Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-01-11 / 2. szám
Budapest 1899 Vili. évfolyam 2. sz. (Boldogasszony hava) Január II. BUDA ÉS VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, II., Városmajor-u. 28. Olvasóinkhoz. A Buda és Vidéke izgatások elkerülésével a nélkül, hogy ezzel más valósokat bántana, őrködik azon, hogy a keresztény szellem tartsa fenn a társadalmi békét s arra törekedik, hogy a vallások egymással kezet fogjanak az emberiség jóllétéért, az erkölcsért és becsületességért. Czélunk, hogy a közönséggel patriarchális viszonyban legyünk, ezért a kész kiadások méltányos felszámításával előfizetőink minden megbízását elvállaljuk, a mi előnyös reájok nézve, mert Budán számtalan hivatal, hatóság van. Paedagogium, kórházak, kertész képzőintézel, hadparancsnokság stb. Beadunk és sürgetünk ■minden kérvényt, közbenjárunk hitel, eladás, bérlet, biztosítási és engedély ügyekben. Kérdésekre levélben felelünk. Már beadott ügyeknél kérjük az ügy darab számát közölni. Kihallgatásokra előjegyeztetünk. Tudakozódás, felvilágosítás magánügyekben is. Ezekkel akarjuk visszaadni azok szívességét, kik lapunkra előfizetnek és ezzel erősitik a magyarosodásért folytatott törekvésünket. A Buda és Vidéke kiadóhivatala: Budapest, I., Városmajor-utcza 28. sz. Báró Bánffy ház. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre 6 frt Félévre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk ernyedetlenül küzd a magyarosításért. A magyarosításhoz nyújtson segédkezet minden hatóság, intézet, vállalat, község, egyesület és minden jó hazafi. Lapunkból az ország idegen ajkú népeivel lakott vidékek megláthatják mi a teendőjük erőszak és hatalmaskodás nélkül . .. Magának az államnak is sok a teendője a magyarositás terén Buda és vidékén. Mig ríudán és vidékén a túlnyomó többség nem magyarul beszél és érez, addig más vidékek nem sokat érhetnek el. Mßuda és Vidékét levelezőlapon kijelentett kívánságra minden nem tisztán magyar ajkú község tanítójának ingyen küldjük. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, l'cl évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Még egyszer „C sak d o m b o r m ű?u Ezt kérdi e lapok lelkes szerkesztője a 36. számban, arra a hírre vagy már tényre czélozva, hogy a székes főváros Vesselényi Miklós emlékére egy dombormű emléktáblát szentel, úgy látszik, csak mint „Árvízi hajósnak. “ (L. Vörösmarty.) De bocsásson meg a szerkesztő úr, Vesselén}üben is csak a bátor, elszánt, önfeláldozó, önzetlen hazafit és daliát mutatja be olvasóinak. Pedig vannak ám Vesselényinek oly kézzel és észszel fogható érdemei is, amelyeket a ma uralkodó papírkor emberei is megláthatnának, ha akarnának. De akik Széchenyiben is csak azt a markolható hatvanezer pengő forintot látják, amelyet az Akadémia létesítéséért sopánkodó, félszázadig ohajtozó hazafi- ság megtestesítésére áldozott: kivánható-e azoktól, hogy Vesselényiről is többet tudjanak, mint azt, hogy jó úszó, jó lövő, jó vívó, szóval Hercules-erejű ember volt, aki az 1838-iki pesti árvízből temérdek embert mentett ki önmaga életének koczkáztatásával ? Gyermek koromban egy dalt hallottam a pápai kálvinista diákoktól, amelynek pár sora máig is emlékezetemben van s igy hangzik: Vesselényi, Szécsenyi, Egy országnak isteni ! Vájjon ez a pogány isten-avató dal csak azért helyezi Vesselényit Széchenyi mellé, sőt a dallam kedvéért Széchenyi elé, mert benne magyar Herculest látott? Korán sem. Valamint Széchenyi szobrát sem azért állították oda az Akadémia elé, akik állították, mert azt az intézetet megalapította, akkor roppant összegnek mondható adományával : úgy Vesselényit sem azért istenítették a pápai diákok, amit Vörösmarty ,,Árvízi ha* jósu-kban olvastak, szavaltak róla; hanem igen is mindkettőnek hazafiui küzdelmei lelkesítették akkor nemcsak a diákgyerekeket, hanem a jóravaló érett férfiakat is, *' amely küzdelmeiknek maradandó becsű | irodalmi termékekben állítottak ércznél tartósabb emlékeket — önmagok. Széchenyi irodalmi működéséről ezúttal nem szólok, mert azt már nem kell félteni, hogy csak domborműben örökítek meg ; és mert annak irodalmi működéséről egyet-mást még ma is csak ©ZE R K ESZ T Ö SÉG: Vároái/iajor-utcza 28. Kéziratok és közleményeket ide kérjük küldeni. hallanak ifjúink az iskolában : de Vesselényiről maholnap csak annyit fognak tudni a magyar ifjak, amennyit azokról az Írókról, akiket csak névleg sorolnak fel az irodalom történetek, mint a szenteket a litániábán. Azért jónak látom a Szerkesztő úr lelkes szavait Vesselényi irodalmi termékeinek bemutatásával kiegészíteni. Vesselényinek kisebb munkáiról nem szólva, két nagy munkája maradt ránk, de nagy ám mindkettő, amelyeket nem lehet oly könnyen láthatlanokká tenni, mint holmi kis kötet kesergő verset; egyiknek czime: Balitéletek, amely 1833-ban jelent meg Bukarestban, a másik egy évtizeddel későbben nyomatott Lipcsében, czime; Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. A Balitéletekben, amit most e lőitélet- nek neveznének, Toldy Ferenczként, akit mellesleg mondva szintén maholnap elfelejtenek, „hű rajzát és éles bírálatát adva erkölcsi társas és politikai állapotainknak, számos, azokban nyilatkozó, balvéleményeket mutat ki és igazit el.“ „A könyv politikai részeiben sajátkép csak Széchenyi eszméit magyarázza, annak hires nyilatkozatát: Sokan azt gondolják : Magyarország volt, én azt szeretem hinni: lesz, taglalva bizonyítgatván, Széchenyi fő reformeszméit a moralista (erkölcstanitó) és historikus (történetíró) fejtegető, körülményes, kimerítő módja szerint tárgyalja. É munka mohón ragadtatott, hibáival együtt szerettetett s kétségtelen hatásánál fogva az irodalom egyik legnevezetesebb tüneménye volt.“ Egy évtizeddel későbben jött a Szózat. „S im az időközben testileg megtört, szemevilágát vesztett férfiú, aki azelőtt csak elméletileg volt reformer, gyakorlatilag ó-ellenzéki, most mint nyíltan látó, positiv státusférfiú a nagy politika terére lépvén, meg nem hallgattatott ! Adatokkal és tényekkel igyekszik felriasztani Ausztriát és Magyarországot a szláv nemzetiségben lappangó, sőt már-már jelen veszély bebizonyításával ; i mentő szerül a két birodalomnak alkotmányos szövetség alapján való egyesítését ajánlja, a magyar nemzetnek uralkodó házához szoros csatlakozását meggyőzőleg és melegen sürgeti. „Ezért nem hallgattatott meg! Toldyként „a határon túl nem tekintő magyar ügy védi politikától figyelembe nem vett munka, amely első húz esztné-
