Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-04-01 / 10. szám

Budapest; 1899. (2)

nek annak a nagy nemzeti munkának teljesítésénél, hogy hazánk szőlőművelése virágzóbb, szőlőhegyeinek lakossága elégedettebb és jobb sorsban legyen, mint valaha volt.“

Lélekből, szívből és lángoló hazaszeretettől átérzett szavak ezek, és a reménység sugara ékesíti, hogy a közel jövőben ismét vig szüreteink lesznek.

Lapunk szűk kerete nem engedi, hogy bővebben ismertessük az „Útmutatás a szölö- mivelésre“ czimű munkát, még csak azt említjük meg, hogy lelkészeknek és tanítóknak, a kik ez iránt egyszerű levélben, vagy akár levelezőlapon a földmivelésügyi m. kir. minisztérium szőlészeti osztályához fordulnak, ez a munka ingyen küldetik meg.

Ám lapozgassák és olvasgassák, és tanítsák, oktassák ki a lakosságot, hogy a mint Darányi Ignácz miniszter úr írja, jobb sorsa legyen, mint valaha volt.

Isten áldása legyen a munkán !

Figyelmébe ajánljuk a kerületi elöljáróságoknak és választmányoknak, földbirtokosoknak s kérjük különösen a községi e 1 ő 1- j á r ó Ságokat, hogy szerezzék meg a könyvet és ismertessék meg azzal a lakosságot. A főszolgabirákat is kérjük, hogy a munka népszerűsítésére mindent elkövessenek.

Budapest-Krisztinavárosi Korona Takarékos Hitelszövetkezet.

(I. kerület Krisztinaváros, Pauler-utcza I. sz.)

A Krisztinavárosi Korona Takarék- és Hitelszövetkezet a kezdet nehézségeit fényes eredménynyel állta ki. Napról-napra szélesebb körben kelt bizalmat ez az intézet, melynek működése az üzleti tisztaságon alapul.

Közöljük a körlevelet, mit kibocsátott, hogy egy részt alkalmat adjunk arra, hogy olvasóink a jól vezetett intézet tagjai közé léphessenek, másrészt hogy a nyilvánosság utján a magunk elismeréséhez a közönségét is kifejezzük.

A körlevél \gy szól:

Van szerencsénk t. czimedet értesíteni, hogy f. é. május hó 1-én a Il-ik évtársulatot kezdjük meg és ezen évtársulatba való belépésre előjegyzéseket már mai naptól kezdve elfogadunk.

Intézetünk 8-ik hónapja áll fen és az eddigi üzleteredmény fényes bizonyítékát adja ama kiváló bizalomnak, melylyel tagjaink irántunk viseltettek. Eddig 374 tag lépett be szövetkezetünkbe, kik összesen közel 1200 üzletrészt képviselnek. Alapszabályaink értelmében az intézet czéljainak minden tekintetben megfelelt,

ros szeretettel szerette és hitt is ben, boldog megelégedett volt, szerette az erdőt, a könyveket, a gazdálkodást, állatokat, barátságos volt az emberekhez, de a mennyire lehetett, kerülte őket, ő csak akkor volt boldog, ha a jó nagymamával kiment az erdőbe, kezében egy könyvvel és abból felolvashatott. Magyarország történetéből a Hunyadiak korát kívülről tudták, de mégis a legtöbbször ismételték meg.

Ezek a napok voltak a határtalan boldogság napjai. Ismerte a bánatot, de az életet nem. Gyermek' volt azért ő ha oly komoly gondolkozó volt is.

A kis leányból hamar nagy leszsz, ő is megnőtt. Tizenhat éves lett. Szép lány volt, azt beszélték, és kérő is akadt. A jó nagymama bizva abban, hogy az ő kis unokája már egészen meggyógyult, gyanúnak vagy bizalmatlanságnak legalább még csak árnyéka sincs már abban a kis szívben. Magához hívta, leültette maga mellé, úgy mint én tégedet, és megsimogatta a kis leány fejét, mire arra került, hogy el is mondja az előre elkészített komoly beszédet, meglátva azt a tudatlan babát, zavarba jött és elfeledte a mondókát.

De hát hogyan is beszéljen ő az ősz nagymama ezzel a kis leánnyal szerelemről. G rég kinőtt belőle, és ez meg még nem nőtt

BUDA és VIDÉKE

amennyiben a budai kiskereskedelem, ipaf és tisztviselők érdekeit szem előtt tartva eme rövid idő alatt 152 tagnak több mint 70,000 korona oly kölcsönt szavaztunk meg és fizettünk ki, a kik kölcsönüket 6 éven át kisebb részletekben törleszthetik s igy az adóst az egyszerre való visszafizetés súlyos gondja nem terheli.

A visszafizetések ezen könnyű módja egyrészt, másrészt a kölcsönök megszavazásánál követett elővigyázatunk eredményezte, hogy betevőink érdekeinek koczkázata nélkül igen élénk forgalmat mutatunk ki és ennek köszönhetjük, hogy tagjainknak már az első évben is 6°/o-os kamatozást fogunk nyújthatni.

A felhozott adatokból látható, hogy intézetünkbe való belépés igen ajánlatos úgy azokra nézve, kik csekély heti részletekben visszafizethető kölcsönt igénybe venni szándékoznak, valamint azokra nézve is, kik tőke gyűjtést és megtakarítást czéloznak ; az utóbbiakra nézve annál is inkább, mert a biztonságnak ily foka mellett igen könnyű és előnyös is a tőke gyűjtés.

A 11-ik évtársulat 1899. évi május 1-én veszi kezdetét és 6 évre alakul : tagja lehet mindenki, ki legalább egy üzletrészt jegyez. Ezen üzletrészre fizetendő 1 korona hetenként. Minden üzletrész után 1 korona behatási dij (junius hó 1-től 2 korona) fizetendő, míg a be- tetkönyvecskéértegyszersmindenkorraöO fillér jár.

Kölcsönöket csakis tagnak nyújtunk és pedig minden üzletrészre 200, illetőleg 300 koronát, mely összeg nem fizetendő külön vissza, a mennyiben a heti befizetések pontosan tel- jesittetnek. Hat év után a társulat feloszlik és a tagok visszakapják befizetett tőkéiket kamatokkal együtt, mig oly tagok, kik kölcsönt vettek igénybe, annak levonása után, kapják befizetéseiket és járulékaikat.

Ezek után tiszteletteljesen felkérjük, hogy az összeállítandó évtársulatba belépni és intézetünket támogatva ismerősei, barátai és rokonai körében tagokat gyűjteni kegyeskedjék.

Budapest, 1899'. márczius hó. Teljes tisztelettel az igazgatóság: Dr. Molnár József elnök, Hosszú József alelnök, Dr. Fried Vilmos igazgató, Grünwald Samu v. igazgató, Barna József igazgató. Mezei Mihály ü. titkár, Felügyelőbizottság : Argay János f. b. elnök, Balogh Gusztáv f. b. tag, ifj. Schlosser Nándor f. b. tag. Választmány: Aussenek Károly, Bekker L., Blaskovich Sándor, Breuer Mór, Czincz Lajos, Dombay Albert, Endresz Ferencz, Engel Adolf, Franschitz Adolf, Haris János, Hübner Ferencz, Dr. Joanovits Sándor, Kertscher István, Kováts Alajos, Krausz Jákó, Lackenbacher K. Petri Ottó, Preisingpr Béla, Radanovits Dániel, Schall

M., Sugár Pál, Sturm Gergely, Spády Sándor, Dr. Szkalniczky H., dévai Szőllősy István, Dr. Szőke

bele e nagy filozóphiában. De valahogy mégis csak meg kell mondani, hisz ilyen szerencse nem mindennap kínálkozik. Ördögadta rossz divatja, ma mind odaadják szívesen a 16 éves leányt, meg hátha az én kis leányomnak is van, kedve a férjhez menésre ? Így végre elszánta magát a kérdésre :

— Kis leányom, tudod-e mi az a férjhez- menés ? hogy ez a lány sorsa, hivatása, hogy asszon^/, jó asszony légyen belőle, aki tisztelje azt, kit a jó Isten neki kiválasztott, engedelmes, hű feleség legyen ?

— Miért mondod ezt édes nagymama? kérdé a kis leány, mitől a jó öreg még nagyobb zavarba jött. Dehogy beszélnék neki szerelemről, gondolta magában, vétket követnék el, Isten őrizz ettől, ha tisztelni tudja, megtanulja szeretni is.

— Édes kis leányom azért kérdezlek, mert te is nagy leány vagy és már abban a korban vagy, hogy ha olyan kérőd akad mint az a fiatal ember ki ma itt volt, gondolkozz rajt, vizsgáld meg kis szived, tudnád-e sze . . azaz becsülni, egy egész hosszú életen, át vele élni. Itt hagyni érte engem is, meg a te erdőd, madaraid is, szóval mindent csak neki és érte élni ?

És az a bohó kis leány tudod mire gonÁprilis 1.

István, Szabó Lajos, Wagner Vilmos, Záborszky János, Dr. Zubriczky József.

U. i. Távolabb és vidéken lakó tagjaink számára berendeztük a postatakarékpénztár cheque forgalmat, mely a befizetőt a postadij költségeitől és a személyes befizetés fáradságától megkíméli.

Kedvezmények.

Tanítónő vagyok s a kedvezmény jegyet sokszor veszem igénybe, mert a pesti oldalon is van elfoglaltságom. Egy kedvezményjegy megfelel egy tiz krajczáros (20 fii) utazásra. Például: a János kórháztól a Károlykaszárnyáig.

A Dunán átal utazásra tehát két ily jegy kell, miután a jegy a vizen átutazásra nem érvényes. Ah ! ah ! itt igazán nevetni kell, vájjon a viz ereje szívja és gyengiti-e ennek érvényét ? Mert más ok ebből ki nem böngézhető. Ha már kedvezményjegy, hát legyen meg vele az az értéke, hogy a belterületen ott használhassák azt, hova az ember ügyei, dolga s teendői szólítják. Legfeljebb a távolság határozhat, mit az embeiy csekély ráfizetéssel pótolhat.

Éppen úgy van a propeller, tour és retour- jegy is. A nevetségig nevetséges az, hogy a retourjegyet tourjegynek nem használhatom. Hát miért nem ? Hisz ez nem is félárnyi jegy, majdnem egész árt fizettem erte. Csekély itt a kedvezmény, tehát még nagyobb méltatlanság. Ha visszafelé másféle közlekedést kell igénybe venni, és ez többszörösen is folytatódik, sokszor egy fél tuczatnál több retourjegy alkalmatlankodik a pénztárczámban, mig végre egyre a sor kerül. Azért tehát azt kérdem, ha a tour- retourjegyet felcserélve használom: mi vétség volna ebben ? Hisz megfizettem az egyiket mint a másikat.

De a mi ennek még a legkellemetlenebb oldala az, a mi számtalanszor megtörtént előttem és velem is, ha a jegyet megfordítva használni akartam, a stégesek gúnyosan felkiáltottak, mintha valami csalást akartam volna elkövetni. No — kérem — ez valóban a Hottentoták közé való eljárás !

Az ó-budaiaknak miért nincs átszállójok a déli vasúthoz, János kórház, fogaskerekű vagy a Zugligetbe is. És miért nincsenek szakaszjegyek Budán is, ha a régi János kórháztól a Margithidig óhajtok menni, mért e kis ut 10 kr? Avagy a Margithidtól, császárfürdőtől a Lajos-utczáig s. a. t. 10 kr, ha ez 5—6 kr. volna szívesen ülne fel az ember, de itt is 10 kr. ott is annyi. Össze-vissza inkább gyaloglók és ■nem veszem igénybe a villanyt, a hol csak kikerülhetem. Hol itt az élelmesség, az üzleti szellem? Semhogy én a Krisztina-körúti iskolától a déli

dőlt? olyan bizalmatlan volt, mint te kincsem, nem érezte meg a jó nagymama nagy szerete- tét, de újra felébredt a gyanú a szivében és azt mondta neki. Látod megint leakar rázni, igy akar elküldeni, ez se szeret téged, hogy fog ő is gyűlölni ha itt maradsz!

Könyekkel teltek meg azok a gyermekes nagy szemek, de az a daczos erős akarat iparkodott visszafojtani. Ajkát össze harapta, hogy az az ideges reszketése ne árulja el azt a nagy fájdalmat, mit most ő érez. Hogy csalódott a nagymamában, pedig az a jó lélek is éppen olyan nehéz szívvel leste vájjon az ő kis leánya szereti-e annyira, hogy inkább itt maradjon vele mint ismeretlen világban keresse a boldogságot. Egész megrendült, mikor a kis leány úgy látszott egész nyugodtan azt mondta :

— Ha az a sorsa a leánynak, hogy férjhez menjen, neked ez úgy tetszik, én is férjhez megyek, szót fogadok neked is meg az uramnak is, meg is becsülöm, ha ő is megbecsül engem, úgy azt hiszem én nagyon boldog asszony leszek.

Itt hagysz engemet édes kis angyalom ? Nem sajnálsz, hogy újra magam elhagyatva fogok élni, hát nem szeretsz?

— Hisz te akarod igy és te mondtad,