hütelen nem volt, ki ihletett művészettel áldozott a nemzeti szellemnek, nem követve azt a jelszót, hogy művész hazája a nagy világ.

Nem barangolt ő a külföldön, nem pazarolta ott el tehetségét, mint sok mások, kik a hármas bérez közé tehetségük romjaival érkeztek haza. Hazájának rendületlen hivséggel áldozta művészetét. Az ünneplésben nem csak a hódolat és bámulat, de a szeretet is részt vesz ... A nagyokat csodálják, de ritkán szeretik, mert nem minden nagyság marad ember. Sipos Antal nem csak ember, de jó ember maradt. Kívánjuk, hogy annak szive, kinek dalaiban a magyarság oly remeken nyilatkozott, sokáig szeressen . . .

Székesfővárosi Háztulajdonosok Testületé.

(Felhívás a Székesfővárosi Háztulajdonosok Testületébe való belépésre.)

A „Székesfővárosi Háztulajdonosok Testületé“ működését megkezdte.

Az érdeklődők nagy számából és azok ügybuzgóságából is már előre látható, hogy a „Székesfővárosi Háztulajdonosok Testületé“ a kitűzött czélt, a ház és telektulajdonosok érdekeinek előmozdítását és megvédését a leghat- hatósabb módon fogja keresztülvinni és a tömörülés által nyert hatalmát minden irányban érvényre fogja juttatni.

Minthogy az alapszabályok csak nagyon általánosan és röviden jelzik a tagoknak nyújtandó előnyöket, szükségesnek tartjuk azokat itt kissé részletesebben ismertetni.

Lehetetlen, hogy bármely háztulajdonos is ne érezné azokat a bajokat, melyeket a mai viszonyok között — magára hagyatva eltűrnie kell.

Adók, illetékek, kövezési, viz-dijak stb. máris az összerzokadásig nyomják a háztulajdonost és mégis azt tapasztaljuk, hogy minden újabb közteherben őt részesítik legnagyobb mérvben.

Azt senki sem veszi figyelembe, hogy a házbérek leszállítását leginkább a magas közterhek akadályozzák.

A bérlőközönség egyre csak a magas lakbérek és a zsarnok házbirtokosok ellen panaszkodik, noha a lakbérek itt-ott a fővárosban már annyira leszállottak, hogy sok helyen a vidéken is magasabbak és szerencsésnek mondhatja magát az a háztulajdonos, kinek bérjövedelme, a házba fektetett tőkéjének három, legfeljebb négy százalékát meghozza. Ezt, és azt, hogy mennyi kárt szenved a háztulajdonos a lakbér be nem hajthatása, a lakások megrongálása és beszennyezése miatt, senki nem emlegeti, csak a háztulajdonos érzi.

Ezeken a bajokon csak testületileg lehet segíteni, mert az egyes ember erre nem képes.